Elöl-hátul

Palágyi indítja a kontrát, Szerényi biztosít

 A szokatlan szezon utolsó meccsén, bölcsész ligától idegen augusztus közepi időpontban és időjárásban fogadtuk a Szent Annát. A tét  - a dobogó alsóbb fokainak kiosztása - eléggé motiválta a fiúkat, és darabra közel ideális két cserével tűzzel, bár kisebb sérülésekkel és fáradtsággal bajlódva érkeztünk a pályához.

Porkoláb helyzete a meccs elején

Bár több meghatározó játékosunk hiányzott, összeszokott és technikás csapatunk a kezdő sípszótól uralta a játékot. Figyelve egymásra, és a játék ritmusára nagyjából úgy játszottunk, ahogy terveztük, és tűrhető számú helyzetet alakítottunk ki. Távolabbi lövéseink azonban kevéssel bár, de rendre elkerülték a kaput. Studniczki az egész meccsen akkor alakított ki magának helyzetet, amikor akart, de lövései általában a kapust találták telibe. Legveszélyesebb helyzet talán Porkoláb előtt adódott, aki a kapus mellett is elvitte a labdát, ám kisodródva inkább a középre ívelés mellett döntött, amiből végül nem esett gól.

Az első félidő vége felé hátrányba kerültünk egy szöglet után. Sokat elemeztük azóta az okokat, maradjunk annyiban, hogy a csapat egyik fele területet védett, a másik fele embert fogott. Így hiába állt két (!) mezőnyjátékosunk az alapvonalnál, a beadás mégis eljött mellettük, és a kapunktól három-négy méterre álló, nagylelkű távolságból kísért támadó a kapunkba lőtt. 

A játékosok hozzávetőleges helyezkedése a szögletgól előtt

A bekapott gól nem nagyon zavart meg minket, a második félidőt ott folytattuk, ahol az elsőt abbahagytuk. Szerencsére látszott, hogy a cserékkel okosan játszva bírni fogjuk erővel végig.

Tudtuk, hogy katolikus plébániai csapat ellen játszva az égi támogatás nem minket segít, Nagyboldogasszony napján Szűz Mária édesanyjának nevét viselő csapat a napot saját ünnepének tekintheti, de azért ami jött, arra nem számíthattunk. Ugyanis az ellenfél részéről egy nem túl veszélyes lövés úgy pattant meg közbevetődő védőnk lábán, hogy már elmozduló kapusunk fölött a hálóba pörögjön. Ezzel ellenfelünk úgy került kétgólos előnybe, hogy huszonnyolc perc alatt kétszer jöttek át a félpályán; míg mi végig próbálkoztunk, helyzeteket dolgoztunk ki, lövöldöztünk.

Már az ötmezőnyjátékosos rendszer alkalmazását fontolgattuk, amikor összejött a szépítés: szép labdajáratással kimozdítottuk az ellenfél játékosait, Szerényi passza után Porkoláb távolról ugyan, de tisztán lőhetett, és irgalmatlan erejú gólt akasztott a léc alá.

Egyik kicsit megnyugodtunk, és éreztük, hogy javunkra fordíthatjuk a meccset. Studniczki és Tinkó egy alkalommal a végletekig és még azon túl is kijátszottak egy helyzetet, azonban Tinkó az oldalhálóba lőtt. Végül talán három perccel a vége előtt Porkoláb szöktette a jobb szélen Tinkót, majd a pontos beadásra jó ütemben érkezett, és közelről a hálóba továbbított. 

Életkép a bajnokságból, circa 2020 (színezett)

A döntetlen állás a tabellán a mi sikerünket jelentette, így innen már nem akartunk extrát kockáztatni, a kapus lehozásától végül eltekintettünk. Még két meleg helyzet adódott a kapunk előtt; egyszer a támadó már túljutott a mi leghátsó védőnkön, de Studniczki a másik hatosról visszasprintelve szerelni tudott; másszor Manhertz mentett látványos vetődéssel a bal felső sarok elől. A mi támadóink közül Studniczki keltett még zavart a záró percben, de az utolsó pillanatban szerelték.

