Nélküled

Egy héttel a születésnapi ünnepünk után kísérletezésbe kezdtünk. Kíváncsiak voltunk, mire lennénk képesek alapító elnökünk nélkül. A kérdésre egyik válasz az eredményben rejlik, másik válasz, hogy 19 nappal és végeléthatatlan könyörgésáradattal a meccs után mégis annak a játékosnak kell írnia a tudósítást, aki nem volt ott. Másik kísérletünk, hogy a Hajcsatokkal való barátságunk mennyire erős, már egyértelműen kedvező tapasztalatokat hozott, hiszen Studniczkin túl Manhertzet is kölcsönkértük. Személyében a liga egyik legjobb kapusa védte hálónkat, és öt mezőnyjátékosunk abban a boldog tudatban futkározhatott a zöld mezőn, hogy egyikük mindig szusszanhat.
A tényleges meccset huszáros rohamokkal kezdtük, az első öt percben talán öt olyan helyzetünk volt, amiből ezen a szinten illene gólt szerezni. Mi nem tettük, bár ekkor még bíztunk abban, hogy a következő harmincöt percben azért menni fog. Sajnos a rossz példa a helyzetek kihagyása terén  ragadós lett, az ellenfél ellenállása pedig felkeményedett. A meccs nagy részében, ha valamivel többet is volt nálunk a labda, azért pöccre eljutni helyzetekig már nem lehetett. Ami helyzet pedig adódott, azt szintén jól kihagytuk. És ahogy ilyenkor lenni szokott, egyszer eljutott kapunkig az ellenfél, és rögvest megoldották, hogy a helyzetből gól legyen. A körülmények - hátrány és kihagyott helyzetek - fokozták görcsösségünket, és fejvesztve, hibázgatva mentünk bele az újabb támadásokba. Természetesen nem sikerült gólokat szerezni, és természetesen az ősz során negyedszerre is bosszantó egygólos vereséget szenvedtünk olyan meccsen, amit a játék képe alapján nyerhettünk volna.
Annyi mindent kéne még elmondanom, de karácsonyi időben hetekkel a meccs után fogjuk rövidre. Télen nem játszunk bajnokságban, az egyéni edzéstervek kerülnek előtérbe, hogy tavasszal már tényleg letaroljuk a mezőnyt.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 0-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Kántor, Palágyi, Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: -

Egy évtized

Klubalapítók egymás közt

 A délelőtti bajnoki után két óra szünet elteltével következett a születésnapi gálánk. A program a velünk egyszerre alapult, és azóta sorsunkkal összefonódó Hajcsatok társaságában lejátszott gálameccs köré szerveződött. Kettő órakor felsorakoztak a csapatok, felálltak a szurkolók, és a két klubalapító kupával köszöntötte egymást. Szongoth Mátyás minket méltató beszédében kiemelte, hogy tíz évvel első pályára lépésünk után még mindig tartjuk magunkat elveinkhez, hogy többségében a magyar szakhoz, irodalomhoz kötődő focisták alkotják. A szónokok felidézték a másik csapat múltját, illetve a két csapat egymást támogató múltját, időnként baráti rivalizálását.

Mi és a kupa

Valóban csoda, hogy egy véges mértékű egyetemi évfolyamból ki tudott alakulni egy csapat, ami persze azóta már nem csak sportcsapat, hanem baráti társaság és szellemi műhely, és persze azóta már nem az évfolyamhoz vagy a szakhoz tartozik, de ha az egykori évfolyamtársak kevésbé kötődnek a focihoz, vagy kevésbé találják meg az összhangot egymással, akkor ma semmi nincs.

Görög gólja

Az egyik bekapott gól

A mérkőzésen kis tapogatózás után kiderült, hogy ugyan gálának van hirdetve, de bohóckodásról szó sincs, a legkeményebb bajnokik ütemét kényszerítik egymásra  küzdő felek. Az első gólt Hlavacska szerezte, miután meglódulva móresre tanította a mezőnyben tetten ért kapust. De nem maradtak adósak a gólokkal partnereink sem, hamarosan megfordították az állást.

Fehér gólja

Az idő telésével hol egyik, hol másik csapat szerzett újabb gólokat, és ragadta magához ismét a vezetést. Félidőben mi álltunk vesztésre, sőt utána hátrányunk kétgólosra nőtt, de egy jó hajrával ezt háromgólos előnyre változtattuk. Közben bejátszottuk a beszokott figurát, Fehér mezőnybeli mezt öltött magára emlékezve az első meccsekre, amikor még csatárként szerepelt. A taktika most eredményes volt, hiszen alig néhány perccel később Hlavacska beadásából gólt ért el.

