Közlemény

A mohácsi vész 496. évfordulóján hírül adjuk országnak-világnak, hogy a Kozelito Tél visszavonul a Bölcsész Bajnokság küzdelmeitől. Tizenhárom év együtt játék után, az alapítók diplomaszerzése után nyolc-kilenc évvel változnak az életcélok, amiket egyre nehezebb összehangolni a szombatonként meccsezéssel; illetve olyan új játékosok igazolása, akik a társaságba illeszthetők és el is járnának meccsre, szintén egyre nehezebb.

Nem zárjuk ki, hogy egyes alkalmakkor, kupákon még pályára lépjünk, de már túl sok csapatot láttunk ezzel a szlogennel feloszlani ahhoz, hogy hitegetni merjük szurkolóinkat. Azt viszont biztosra ígérjük, hogy nem jeltelenül tűnünk el. Szervezés alatt áll visszavonulási fodballünnepünk egy négycsapatos torna formájában, ahol szurkolóink még (utoljára?) láthatják testünkre feszülni a Kozelito Tél sárga mezét.

Méltatlan

 Sérülések és családi programok tizedelte csapatunk fennállásának tizenharmadik szezonjának utolsó meccsén eljutott oda, hogy nem tud kiállni. A ki nem állásért járó pontvesztéssel biztosan lemaradunk a feljutó helyekről, legfeljebb tömeges visszavonulások esetén juthatunk vissza helyünkre, az első osztályba. A sorozatos, most csúcsosodó humánerőforrás-problémák nyilván a csapat jövőjéről is sötét képet festenek. A nyáron értekezletek várhatók.

Kozelito Tél -  AirXanyi 0-5 (játék nélkül)

Töröljük

 Nem mondhatni, hogy ideális körülményke között készültünk az utolsó előtti szezonbeli meccsünkre. Péntek délután még három résztvevővel számoltunk, onnan sikerült az elvben tárhető hatra feltornászni magunkat. Kezdésre így is éppen összejöttünk öten, és az összeszokással is gondjaink voltak, hiszen Balogh Zsombor személyében úgy avattunk újoncot, hogy a kezdő sípszó előtt még pacsizni sem volt idő. 

A vészhelyzetekkel azonban már ismerősök vagyunk és sokszor előfordult már, hogy ilyenkor hoztuk ki magunkból a legjobb teljesítményt. Most, a dinamikusan és pontosan játszó Bandó ellen nem annyira sikerült. Alig öt perc után egy kényszerítőről lemaradtunk, a lövés pedig pont úgy pattant meg, hogy a kapunk bal alsó sarkába jusson. És ez még csak a kezdet volt, mert a kényszerítőkról, felpassz utáni lekészítésekről a továbbiakban is lemaradtunk, amiből további gólokat kaptunk, a félidőig ötöt. Támadójátékunkról sokat nem lehet beszélni, mert helyzetekig ritkán jutottunk el,  gyakran már a második-harmadik passzt elrontottuk.

Félidőben a spori bejelentette, hogy a szabálytalanságok számát törölte, mi pedig azért rimánkodtunk, hogy a gólokat is törölje.

A játék képe keveset változott, de keveset azért változott. Lehet, hogy ellenfelünk biztosnak érezte az 5-0-s vezetést, és már nem nyomtak annyira. A védelmünk továbbra is lyukas volt, ugyanazokat a hibákat továbbra is elkövettük, de egyszer-egyszer támadásban már tudtunk valamit mutatni. Összesen két gólt lőttünk, más oldalról bár, de annyi közös, hogy felpassz után Balogh a védők között meg tudta csinálni magának a helyzetet, és be is lőtte. Mi is kettőt kaptunk, így a fikcionális törlés után a második félidőben 2-2-re végeztünk.

Sok büszkeségünk nem gyökerezhet a mai meccsben, most már a riválisok eredményeinek szemmel tartására is szükségünk van a feljutásért folyó küzdelemben. A mai meccset tehát legjobb lesz kitörölni az emlékezetünkból, és Balogh sikeres bemutatkozása mellett csak azt megjegyezni, hogy eddig tizenhárom szezonos fennállásunk során mi minden meccsre kiálltunk. A maira is.

Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-7
   kapu: Belányi
   mezőny: Balogh, Görög, Kozma, Mati, Tinkó
   gól: Balogh 2

Felhők

 Ha már a múlt héten olyan szépen muzsikált a régi gárda, úgy határoztunk, csinálunk egy afterpartyt, és régiek ismét ígértük magunkat a Martin ellen meccsre. Könnyen lehet, ha nem higítjáki fel a B-liga mezőnyét, ez a párosítás döntött volna a bajnoki aranyról. Vérmes reményeinket némileg beárnyékolta, hogy Palágyi a kölcsönjátéka alatt más csaparban megsérült, futni és lőni nem tudott, egy másik játékosunk pedig elkésett. Így csere nélkül, sérült játékosunkkal a védelem tengelyében kellett játszanunk.

Egy ideig álltuk a sarat, szűkítettük a területet és a nem túlzóan meleg, viszont párás időben próbáltuk beosztani erőnket. Aztán bemelegedve egy többször megpattanó lövés szerencsétlenül a hálónkba jutott. Jelezzük, ez volt az első gól amit tavasszal B ligás csapattól kaptunk. Azért, hogy tiszta legyen a kép, két perccel később, kaptunk még egy gólt. De ha felmerült volna a gondoalt, hogy a három pont sorsa eldőlt, ekkor megjött a hatodik emberünk, a sérült Palágyit kispadra tudtuk ültetni, és új lendületet vittünk a játékba. Már csak az a kérdés, hogy mégis miért kell minden szezonban 4-5 meccset óvodás fegyelmezetlenségek miatt null-kettőről kezdeni. Na de ha a lendület megvolt, Tinkó egy labdaszerzés utána hálóba juttatta a labdát. Mati és Görög előtt is adódott helyzet, de végül, pár perccel a szünet előtt Hlavacska előkészítése után Tinkó lövése változtatott úgy irányt egy védőn, hogy a kapus már nem ért vissza, és a labda jobb alsó sarokba csorgott. A gólok száma így 2-2-re változott, a szerencsésen megpattanó góloké pedig 1-1-re. Ötleteltünk időkérésről, de azt a lehetőséget meghagytuk a második félidőre.

A második félidőt jól meghajtottuk, nehéz helyzetünkben is nyerni akartunk. Palágyi is vállalt öt percet, ami a gyakorlatban inkább tíz lett, amíg a társak váltóban pihenhettek. előre játékban meglehetősen jó húzásaink voltak, több nagy helyzetet kidolgoztunk. Ebben a szakaszban legalább három kapugát lőttünk, egy akció alatt kettőt is. Legnagyobb helyzet mégis Halavacska elfutása és Palágyi lövése után adódott, de a kapus valahogy védeni tudott. És ha a kapufa már megmutatta, hogy kivel van, a másik oldalon is bizonyított: ellenfelünk lövése a keresztlécről a hálóba pattant. Hátrányban kénytelenek voltunk kinyílni, ezután a mi kapunk előtt is több meleg helyzet adódott, de vagy védőink, vagy Fehér el tudták hárítani a további gólokat. Öt perccel a vége előtt kértünk időt, és kézilabdás jelleggel egyeztettük a figurát, kár, hogy megvalóítani nem sokat tudtunk belőle. Matinak volt még két helyzete a hatoson belül, de nem élt velük, és az utolsó akcióból kaptunk egy időntúli szabadrúgást ígéretes helyről. A legurítást Tinkó nagyszerűen találta el, de a kapufa ezúttal sem velünk volt, és reményeink és embertpróbáló erőfeszítéseink ellenére nulla ponttal zártuk a találkozót. A vereségnek nyilván nem örülünk, a felhőket nézegetve merengtünk az élet kegyetlenségén, majd vigasztaló italt is magunkhoz vettünk.