A döntetlen végeredményt voltaképpen mindkét csapat sikernek könyvelheti el: mivel a rivális Air Xanyi az utolsó percben befújt vitatott büntetőnek köszönhetően nem tudott nyerni, az egy ponttal mi bebiztosítottuk az ezüstérmet; ellenfelünk pedig először nem kapott ki tőlünk. Részünkről a meccs hőse egyértelműen Porkoláb, aki a hátul végzett energikus és határozott munkáján túl most elöl is két remekbe szabott góllal járult hozzá a pontszerzéshez.

Délután a dobogós csapatok tapsa közepette átvettük az ezüstérmeket. Tizenegy év alatt harmadszor végeztünk dobogót érő helyen - mindháromszor a dobogó második fokán. Ez egy fokkal hátrébb van, mint a szezon némelyik pillanatában reméltük, de azért elég elöl, hogy sikernek könyvelhessük el. Mivel az első helyről nem ma maradtunk le, érzelmileg könnyű sikernek értékelni a második helyet. Két évvel események után már biztosra mondhatjuk, hogy kijöttünk a kiesés okozta sokkból, keretet és mentális er-

őnket tekintve újból erősek vagyunk, és az A-ligás indulás joga már a miénk - erről döntés később. Küzdelmes szezon volt, sok nagy győzelemmel és bosszantó, a játék képéből nem indokolható vereségekkel.

 Az eredményhirdetésen elbúcsúztunk a nyugdíjba vonuló Herbály Lajos bácsitól, aki pályafutásunk kezdete óta vezetett nekünk meccseket, határozottságával, humorával, emberbarátságával a bölcsész bajnokságok légkörét jó irányba mozdító igazi sporttárs volt.

Kozelito Tél - Szent Anna FC 2-2
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Porkoláb M. 2

Ezüstérmes aranylábúink Herbály játékvezetővel

 

 

 

 

Korán kel, ezüstöt lel?

 A múlt heti kisiklás után némileg letörten gyűltünk össze, páran bánatukat inkább más programokba ölték, a világ végéről visszatérő Purosz felbukkanása is kellett, hogy esélyes csapatot tudjunk kiállítani. Egy kicsit így is aggódtunk, hiszen Pálfyt és Puroszt egyesek hajlamosak tartják késésre, mely gyanú ha igazolódik, ki se tudtunk volna állni. P betűs játákosaink azonban példát mutatva megérkeztek kezdésre, és kezdetét vette az érmek elosztása szempontjából annyira fontos mérkőzés. A közvetlen előttünk zajló meccsen eldőlt, hogy aranyat mi már matematikailag sem nyerhetünk.

 Mivel a liga egyik legfutósabb csapata ellen álltunk ki nyolcvan fokban, egyetlen cserével, felhívtuk egymás figyelmét arra, hogy osszuk be erőnket, és négyből három mezőnyjátékosnak a védekezés legyen az első, a gólszerzést majd megoldjuk valahogy. Illetőleg majd Purosz megoldja valahogy. Úgy is lett, alig öt perc játék után centerünk átvett egy ívelést, védőjével birkózva a kapu felé tört, majd a kivetődő kapus alatt a hálóba gurított. A félidő felén valamivel túl Pálfy visszatámadott egy már elhalt akció után, kísérletét siker és gól koronázta, így előnyünk kétgólosra nőtt.

 A meccs nem volt feszült de sok volt az apró taktikai szabálytalanság, az ellenfél egy bizonyos kontrája során mi három faultot vétettünk, ami elpnyszabállyal mind továbbment, és az akció kapufával zárult. A félidőre engedélyezett öt szabálytalanság így villámgyorsan betelt, és figyelnünk kellett, hogy többet nem véthetünk. Nagy egészben azért jól álltuk a sarat, viszonylag kevés helyzetet engedélyeztünk az ellenfélnek, mindig időbn felvettük az embereket, és tartottuk magunkat ahhoz, hogy nem rohanunk el ész nélkül előre; nagyjából mindig annyi energiát tettünk az előrejátékba, amennyi célszerű volt.

