A részvét a fontos

 Szeptember 17-én, egy felhős, néha esős szombaton gyűltünk össze azért, hogy egy kis tornával kísérjük utolsó (?) útjára a Kozelito Telet. Résztvevőnek olyan csapatokat kértünk fel, akikkel sok ki-ki meccset játszottunk hosszú fennállásunk alatt, és tiszteletteljes keretek között versengtünk. A Martin és a mókusok, a Polszki, illetve a Hajcsatok vállalták, hogy jelenlétükkel emelik az ünnepség fényét.

Osvald és Palágyi értekeznek

Az időpontot még augusztusban kitűztük aszerint, hogy törzsgárdánk tagjai közül sokan el tudjanak jönni, így nyolc játékossal jelentünk meg. Fehér és Tóth M. személyében két kapusunk jött el, és több ötlet hangzott el, hogyan oszthatnák be a játékperceket. A helyszínen úgy tűnt, Tóth fog védeni a meccsek első félideiben, Fehér a másodikokban; ám Tóth a Martin ellen nem vállalt szereplést, így azon a meccsen végig Fehér táncolt a ketrec előtt. Egyébiránt azzal viccelődtünk, hogy a tornán többen úgy szerepeltek, ahogy tőlük megszoktuk: Hlavacska nem jött el, Pálfy elkésett, Puroszt sérülés fékezte...

Fehér a kapuból figyeli Tinkó mozdulatát

Első meccsünkön az A-ligás Polszki ellen léptünk pályára. Ahogy gondoltuk, nagy iramú, sok futást jelentő találkozó volt, és a technikai színvonal is az A-ligához volt méltó. Nem is mindig tudtuk tartani a lépést. Az első félidő közepén védelmünk kihagyott, és hátrányba kerültünk. A mérkőzés egyes szakaszaiban egész tűrhető arányban birtokoltuk a labdát, és helyezteket is kidolgozgattunk. De erre a meccsre különösen, és sajnos a torna egészére is igaz, hogy a védelmünk és a támadószekciónk elszakadt egymástól, rendre nem értünk vissza védekezni, ellenfelink pedig könnyen alakíthattak ki létszámfölényes helyzeteket. Nagy mentések, szerelések és kapusbravúrok bőven akadtak, de arra nem lehet taktikát alapozni, hogy majd az utolsó pillanatra mindig pont odaérünk. Úgy is mondhatnánk, hogy ezen a szinten a hibákat nem hagyják megtorolatlanul. A második félidőben egy reménysugár felcsillant, Kántor távoli lövése átjutott a kapuson és a bal alsó sarokba gurult, ezzel ideiglenesen kiegyenlítettünk. De alig valamivel később megint egy védőt hagytunk két támadóra, amiért góllal fizettünk. Természetesen az utolsó percekben is futottunk az eredmény után, de kiegyenlíteni nem sikerült. Ezt akkor csak mérsékelten bántuk, hiszen még két meccs várt ránk jelentős pontszerzési eséllyel.

Purosz lövése úton a háló felé

A pihenő után a Martin és a mókusok csapata ellen folytattuk. És tényleg ott folytattuk, ahol abbahagytuk, mert sem egységes taktikát, se megkoreografált támadásokat, de módszeres védekezést nem mutattunk fel. Saját szögletünk után lekontráztak minket és hátrányba kerültünk. És még az első félidőben beszedtük a második gólt, miután a saját térfelünkön elvesztettük a labdát. Természetesen erre a meccsre is igaz, hogy voltak helyzeteink, az első félidő legnagyobb helyezte név szerint Palágyi előtt adódott. De vagy nem találtuk el a kapu erre hivatott felületét, vagy nem tudtunk túl járni az ihletett formában védő kapus eszén.

Görög sarkazása

Félidőben sokadszor is egymás lelkére beszéltünk, hogy össze kell szedni magunkat, szerezzünk gólokat és pontokat. Egy alkalommal sikerült felkészületlenül találnunk a mezőnyben kóricáló kapust, Tinkó szerelése után Purosz megpróbálhatta a mezőnyből az üres kapuba gurítani a játékszert, de hibázott. A következő akcióból megint Tinkó jeleskedett előkészítőként, Purosz kapura fordult, és a kapus alatt a hálóba gurított. Sajnos egy újabb megingás a védelemben újabb bekapott gólt jelentett. Meg kell jegyeznünk, hogy ellenfelünk csatárai mindhárom góljuknál ragyogóan találták el a labdát, ha mindkét kapusunk egyszerre állt volna a gólvonalon, akkor se lett volna esélyük hárítani. Nekünk nem ment ilyen jól a helyzetkihasználás. Megnyomtuk a végét, Tinkó és Osvald is kísérletezett lövéssel, az utolsó percekben Görög sarkazott látványosan, majd ziccerből is próbálkozhatott, de a kapus minden továbbit hárított, így kétgólos vereséggel zártunk.

