Osztálykülönbség

 Szép áprilisi napsütésben érkeztünk idénybeli második meccsünkre, illetve az első A ligás csapat ellenire, a már sok nagy csatában megtalált Szent Anna ellenében. Elvileg a mi esélyeinket növelte, hogy az ellenfélnek nem jött el a kapusa, csak a helyszínen derült ki, hogy a miénk sem. Így ideiglenes jelleggel Görög húzott kesztyűt, és már indítottuk útjára a labdát (Illetve a labdaindítás és kesztyűhúzás sorrendje fordítva volt). A történelemben már számtanaszor tapasztaltuk, hogy az utolsó másodpercben, mentális felkészülés nélkül, A ligás csapat ellen vészkapust betenni nem egy életbiztosítás, és így mezőnyben is egyel kevesebben lettünk.

Az első percben már hátrányba kerültünk, amikor egy felívelés pont ráesett a csatár fejére, ő pedig védő és kapus közül a hálóba fejelte a labdát. Alig két perccel később egy laposan belőtt szögletbe szúrt bele a mi játékosunk olyan ütemben, hogy a kapunkba vágódjon a pettyes. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint a válogatott Irapuatóban. Szét is csúsztunk, előre játékunk is pontatlan, sallangokkal, felesleges ívelésekkel, bő átvételekkel volt inkább tarkítva, mint bármi veszéllyel a kapura. De védelmünkben is voltak éppen akkora lyukak, hogy az ellenfél pontos bejátszásokkal megtalálja a csatárait, és újabb és újabb gólokat lőjenek. Nyilván egy topon levő kapus legalább a felét megfogta volna, most nem állt elő ez a helyzet, és félidőben, írd és mondd, 0-5-re égtünk. 

Kevés pozitívum egyike, hogy nem zuhantunk még jobban össze, sőt a második félidőre mintha felébredtünk volna. Egyes szakaszokban domináltunk is. Ha nem ötgólos hátrányból kell felállnunk, csak kettőből, talán sikerülhetett is volna. A félidő közepén, többedik szépen kijátszott akciónk után Kántor préselte át a labdát a gólvonalon, legalább a becsületgólt megszerezve a csapatnak, Ezután megint kaptunk egyet, majd Kozma értékesítette a helyzetét.

 A vereség súlyos, de megegyeztünk abban, hogy elfelejtjük és keveset beszélünk róla; a kötelező elemek említése után a blogon is ehhez tartjuk magunkat.

Kozelito Tél - Szent Anna FC 2-6
   kapu: Görög
   mezőny: Kántor, Kozma, Mati, Osvald, Tinkó
   gól: Kántor, Kozma

EP

 Harmadik alkalommal került megrendezésre az EP, vulgo az írószervezetek és baráti társaságok egymás közti, Esterházy Péterre emlékező kupája. A Kozelito Tél ilyen néven nem indult, de magunkénak érezzük minden játékosunk sikerét, és számos csapatban léptek pályára jelenlegi vagy valahai tagjaink.

A címvédő Szedlák Húgai közülünk Fehért, Palágyi, Görögöt és Szemest vonultatta fel; és a sokat ismételgetett címvédés ellenére elvérzett a csoportkörben, a kevés pozitívum egyike, hogy Szemes pozitívan nyilatkozott a csapatba visszatérésről.

Makai a Fisz csapatában vitézkedett, és bár mindent megtett, az ő csapata is kiesett a csoportkörben.

Belányi és Tinkó a "hivatalos" íróválogatottat képviselték, egyénileg ők is jó teljesítményt nyújtottak, de a csapat nem ugrotta meg a lécet, és a testvércsapat rivális brigád elleni 4-4 után mentek a levesbe.

A szakadár íróválogatott színeiben játszó Nagy jutott legmesszebb, az ő csapatuk megnyerte a tornát, és játékosunk is remek húzásokkal, gólokkal járult hozzá a sikerhez. Gratulálunk és örülünk, hogy idén is érinthette Kozelito-játékos tenyere a kupát.

Négy gól, három pont

 Négy és fél hónapnak kellett eltelnie, hogy újra pályára léphessünk. Sok körülmény változott, a bajnokság lebonyolítását is említettük, a pályákat is megcserélték, mostantól az öltözőtől távolabbi a miénk. Csak mi vagyunk a régiek.

Palágyi és Tinkó kezdtek védelemben, Osvald és Mati előretolva. Az első percektól jeleztük, hogy meg akarjuk nyerni a meccset, hamarosan két kapufát rúgtunk, csak a gól nem akart összejönni. A fölény egyértelműen a mi oldalunkon volt, az ellenfél támadásai az első játékrészben alig jutottak el a kapunk közelébe. Mi aggódtunk a formánk miatt hiszen december óta nem játszottunk együtt, sőt néhány játékosunk egyáltalán nem focizott azóta.  Játékunk mégis működőképesnek és összehangoltnak tűnt, inkább óvatosságunk, biztonságra törekvő beállítottságunk miatt nem gyártottuk futószalagon a helyzeteket.