A félidő utolsó akciójában az ellenfél csatára elfutott a szélen és irgalmatlan nagy gólt vert a hosszú felső sarokba, ezzel csökkent az előny.

Lelőjük, hogy a második félidőben gól már nem esett, bár a záró sípszóig ezt mi még nem tudtuk, és óriásit kellett küzdeni, hogy így legyen. Energiánk, vizünk, tüdőnk már rég elfogyott, csodával határos módon legalább védekezésben mindig odaértünk, ahova kellett, és a sorcserével rendelkező ellenféllel is felvettük a versenyt futómennyiségben. Minden játékosunk kihozta magából a maximumot. Külön kiemelendő Pálfy játékintelligenciája és Tinkó harcossága, melyek révén sok labdát szereztünk. 

Időkérés után játékosaink majdnem egymás torkának ugrottak azon, hogy ki pihenhessen cserepadon még egy percet; közben Purosz kisebb sérüléssel is visszament küzdeni. Amikor sérülése miatt már nem tudott tovább játszani, kabaréba illő játékvezetői döntéssel sárga lapot kapott, mert sérülten nem a cserezónában hagyta el a játékteret.

 A meccs utolsó öt perce, ha lehetett még fokozni, még jobban felpörgött, helyzet itt és helyzet ott. Nálunk Purosznak és Szerényinek volt olyan helyzete, hogy a kapuson is túljutottak, de valahohogy nem született meg a harmadik gól.

Végeredményben tehát bealvási hajlammal vádolt két játékosunk korán ébredésének és góljainak köszönhetően fontos csatát nyertünk. Ezzal nagy lépést tettünk az ezüstérem felé.

Kozelito Tél - Air Xanyi 2-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Pálfy, Purosz, Szerényi, Tinkó
   gól: Purosz, Pálfy

