Fényesen megnyert rangadó

Igen kedvező előjelekkel készültünk a Kopa elleni, komolynak ígérkező megmérettetésre. Nem elég, hogy játékosaink elég jó arányban jelentek, meg de a meccs előtti éjjel többen láttak főnixmadarat, kétfejű kost, sőt egyvalakinek hajnali ötkor állítólag Puskás Ferenc is megjelent, 10-es számmmal ellátott citromsárga mezben, fején glóriával, amint bal lábával csapatkapitányunk labdájával dekázott; mindezek pedig az álmoskönyvek fejtegetései szerint győzelmet vetítettek előre. Persze az álmoskönyveket és a jövendőmondókat már csak meccs után kérdeztük meg, és az eredmény ismeretében már könnyen beszélhettek utólag.
A meccset eleve erős felállítással kezdtük - a mezőnybeli posztokat el sem kellet osztani, már mindenki tudja mi a dolga, és még tovább erősödtünk, amikor pár perccel kezdés után Hlavacska András is átjött az A-ligás meccsről. Nem mintha addig a Tinkó-Erdei védőpáros rászorult volna a kisegítésre, mert bár kezdetben alig birtokoltuk a labdát, és nagy nyomás nehezedett kapunkra, meg tudtuk akadályozni, hogy kékmezes ellenfeleink közvetlen gólveszélyt gyakorolhassanak. És ha ez még nem lett volna elég, első valamirevaló támadásunk során Hlavacska Tamás bal oldalon mindenkit maga mögött hagyott, keresztbe passzolt labdáját pedig Palágyi a gólvonalon túlra gurította.

Hlavacska T. kapufája a meccs elején

A korai gól megváltoztatta a játék képét, és a következőkben mi támadtunk sokkal többet, sok kecsegtető helyzetig jutottunk el, de ekkor a legordítóbbakat sem sikerült gólra váltanunk. Még a helyzetek kidolgozásában oroszlárészt vállaló Hlavacska Tamás kapufájánál jártunk legközelebb előnyünk megduplázásához.
Jól is jött volna a kétgólos előny, hiszen a Kopa is megmutatta, hogy nem véletlen tanyázik a tabellán oly igen előkelő helyen, előbb egy életveszélyes szabadrúgást kellett vetődve védenie Fehérnek, majd akcióból és egy szöglet után is betaláltak ellenfeleink, és már hátrányban is voltunk.

A kihagyott helyzet prototípusa

A semleges nézők is élvezhették a meccset, nem csak a technikai színvonal, hanem a fordulatosság miatt is. Mert nyilvánvalóan nem hagytuk magunkat, és megpróbáltuk ismét magunk javára fordítani a meccs állását.
Egy briliáns lekészítés után Erdei távoli lövése pattant meg Görögön, és került a hálóba, passzmániákus hátvédünk tehát harmadik meccsén harmadszor lőtt gólt korábbi egyesületének; majd Palágyi lőtte meg a tavaly télen szokásossá lett gólját: maga szerzett labdát a középpályán, végigfutott az ellenfél térfelén, kicselezte az utolsó védőt, majd az alsó sarokba küldte a lasztit. Mindezek következtében a félidőben már mi vezettünk, persze ki tudja mi lett volna, ha tényleg 20 perces félidőket játszunk, mert ezúttal sikerült lebuktatni a sporttársat, hogy nem egész 18 perc után lefújta a félidőt, éppen mikor három az egy ellen támadhattunk volna.

Fizikailag is próbára tették egymást a felek

A második félidő elején aztán sikerült nem csak kidolgozni, hanem értékesíteni is a helyzeteinket, Hlavacska Tamás szerzett két gólt két okos lövéssel, illetve Erdei csavart az alapvonal közeléből az üresen maradt kapuba. A gólok előkészítésében Hlavacska András vállalt fontos szerepet, testvérét a nappali parkettáján begyakorolt figura végén ugratta ki, Erdei gólja előtt pedig jó szokása szerint minden szembejövő ellenfelet kicselezett, mielőtt a biztos gól érdekében továbbjátszotta volna a labdát.
Természetesen nem akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy könnyen elbántunk ellenfelünkkel, mert a meccs mindegyik szakaszában akadtak forró pillanatok, a fentebb leírt három gól között is egyszer csak a keresztléc óvott meg bennünket, az ellenfél némely játékosának képességeit pedig nem mutatnám be, akik a pályán voltak, tapasztalhatták, akik nem, azoknak meg egy "nagyon jó" úgyse mond semmit.