A meccsről videofelvétel itt érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=9oacUbLN08I

A torna legvégére tettük a Hajcsatok elleni derbit. Nyilván a szervezői feladatok magunkra vállalásának áldása, hogy a meccsek párosítását úgy alakíthatjuk, a legpresztízsesebb rangadóval zárhassuk a tornát. Külön örültünk, hogy a Hajcsatok részéről több nosztalgia-játékos, az egymás elleni derbik idejéből, is pályára lépett. A torna végeredményét illetően az utolsó meccsnek már nem volt tétje, hiszen mi már biztos negyedikként, ellenfelünk biztos elsőként hallgatta a kezdő sípszót, de ez nem vett le a lelkesedésből egyik oldalon sem.

Védőink állva, távolról nézik az ellenfél gólját

A meccs után egy játékosunk úgy summázta a kezdő perceket, hogy simn rúghattunk volna két gólt; annyiban igaz, hogy voltak helyzeteink, a legnagyobb talán Tinkó előtt. De ha a mi helyzeteinket automatikusan gólnak akarjuk elkönyveltetni, akkor jegyezzük meg, hogy a mi kapunk is sokszor forgott óriási veszélyben. Megint sok ziccert engedtünk az ellenfél veszélyes csatárainak, vagy pontatlanságuk, vagy kapusunk, egy alkalommal pedig a kapu torkából a kapufára tisztázó Kántor mentett meg minket a góltól. Ami késik azonban, az nem múlik, és még a félidő vége előtt beszedtük a gólt, amikor egy szöglet után a kipattanóra bántóan egyedül érkezett az ellenfél játékosa.

Purosz gólja előtti pillanat

A második félidőben ismét megjártuk az érzelmi hullámvasutat. Sokadik létszámhiányos védekezésünk után bekaptuk a második gólt. De nemsokára szépítettünk, Purosz cselezte be magát a hatosra, és lőtt gólt a bal felső sarokba. Ismét elérhető közelségbe került a pontszerzés; és meccslabdánk is volt, szépen kijátszott akció végén Palágyi első szándékból leadott lövése jobbra levágódott, Kántor azonnal visszaküldte, Palágyinak három méterről kellett volna a majdnem teljesen üres kapuba lőnie, de fölé emelt. És bár mezőnyjátékban összeszedtük magunkat, a meccs képéből következhetett volna a kiegyenlítés, sem Tinkó, sem Purosz kísérletét nem övezte szerencse, az utolsó percben pedig még egy elkerülhető gólt ajándékoztunk az ellenfélnek.

A meccsről videofelvételek itt érhetők el: 

https://youtu.be/ZOckmMkIQuw

https://youtu.be/3jn5Sa_WL8E 

https://youtu.be/0EtGs-valSE

Gólt tehát minden meccsen szereztünk, pontot azonban egyet sem. Udvarias vendéglátók voltunk, minden meghívott csapataot boldoggá tettünk. De persze az eredményeknél fontosabb, hogy csapatunkhoz és hagyományainkhoz méltó színvonalas és jó hangulatú tornán búcsúztunk el a Kozelito Téltől. A tornát követte értekezlet, ezúttal a Hajcsatok játékosaival közösen. Ismét felmerült, hogy ha a tárgyalt kupára el tudtunk jönni ilyen szép számban, akkor a bajnokságra miért ne tudnánk. Mi ezt inkább úgy fogalmazzuk meg, hogy addig vonulunk vissza, amíg egy búcsútornára még ki tudunk állni.

Az utolsó csapatkép

A Kozelito visszavonulási fodballünnepen megjelentek: Fehér, Görög, Kántor, Osvald, Palágyi, Purosz, Tóth M., Tinkó
gól: Purosz 2, Kántor

A tornáról bővebb fotóalbum itt tekinthető meg: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=191323177549115&set=a.6021751401172901

Közlemény

A mohácsi vész 496. évfordulóján hírül adjuk országnak-világnak, hogy a Kozelito Tél visszavonul a Bölcsész Bajnokság küzdelmeitől. Tizenhárom év együtt játék után, az alapítók diplomaszerzése után nyolc-kilenc évvel változnak az életcélok, amiket egyre nehezebb összehangolni a szombatonként meccsezéssel; illetve olyan új játékosok igazolása, akik a társaságba illeszthetők és el is járnának meccsre, szintén egyre nehezebb.