Szerényi gólja

Utolsó gólunkat Szerényi szerezte, amit kis felülstilizálással a szoros végeredmény ismeretében győztes gólnak titulálhatunk. Összesen kilenc gólt szereztünk, majdnem minden évünkre egyet. A végeredményt illetően volt némi egyet nem értés, hogy 9-7 vagy 9-8, de udvariasak vagyunk, és a számunkra kevésbé kedvező nézetet fogadjuk el. Ez a meccs úgysem a számszerű eredményről szólt első sorban - ezért érthetetlen, miért kellett az utolsó percben oldalvonal mellett meglóduló csatárunkat az ellenfél lecserélt játékosnak a pályára beugorva szerelnie.
A hivatalos meccs után a vállalkozó kedvűek büntetőrúgásban próbálhatták ki magukat. Ezen tevékenységnek a pályabérlet lejárta vetett véget, a focisták pedig az esemény fényéhez illő fogadóba vonultak. Kvíz következett a két csapat közös múltjáról, melyet a Porkoláb vezette vegyes csapat nyert meg; majd a két csapat tagjai együtt örvendtek kora hajnalig.
Kozelito Tél - Hajcsatok 9-8
   kapu: Fehér, Görög
   mezőny: Fehér, Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Szerényi, Tinkó
   gól: Hlavacska A. 2, Palágyi 2, Görög, Fehér, Porkoláb, Szerényi, öngól

Fényképes tudósítás itt:

Palágyi második gólja

https://photos.google.com/share/AF1QipPqPPUzF9OBdzHtfzlq6FxQ_oGL4YJdQXKd2sUWkZ8kP5Bz66ftbAh0V2-ldI550Q?key=emhVTXF2bDBQTmpyakVaSnV2ZnNaaURadGZyWmFB

További szép képek a linken érhetők el

Hollandos

Némi pihenő után egy szép novemberi napon, tizedik születésnapi bulink hajnalán a KRE-t fogadtuk bajnoki meccsen. Balszerencse sújtott le rájuk, mert a szülinapozás miatt ma sokan voltunk, sokan tettük félre más jellegű elfoglaltásainkat a labdarúgás érdekében.
Ahogy a szeptemberi meccs, úgy a mostani is nehezen indult. Talán élemedett korunk, talán az ünnep előszelével járó megilletődöttség miatt nem igazán találtuk a játék ritmusát. Támadásaink ekkor még távol jártak a tökéletességtől, és bántóan sok rövid passzt adtunk egymásnak, amit ellenfeleink össze tudtak szedegetni. Egy ilyen rövid passznak labdavesztés és bekapott gól lett az eredménye. Nem sokkal később sikerült az egyenlítés, Studniczki kiugratását Hlavacska vette át, majd gurította be a bal alsó sarokba.
Félidőre 1-1-el fordultunk, de bíztunk egymásban és a fényes jövőben, és jól tettük, mert a második játékrészben kiszakadt a gólzsák. Kántor lövésével szereztük meg a vezetést, majd Porkoláb és Studniczki iratkoztak fel a góllövőlistára. A félidő közepén Tinkó duplázott: előbb végletekig kijátszott akció befejezéseként, majd a balszélről büntetve a posztját elhagyó kapust. Ami tehát a félidőben még ki-ki meccsnek nézett ki, az tíz perccel később egy előrehozott születésnapi gálára kezdett hasonlítani. A félidő második felében Palágyi is betalált, majd Görög győzedelmeskedett földharcban a kapus fölött.
A végeredmény 8-1, a legendás holland-magyarra hasonlít, csak a devescsering hiányzott. Elveinkhez, a legtöbb rúgott és legkevesebb kapott gólhoz továbbra is tartjuk magunkat, ám ez most kettős előzéssel és a második hely elérésével járt.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 8-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Tinkó 2, Hlavacska A., Kántor, Studniczki, Porkoláb M., Palágyi, Görög

