5EP

 Az idén ötödik alkalommal megrendezésre kerülő EP-n ezúttal is rengeteg Kozelito-játékos koptatta a zöld gyepet, és ahogy a dolgok rendeződnek, úgy idén is foghatta Kozelito-játékos a kupát.

Vaderna sérülés miatt szurkolói minőségben vett részt a tornán, így csapata nem tudta megvédeni a bajnoki címét.

Purosz és Sárcok a presszóból minden várakozást felülmúlva ezüstéremig jutott. Játékosunk az első meccsen sérülést szenvedett, de a legjobb négy között sérülten is pályára lépett, és az elődöntőben gólt szerzett.

A Hlavacska-testvéreket, Fehért, Görögöt és Palágyit felvonultató Szedlák húgai, illetve a Makai, Tinkó, Flösser és Szőllőssy szerepeltetésére alapozó Fisz azonos csoportba kerültek, és az utolsó csoportmeccsen igazi ki-ki meccsen csaphattak össze. Bár helyzetek mindkét oldalon adódtak, az első félidő derekán a Fisz került előnybe. A Szedlák is gólt szerzett, de az élete első meccsét megtekintő, csimpánzból átképzett játékvezető a félidő vége miatt nem adta meg a gólt. Nem az a kérdés, hogy a síp előbb volt-e minthogy a pettyes áthaladt a gólvonalon; hanem hogy miért akkor kell fújni, amikor a fekvő kapus mellett rúgásra lendül a csatár lába (Illetve: ki gondolta, hogy egy előrehaladott stádiumú alzheimerest jó ötlet bírónak szerződtetni). A második félidőben tovább borzolta a kedélyeket, hogy a Fisz kapusa egy félpályás ívelést a hatoson kívül védett kézzel, a zombitápláléknak is alkalmatlan játékvezető pedig úgy ítélt szabadrúgást és semmi mást, mintha szimpla mezőnybeli kezezés történt volna, és nem mondjuk a védtelen kapu felé száll a labda. Bár helyzetek mindkét csapat előtt adódtak, de több gól nem született, így a Fisz ment tovább az elődöntőbe, a Szedlák pedig a névadó szövegrészletből idézte, hogy "tényleg mindegy, ki rúgja a gólt – csak adja meg a bíró" és a harmincnégy éves kort a Kozelito alapító atyákra célozva.

A Fisz bár hátrányba került az elődöntőben, de - többek között - Makai iskolajátékának és góljának köszönhetően 3-1-re megnyerte a párharcot. A döntő rendes játékidejében nem esett gól, és bizony sokáig kétségesnek tűnt az aranyérem sorsa, ám a hosszabbításban az egész tonán agilisen játszó Tinkó bombagólja előnyhöz és végül aranyhoz juttatta a Fiszt. Így nagyon is illő módon idén is Kozelito kezekbe került a kupa.

Gondolkodunk, hogyan oldjuk meg, hogy ne csak az EP-ken érintse lábunk a pettyest.

Búcsú Marcitól

 

 

Végtelenül szomorú hírről kell beszámolnunk: Petykó Márton, a Kozelito Tél alapító tagja már nincs köztünk.

Marci 2008-ban kezdte az egyetemet, és 2009-ben kezdett velünk focizni. Azokban az időkben tartott velünk, amikor egy kósza ötletből tűzön-vízen át megformáltuk a focicsapatot és a baráti társaságot. Nincs kétségünk: az ő részvétele nélkül nem ment volna. Kedveltük türelmes modorát, végtelen racionalitását és elfogadóan cinikus megjegyzéseseit. Értékeltük a csapat érdekeit szem előtt tartó, fegyelmezett játékát.

Némelyik megjegyzése örökké fel lesz írva a csapat nagykönyvében. Első gólját 2011 telén, egy sokgólos vereségünk alkalmával lőtte; és a pályán végigfutó, őt nyakba borulással köszöntő kapusunkat rögtön ki is osztotta, hogy „Te meg védjél már!”

