Kora reggel

 Ez a np is eljött nagy nehezen, hosszas tárgyalások és veszekedések után, zsoldosokat kifizetve éppen ki tudtunk állni a listavezetésért folyó találkozóra. Ősz, hűvös, kicsit nyálas idő várt ránk amiben magunkat és rossz kedvünket is le kellett győzni.

Felvettük a ritmust, jó színvonalú és jó hangulatú meccset játszottunk. Sajnos az első gólt nem mi szereztük: ellenfelünk védője ha szépen akarunk fogalmazni, végigment az egész pályán, ha kevésbé, akkor kétszer értünk bele a labdába, és mindkétszer visszapattant elé, végül a kapust is megkerülte és a gólvonalon kalimpáló védőink mellett a hálóba lőtt. Félidő vége előtt megjött a cserénk, ezzel firssültünk egyet, úgy tűnik ez hiányzott, és Kántor távoli lövése máris kikötött a kapu bal alsó sarkában. 

A második félidőben minden adott volt, hogy a mgunk javára fordítsuk az állást, a helyzeteket is beleértve. A gólt Palágyi szerezte, miután végigrobogott a pályán, megvárta amíg a kapus lefekszik, és fölötte a hálóba juttatta a labdát.A mérkőzés nagy részében jól működött a védekezésünk, ezt kellett volna csak kitartani végig. Talán nyolc perccel a vége előtt egy kontrát csak taktikai szabálytalansággal tudtunk megállítani, a szabadrúgást pedig a kérdésesen felállított sorfal mellett bekaptuk a rövid sarokba. 

A döntetlen eredmény sem lett volna feltétlen rossz, de összezuhantunk, és pontrugások után bekaptunk két olyan gólt, ami az emberek szorosabb őrzésével elkerülhető lett volna. Közben kinyíltunk és kitámadtunk az egyenlítés reményében, egy nagyon nagy helyzet adódott is előttünk, amikor Tinkó és Palágyi csak a kapussal álltak szemben, de a keresztpasszba  akapus bele tudott érni így odalett a lehetőség.

Sajnos tehát verség lett a vége. Most van két hetünk emészteni a történteket és újult erővel visszatérni.

Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 2-4
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Tinkó
   gól: Kántor, Palágyi

A felhők is sírtak

 Csúnya esős napon játszottunk régi versenytásunk a Martin és a mókusok ellen. Mintha az időjárás előre jelezte volna hangulatunkat.

Müller Péternél gy olvastuk, hogy a fájdalmas dolgokról nem kell beszélni, mert az fáj. Ezért az első félidőt zárjuk rövidre annyival, hogy nekünk semmi nem sikerült, ellenfelünknek pedig minden. Félidőben 0-4-et mutatott az eredményjelző tábla. Azt hisszük, ha valaki ezt az állást tette volna meg némi aprópénzzel, hatalmasat kaszált volna.

A múlt heti meccsből próbáltunk erőt meríteni, amikor sikerült vesztes állásból nagy küzdéssel fordítani és elvinni a három pontot. Eleinte talán egy kicsit nagyképűen jtszottunk, mintha bennünk lett volna hogy ezt a meccset úgyis megnyerjük, mintha bennünk lett volna hogy az egyszerű passzokra oda sem kell figyelni, csukott szemmel is menni fog. A második félidőt viszont úgy megnyomtuk, hogy az ellenfél talán tizenöt percig nem jutott el lövésig, mi viszont annál többször. 

Rögtön fordulás után Purosz birkózott ki magának helyzetet, lövésre lendülő lábára rátartottak, a bíró pedig megítélte 11 éves fennállásunk első hatméteresét. Nyilvánvalóan helyes döntés született, csak azon gondolokozhattunk el, hogy hasonló szabálytalanság azért legalább minden szezonban esett ellenünk, akkor hol késtek a büntetők... Purosz ezen nem akadt fenn, hanem a kapu jobb oldalába lőtt. Később egy kavarodás után Kántor elé pattant a labda, aki néhány lépésről a kapuba gurított. Ezzel kialakult pontosan a 2-4-es eredmény ahonnan a múlt héten képesek voltunk megfordítani az állást. A hajrában Porkoláb hozta magát helyzetbe és gurított a jobba alsó sarokba, ezzel már elérhető közelbe került a pontmentés. Az utolsó három percben minden erőnket mozgósítva támadtunk, egy szabadrúgás-kombinációból lehetett volna esélyünk megszerezni a negyedik gólt, de nem éltünk a lehetőséggel. A meccs utolsó másodperceiben annyit szórakoztunk hátul felszabadítás helyett, hogy még egy gólt ajándékoztunk az ellenfélnek.