Nem zárjuk ki, hogy egyes alkalmakkor, kupákon még pályára lépjünk, de már túl sok csapatot láttunk ezzel a szlogennel feloszlani ahhoz, hogy hitegetni merjük szurkolóinkat. Azt viszont biztosra ígérjük, hogy nem jeltelenül tűnünk el. Szervezés alatt áll visszavonulási fodballünnepünk egy négycsapatos torna formájában, ahol szurkolóink még (utoljára?) láthatják testünkre feszülni a Kozelito Tél sárga mezét.

Méltatlan

 Sérülések és családi programok tizedelte csapatunk fennállásának tizenharmadik szezonjának utolsó meccsén eljutott oda, hogy nem tud kiállni. A ki nem állásért járó pontvesztéssel biztosan lemaradunk a feljutó helyekről, legfeljebb tömeges visszavonulások esetén juthatunk vissza helyünkre, az első osztályba. A sorozatos, most csúcsosodó humánerőforrás-problémák nyilván a csapat jövőjéről is sötét képet festenek. A nyáron értekezletek várhatók.

Kozelito Tél -  AirXanyi 0-5 (játék nélkül)

Töröljük

 Nem mondhatni, hogy ideális körülményke között készültünk az utolsó előtti szezonbeli meccsünkre. Péntek délután még három résztvevővel számoltunk, onnan sikerült az elvben tárhető hatra feltornászni magunkat. Kezdésre így is éppen összejöttünk öten, és az összeszokással is gondjaink voltak, hiszen Balogh Zsombor személyében úgy avattunk újoncot, hogy a kezdő sípszó előtt még pacsizni sem volt idő. 

A vészhelyzetekkel azonban már ismerősök vagyunk és sokszor előfordult már, hogy ilyenkor hoztuk ki magunkból a legjobb teljesítményt. Most, a dinamikusan és pontosan játszó Bandó ellen nem annyira sikerült. Alig öt perc után egy kényszerítőről lemaradtunk, a lövés pedig pont úgy pattant meg, hogy a kapunk bal alsó sarkába jusson. És ez még csak a kezdet volt, mert a kényszerítőkról, felpassz utáni lekészítésekről a továbbiakban is lemaradtunk, amiből további gólokat kaptunk, a félidőig ötöt. Támadójátékunkról sokat nem lehet beszélni, mert helyzetekig ritkán jutottunk el,  gyakran már a második-harmadik passzt elrontottuk.

Félidőben a spori bejelentette, hogy a szabálytalanságok számát törölte, mi pedig azért rimánkodtunk, hogy a gólokat is törölje.

A játék képe keveset változott, de keveset azért változott. Lehet, hogy ellenfelünk biztosnak érezte az 5-0-s vezetést, és már nem nyomtak annyira. A védelmünk továbbra is lyukas volt, ugyanazokat a hibákat továbbra is elkövettük, de egyszer-egyszer támadásban már tudtunk valamit mutatni. Összesen két gólt lőttünk, más oldalról bár, de annyi közös, hogy felpassz után Balogh a védők között meg tudta csinálni magának a helyzetet, és be is lőtte. Mi is kettőt kaptunk, így a fikcionális törlés után a második félidőben 2-2-re végeztünk.

Sok büszkeségünk nem gyökerezhet a mai meccsben, most már a riválisok eredményeinek szemmel tartására is szükségünk van a feljutásért folyó küzdelemben. A mai meccset tehát legjobb lesz kitörölni az emlékezetünkból, és Balogh sikeres bemutatkozása mellett csak azt megjegyezni, hogy eddig tizenhárom szezonos fennállásunk során mi minden meccsre kiálltunk. A maira is.

Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-7
   kapu: Belányi
   mezőny: Balogh, Görög, Kozma, Mati, Tinkó
   gól: Balogh 2

Felhők

 Ha már a múlt héten olyan szépen muzsikált a régi gárda, úgy határoztunk, csinálunk egy afterpartyt, és régiek ismét ígértük magunkat a Martin ellen meccsre. Könnyen lehet, ha nem higítjáki fel a B-liga mezőnyét, ez a párosítás döntött volna a bajnoki aranyról. Vérmes reményeinket némileg beárnyékolta, hogy Palágyi a kölcsönjátéka alatt más csaparban megsérült, futni és lőni nem tudott, egy másik játékosunk pedig elkésett. Így csere nélkül, sérült játékosunkkal a védelem tengelyében kellett játszanunk.