A harmadik bekapott gólunk születik éppen

Hát akkor már illusztrációnak amellé, hogy jó játékosai vannak az ellenfélnek, leírom, hogy kaptunk is egy gólt, szemtelenül elpöcizték Fehér mellett, és begurult a kapuba. De öt perccel a vége előtt a háromgólos előny már elég stabilnak tűnt ahhoz, hogy cseréinknek is újabb lehetőséget adhassunk.
Közben kezdett egy kicsit megint visszatérni az a rendkívül idegesítő játékforma, hogy sorra dolgozzuk ki az egyértelmű helyzeteket, csak egy jó "süti" kellene, de néhány centi mindig hiányzik a gólhoz. Tinkó is kiverekedte magának a helyzetet, aztán belelőtte a kapusba, és már elveszni látszott a lehetőség, de a kipattanóra érkezett Palágyi, és benn volt a hetedik.

Hlavacska Tominak csak a hátát látták a védők

Néhány perccel a vége előtt egy szépen eltalált lövéssel még szépített a Kopa, de közelebb már nem engedtük őket magunkhoz, megvan az első nagycsapat skalpja idén, kívánjuk, hogy csak így menjen tovább a tavi költők szekere, gyűjtögessék a skalpokat szorgalmasan a legények.
Kozelito Tél - Kopa Kőbánya 7-4
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
   csere: Görög, Hlavacska A., Petykó
   gól: Palágyi 3, Erdei 2, Hlavacska T. 2

Nincs cím

Miután Bengi tanár úr is kifejtette, hogy a foci addig játék, amíg a gólszerzés a cél, és nem a közönségnek való játék, és ezt a tanácsát megfogadták a tisztelt tagok, igencsak reszkethetett az ellenfelünk, hogy gólszerzésre éhes harcosok fogják rohamozni kapujukat.
Még úgy is sikerült erős kezdőcsapatot küldeni a pályára, hogy kapusunk távolmaradása miatt Tinkó vette magához a kesztyűket. És, bár az első lövés a mi kapunk felé szállt, a kezdés utáni percektől érezhető volt, hogy mi vagyunk a jobbak, amiként arra is fény derült, hogy időnként ellenfelünk hátsó alakzatát is érdmes letámadni, hiszen zavarba hozhatóak. Ennek legfényesebb eredménye az volt, hogy a kapus az elé ugró Palágyit találta el felszabadító célzatú rúgásával, csatárunkról pedig a hálóba került a labda. Alig egy perccel később pedig Hlavacska Tamást sikerült megjátszanunk a hatoson belül, aki egy átvétel után a hosszú sarokba lőtt, vagyi alig kezdődött még el a mérkőzés, máris kettővel mentünk.
Ilyen körülmények között ellenfelünknek jobban ki kellett támadnia, nekünk pedig több alkalmunk nyílt a magunktól elvárt sokpasszos játékunkkal helyzeteket kialakítanunk. Még a félidő első felében egy hátragurított szögletet Hlavacska Tamás ágyúzott a kapuba, amivel gyakorlatilag el is dőlt a három pont sorsa.
A két csere elegendőenk bizonyult, ezúttal nem voltak nagy viták, mindenki hajlnadó volt lemenni, a cserék pedig friss erőt hoztak, ha technikailag nem is feltétlen emelték a színvonalat. De ezúttal játszott olyan jól a csapat, hogy egy-egy hiba és egy-egy közepesebb forma is belefért, többnyire így is megtaláltuk a z üres embert, és többnyire tudtunk mit kezdeni a labdákkal is.
Dícséret illeti Tinkót is, aki a szorult kapusügyi helyzetben zokszó nélkül vállalta a nem mindig lelkesítő feladatot, és magabiztosan védett, lett légyen szó akár erős lövésekről, akár ziccerekről. Teljesítménye és bátorsága már-már Fehért idézte (akire nezének színével is utalt), csak abból vettük észre, hogy melyikőjük véd, hogy most más megszövegezésű felszólítások érkeztek mezőnyjátékosaink felé.
Kapusunk mindössze egyszer kapitulált, egy oldalról a léc alá vágott bomba fogott ki rajta, de a három pont szempontjából ez máőr nem osztott - nem szorzott, azért sem, mert két perccel előtte Erdei íves bedobása átszállt a kapus fölött, Hlavacska András pedig kidugta fejét a fű alól, és a hálóba fejelt.
A hajrában főleg sok helyzetet dolgoztunk ki ellenfelünk fellazuló védelme ellen, melyeket nem mindig sikerült gólra váltanunk, de egy szép háromszögezés végén Petykó, az erdőkertesi sólyom is feliratkozott a góllövőlistára.
Az utolsó percben egy teljesen fölösleges mezőnybeli kezezéssel Görög még kiállíttatta magát (tegyük hozzá a kettő percben a játékvezető szigorúsága is benne foglaltatott), de szerencsére ezen már semmi nem múlt, csak a statisztikában könyvelhettük el a csapat történetének második kiállítását, a mérkőzés meghozta a tőle várt három pontot.
Kozelito Tél - Fc Porch Monkey 5-1
   kezdő: Tinkó - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   csere: Görög, Petykó
   gól: Hlavacska T. 2, Palágyi, Hlavacska A., Petykó

