Könnyed nyári

Annyira megszoktuk, hogy nincsenek meccseink, hogy az első meccs után ismét kivettünk két hét szünetet. A visszalépett Hedonitas ellen bezsebeltük a három pontot és felértünk a második helyre. Július első felétől ismét éles meccsek várnak ránk.
Kozelito Tél - Hedonitas 5-0
(játék nélkül)

Mindig magasabbra

Fél évnek kellett eltelnie, hogy újból tétmeccsen léphessünk pályára. Életünk legnehezebb fél évének. A nem túl baráti időpontban, csütörtök éjjel közzétett sorsolás után mégis összejöttünk annyivan, amennyi egy meccshez kell, Manhertz kapust leigazoltuk, és két cserével minden esélyünk megvolt, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Elég meleg volt, a pálya megmutatta, mire készülhetünk, persze lesz ez még sokkal rosszabb.
A meccs igazi rangadónak bizonyult, helyzetekkel és jó megoldásokkal mindkét oldalon. Nem játszottunk éppenséggel hibátlanul, de volt annyi az ellenfélben, hogy hiba nélkül is veszélyt jelentsenek kapura. De azért bennünk is volt annyi, hogy folyamatos veszélyt jelentsünk. Az első félidőben a legnagyobb lehetőséget talán az jelentette, amikor Kántort ziccerben buktatták, és két perc emberelőnyt kaptunk. Sajnos az elméleti lehetőséget gólra váltani nem sikerült. A későbbiekben Kántor két kapufával jelezte, hogy közel jár a gólhoz, és ha valakit meg kell állítania a védelemnek, az valóban ő.
Formánk elég ingadozó volt, a kényszerszünetet talán Palágyi használta ki legjobban, aki legszebb napjaira emlékeztetve dolgozott a pályán, bizonyára a sok fifázás segített neki mindig megtalálni a jó megoldást. Sajnos néhány visszafokottabb teljesítmény is akadt azok részéről akik fél éve nem láttak labdát.
A félidei nulla-nulla után kezdett lassan bekúszni tudatalattinkba, hogy lehet hogy megint kapunk egyet a legidegesítőbb meccsekből, ahol hiába a mezőnyfölény, semmi nem jö össze és pontvesztés a vége. Ám a Kozelito átoktól Studniczki mentes, és megtörte a gólcsendet. Úgy tűnik, a kényszerszünetben megtalálta ideális góllövő formáját, ami a labdára is egyre jobban hasonlít.
A hátralevő mintegy nyolc percben elvbeni célunk a busz beparkolása volt kapunk elé. Felemás eredménnyel sikerült, azért volt néhány olyan helyzet amikor Manhertz kapuson, vagy akár a csatáron múlt, hogy születik-e gól. Volt néhány kontránk, a legemlékezetesebb amikor a kapust a félpályán ártalmatlanná téve három játékosunk passzolgatott az ellenfél hatosán egyetlen védővel szemben, ám végül ezt a helyzetet is sikerült mellé rúgni. Nagyobb baj szerencsére nem lett, és három ponttal gazdagodtunk, vagy ha úgy tetszik, hattal, hiszen a tabellán közvetlenül előttünk álló csapatot sikerült megvernünk.
Folytatás a szétszabdalt sorsolás miatt a mostantól számított harmadik hétvégén.
Kozelito Tél - Air Xanyi 1-0
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki
   gól: Studniczki

Az élet utat talál

Ennyi ideig tartott kényszerű némaságunk. Sajnos a társadalom úgy gondolta, a Bölcsész Bajnoksággal kell példát statuálni, és beláthatatlan károkat okozna, ha mi focizhatnánk tavasszal. De most már nyár van, meleg, az élet utat talál magának a focipályákra. Szombaton már a pályán fogjuk pattogtatni a pettyest. Szurkolóink korlátozott számban, előjegyzéssel jöhetnek a lelátókra. Győzelmi terveink evidensek.

Meghosszabbított téli álom

Éppen azzal készültünk vigyasztalni olvasóinkat, hogy esetleges karantén alatt melegen javasoljuk jelen blog olvasását újra és újra, amikor minket is utolért a legrosszabb, ami történhetett. A vírushiszti miatti egyetembezárás a bajnokságra is kiterjed, ezért a bajnokság kezdet halasztódik legalább két héttel, de előreláthatólag még többel. Olvasóinkat természetesen tájékoztatni fogjuk, amint újraindul az élet. Addig kis társaságunk kénytelen focipálya helyett a kocsmaasztalnál szocializálódni.