 Többféleképpen értékelhetjük a meccset, hivatkozhatunk balszerencsére, hiszen mezőnyben, kapuralövések számában megint borítottuk a pályát, három kapufát lőttünk, csak a gólok nem jöttek össze. Elmerenghetünk azon, miért kell egy szezonban legalább három-négy meccsnek így kinéznie, hogy a pályán mindent mi csinálunk, csak a gólokat nem. És elmerenghetünk azon is, miért kell gólelőnyt adni ellenfeleinknek, és aztán hősies küzdéssel vagy hátrányból fordítani, vagy elbukni. Jövő héten a tabellát velünk pontegyenlőségben vezető Egy fokkal szerényebben ellen nem férnek bele a hibák.

 Kozelito Tél - Martin és a mókusok 3-5
   kapu: Fehér
   mezőny: Kántor, Pálfy, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Purosz, Kántor, Porkoláb M.

 

Ünneprontók

Folytattuk a találgatós játékot, hogy a visszajelzsek alapján meg lehet-e becsülni legalább 60-70%-os pontossággal, ténylegesen ki lesz ott a kezdő sípszónál. Ezúttal is voltak kellemes meglepetések, és úgy alakult, hogy az öt még aktív alapító atya alkotta a kezdőcsapatot. Öt játékos összesen kilencszázötven Kozelito meccsel a lábában. Jól jegyezzük meg a pillanatot, mert szétszóratásunk okán a közeljövőben ugyanilyen történelmi felállás nem várható. Az első percek után megérkezett két sztárcsatárunk, velük kialakult az ideális két cserés keret.

A keretre és ebből adódóan játékunkra jellemző volt, hogy legjobb képességekkel rendelkező játékosaink közül is eljöttek néhányan, akik azonban mostanában ritkábban szerepeltek, így kitűnő villanások mellett az összjáték néha akadozott. Az ideálisnál több passzt rontottunk el, és néha bántóan elszakadtak egymástól a csapatrészek.

Az első nagy helyzet ellenfelünk előtt adódott, támadójuk egyedül léphetett ki, kapusunk mellett is eltolta a labdát, azonban kisodródva az oldalhálóba lőtt. Mi egy közeli szabadrúgással válaszoltunk, amibő sajnos nem lett gól. Az első gólt is mi kaptuk, saját térfélen könnyelmű cselezéssel elszórtuk a labdát, és bár utána még legalább kétszer lett volna alkalmunk közbeavatkozni, nem sikerült, és a hálónkba került a labda. A félidő hajrájában Nagy beadását Purosz továbbította a kapu jobb oldalába, ezzel egyenlítettünk.

Pontatlanságaink az első félidő végefelé érték el a bosszantó szintet, amihez a második félidő hibái még hozzáadódtak. Rengeteg kreatívnak szánt passzba csúszott bele annyi pontatlanság, hogy a védők közbe tudjon avatkozni, sokszor olyankor szórakoztuk el a lehetőségeket, amikor a létszámfölényes helyzetet már sikerült kialakítani, amikor a párharcokat már megnyertük, vagy már tényleg csak annyi kellett volna, hogy a kapu elé érkező játékost megjátsszuk. Persze helyzetből is kihagytunk annyit, amennyiből egész meccs alatt tíz gólt illett volna lőni. Mindez főleg azért volt bosszantó, mert a letisztultabban játszó ellenfél időközben meglépett gólokkal. A második félidő elején támadójuk két perc alatt kétszer lépett meg a mi védelmünk jobb oldalán, és egyszer lövéssel, egyszer kapusunkat megkerülve szerzett gólt.

A nagyon élő Nagy többször hozott létre életveszélyes helyzeteket a hatoson, ezek egyikénél védőt kapust kimozdítva tiszta helyzetbe hozta Puroszt, aki maga és a csapat második góljával faragott a hátrányból. Ekkor kaptuk a negyedik gólt - persze pontrúgásnál embert fogni a legalapvetőbb feladatok közé tartozna, de a játékvezetőt is megkérdeznénk, hogy a pontrúgás előtt engedélyezett négy másodpercet vajon nyolcszorosan vagy kilencszeresen lépték-e át büntetlenül ellenfeleink.