Legtöbb és legkevesebb

Az alapszakasz első körének utolsó fordulójában a Kofolát fogatuk a sárga mezes csapatok rangadóján. Szokás szerint mi rántottunk magunkra sötét mezt, mondván, inkább a mezünk boruljon el, mint kedvünk. Számra megint sokan voltunk, most csak az okozott némi feszültséget,h ogy Tinkó és Szerényi egymásra mutogattak a kapusposzt elvállalása terén, végül Görög vállalta a népszerűtlen feladatot, azzal a feltétellel, hogy a védők megvédik őt a csatároktól. S lőn.
Az időrendet megvzarva rögzítsük az elején, hogy a szezonban elsőzör sikerült megcsinálni a tiszta lepedőt, bár ebben elsősorban nem a kapus érdemei említendőek, hanem a Hlavacska-vezette védelemé, mely minden indítást lekapcsolt, minden lövést idejében blokkolt.
A vezetést talán öt-hat perc játék után megszereztük midőn Hlavacska beadását Tinkó továbbította a hálóba. A következő periódus azonban forróra sikerült, elvileg többesélyes is lehetett volna a találkozó, illetve sok helyzetünk kimaradt, és nem tudtuk egy második góllal megnyugtatni magunkat. A félidő végefele Szeréniy köszönt be szép adogatás után. Ezzel elvbeni két vészkapusunk góllal hálálta meg, hogy mezőnyben szerepelhetett.
A második félidőben már biztos előnyünk tudatában vezetgethettük a további támadásokat. Studniczki értékesített egy ziccert, majd Pálfy felpassza után Tinkó szerezte meg második gólját. Csapatunk ötödik gólját Hlavacska szerezte, miután futtából irtózatos erővel lőtte  a lekészített labdát a léc alá. Az eredmény azt sugallhatta volna, hogy a győzelmet irodaasztalokon szereztük, ezért lőttünk még egyet, Porkoláb torolta meg, hogy a térfél közepe táján üresen maradt egy pillanatig. Ekkor még Hlavacskának volt egy szabadrúgása, amit a kapus kitornászott a sarokból, és Palágyi előtt adódtak ígéretes lehetőségek, ám ő jónak tartotta megtartani a 6-0-s eredményt.
Ennyivel végeztünk, a forduló előtt a legtöbb rúgott és legkevesebb kapott gólunk volt. Nem valószínű, hogy ezek megváltoznának. A negyedik hely a tabellán már inkább.
Kozelito Tél - Kofola 6-0
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Pálfy, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Tinkó 2, Szerényi, Studniczki, Hlavacska A., Porkoláb M.

Szabad emberek

Szezonkezdetkor annyian voltunk, hogy nem fértek fel a nevek a nevezési lapra, ebből most hat embert sikerült összekönyörögni. A hat persze nem kevés, nyertünk már kevesebbel is, de most nem csak a mennyiséggel volt baj, hanem az összállítással, hiszen nem volt kapusunk, erre a posztra pedig az egyetlen virtigli hátvédet, Tinkót kellett állítanunk. A hátvédsorunkat így a Palágyi-Studniczki tengely alkotta, ami csatársornak szinte tökéletes lenne, védelemnek némileg szokatlan. És ha még azt is hozzávesszük, hogy az éjszaka egy kicsit hosszabbra sikerült az ideálisnál...
Ahogy szoktuk, eleinte óvatos játékkal és tapogatózással kezdtünk, annyit mindjárt meg is állapítottunk, ha ugyan nem tudtuk volna előzetesen, hogy kemény meccsnek nézünk elébe. Nagyjából kiegyenlített volt a játék, mindkét fél előtt adódtak helyzetek. Mi többször vezettünk gyors és veszélyes kontrát, melyeknél azonban az utolsó passzok nem mindig sikerültek a legjobban. Hajtós, küzdős, párharcokban gazdag küzdelem folyt elejétől a végéig. Fizikailag is igénybe voltunk véve, bár ebben álltuk a sarat végig.
Félidei nulla-nulla után a második játékrészben pörgött föl az események sora. Az ellenfél egy felívelése átszállt mindenki feje fölött, sajnos ebbe a csatár zavarórepülésétől megtévesztett kapusunk is beleértendő, a keresztléc azonban nem, így hátrányba kerültünk. A helyzet komolyságát átérezve most jó utolsó passzt tettünk egy kontra végére, Studniczki beadására Palágyi érkezett és a bal alsó sarokba lőtt. Nem sokkal később Kántor lőtt bődületesen nagy felsősarkos gólt. Miénk volt az előny, és még volt tíz perc hátra. Kikértünk egy időt, fújtunk egyet, átbeszéltük a teendőket. Higgadtak voltunk, és nagyjából meg is tudtuk valósítani a megbeszélteket: nem rohangáltunk el agyatlanul előre, nem hagytunk sokszor embert szabadon. Csak egyszer, abból kaptuk az egyenlítő gólt.
Aztán három perccel a vége előtt beszedtük a döntő gólt is. Minden gól elkerülhető, ez több szinten: először ott, hogy az ellenfél támadása közben cseréltünk; másodszor egy vesztett párharccal a félpályán; harmadszor meg a kaputól három-négy méterre labdát váró és megkapó csatárnak hagytunk túl nagy szabadságot a labda átvételére. Még három percünk volt, de annyi energiánk már nem, hogy abban az időben széttépjük az ellenfelet és felszántsuk a pályát.
Nyilván ennek a meccsnek is az a tanulsága, hogy hét fit játékossal nyerhető lett volna, csak hát kellett volna hét fit játékos. Persze szabad emberek vagyunk, és ha úgy döntünk, hogy nem akarunk a dobogós helyekért küzdeni, abban minket senki meg nem gátolhat. Hét meccsen összeszedett három idegborzoló vereséggel említett jogunkat sikeresen teljesítjük ki.
Kozelito Tél - BP Rockets 2-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Barna, Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki
   gól: Palágyi, Kántor