Csupaszív noha eredménytelen játék

Nos, felsőházba jutván három meccs választott el minket a végső helyezés elérésétől. Aligha lehetetlen, hogy fennállásunk során soha nem tapasztalt koncentrációval és győzni akarással érkeztünk a mostani meccsre; lett légyen korábban bajnoki címről, feljutásról avagy kiesésről döntő találkozó. Három cserével álltunk ki, ami feltétlen eőnyösnek mondható, különösen ha ellenfelünknek nem volt cseréje, sőt az első percekre kölcsönjátékost kellett kérniük.
A nagy elhatározások és mentális erő ki is tartott körülbelül a meccs kezdetéig. A pályán mutatott járékba nem nagyon sikerült átvinni mentális energiáinkat. Körülbelül öt perc játék után mélység nélküi védelmünk mögé lőttek egy kiugratást és hátrányba kerültünk. Ha vlaamit, ezt kellett volna elkerülni, hiszen mi általában nem felállt védelmek ellen szoktunk jól muzsikálni, a Rocketsről pedig már tudtuk, hogy beállni és védekezni nagyon tudnak. Sajnos az első félidőben túl türelmesek voltunk, és több mint tizenöt percnek kellett eltelnie, hogy egyáltalán valamilyen veszélyt jelentsünk a kapura - ekkor Hlavacska lövését védte a kapus, majd a félidő előtt öt mezőnyjátékosos figura végén Kántor szerzett kis híján gólt.
A bekapott góle gyébként a taktikát is felborította annyiban, hogy eredetileg visszahúzódva terveztünk védekezni, hátrányban viszont letámadásra kellett váltanunk. A váltás megzavart minket, gyakran csak a csapat első fele támadott le, amit az így létszámfölénybe kerülő ellenfél át tudott játszani. Amikor pedig a kispad bíztatására mindenki cstlakozott a letámadáshoz, az emberek elosztása látványosan nem sikerült, annyira hogy az ellenfél csatára teljesen egyedül tartózkodhatott a mi térfelünkön, és miután a labdát megkapta, könnyedén gólt szerzett. Ha egygólos hátrányban még reálisnak tarthattuk a fordítást, a buta hibákból eredő második gól kétségessé tette, megérdemelnénk-e, a nemsokára megékező harmadik világossá tette, hogy nem mi vagyunk a jobb csapat, és nem fogunk ponttal távozni. Történt ugyanis, hogy az ellenfél játékosa a saját hatosának előteréből beívelte a labdát kapunkba, a nem is túlságosan kint álló kapusunk keze és a keresztléc közötti alig néhány centis rést gond nélkül eltalálva. A félidő közepe táján egy oldalrúgás után a negyedik gólt is bekaptuk.
A második félidőben, amikor pontszerzésre már nem sok esélyünk volt, már tűrhető számban alakítotttunk ki helyzeteket, de nem sikerült ezeket gólra váltani. Palágyi a kapunak háttal állva próbált egy magas labdát a kapuba húzni; Kántor egy jobbról jövő beadást pörgetett kevéssel a kapufa mellé; majd egy nagy kavarodásban többen is gólt szerezhettünk volna. A gól nélkülieség megaláztatását az utolsó utáni másodpercben sikerült feloldani, amikor Manhertz kidobását Studniczki a hálóba fejelte. Studniczki folytatja a hagyományt, miszerint a karantén óta minden bajnokin gól szerez. De ezzel a pozitívumok kihunytak.
A vereséggel kicsúszott kezünkből sorsunk a bajnoki címért folyó versenyből, most már csak speciális keresztbeverések esetén érhetünk fel esetleg a csúcsra. Reálisabb inkább a dobogó második-harmadik helyét megcélozni. Sokáig fájó emlék lesz ez a meccs, ahol régóta dédelgetett álmaink összetörtek. Korábbi évekkel ellentétben idén legalább nem az utolsó fordulóban elszenvedett meglepetés-vereség veszi el reményeinket. A szép eredményekről pedig annyit mondhatunk: majd jövőre.
Kozelito Tél - Bp Rockets 1-4
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Studniczki

Piros-kék

Az alapszakasz utolsó meccsén a Kofolát fogadtuk. A három pont megszerzése annyit jelentett volna számunkra, hogy az alapszakaszt a harmadik helyen zárjuk, és egyel több pontot viszünk a rájátszásba. Hlavacska minden eddigi kifogást felülmúlva azért nem jött meccsre, mert elfelejtette, hogy szombat van (!) így egy cserével, a Videoton és a Vasas piros-kék színösszeállításában léptünk pályára.
Ahogy várható volt, alaposan bekezdtünk, és az első perctől kezdve uraltuk a játékot. Pontér-pontokér' jöttünk és helyzeteket-helyzetecskéket dolgoztunk ki, melyekből azonban bosszantóan sokáig nem esett gól. A tizenötödik perc után már a klubtörténet legrosszabb meccsei kezdtek eszünkbe jutni. Szerencsére nem sokkal a félidő előtt megszületett a vezető gól. Studniczki a félpálya közeléből szinte csak azért lőtte el a labdát, mert így volt legkönnyebb az oldalvonalon belül tartani, nem is volt különösen erős lövés, a lábak sűrűjében mégis megtréfálta a kapust és a hosszú kapufa mellett a hálóban kötött ki.
A második félidőben - azt is kihasználva hogy ellenfelünk csere nélkül erősen fárad - fölényünket sikerült ziccerekre és további gólokra váltai. Második gólunkat Palágyi szerezte szép lövéssel. Utána Kántor nagy percei következtek: előbb Palágyi beadását segítette közvetlen közelről a gólvonalon túlra, majd gyönyörűen kijátszott akció végén Studniczki passzából volt eredményes. Itt esett egy időkérés, és kaptunk egy elkerülhető gólt egy oldalrúgás után, de nem tört meg lendületünk. Görög lekészítése után Palágyi lőtt iszonyatos erejű kapufás gólt, az utolsó percben pedig ismét Kántor talált a hálóba.
A második félidőben már nem kellett aggódnunk a három pontért néha szinte örömfocit játszottunk, egy-egy esetben a könnyelműség határán. Egyben bemelegítettünk a felsőházi rájátszásra, ahol három pokolian nehéz meccs vár ránk, és ha valami akarunk, mindhármat meg kell nyerni.
Kozelito Tél - Kofola 6-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Szerényi
   gól: Kántor 3, Palágyi 2, Studniczki