4-2-es hátrányba kerültünk tehát, amiben sok dicséreteset nem találunk, és szerkesztőségünk kitart amellett, hogy ennél sokkal jobban is tudunk játszani. De azért feltétlen dicséretet érdemel a csapat és minden egyes tagja, hogy tíz perccel a vége előtt, kétgólos hátrányban is csak azon dolgozott minden egyes idegszálunk, hogyan nyerhetnénk meg a meccset. Tehát ami ezután történt azt ilyen értelemben előre kiérdemeltük. A jel megadásaként Hlavacska szlalomozott el a jobb szélen, bár két védő támadta, mégis középre adott, ahol Palágyi érkezett és lőtt a jobb alsó sarokba. Lefújás előtt öt perccel már kapusunk előrehozatalán gondolkodtunk, amikor Purosz visszaadta a korábbi gólpasszokat Nagynak, aki maga elé engedte a jobbról érkező passzt majd nagyszerű lövést küldött a hálóba. Döntetlen állásnál már azt éreztük, elvben nekünk is van vesztenivalónk, de a gólgyártással nem tudtunk leállni. Egy felpörgő labda Tinkó elé került az ellenfél hatosán, aki nem akart potyába utazni vidékről a fővárosba csak ezért a meccsért, és ballal irgalmatlan erővel a léc alá verte győztes gólunkat.

 Lefújás után páran csatlakoztunk az ellenfél kapusának születésnapi köszöntéséhez. Keserédes érzés, hogy győzelmünkkel bele kellett rondítani az ünneplésbe.

 Kozelito Tél - Szent Anna FC 5-4
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Nagy, Palágyi, Purosz, Tinkó
   gól: Purosz 2, Palágyi, Nagy, Tinkó

 

A három P

 Már tudjuk, hogy amennyi visszajelzést kapunk a résztvevők számára, egészen biztosan nem leszünk pontosan annyian. Most hat emberre készültünk, a kezdő sípszót öten hallgattuk, néhány perccel később viszont megérkezett két csere.

Mire cseréink átöltöztek, már előnyben voltunk, Porkoláb verekedte ki magának a helyzetet és lőtt a bal alsó sarokba. Túl sok helyzetről nem számolhatunk be, inkább csak általános elvről, hogy szerettünk volna további gólokat szerezni. A félidő hajrájában viszont az ellenfél rúgott a szélről nagyon jól eltalált kapufás gólt. A döntetlen állást nem éreztük hízelgőnek, ezért Palágyi gondoskodott róla labdaszerzés utáni egyéni góljával, hogy a pihenőre már mi vonulhassunk előnnyel.

Nem mondhatunk mást, mint hogy gyökeresen más meccs volt mint a últ heti. Közkeletű értelmezés szerint ma hiányzott belőlünk az igazi kraft, vagy Tinkó hiánya tette, vagy a két csere tett minket kényelmesebbé. Emellett ellenfelünk, bár kevesebb sztárt vonultatott fel, de fegyelmezetten és szervezetten védekezett, most nem lehetett megcsinálni, hogy csak úgy lyukra futtatunk egy saját térfélről felsprintelő embert. Ebből kisebb gondok is adódtak, a második félidő közepén ellaposodott a játékunk, kihozatal helyett túl sokat bíztunk az ívelgetésekre, amivel rendre nem tudtunk mit kezdeni, labdás játékosaink akár elöl akár hátul reménytelenül küzdöttek a 

Aztán jött egy időkérés, és ahogy házasfelek egy zűrös időszak utáni újból egymásra találást egy újabb gyerekkel pecsételnek meg, úgy mi egy újabb góllal pecsételtük meg, hogy a győzelemmel immár szinte házastársi szorosságban élünk. Harmadik gólunkat Purosz szerezte a védjegyévé váló átvétel és lefordulás után, így elmondhatjuk, hogy mindhárom gólunkat P betűs játékos szerezte. Az utolsó percekben nagyon szurkoltunk Pálfynak, hogy a P-s játékosok sikerét tegye teljessé, de ő szerényen a cserét választotta. 

Mi meg maradunk továbbra is szerényen a tabella első helyén.