Doktor

Egy héttel a tavaszi bajnokság első fordulója előtt lejátszottuk első és egyetlen edzőmeccsünket - ki más - a Hajcsatok ellen. A vírusveszélyre tekintettel intézkedéseket tettünk, ennek első lépéseként Hlavacskát és Palágyit doktorrá léptettük elő. Második lépésként kerülni fogjuk a tömegrendezvényeket, például most is alig voltunk meg, miként az első néhány fordulóban - amíg a vírusveszély várhatóan tart - szintén nem várható hogy hat-hét embernél többet csődítsünk a pálya közelébe. Kántor most búcsúzott a csapattól, hiszen a bajnoki idény alatt elfoglaltságai meggátolják részvételét, Pálfy és Szerényi pedig a maródiak listáját gazdagítják. Az új csodafegyvert Baltának hívják, keresztnevén Miklósnak, vele gondoljuk a játékkal jól együttélő csatár pozícióját betöltetni a következő hónapokban.
A meccs méltó volt híréhez, technikailag és iramában A-ligás címvédőhöz illő színvonalat diktált partnerünk, mi pedig próbáltunk kapaszkodni, részben sikeresen, részben azért kijött a tudáskülönbség. A két kapus nagyon kitett magáért, mindketten bravúrt bravúrra halmozva küzdöttek a gólok számának alacsonyan tartásáért. Szégyenkezni a vereség ellenére nincs okunk (felkészülési meccsen eleve nincs), lévén (!) formás támadások sokaságát vezettük, és ügyes gólokat lőttünk. Meg kell említeni a Dr. Hlavacska - Dr. Palágyi tengelyt, akik címűknek megfelelő sikerrel operáltak. A Kozelito Tél alapcsapatának első doktora három mesteri góllal tette le névjegyét, második doktorunk Tinkóval párban a kapus elfektetéséig kijátszva fejezett be egy akciót. Kántor is betalált, letéve névjegyét a búcsúmeccsén; a legszebb akciónk talán mégis Balta gólja előtt volt, irányító kiteeszi a szélre, szélső erősen középre lövi, center jól együtt él a játékkal, és lendületből érkezve a hálóba lő.
És akkor jövő héttől bajnokik.
Kozelito Tél - Hajcsatok 6-9
   kapu: Fehér
   mezőny: Balta, Görög, Dr. Hlavacska A., Kántor, Dr. Palágyi, Tinkó
   gól: Dr. Hlavacska A. 3, Kántor, Balta, Dr. Palágyi

Nélküled

Egy héttel a születésnapi ünnepünk után kísérletezésbe kezdtünk. Kíváncsiak voltunk, mire lennénk képesek alapító elnökünk nélkül. A kérdésre egyik válasz az eredményben rejlik, másik válasz, hogy 19 nappal és végeléthatatlan könyörgésáradattal a meccs után mégis annak a játékosnak kell írnia a tudósítást, aki nem volt ott. Másik kísérletünk, hogy a Hajcsatokkal való barátságunk mennyire erős, már egyértelműen kedvező tapasztalatokat hozott, hiszen Studniczkin túl Manhertzet is kölcsönkértük. Személyében a liga egyik legjobb kapusa védte hálónkat, és öt mezőnyjátékosunk abban a boldog tudatban futkározhatott a zöld mezőn, hogy egyikük mindig szusszanhat.
A tényleges meccset huszáros rohamokkal kezdtük, az első öt percben talán öt olyan helyzetünk volt, amiből ezen a szinten illene gólt szerezni. Mi nem tettük, bár ekkor még bíztunk abban, hogy a következő harmincöt percben azért menni fog. Sajnos a rossz példa a helyzetek kihagyása terén  ragadós lett, az ellenfél ellenállása pedig felkeményedett. A meccs nagy részében, ha valamivel többet is volt nálunk a labda, azért pöccre eljutni helyzetekig már nem lehetett. Ami helyzet pedig adódott, azt szintén jól kihagytuk. És ahogy ilyenkor lenni szokott, egyszer eljutott kapunkig az ellenfél, és rögvest megoldották, hogy a helyzetből gól legyen. A körülmények - hátrány és kihagyott helyzetek - fokozták görcsösségünket, és fejvesztve, hibázgatva mentünk bele az újabb támadásokba. Természetesen nem sikerült gólokat szerezni, és természetesen az ősz során negyedszerre is bosszantó egygólos vereséget szenvedtünk olyan meccsen, amit a játék képe alapján nyerhettünk volna.
Annyi mindent kéne még elmondanom, de karácsonyi időben hetekkel a meccs után fogjuk rövidre. Télen nem játszunk bajnokságban, az egyéni edzéstervek kerülnek előtérbe, hogy tavasszal már tényleg letaroljuk a mezőnyt.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 0-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Kántor, Palágyi, Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: -