Alvás

Ezen a szép esős délutánon a Bp. Rockets csapatát fogadtuk, a tét pedig körülbelül az alapszakasz elsőség volt. Az időjárás végül lehetővé tette, hogy Hlavacska is részt vegyen, így keretünk a múlt hetihez képest egy Porkolábnyi mínusszal változott. Mit később látni fogjuk, gólszerzőink egy Palágyinyi mínusszal változtak.
Az elején jól  ekezdtünk és meg is lett az eredméye. Hlavacska bevitte a labdát a hatos bal oldalán és a hosszú sarokba lőtte első gólunkat. A félidő közepén Kántor lépett ki Palágyi passzával, szabálytalanul se tudták szerelni nem túl veszélyes labdája a kapus közeműködésével a gólvonal mögé jutva megduplázta előnyünket. Ettől egy kicsit túl kényelmesek lettünk, és bekaptunk kettőt - egyet megpattanó távoli lövésből, egyet úgy hogy hárman voltunk azon a szélen ahol az akció ment, mégsem tudtunk felszabadítani.
Döntetlen állásnál elkezdtünk megemberelni magunkat, ami abban nyilvánult meg, hogy még félpálya környékén eladogattuk a labdákat, és kontralehetőséget biztosítottunk az ellenfélnek. A harmadik gólt szöglet után kaptuk be, elég teret adva a csatárnak, hogy kapunktól négy méterre átvehesse és a kapuba pörgethesse a labdát. Negyedikre pedig hátul eladott labdával ajándékoztuk meg az így egyedül kapura törhető csatárt.
Ha perccel a vége előtt kijátszottunk egy akciót addig, hogy Studniczkinak már csak be kelljen lőnie. Mindent megpróbáltunk, az utolsó percekre kapus helyett is mezőnyjátékost hoztunk fel. Az utolsó percben kétszer pattant meg lövésünk úgy, hogy a kapufa mellett néhány centivel menjen el, illetve a lefújás előtti másodpercben a kapus védett nagyot.
Nem játszottunk éppenséggel rosszul, más csapatot meg is vertünk volna ezzel a játékkal, pont annyi hibánk és balszerencsénk volt, hogy egy rangadón ne segítsen minket három ponthoz. Sajnos az a tény, hogy nincs játékvezető, megint a mi hátunkon csattant, mert így az ellenfél büntetlenül végezhetett becsúszásokat, kétkezes lökéseket. Mégis a szezon első meccse volt, ahol nem domináltunk egyértelműen, a gólokat leszámítva inkább háromesélyes meccsnek tűnt. Az alapszakasz utolsó fordulójában legjobb esetben a második helyet biztosíthatjuk be.
Kozelito Tél - Bp Rockets 3-4
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Studniczki, Tinkó
   gól: Hlavacska A., Kántor, Studniczki