Emlékezni fogunk rá, hogy amikor zöldfülű újoncokként, súlyos vereségek után először kerültünk előnybe, és több játékosunkat elragadta a pillanat heve és az újabb gól megszerzésének vágya, Marcit cseréltük be, mert tudtuk, ő nem fog könnyelműsködni, és nem is kellett csalódnunk.

Hasonlóképpen emlékezni fogunk arra, hogy 2013 novemberében a csapat egy pillanatnyi hullámvölgyéért magára vállalta a felelősséget, azzal, hogy még a meccs első félidejében visszaöltözött utcai ruhába, és minden további drámázás nélkül hazament. Többet nem jött meccsre. Nem sértődött meg, és nem sértett meg senkit, csak már nem a pályán kereste a sikereket.

Doktori tanulmányai és később munkája Angliába szólította, ezért a baráti kapcsolattartás sajnos körülményessé vált. A mi emlékezetünkben úgy él tovább, mint utolsó közös találkozásunkkor, 2021 nyarán, amikor bejelentés nélkül megjelent körünkben, és végigviccelődtük az egész estét. Sokszor emlegette ő is, mások is, hogy máskor is csinálni kellene ilyet. Sajnos már nem ismételhettünk. Szörnyű betegség támadta meg, és megtörtént vele, ami a pályán a legritkábban: elvesztette a párharcot.

Halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar nyelvtudományt és a Kozelito Télt. Mi itt maradtunk a földi világban, Marci meg már Puskást és Czibort szereli le: a pályán cseleiket, az asztalnál csapongásaikat.

Emlékét megőrizzük.

4EP

 Ma került megrendezésre a 4. EP, azaz Esterházy Péter születésnapjára rendezett emléktorna az írószervezetek csapatainak részvételével. Nem Kozelito Tél néven, de csapatunk sok labdarúgója pályára lépett és babérokat aratott, így röviden beszámolunk az eseményekről.

Purosz saját baráti társaságát hozta, és a torna baráti hangulatához méltó csoportmeccsek után átadták a szereplést jogát az eredménycentrikusan játszó csapatoknak. Játékosunk három meccsen három gólt jegyezhetett fel.

Makai az újjáalakult, megerősödött Fisz csapatában játszott, és jó játékkal sikeresen vették a csoportkört, a legjobb négy között viszont már, játékosunk jó játéka ellenére elfogyott a lendület és a negyedik hellyel kellett beérniük.

A két Hlavacska mellett, Fehérrel, Göröggel, Palágyival és Tinkóval felálló, a Kozelitoéra hajazóan sárga mezes Szedlák húgai a csoportkörben szintén magabiztos teljesítményt nyújtva jutott tovább. Tinkó és Palágyi minden csoportmeccsen betaláltak, így a csapat kilenc pontot zsebelt be. Az elődöntőben a Fisz ellen okos, türelmes játékot bemutatva, végül Hlavacska Tamás góljával sikerült továbbjutni. A döntőben már nem is tudjuk milyen csapat ellen szintén sikerült a vezetést megszerezni Hlavacska Tamás révén, talán mezőnyben dominálni is, de az előnyt megtartani nem. Hosszabbítás, majd büntetőpárbaj következett. Sajnos a sárga fiúknak háromból egyszer sem sikerült a hálóba juttatni a pettyest, így Fehér hiába fogott egy kísérletet, a sárga színeket képviselő alapító atyáknak be kellett érniük az ezüstéremmel. Említésre méltó, hogy a torna öt társgólkirálya közül négy Kozelito, illetve három Szedlák-kerettag: Purosz mellett Tinkó, Palágyi és Hlavacska T. is háromszor ünnepelhetett.

Legimpozánsabb sikerlista mégis Vaderna Gábor neve mellett áll, aki a csoportmeccsek alatt is szerzett gólt, de még jobban kitűnt egész tornán domináló, dinamikus és irányító erényeket csillogtató mezőnyjátékával, amivel csapatát nem csak döntőig vitte, de a döntőben is tanári eleganciával  teljesített. Az aranyéremről döntő büntetőpárbajban egyedüliként talált a hálóba. Igazán reményt keltő formát mutat, amit jó lenne a szeptembertől kezdődő új bajnoki idényben is kamatoztatni.