A meccs közepe táján Tinkó és Palágyi sajátos versengésbe léptek, hogy melyikük tud több játékost kilőni. A különdíjat Palágyi kapja, hiszen az ő áldozata még akkor is a helyét kereste, amikor Kozma bemozgott mögé az üres területre és kilőtte a bal alsó sarkot. Kicsit megnyugodtunk, vagy talán túlságosan is, mert hagytuk megváltozni a játék képeit, és kétszer vagy háromszor az ellenfélnek is volt akkora helyzete, amiből kiegyenlíthettek volna. Kapust is cseréltek, és a korábbi kapus egyéni játékstílusa is okozott meleg pillanatokat a kapunk előtt.

De az utolsó percekre visszaszerezeztük a kezdeményezést, illetve több cserével jobban bírtuk az iramot. Osvald előtt adódott lehetőség, és bár passzopciója is volt, kihasználta, hogy későn léptek ki rá, és a hosszú alsó sarokba gurítva megduplázta előnyünket. Nem sokkal később Palágyit hoztuk helyzetbe szép adigatás végén, az első lövését kiütötte a kapus, de Palágyi ért oda leghamarabb és a hálóba lőtt. A végén pedig Tinkó torolt meg egy könnyelmű cselezési kísérletet, majd begurította a negyedik gólunkat.

A vége így simának tűnik, de meg kellett küzdenünk érte; illetve az összhangot is fel kellett vennünk a szünet után. Az őszi eredményeink, ámbátor a mai győzelemmel elkezdtük a kapaszkodást felfelé.
Kozelito Tél - KRE Főnix 4-0
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Mati, Osvald, Palágyi, Tinkó
   gól: Kozma, Osvald, Palágyi, Tinkó

x2

 Sok hírről kell beszámolnunk, legfontosabb hogy még élünk és idén is zöld a fű és sárga a mez. A bajnokság lebonyolítása új kezekbe kerül, és szezon közben megváltozik a bajnokság rendszere is. Az A-liga alsóházát összevonták a B-ligával, az így A-B osztályozónak eufemizált B ligában kilenc meccsen döntünk a feljutásról. Tiszta lappal indulunk, értsd az őszi elsőségünk nyom nélkül tűnik el. Hogy ebből hogyan nem lett forradalom, azt nem teljesen értjük, lehet hogy nálunk is fő a stratégiai biztonság és béke.

Mi természetesen készen állunk játszani és dacból is meg fogjuk nyerni az összes meccsünket. A kereten olyan nagy változás őszhöz képest nem várható. Húsvét előtti két forduló már le is zajlott, tudósítás azért nincs, mert a Szabadnap nevű ellenfelet kaptuk és játékosaink kellemesen szunyókálhattak a hűvös szombat délelőttökön. De Április végétől június közepéig minden szombaton dönghet, csattoghat talpaink alatt a műfű.

(Kozelito Tél - Szabadnap 0-0 )  x2

Télen az élen

 Az őszi idény utolsó fordulójában a közelítő tél beáltának küszöbén a Kofolát fogadtuk. A forduló előtt egy pont előnnyel vezettük a tabellát, a mi meccsünk kezdetekor már tudtuk, hogy az üldöző Martin megnyerte a meccsét, tehát akkor és csak akkor telelhetünk az első helyen, ha mi is nyerünk.

Ennek megfelelő lendülettel kezdtünk bele, és az első percekben már rommá lőttük a kapust, sajnos a hálót még nem. Élőben is tapasztalhattuk, miért tudott a Kofola értékes pontokat rabolni az élbolyba tartozó csapatoktól. De védelmük szilárdsága nem tarthatott sokáig, a félidő fele táján berámoltunk kettőt, az előkészítés mindkétszer Kántor érdeme, a befejezés először Palágyié, másodszor Matié. Nem sokkal később azonban be is kaptunk egy gólt felívelés utáni fejesből, így a meccs továbbra is nyílt és háromesélyes volt,

Mezőnyben azért sokat birtokoltuk a labdát, és összképre inkább mi domináltunk, és helyzeteink is akadtak. Kántor tényleg megunhatta, hogy korábbi szezonokban a házi gólkirályi címmel kellett beérnie, és most a gólpasszkirályi címre tört, és a harmadik gól is abból született, hogy bombaerősen előreívelése megtalálta Matit a hatoson. A beadás ugyan derékmagasságban érkezett, de szerencsére Matinak a feje található abban a magasságban, így erőlködés nélkül csúsztathatta a kapuba a labdát. Pár perccel később egy szöglet után Kozma tette a labdát Görög elé, aki egy igazítás után a kilencesről kilőtte a hosszú alsót. Ahogy az első félidőben, úgy a másodikban is a két lőtt gólt követte a bekapott, csúnyán lekontráztak minket, és megcsinálták a 2-1-es szituációt. 