Rutinos rókák

Vendégszerzőnknek múltkor tett utalását felvéve ha a múlt héten a fiatalok mutatták meg tudásukat, most a  rutinosabbakra hárult a játék édes terhe. A ritka madár, a fehér holló, Renátó is visszatért a kapuba, a kezdőcsapat legújabb igazolása az öt éve csapattag Porkoláb volt, így összeszokottsággal nem lehettek bajaink.
Helyosztóhoz mért megfontoltsággal kezdtük a meccset, mi talán azért is, hogy megérkezzenek cseréink, de az első tíz percet mindkét részről az óvatoskodás, tapogatózás jellemezte. A félidő második felére pörgött fel némileg a játék, mindkét kapu előtt volt néhány forró pillanat, a miénknél a keresztléc is megcsattant egyszer.
A fontos első gólt aztán mi értük el: Studniczki kiugratása és Porkoláb lövése után a kipattanó labdára Görög érkezett, és járt túl a kapus eszén. Aki először látott focimeccset életében (ilyen nézőnk is volt), azt hihetné, a szerencse alakította így, némi szakértelemmel viszont felmérhető az ellenkezője: Ha a kapusról a mezőnybe és röviden jön ki a labda, abban már benne van a kockázat, különösen ha a támadó csapat három játékosa létszámfölényt képez a büntetőterületen belül, extra-különösen ha köztük ott van a lesipuskás Görög, aki pontosan ezekre a labdákra számítva helyezkedik. Ez a szereposztás, miszerint Porkoláb balról lő, Görög a hosszún érkezik a kipattanóra szinte már begyakorolt figura, mint megírtuk, és amint olvasóinknak nyilván már szemet szúrt, kettővel korábbi meccsnapon is alakítottunk ki így ziccert, ami akkor kimaradt, vagy fogalmazzunk úgy, hogy csatárunk tartalékolta a gólt mostanra.
El kell ismerni, jól jött az előny, és nem volt hiába  a sok egymás lelkére beszélés sem: higgadtságunkat a meccs legnagyobb részében meg tudtuk őrizni. Előnyünk tudatában hosszasan és magabiztosan járattuk a labdát, amivel egyrészt őriztük az eredményt, másrészt kijjebb hoztuk az ellenfél védelmét, így teret csináltunk a berobbanásra. A második gólt mégsem berobbanásból lőttük, hanem labdaszerzésből, Hlavacskáé az érdem és a strigula a góllövőlistán.
Kétgólos előnyben is próbáltunk okosan játszani, egyszer azonban elöl ragadtunk, aminek bekapott gól lett a következménye. Újra nyílttá vált a találkozó, még volt hátra annyi idő, hogy bármi történhessen. A további történésekről megrázva magunkat inkább mi gondoskodtunk. Szép adogatás után Hlavacska vehetett át egy passzt a hatoson üresen, és végtelen higgadtsággal a bal alsó sarokba gurított; ezzel gyakorlatilag eldöntve a három pont sorsát. De ennyi még nem volt elég, mert Tinkó ha már felvette a góllövő cipőjét, meg is akarta mutatni, és miután megelőzte ellenfelét, és fejjel maga elé tette a labdát, sprintből, mintegy tizenkét méterről büdös nagy gólt ragasztott a jobb felső sarokba.
Több esemény már nem történt, magabiztos győzelmet arattunk a listavezető ellen. Pillanatnyilag legtöbb rúgott és legkevesebb kapott góllal bírunk. Így is van még három pont hátrányunk, de egyel több meccsünk van hátra, tehát behozhatjuk. Mellékesen azzal, hogy négy gólunkat mind alapító tagok jegyezték választ adtunk a hlavacskai kérdésre, hogy szükség van-e még rutinosabb játékosainkra.
Ahhoz képest, hogy a Szent Anna elleni meccseink a múltban milyen terheltek voltak, most feszültségmentes, sportszerű légkörben játszottunk. Természetesen ellenfeleink most is - mint minden egyes találkozásunkkor - hangoztatták azt a képtelen vádat, hogy a 2018. decemberi, tehát pár nap híján 11 hónapja írt blogbejegyzés nagyképű lett volna. Előrelépés, hogy ismételt kérésünkre most először alátámasztani is megpróbálták a vádat azzal, hogy mi edzőmeccsnek tituláltuk az akkori összecsapást. Nagyon könnyen ellenőrizhető, hogy ehhez hasonlítót mi nem írtunk. Óvatosan mondanánk bármi átfogót a mai játszmáról, ha folyton leng a veszély, hogy megmásítják és ellenünk fordítják szavainkat. Szerencsére elég ha idézzük ellenfelünk irányítóját, aki így summázta a mai meccset: "Tudtuk, hogy sokkal jobbak..."
Kozelito Tél - Szent Anna FC 4-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Pálfy, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Hlavacska A. 2, Görög, Tinkó