Kozelito Tél - Martin és a mókusok 2-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Mati, Palágyi, Tinkó
   gól: Tinkó 2

válogatott

 Halóhaló, még mindig itt vagyunk. Úgy jött ki, a régi irodalmár-gárda tagjai tudtak eljönni a Torpedo elleni meccsre. A kezdőcsapatunknak 8 könyve jelent meg eddig. Jelen szempontból fontosabb, hogy a labdával is jó barátságot ápoló csapatot tudtunk kiküldeni, és a listeavezető ellen is jónak éreztük magunkat egy vagy több pontra.

Az első percek a reményeinknek megfelelően teltek. A játék képe jelezte, hogy komoly csapatokról van szó, begyakorolt figurákkal és lábról lábra járatott labdákkal mindkét oldalon. Kitettünk magunkért, védelemben nem sok helyzetet engedtünk, kapunk torkolatában hosszú percekig állt a csend, támadásban pedig volt néhány helyzetünk, ami ugyan a végeredmény eldöntéséhez kevés volt, de jelezte, hogy nem lefutott a meccs. Az elején is és végig vitahelyzetet generált, hogy embert fogjunk és letámadjunk, vagy hagyjuk a másik térfelet, és csak a kapunkat védjük.

Az első gólt mindenesetre mi szereztük meg, Kántor fülelt le egy passzt az ellenfél térfelén, egyet tolt a labdán és a hálóba gurított. Itt kellett volna okosan visszaállni, de agyalást nem vittük túlzásba, és a következő percekben adódó néhány kontrát sem sikerült góllá váltani. A félidő hátralevő kevés percében pedig megengedtük az ellenfélnek, hogy megfordítsák a meccset, előbb egy kényszerítőt nem tudtunk időben lereagálni, majd egy büntetőt hoztunk össze, amiből sajnos gól lett. 

A fogadkozás és a hősies játék maradt, és tényleg beletettünk mindent, amit lehet. De rutinban és elgondolásban jobb volt a legendás Tonyóval felálló ellenfél, sajnos harmadszor is megtalálták a rést a védelmünkön; majd miután egy szögletet követően nem tudtunk felszabadítani, 1-4-re alakult az állás. Ekkor sem álltunk le, és szépen végigjátszott kontra végén Kántor a kapu bal oldalába vágta második gólját. Az utolsó percekben is tisztes számú helyzetet alakítottunk ki, Tinkó a keresztlécet is megcsattogtatta, de a gólkülönbség további közelítése nem sikerült, 2-4-gyel zártunk.

Kozelito Tél - Torpedo 2-4
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Tinkó
   gól: Kántor 2

mintázat

 Nem csak az idő lett melegebb, hanem a helyzetünk is, alapcsapatunkból többen hiányoztak. A biztonság kedvéért a helyszínen is igazoltunk egyet, hogy legyen cserénk. Létszámra és tudásra így tűrhetően voltunk, csupán az összeszokottság hiánya okozhatot aggodalmat. De minden erőnkkel készen álltunk a győzelemre, nem akartuk hagyni, hogy a Kofola tíznél több év után pontot szerezz ellenünk.

Néhány perc játék után egy szögletbe Osvald szúrt bele, és juttatta a labdát a jobb alsó sarokba, így máris megszereztük a vezetést. Második gólunkat is Osvald szerezte, és utána sem állt le, a továbbiakban is veszélyes betörésekkel, lövésekkel veszélyeztetett. Kapufát is lőtt egyszert, aztán még egyszer, de a második alkalom után vendégjátékosunk, Tóth, a kapuba kotorta a labdát.

Az összeszokottság hiánya fölösleges aggodalomnak bizonyult, játékosaink kitűnően megértették egymást, nagyon szép helycserékkel, elmozgásokkal segítettük egymást, és szép számú helyzetet dolgoztunk ki, miközben a saját kapunk előtt is jól elosztottuk az embereket, és nem engedtünk helyzeteket.