Egy ideig álltuk a sarat, szűkítettük a területet és a nem túlzóan meleg, viszont párás időben próbáltuk beosztani erőnket. Aztán bemelegedve egy többször megpattanó lövés szerencsétlenül a hálónkba jutott. Jelezzük, ez volt az első gól amit tavasszal B ligás csapattól kaptunk. Azért, hogy tiszta legyen a kép, két perccel később, kaptunk még egy gólt. De ha felmerült volna a gondoalt, hogy a három pont sorsa eldőlt, ekkor megjött a hatodik emberünk, a sérült Palágyit kispadra tudtuk ültetni, és új lendületet vittünk a játékba. Már csak az a kérdés, hogy mégis miért kell minden szezonban 4-5 meccset óvodás fegyelmezetlenségek miatt null-kettőről kezdeni. Na de ha a lendület megvolt, Tinkó egy labdaszerzés utána hálóba juttatta a labdát. Mati és Görög előtt is adódott helyzet, de végül, pár perccel a szünet előtt Hlavacska előkészítése után Tinkó lövése változtatott úgy irányt egy védőn, hogy a kapus már nem ért vissza, és a labda jobb alsó sarokba csorgott. A gólok száma így 2-2-re változott, a szerencsésen megpattanó góloké pedig 1-1-re. Ötleteltünk időkérésről, de azt a lehetőséget meghagytuk a második félidőre.

A második félidőt jól meghajtottuk, nehéz helyzetünkben is nyerni akartunk. Palágyi is vállalt öt percet, ami a gyakorlatban inkább tíz lett, amíg a társak váltóban pihenhettek. előre játékban meglehetősen jó húzásaink voltak, több nagy helyzetet kidolgoztunk. Ebben a szakaszban legalább három kapugát lőttünk, egy akció alatt kettőt is. Legnagyobb helyzet mégis Halavacska elfutása és Palágyi lövése után adódott, de a kapus valahogy védeni tudott. És ha a kapufa már megmutatta, hogy kivel van, a másik oldalon is bizonyított: ellenfelünk lövése a keresztlécről a hálóba pattant. Hátrányban kénytelenek voltunk kinyílni, ezután a mi kapunk előtt is több meleg helyzet adódott, de vagy védőink, vagy Fehér el tudták hárítani a további gólokat. Öt perccel a vége előtt kértünk időt, és kézilabdás jelleggel egyeztettük a figurát, kár, hogy megvalóítani nem sokat tudtunk belőle. Matinak volt még két helyzete a hatoson belül, de nem élt velük, és az utolsó akcióból kaptunk egy időntúli szabadrúgást ígéretes helyről. A legurítást Tinkó nagyszerűen találta el, de a kapufa ezúttal sem velünk volt, és reményeink és embertpróbáló erőfeszítéseink ellenére nulla ponttal zártuk a találkozót. A vereségnek nyilván nem örülünk, a felhőket nézegetve merengtünk az élet kegyetlenségén, majd vigasztaló italt is magunkhoz vettünk.

Kozelito Tél - Martin és a mókusok 2-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Mati, Palágyi, Tinkó
   gól: Tinkó 2

válogatott

 Halóhaló, még mindig itt vagyunk. Úgy jött ki, a régi irodalmár-gárda tagjai tudtak eljönni a Torpedo elleni meccsre. A kezdőcsapatunknak 8 könyve jelent meg eddig. Jelen szempontból fontosabb, hogy a labdával is jó barátságot ápoló csapatot tudtunk kiküldeni, és a listeavezető ellen is jónak éreztük magunkat egy vagy több pontra.

Az első percek a reményeinknek megfelelően teltek. A játék képe jelezte, hogy komoly csapatokról van szó, begyakorolt figurákkal és lábról lábra járatott labdákkal mindkét oldalon. Kitettünk magunkért, védelemben nem sok helyzetet engedtünk, kapunk torkolatában hosszú percekig állt a csend, támadásban pedig volt néhány helyzetünk, ami ugyan a végeredmény eldöntéséhez kevés volt, de jelezte, hogy nem lefutott a meccs. Az elején is és végig vitahelyzetet generált, hogy embert fogjunk és letámadjunk, vagy hagyjuk a másik térfelet, és csak a kapunkat védjük.