Egy évtized

Klubalapítók egymás közt

 A délelőtti bajnoki után két óra szünet elteltével következett a születésnapi gálánk. A program a velünk egyszerre alapult, és azóta sorsunkkal összefonódó Hajcsatok társaságában lejátszott gálameccs köré szerveződött. Kettő órakor felsorakoztak a csapatok, felálltak a szurkolók, és a két klubalapító kupával köszöntötte egymást. Szongoth Mátyás minket méltató beszédében kiemelte, hogy tíz évvel első pályára lépésünk után még mindig tartjuk magunkat elveinkhez, hogy többségében a magyar szakhoz, irodalomhoz kötődő focisták alkotják. A szónokok felidézték a másik csapat múltját, illetve a két csapat egymást támogató múltját, időnként baráti rivalizálását.

Mi és a kupa

Valóban csoda, hogy egy véges mértékű egyetemi évfolyamból ki tudott alakulni egy csapat, ami persze azóta már nem csak sportcsapat, hanem baráti társaság és szellemi műhely, és persze azóta már nem az évfolyamhoz vagy a szakhoz tartozik, de ha az egykori évfolyamtársak kevésbé kötődnek a focihoz, vagy kevésbé találják meg az összhangot egymással, akkor ma semmi nincs.

Görög gólja

Az egyik bekapott gól

A mérkőzésen kis tapogatózás után kiderült, hogy ugyan gálának van hirdetve, de bohóckodásról szó sincs, a legkeményebb bajnokik ütemét kényszerítik egymásra  küzdő felek. Az első gólt Hlavacska szerezte, miután meglódulva móresre tanította a mezőnyben tetten ért kapust. De nem maradtak adósak a gólokkal partnereink sem, hamarosan megfordították az állást.

Fehér gólja

Az idő telésével hol egyik, hol másik csapat szerzett újabb gólokat, és ragadta magához ismét a vezetést. Félidőben mi álltunk vesztésre, sőt utána hátrányunk kétgólosra nőtt, de egy jó hajrával ezt háromgólos előnyre változtattuk. Közben bejátszottuk a beszokott figurát, Fehér mezőnybeli mezt öltött magára emlékezve az első meccsekre, amikor még csatárként szerepelt. A taktika most eredményes volt, hiszen alig néhány perccel később Hlavacska beadásából gólt ért el.

Szerényi gólja

Utolsó gólunkat Szerényi szerezte, amit kis felülstilizálással a szoros végeredmény ismeretében győztes gólnak titulálhatunk. Összesen kilenc gólt szereztünk, majdnem minden évünkre egyet. A végeredményt illetően volt némi egyet nem értés, hogy 9-7 vagy 9-8, de udvariasak vagyunk, és a számunkra kevésbé kedvező nézetet fogadjuk el. Ez a meccs úgysem a számszerű eredményről szólt első sorban - ezért érthetetlen, miért kellett az utolsó percben oldalvonal mellett meglóduló csatárunkat az ellenfél lecserélt játékosnak a pályára beugorva szerelnie.
A hivatalos meccs után a vállalkozó kedvűek büntetőrúgásban próbálhatták ki magukat. Ezen tevékenységnek a pályabérlet lejárta vetett véget, a focisták pedig az esemény fényéhez illő fogadóba vonultak. Kvíz következett a két csapat közös múltjáról, melyet a Porkoláb vezette vegyes csapat nyert meg; majd a két csapat tagjai együtt örvendtek kora hajnalig.
Kozelito Tél - Hajcsatok 9-8
   kapu: Fehér, Görög
   mezőny: Fehér, Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Szerényi, Tinkó
   gól: Hlavacska A. 2, Palágyi 2, Görög, Fehér, Porkoláb, Szerényi, öngól

Fényképes tudósítás itt:

Palágyi második gólja

https://photos.google.com/share/AF1QipPqPPUzF9OBdzHtfzlq6FxQ_oGL4YJdQXKd2sUWkZ8kP5Bz66ftbAh0V2-ldI550Q?key=emhVTXF2bDBQTmpyakVaSnV2ZnNaaURadGZyWmFB

További szép képek a linken érhetők el