Kései sirató

 A búcsútornakor még hevesen kapálóztunk, hogy a törzstagok írjanak cikket blogunkra tetszőleges műfajban, hogy ennyivel is szebben búcsúzzunk a Kozelito Téltől. Mindezigáig egyetlen szöveg sem érkezett be, úgy tűnik, a csapattagoknak gondjaik lehetnek az önálló szövegalkotással. Szerkesztőségünk így néhány összesített statisztikával búcsúzik.

Összes lejátszott meccsünk száma: 327

Összes elmaradt bajnoki meccsünk száma: 7, ebből hatszor az ellenfél, egyszer mi nem tudtunk kiállni.

Összes szerzett gólunk: 1280

Összes bekapott gól: 1077

Legtöbb mérkőzéssel rendelkező játékosok: Görög 300, Tinkó 286, Palágyi 267, Hlavacska A. 228, Hlavacska T. 156, Fehér 139, Petykó 123, Porkoláb M. 97, Erdei 82, Kántor 49, Nyitrai 48, Tóth O. 45.

Legtöbb gólt szerző játékosok: Palágyi 225, Hlavacska T. 202, Hlavacska A. 157, Tinkó 119, Görög 78, Kántor 56, Porkoláb M. 50., Tóth O. 35, Purosz 32, Márialigeti 31, megállapított eredmény 30.

A részvét a fontos

 Szeptember 17-én, egy felhős, néha esős szombaton gyűltünk össze azért, hogy egy kis tornával kísérjük utolsó (?) útjára a Kozelito Telet. Résztvevőnek olyan csapatokat kértünk fel, akikkel sok ki-ki meccset játszottunk hosszú fennállásunk alatt, és tiszteletteljes keretek között versengtünk. A Martin és a mókusok, a Polszki, illetve a Hajcsatok vállalták, hogy jelenlétükkel emelik az ünnepség fényét.

Osvald és Palágyi értekeznek

Az időpontot még augusztusban kitűztük aszerint, hogy törzsgárdánk tagjai közül sokan el tudjanak jönni, így nyolc játékossal jelentünk meg. Fehér és Tóth M. személyében két kapusunk jött el, és több ötlet hangzott el, hogyan oszthatnák be a játékperceket. A helyszínen úgy tűnt, Tóth fog védeni a meccsek első félideiben, Fehér a másodikokban; ám Tóth a Martin ellen nem vállalt szereplést, így azon a meccsen végig Fehér táncolt a ketrec előtt. Egyébiránt azzal viccelődtünk, hogy a tornán többen úgy szerepeltek, ahogy tőlük megszoktuk: Hlavacska nem jött el, Pálfy elkésett, Puroszt sérülés fékezte...

Fehér a kapuból figyeli Tinkó mozdulatát

Első meccsünkön az A-ligás Polszki ellen léptünk pályára. Ahogy gondoltuk, nagy iramú, sok futást jelentő találkozó volt, és a technikai színvonal is az A-ligához volt méltó. Nem is mindig tudtuk tartani a lépést. Az első félidő közepén védelmünk kihagyott, és hátrányba kerültünk. A mérkőzés egyes szakaszaiban egész tűrhető arányban birtokoltuk a labdát, és helyezteket is kidolgozgattunk. De erre a meccsre különösen, és sajnos a torna egészére is igaz, hogy a védelmünk és a támadószekciónk elszakadt egymástól, rendre nem értünk vissza védekezni, ellenfelink pedig könnyen alakíthattak ki létszámfölényes helyzeteket. Nagy mentések, szerelések és kapusbravúrok bőven akadtak, de arra nem lehet taktikát alapozni, hogy majd az utolsó pillanatra mindig pont odaérünk. Úgy is mondhatnánk, hogy ezen a szinten a hibákat nem hagyják megtorolatlanul. A második félidőben egy reménysugár felcsillant, Kántor távoli lövése átjutott a kapuson és a bal alsó sarokba gurult, ezzel ideiglenesen kiegyenlítettünk. De alig valamivel később megint egy védőt hagytunk két támadóra, amiért góllal fizettünk. Természetesen az utolsó percekben is futottunk az eredmény után, de kiegyenlíteni nem sikerült. Ezt akkor csak mérsékelten bántuk, hiszen még két meccs várt ránk jelentős pontszerzési eséllyel.