A második félidőben egyre inkább az lett a kérdés, hogy van-e még olyan játékos a pályán, aki tud futni. Jól jött az egy csere, de beosztottuk erőnket, és ezt a fennforgást is megoldottuk. Volt két-három nagy helyzet a kapunk előtt, Fehér bizonyította, hogy még nem felejtett el röpködni. De visszavettük a játék irányítását, és Tóth a hálóba gurította önmaga második, a csapat negyedik gólját.

Ekkor már nem férhetett kétség hozzá, hogy három ponttal fogjuk zárni a találkát és egyre gyakrabban tudtunk kontrából megindulni. AZ addig védelemben jeleskedő Kántor is megérezte, hogy elöl akadt számára új lehetőség, és hamarosan feliratkozott a góllövőlistára. Őt Mati követte szép adogatás után, majd Kántor köszönt be ismét félpályától kitörve. Az utolsó percben egy hazaadás utáni szabadrúgás jelentett utolsó esélyt ellenfelünknek, de a sorfalban elakadt. Így váratlanul nagy különbséggel, de megérdemelten, és kapott gól nélkül húztuk be a győzelmet. Tavaszi szezonunk eddig követhető mintázatot követ, volt B-ligás csapatok ellen csak győzünk, ex-A-ligás csapatok ellen csak veszítünk. Utóbbit jövő héten lesz alkalmunk jóra fordítani.
Kozelito Tél - Kofola 7-0
   kapu: Fehér
   mezőny: Görögy, Kántor, Mati, Osvald, Tóth B.
   gól: Osvald 2, Tóth B. 2, Kántor 2, Mati

Cím

 A-ligás csapatok közül másodikként a Black Ramet foagdtuk ezen a szép napos májusi szombaton. Nálunk hét ember jött össze, kb. az a brigád, aki mostanában szokott, a kaput Tóth vállalta magára. 

Az első percekben már két életerős lövéssel jeleztük, hogy nem adjuk meg magunkat. A játék képe alapján úgy tűnt, lehet keresnivalónk, összeszedetten játszottunk, helyzeteket tudtunk kialakítani, jó egyéni teljesítmények is akadtak. Az ellenfél első igazi helyzetéből hajszál híján gól lett, kapusunk mellett is eltolták a labdát, de Palágyi még a gólvonal előtt tisztázott.

Vita tárgyát képezi, hogy mennyire játszottunk jól. Szerkesztőségünk szerint kihoztuk magunkból, amit lehetett, az, hogy gólokban és labdabirtoklási fölényben nem jelentkezett eredmény, inkább az ellenfél erejének, rutinjának tudható be. Tény azonban, hogy a mérkőzés egyes szakaszaiban gondajink akadtak a labda megtartásával, sokszor nem tudtunk mit kezdeni a saját térfelünkön minket érő letámadással, és néha hosszú percekig nem jutottunk az ellenfél közelébe.

A félidő utolsó percében bekaptuk a gólt, saját térfélen elkönnyelműsködött helyzet után a csatár a kaunk bal alsó sarkába lőtt. De szünetben is csak annyit tudtunk mondani egymásnak, hogy így tovább, jó játékkal elérhető a pontszerzés.

A második félidőben részünkről Kántor előtt adódtak helyzetek, a mi kapunk előtt pedig Tinkó hamburgeren hízott feneke mentett meg minket egy veszélyes helyzettől. A nevezetes blokk után azonban nem sokkal egy pontrúgás és egy szerencsétlen helyzet után a hálónkba került a második gól. 

Az utolsó percekben mindent megpróbáltunk, Tóth ismét kiszlalomozott a kapuból és kiérdemelet egy szabadrúgást a támadó térfél közepéről. Kozma lövését azonban a kapus kitornászta a sarokból. Így viszonylag jó teljesítményünk ellenére is pont és gól nélkül távoztunk, és csak a következő meccsekben reménykedhetünk.

Kozelito Tél - Black Ram 0-2
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Mati, Palágyi, Tinkó
   gól: -