Az első gólt mindenesetre mi szereztük meg, Kántor fülelt le egy passzt az ellenfél térfelén, egyet tolt a labdán és a hálóba gurított. Itt kellett volna okosan visszaállni, de agyalást nem vittük túlzásba, és a következő percekben adódó néhány kontrát sem sikerült góllá váltani. A félidő hátralevő kevés percében pedig megengedtük az ellenfélnek, hogy megfordítsák a meccset, előbb egy kényszerítőt nem tudtunk időben lereagálni, majd egy büntetőt hoztunk össze, amiből sajnos gól lett. 

A fogadkozás és a hősies játék maradt, és tényleg beletettünk mindent, amit lehet. De rutinban és elgondolásban jobb volt a legendás Tonyóval felálló ellenfél, sajnos harmadszor is megtalálták a rést a védelmünkön; majd miután egy szögletet követően nem tudtunk felszabadítani, 1-4-re alakult az állás. Ekkor sem álltunk le, és szépen végigjátszott kontra végén Kántor a kapu bal oldalába vágta második gólját. Az utolsó percekben is tisztes számú helyzetet alakítottunk ki, Tinkó a keresztlécet is megcsattogtatta, de a gólkülönbség további közelítése nem sikerült, 2-4-gyel zártunk.

Kozelito Tél - Torpedo 2-4
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Tinkó
   gól: Kántor 2

mintázat

 Nem csak az idő lett melegebb, hanem a helyzetünk is, alapcsapatunkból többen hiányoztak. A biztonság kedvéért a helyszínen is igazoltunk egyet, hogy legyen cserénk. Létszámra és tudásra így tűrhetően voltunk, csupán az összeszokottság hiánya okozhatot aggodalmat. De minden erőnkkel készen álltunk a győzelemre, nem akartuk hagyni, hogy a Kofola tíznél több év után pontot szerezz ellenünk.

Néhány perc játék után egy szögletbe Osvald szúrt bele, és juttatta a labdát a jobb alsó sarokba, így máris megszereztük a vezetést. Második gólunkat is Osvald szerezte, és utána sem állt le, a továbbiakban is veszélyes betörésekkel, lövésekkel veszélyeztetett. Kapufát is lőtt egyszert, aztán még egyszer, de a második alkalom után vendégjátékosunk, Tóth, a kapuba kotorta a labdát.

Az összeszokottság hiánya fölösleges aggodalomnak bizonyult, játékosaink kitűnően megértették egymást, nagyon szép helycserékkel, elmozgásokkal segítettük egymást, és szép számú helyzetet dolgoztunk ki, miközben a saját kapunk előtt is jól elosztottuk az embereket, és nem engedtünk helyzeteket.

A második félidőben egyre inkább az lett a kérdés, hogy van-e még olyan játékos a pályán, aki tud futni. Jól jött az egy csere, de beosztottuk erőnket, és ezt a fennforgást is megoldottuk. Volt két-három nagy helyzet a kapunk előtt, Fehér bizonyította, hogy még nem felejtett el röpködni. De visszavettük a játék irányítását, és Tóth a hálóba gurította önmaga második, a csapat negyedik gólját.

Ekkor már nem férhetett kétség hozzá, hogy három ponttal fogjuk zárni a találkát és egyre gyakrabban tudtunk kontrából megindulni. AZ addig védelemben jeleskedő Kántor is megérezte, hogy elöl akadt számára új lehetőség, és hamarosan feliratkozott a góllövőlistára. Őt Mati követte szép adogatás után, majd Kántor köszönt be ismét félpályától kitörve. Az utolsó percben egy hazaadás utáni szabadrúgás jelentett utolsó esélyt ellenfelünknek, de a sorfalban elakadt. Így váratlanul nagy különbséggel, de megérdemelten, és kapott gól nélkül húztuk be a győzelmet. Tavaszi szezonunk eddig követhető mintázatot követ, volt B-ligás csapatok ellen csak győzünk, ex-A-ligás csapatok ellen csak veszítünk. Utóbbit jövő héten lesz alkalmunk jóra fordítani.
Kozelito Tél - Kofola 7-0
   kapu: Fehér
   mezőny: Görögy, Kántor, Mati, Osvald, Tóth B.
   gól: Osvald 2, Tóth B. 2, Kántor 2, Mati