Oroszlánkörmök

Ezen jeles alkalomal a listavezető Szent Annát fogadtuk a mi pályaválasztásunk mellett. Tudhattuk, hogy ha valamit el akarunk érni ebben a szezonban, akkor például most mutathatjuk meg képességeinket. Ennek megfelelő számban és elszántsággal gyűltünk össze a pálya szélén.
Az első rohamainkkal már megmutogattuk oroszlánkörmeinket, tartottunke gy kis bemutatót labdaművészetből, és Palágyi kapufájával jeleztük gólveszélyességünket. Az első gólnak mégsem örültünk annyira, mert mi kaptuk, de legalább megértettük a leckét, hogy össze kell szedni magunkat. Az egyenlítő gólt Palágyi szerezte, aki Manhertz kapus hosszú kidobásával teljesen egyedül maradt a támadó térfélen és a jobb felső sarokba emelt. Szint ea  következő akcióból Kántor került helyzetbe, kicselezte a kapust is, majd az üres hálóba gurított. Az előnyt tehát megszereztük, bebiztosítanunk azonban sokáig nem sikerült. Bár nálunk volt a fölény, és a helyzetek többsége, éretten játszottunk, és cserénik is felnőttek a feladathoz. Még az első félidőben történt, hogy Hlavacska megzörgette a kapukeretet. A köztes időszakban párhuzamosan növekedett a feszkó és a kihagyott helyzetek száma, végül Studniczki úgy gondolta, Hlvacskával való összejátszása utáni helyzetét beveri a léc alá. A vége előtt még kijátszottunk egy helyzetet addig, hogy Hlavacskának már csak az üres kapuba kellett gurítania. Itt nem az volt a nagy dolog, hogy lepasszoltuk, hanem az hogy érkezett is valaki a passzra.
Magabiztos győzelmünkkel tovább kapaszkodunk fölfelé a tabellán és az eddig mondogatott legtöbb rúgott és legkevesebb bedszedett gól maximájához még mindig tartjuk magunkat.
Kozelito Tél - Szent Anna FC 4-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Palágyi, Kántor, Studniczki, Hlavacska A.

Ellentmondást nem tűrve

 Három hét szünet után léptünk ismét pályára. Aggodalmain hiábavalónak bizonyultak, negyven fok helyett kellemes enyhe futballidő fogadott minket. Kezdő sípszóra még csak öten voltunk, de ez sem gátolt meg bennünket abban, hogy az első percben már veszélyeztessünk, és néhány perc játék után Porkoláb nagyszerű beadását Studniczki a hálóba lője. Az előnyt Kántor biztosította be kétszeresen; majd egy szögletre a legjobb ütemben érkezve Pálfy szerzett gólt, és ezzel negyed óra után már 4-0-ra vezettünk. Nem mintha borult volna a pálya, mert az első félidőben még a mi kapunk is többször forgott a figyelem középpontjában, de megoldottuk végül megoldottuk hogy alkalmi kapusunknak ne kelljen maga mögé nyúlnia.
Talán a magabiztos előny és a három pont sorsának eldőlése jelentte, hogy a játék képe alapján is fokozódott dominanciánk. Játék közben tanítani való egymásra figyeléssel osztottuk el, hogy mindig legyenek emberek elöl és legyenek hátul, így az ellenfél nem tudott létszámfölényes helyzeteket kialakítani. Előfordult ugyan, hogy kitámadtunk, de labdavesztés esetén is rendre gyorsabban zártunk vissza mint ahogy az ellenfél lerohant volna. Egymást jól ézve, sokat passzolva járattuk a labdát, és sok helyzetet teremtettünk, de a második félidőben hihetetlenül egyetlen egy sem akdat be ezek közül. Kétszer megzörgettük a kapufát, és sokszor késztettük bravúrra a kapust. Az újabb gólok hiánya azonban csak az újabb gombóc fagylaltok hiányával állítható párhuzamba, hiszen az elején lőtt négy mellett a lepedőnk tisztaságát végig megőriztük, és ellentmondást nem tűrően zsebeltük be a három pontot.
Kozelito Tél - Lafayette 4-0
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Kántor, Pálfy, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Kántor 2, Studniczki, Pálfy