Kozelito Tél - Hedonitas 3-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Porkoláb M., Purosz
   gól: Porkoláb M., Palágyi, Purosz

Menekülés a győzelembe

Lehangoló nyálas őszi időjárás és szűkös keret fogadott minket az harmadik játéknap rangadóján. A kiírt időpontban még nem voltunk meg öten, Kántor az utcáról befutva, bemelegítés nélkül állt fel kezdő sípszóhoz, de így is a vártnál eggyel kevesebben, csere nélkül álltunk ki. Ellenfelünk sokszoros gólkirályokat, köztük a tőlünk nemrég távozott Studniczkit felvonultatva állt fel, a játékoskeretek piaci értéke között sokszoros különbséget mértek, de hát amíg a focit labdával játszák, addig nem a névleges érték számít. Úgy voltunk vele, mint a vészkorszak Fradija, hogy elvihetik legjobbjainkat, küldhetnek ellenfelünk több játékosával egy csapatban játszó bírót (tegyük hozzá: ítéletei utólag elfogulatlannak bizonyultak), mi akkor jelmondatunkká tesszük a a bölcsész-szellemet, bátorságot, bajtársiasságot, és utolsó leheletünkig fogunk küzdeni a győzelemért.

 Többször előfordult már, hogy ha csere nélkül, megkérdőjelezhető személyi összetételű kerettel állunk ki, akkor nyújtjuk a legharcosabb és egyben legszervezettebb játékot, és most is így lett. Első perctől kezdve okosan lezártuk a területeket, okosan figyelve a játék dinamikájára, mindig fogtuk az embereket, mindig közbeléptünk, ha egy támadó elszaladt, vagy az első védőjét megverte. 

Az első félidő közepén, amikor az első cseréket ejtettük volna meg, akkor lépett ki Kántor egyedül Tinkó indításával, és a ziccert a kapus bal keze mellett a hálóba lőtte. Néhány perccel később Kántor maga szerzett labdát a félpályán, és bár üldözték a védők a bal felső sarokba bombázott. Kettő-nullánál a pályán levők is realizálták, hogy akár mi is nyerhetünk. Nekünk újabb lendületet adott, hogy nem a zakózás elkerüléséért játszunk. A félidő vége előtt Görög hozta magát óriási helyzetbe, de túlgondolta a helyzetet, és végül a kapusba lőtt. 

A fordulás után nem kellett sokat várni az újabb gólra, Porkoláb és Görög háromszögelése után középhátvédünk higgadtan gurított a kapu jobb alsó sarkába. Előtte külön felhívtuk egymás figyelmét arra, hogy hátsó embereink csak akkor menjenek föl, ha vissza is tudnak érni, Porkoláb itt zseniálisan érezte meg, hogy ez az ő pillanata. Támadásaink nagyban építettek Manhertz hosszú kidobásaira, illetve arra, hogy ha van két, időnként három kirobbanó emberünk, abból egyet úgyis üresen hagy az ellenfél. És így is lett, labdaszerzés után rendre jól tudtunk indítani, és az elülső ember rendre meg is tudta játszani a labdát. Legnagyobb helyzetünknél Tinkó és Kántor álltak szemben a kapussal, ám éppen annyi pontatlanság csúszott a végrehajtásba, hogy egy védő végül kapufára tudjon menteni.

Persze a mi kapunk előtt is voltak meleg helyzetek szép számmal. Manhertznek több nagy védést köszönhetünk, és legalább egyszer a kapufa is kisegített. De leginkább mégis mezőnybeli védelmünk állta a sarat. Körülbelül úgy játszottunk, mint Rebrov játszatta a csapatát a Celtic ellen, hogy van olyan, hogy az ellenfél egyérintővel eljut lövésig, és van olyan, hogy egy ügyes támadó megveri védőjét; de olyan nincs, hogy őrző nélkül, nyugodtan lőhessen az ellenfél. Egy szabadrúgás utáni kavarodásban az ellenfél kibrusztolt egy gólt, ezzel a vége egy kicsit izgalmas lett, az utolsó hat-nyolc percben az elméleti lehetősége megvolt, hogy pontot vesztünk, de utolsó percig tartani tudtuk játékunkat, illetve az ellenfél nem értékesítette azt a néhány helyzetét ami az utolsó percekben adódott. Manhertz kapus, ha nem is tiszta lepedőnek, de annak legalább örülhet, hogy A-ligás csapattársainak próbálkozásait mind védte. A csapat pedig értékes három ponttal és egy újabb mítosszal gazdagodott.

 Kozelito Tél - Atletikomédia 3-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Kántor, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Kántor 2, Porkoláb M.