De aggódnunk igazából nem kellett, az utolsó percekben is inkább mi támadgattunk, és mi alakítottunk ki további helyzeteket. Végül három ponttal gazdagodtunk, és így egész télen nézhetik a liga követői, hogy mi vezetjük a tabellát -  a márciusi viszontlátásig, vagy még tovább.

Kozelito Tél - Kofola 4-2
   kapu: Belányi
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Mati, Palágyi
   gól: Mati 2, Palágyi, Görög

Öt gól, három pont, nulla meccs

 Utolsó pillanatban érkezett a hír, hogy ellenfelünk nem áll ki a meccsre, így játékosaink koratéli álomban tölthették a szombat reggelt. A három pont a miénk, de a meccsnek jobban örültünk volna.

Kozelito Tél - Lafayette 5-0

    játék nélkül

Brazilos

 A nevezési határidő előtt két nappal úgy tűnt, kevesen vagyunk és felelőtlenség lenne benevezni a csapatot. Akkor Tinkó összetrombitálta összes ismerősét, és hirtelen sokan lettünk. Mostanra kicsit leolvadta a csapat és lehet, hogy megint kezdünk kevesen lenni. A nap szépen sütött ezen a novemberi reggelen, és mi is minden alkalmat megragadunk, hogy akár az időjárásról is beszélhessünk, csak a meccsről ne kelljen.

Összegyűltünk hatan, emiatt még le lehetett volna hozni a meccset. De sérülés, éjszakázás, vagy csak egyszerű formahanyatlás miatt több játékosunk nem találta a csúcsformáját, és csapatként sem működtünk együtt. Az első percben már hátrányba kerültünk, ami nyilván az összhang hiányával és álmos kezdésünkkel magyarázható, és alig néhány perccel később a másodikat is beszedtünk, miután leghátul elszórtuk a labdát. És amikor még mindig csak öt perc játék után a harmadik gólt is bekaptuk, a szangvinikusabb szurkolók már vették is kalapjukat, sétapálcájukat, felszedték a párnát a székről, és elindulatk hazafelé. Aki így tett, nem láthatta, hogy Palágyi végigkígyózik a védelmen és a hálóba gurította azt a gólt, ami egyetlen örömünk volt a meccsnapon.

 De a játék összképét a továbbiakban is szétesettségünk dominálta. Előre játékunkról nem is igazán érdemes beszélni. Nem találtuk meg egymást, nem tudtunk esetleges passzoknál vagy egyéni megindulási kísérleteknél többet felmutatni. Nem tudtunk mit kezdeni az ellenfél sok mozgáson és egész pályás letámadáson alapuló taktikájával sem. Igazából se elöl, se hátul nem voltunk meg, mindig csak úton voltunk. Ellenfeleink könnyen kerültek létszámelőnyös helyzetekbe, de igazából szükségük sem volt rá, mert egyenlő létszámnál is olyan nagylelkűen, 4-5 méterekről fogtunk embert, vagy nem is fogtunk embert, csak homályokba futkostunk, hogy kedvükre alakítgathattak ki helyzeteket. A félidő végéig még kettőt rúgtak, az ötödik különösen megengedhetetlen volt, hiszen a balszélsőjük is, és a center is üresen érkezhetett a kapunk elé, és könnyen kipasszolták a kapust.

Mentálisan nem omlottunk össze, próbáltuk menteni a menthetőt, talán a második félidő közepére fel is ébredtünk, de ezzel már messzire nem jutottunk. A második félidőben is kaptunk még két gólt. A hetedik után Belányi megvadította a felállást, és kapusszerkóban kiment a csatársorba, kesztyűjét Görögre hagyva. Veszteni már nem vesztettünk ezzel semmit, nem is lett volna mit. 

A meccs előtt sárga mezünk miatt a brazilokkal viccelődtünk, utána ellenfeleink emlegették a 7-1-es vb elődöntőt. A frappáns válaszon még gondolkodunk, de abban biztosak vagyunk, hogy ilyen csúfos vereségnek nem szabad többet előfordulnia.

Kozelito Tél - Martin és a mókusok 1-7
   kapu: Belányi, Görög
   mezőny: Belányi, Görög, Kozma, Mati, Palágyi, Tinkó
   gól: Palágyi