Purosz lövése úton a háló felé

A pihenő után a Martin és a mókusok csapata ellen folytattuk. És tényleg ott folytattuk, ahol abbahagytuk, mert sem egységes taktikát, se megkoreografált támadásokat, de módszeres védekezést nem mutattunk fel. Saját szögletünk után lekontráztak minket és hátrányba kerültünk. És még az első félidőben beszedtük a második gólt, miután a saját térfelünkön elvesztettük a labdát. Természetesen erre a meccsre is igaz, hogy voltak helyzeteink, az első félidő legnagyobb helyezte név szerint Palágyi előtt adódott. De vagy nem találtuk el a kapu erre hivatott felületét, vagy nem tudtunk túl járni az ihletett formában védő kapus eszén.

Görög sarkazása

Félidőben sokadszor is egymás lelkére beszéltünk, hogy össze kell szedni magunkat, szerezzünk gólokat és pontokat. Egy alkalommal sikerült felkészületlenül találnunk a mezőnyben kóricáló kapust, Tinkó szerelése után Purosz megpróbálhatta a mezőnyből az üres kapuba gurítani a játékszert, de hibázott. A következő akcióból megint Tinkó jeleskedett előkészítőként, Purosz kapura fordult, és a kapus alatt a hálóba gurított. Sajnos egy újabb megingás a védelemben újabb bekapott gólt jelentett. Meg kell jegyeznünk, hogy ellenfelünk csatárai mindhárom góljuknál ragyogóan találták el a labdát, ha mindkét kapusunk egyszerre állt volna a gólvonalon, akkor se lett volna esélyük hárítani. Nekünk nem ment ilyen jól a helyzetkihasználás. Megnyomtuk a végét, Tinkó és Osvald is kísérletezett lövéssel, az utolsó percekben Görög sarkazott látványosan, majd ziccerből is próbálkozhatott, de a kapus minden továbbit hárított, így kétgólos vereséggel zártunk.

A meccsről videofelvétel itt érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=9oacUbLN08I

A torna legvégére tettük a Hajcsatok elleni derbit. Nyilván a szervezői feladatok magunkra vállalásának áldása, hogy a meccsek párosítását úgy alakíthatjuk, a legpresztízsesebb rangadóval zárhassuk a tornát. Külön örültünk, hogy a Hajcsatok részéről több nosztalgia-játékos, az egymás elleni derbik idejéből, is pályára lépett. A torna végeredményét illetően az utolsó meccsnek már nem volt tétje, hiszen mi már biztos negyedikként, ellenfelünk biztos elsőként hallgatta a kezdő sípszót, de ez nem vett le a lelkesedésből egyik oldalon sem.

Védőink állva, távolról nézik az ellenfél gólját

A meccs után egy játékosunk úgy summázta a kezdő perceket, hogy simn rúghattunk volna két gólt; annyiban igaz, hogy voltak helyzeteink, a legnagyobb talán Tinkó előtt. De ha a mi helyzeteinket automatikusan gólnak akarjuk elkönyveltetni, akkor jegyezzük meg, hogy a mi kapunk is sokszor forgott óriási veszélyben. Megint sok ziccert engedtünk az ellenfél veszélyes csatárainak, vagy pontatlanságuk, vagy kapusunk, egy alkalommal pedig a kapu torkából a kapufára tisztázó Kántor mentett meg minket a góltól. Ami késik azonban, az nem múlik, és még a félidő vége előtt beszedtük a gólt, amikor egy szöglet után a kipattanóra bántóan egyedül érkezett az ellenfél játékosa.