 

 

Még mindig kapott gól nélkül

 Extra erőfeszítéseket tettünk, hogy meglegyünk öten a szombati meccsre, végül úgy jártunk, mint egy jó első világháborús tábornok: ha később fogynak el embereink, mint a másik oldalnak akkor már nyertünk. Péntek este ellenfelünk jelezte, hogy nincsenek meg, nem tudnak kiállni, így a három pont játék nélkül a miénk.

A hétvégét így mentális felkészülésre és a vidéki rokkonok meglátogatására használjuk ki. Ezen a felületen pedig jelezzük, hogy lezárult az átigazolási szezon. Berka Attila személyében rutinos új védőt igazoltunk; Purosz és Nagy Dániel reaktiválása pedig a támadósor erejét növeli tovább. Reméljük így sikerül ellensúlyzoni a kölcsönbe távozókat és nem lesznek létszámgondjaink a szezonban.

Kozelito Tél - Lafayette 5-0 (játék nélkül)

A helyzetkihasználás állatorvosi lova

 A B-liga új szezonjának legelső fordulójában egy régi-régi ismerőssel csapott össze a Kozelito: a Kofola igyekezett a villámrajtunk útjába állni. A két gárda közül a Kozelito volt kénytelen a szokásos sárga szerelését ezúttal kékre cserélni.

Fehér – Tinkó – Porkoláb – Kántor – Palágyi felállásban kezdtük a mérkőzést, s aztán ehhez a kvintetthez csatlakozott az oldalvonal mellett, majd a gyepen is Purosz. És nem is akárhogy szállt be agilis támadónk: a félidő felénél alighogy pályára lépett, máris remek indítást kapott a félpályáról, köszönte szépen, átvette, majd az alsó sarokba lőtte. Első labdaérintése vezetett tehát a mérkőzés első góljához, mely így immár számszakilag is kifejezte a Kozelito szemmel látható mezőnybeli dominanciáját. Ellenfelünk legtöbbször ívelésekkel próbálkozott, de 1-0-s Kozelito-előnnyel vonulhattak szünetre a csapatok

A második félidőben nem változott a játék képe. A Kozelito sorra dolgozta és hagyta ki az ordító ziccereket. S noha mezőnyjátékosaink mindegyike nagyszerűen vette ki a részét a támadásépítésből, az összjátékból, akárki is került a kapu elé, ott valahogy mindig elfogyott a tudomány. Kollégáink három kapufát is összeszámoltak a mérkőzés ezen szakaszában.

A futball közhelyei ugyanakkor arra valók, hogy megdőljenek: a sok-sok kihagyott helyzet mégsem bosszulta végül meg magát. Noha egy veszélyes ívelés alkalmával kapusunknak az érkező Kofola-fej elől kellett elütni a labdát, illetve egy kontra után a hosszún üresen felejtett, atlétikus fiatal Kofola-csatár lövését kellett lábbal hárítania, ez a két helyzet elegendő vészjelzés volt immár. Alig egy perccel később Tinkó, egy jobbról érkező beadást átvéve ragasztott nagy gólt a balszélről a léc alá. A kétgólos előnytől láthatóan megnyugodott a csapat. Emellett az ivószünetekkel enyhített déli nagymeleg számlájára is írható, hogy lassult a meccs tempója, a Kofola felállt védelmét erősen belőtt lapos passzokkal próbálta feltörni a Kozelito, sikertelenül. E taktikai elem kudarcára az is élesen rámutat, hogy a mindent eldöntő gólt végül ismét egy lendületes akcióból szereztük. Tinkó ment el a balszélen, az alapvonalhoz érve középre kanalazott, labdájára pedig Palágyi érkezett, hogy feliratkozzon a gólszerzők közé, ezzel beállítva a 3-0-s végeredményt.

A szezonnyitó meccs után talán az mondható el összegzésként, hogy a Kozelito ismét esélyes szereplője lehet a B-liga küzdelmeinek, annak ellenére is, hogy saját taktikája (biztos védekezésből kreatívan kibontakozó gyors kontrák) helyett vélhetően többször lesz kénytelen domináló, irányító szerepet vinni egy-egy összecsapás alkalmával. Akármelyik játékkép lesz is azonban gyakoribb az elkövetkezendőkben, a helyzetkihasználásnak radikálisan illene javulnia.

(FR) 

Kozelito Tél - Kofola 3-0
   kapu: Fehér
   mezőny: Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Purosz, Tinkó, Palágyi