Fiatalos lendület

Hiába készültünk esélyesként a Lafayette elleni rangadóra, a mérkőzés előtti derűs hangulatot bizony megkeserítette a tudat, hogy a „klasszikus triász” – a szakértők szavajárásával: a „Berzsenyi-tengely” – ezúttal nem képviselteti magát a csapatban. Az összefogásért felelős Tinkó, a taktikai fegyelmet biztosító Palágyi és az ellenfelet csibészes góljaival demoralizáló Görög hiányában már a döntetlen is bravúrként könyvelhettük volna el a zebrák ellen.

A szervezetlenség a szakmai stáb működésére is kihatott, tudósítónk késve érkezett a stadionba. Örömmel konstatálhatta viszont, hogy amit a kerítés túloldaláról a mérkőzés nyitányaként, első labdaérintésekként értelmezett, az valójában az ellenfél középkezdése volt első lőtt gólunk után. Miután az első percben magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és a vezetést, a félidő derekáig egyiket sem engedtük ki a kezükből (sőt, az utóbbit a későbbiekben is megőriztük). A csapatbeli meccsek számát tekintve az elmúlt évek legrutintalanabb kezdőcsapatán (Szerényi – Barna – Porkoláb – Kántor – Studniczki) érződött a bizonyítási vágy, sokpasszos játékuk agresszív letámadással párosult, amelyet rengeteg jó egyéni vállalás is színesített. Az első félidő vége felé pusztán amiatt kellett izgulnunk, hogy sorozatos faltjaink miatt bűntetőhöz jut-e az ellenfél (végül ez nem történt meg) – a mérkőzés eddigre már eldőlt. Az első perben szerzett gól után Studniczki bombázott a léc alá (2-0), majd egy erőszakos letámadást követően Kántor értékesítette higgadtan a ziccert (3-0), hogy néhány perccel később a Porkoláb megelőző szereléséből adódó ajtó-ablak helyzetet váltsa gólra (4-0).

A második félidő elején Studniczki és Hlavacska kényszerítőzése után az utóbbi játszotta középre a labdát, Kántor pedig menetrend szerint érkezett, és meglőtte negyedik gólját is (5-0). A megnyugtató eredmény a második félidő közepe táján elaltatta csapatunkat, így gyors egymásutánban két gólt is beszedtünk (5-2). Itt érdemes megjegyezni, hogy ellenfelünk csapatát jó képességű, húzogatós játékosok alkották, akik egy az egyben többször is borsot törtek védelmünk orra alá, de szerencsére kondícióban nem vehették fel a versenyt csikóinkkal, akik rendre kisegítették egymást a szorult helyzetekben. A fizikai erőfölény a meccs hajrájában is megmutatkozott: 5-2-es vezetésnél előbb Studniczki lőtte meg második gólját, majd nem sokkal később Kántor tette fel a pontra az i-t.

A játékosok egyéni technikai tudása közötti különbséget talán torzan tükrözi a végeredmény, fizikai felkészültségünk, futómennyiségünk és agresszivitásunk miatt mégis megérdemeltnek mondható a nagyarányú győzelem. E diadallal az új generáció feladta a leckét a veteránoknak – bízunk benne, hogy a rutinosabb csapattagok jövő héten a Szent Anna ellen bizonyítják: nemcsak a szokásjog, hanem a futballtudás is biztosítja a helyüket a kezdőben.

Kozelito Tél – Lafayette 7-2

kapu: Szerényi

mezőny: Barna, Hlavacska A., Kántor, Porkoláb M., Studniczki,

gól: Kántor 5, Studniczki 2