Purosz gólja előtti pillanat

A második félidőben ismét megjártuk az érzelmi hullámvasutat. Sokadik létszámhiányos védekezésünk után bekaptuk a második gólt. De nemsokára szépítettünk, Purosz cselezte be magát a hatosra, és lőtt gólt a bal felső sarokba. Ismét elérhető közelségbe került a pontszerzés; és meccslabdánk is volt, szépen kijátszott akció végén Palágyi első szándékból leadott lövése jobbra levágódott, Kántor azonnal visszaküldte, Palágyinak három méterről kellett volna a majdnem teljesen üres kapuba lőnie, de fölé emelt. És bár mezőnyjátékban összeszedtük magunkat, a meccs képéből következhetett volna a kiegyenlítés, sem Tinkó, sem Purosz kísérletét nem övezte szerencse, az utolsó percben pedig még egy elkerülhető gólt ajándékoztunk az ellenfélnek.

A meccsről videofelvételek itt érhetők el: 

https://youtu.be/ZOckmMkIQuw

https://youtu.be/3jn5Sa_WL8E 

https://youtu.be/0EtGs-valSE

Gólt tehát minden meccsen szereztünk, pontot azonban egyet sem. Udvarias vendéglátók voltunk, minden meghívott csapataot boldoggá tettünk. De persze az eredményeknél fontosabb, hogy csapatunkhoz és hagyományainkhoz méltó színvonalas és jó hangulatú tornán búcsúztunk el a Kozelito Téltől. A tornát követte értekezlet, ezúttal a Hajcsatok játékosaival közösen. Ismét felmerült, hogy ha a tárgyalt kupára el tudtunk jönni ilyen szép számban, akkor a bajnokságra miért ne tudnánk. Mi ezt inkább úgy fogalmazzuk meg, hogy addig vonulunk vissza, amíg egy búcsútornára még ki tudunk állni.

Az utolsó csapatkép

A Kozelito visszavonulási fodballünnepen megjelentek: Fehér, Görög, Kántor, Osvald, Palágyi, Purosz, Tóth M., Tinkó
gól: Purosz 2, Kántor

A tornáról bővebb fotóalbum itt tekinthető meg: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=191323177549115&set=a.6021751401172901

Közlemény

A mohácsi vész 496. évfordulóján hírül adjuk országnak-világnak, hogy a Kozelito Tél visszavonul a Bölcsész Bajnokság küzdelmeitől. Tizenhárom év együtt játék után, az alapítók diplomaszerzése után nyolc-kilenc évvel változnak az életcélok, amiket egyre nehezebb összehangolni a szombatonként meccsezéssel; illetve olyan új játékosok igazolása, akik a társaságba illeszthetők és el is járnának meccsre, szintén egyre nehezebb.

Nem zárjuk ki, hogy egyes alkalmakkor, kupákon még pályára lépjünk, de már túl sok csapatot láttunk ezzel a szlogennel feloszlani ahhoz, hogy hitegetni merjük szurkolóinkat. Azt viszont biztosra ígérjük, hogy nem jeltelenül tűnünk el. Szervezés alatt áll visszavonulási fodballünnepünk egy négycsapatos torna formájában, ahol szurkolóink még (utoljára?) láthatják testünkre feszülni a Kozelito Tél sárga mezét.

Méltatlan

 Sérülések és családi programok tizedelte csapatunk fennállásának tizenharmadik szezonjának utolsó meccsén eljutott oda, hogy nem tud kiállni. A ki nem állásért járó pontvesztéssel biztosan lemaradunk a feljutó helyekről, legfeljebb tömeges visszavonulások esetén juthatunk vissza helyünkre, az első osztályba. A sorozatos, most csúcsosodó humánerőforrás-problémák nyilván a csapat jövőjéről is sötét képet festenek. A nyáron értekezletek várhatók.

Kozelito Tél -  AirXanyi 0-5 (játék nélkül)