A három pontnak örülhetünk

Ezen a héten nem széles nagyközönség számára is érdekes presztízsmeccset játszottunk, így tagjaink jelenléte is visszaesett a szeptemberi szintre - vagy még az alá. Ezúttal a tizennégy benevezett labdarúgó mindegyikét szívesen láttuk volna sárga mezben, de sérülések és egyéb elfoglaltságok miatt végül hatan tudtunk megjelenni, külön érdekesség, hogy Gyüre Dániel először védett nálunk tétmeccsen. Kezdőcsapatunk felforgatottsága ellenére mi számítottunk egyértelmű esélyesnek, sokáig az is kétséges volt, hogy ellenfelünk ki tud-e állni, de végül a Túlerőtől kölcsönkért játékosokkal meglett nekik a kellő létszám.
Az erőviszonyok kezdettől fogva érezhetőek voltak, sokkal többet birtokoltuk a labdát, és lövőhelyzetig is gyakran jutottunk el. Viszonylag hamar előnybe is kerültünk, egy szépen kijátszott akció végén a szélről befelé mozgó Tinkó lőtt a léc alá. Védelmünk egy csapatszintű kihagyását ellenfelünk megbosszulta, és kiegyenlített, de nem sokáig örülhettek, mert Hlavacska A. szokásos szólója után Görög ismét minket jutatott előnybe, majd még mindig az első félidőben Tinkó átlövésből is betalált, a 3-1-es eredmény pedig részeredménynek már megnyugtató volt, akkor pedig még nem volt róla szó, hogy a végeredmény is ez lesz.
A második félidőben majdnem végig a kezdőcsapatként megjelölt ötösfogat futkározott, és gyakorlatilag egykapuzott, ám az újabb gól megszerzése mindig valami akadályba ütközött, mely akadály legggyakrabban a kapus volt, vagy egy utolsó rossz megoldás, pontatlan lövés, kicsit hosszú passz, vagy fölösleges csel formájában.
Félreértés ne essék, bőségesen dolgoztunk ki gólveszélyes helyzeteket, valamennyi mezőnyjátékosunk előtt adódott lehetőség a gólszerzésre, csupán azt realizálni
Ellenfelünk egy igazán jó játékosa elöl-hátul sok gondot okozott nekünk, hátvédeink részéről nagy erőt emésztett fel semlegesítése, de Gyüre is bemutatott néhány látványos bravúrt. A további bekapott gólok elhárítása mégis összességében megoldható feladatnak bizonyult, azért is, mert ellenfelünk hátrányban is elsődlegesen a védekezésre koncentrált.
Így aztán további gólokat már nem szereztük, és bár felülmúltuk, mindössze 3-1-re múltuk felül az utolsó helyen álló csapatot. Annyi mentségünk lehet, hogy szűkös keretünkből Hlavacska A. és Görög kisebb sérüléssel bajlódva, magukhoz képest is csak 80%-on teljesítettek, Tinkó pedig egy kicsit a közönségnek is játszott. A három pontnak örülhetünk, de nyilvánvaló, hogy vérmes reményeink valóra váltásához ennél jobb teljesítményre lesz szükség.

Kozelito Tél - Albion 3-1
   kezdő: Gyüre - Hlavacska A., Erdei - Tinkó, Görög
   csere: Petykó
   gól: Tinkó 2, Görög

Megint a fiatalok

Ha májusban a meleg, most a hideg miatt lehetett aggódni a tanár-diák meccs előtt, ám végül szerencsénk volt, eső egy csepp sem esett, a hőmérséklet pedig bár hűvös, de kibírható volt, és így egyik félnek sem adódott meg, hogy az időjárást hibáztassa esetleges sikertelenségért.
Aki nyitott szemmel járt az elmúlt héten az A épület környékén, az eléd sok plakáttal és szórólappal találkozhatott, igazából elég nehezen lehetett nem hallani a kupáról, és még vizsgaidőszak sem volt, így elég sok nézőre számítottunk, ám a helyszínen a tavaszi meccsnél kevesebb, körülbelül húsz néző gyűlt össze. örömteli viszont, hogy a tanári csapatot is több kollégájuk elkísérte, és hangosan buzdította.
Aranylábú fiaink közül a kilépés felé hajló Ángyán és a tanári csapatban szereplő Vaderna kivételével mindenki jelen volt, míg tanáraink keretéből fontos tagok hiányoztak, így bízhattunk abban, hogy ha nem is lesz hengerelés, megfelelő játék esetén ismét győzelmet arathatunk.
Legnagyobb aggodalmat az okozta, hogy hogyan fogjuk pontrúgások után semlegesíteni nálunk jóval magasabb vagy nagyobb tömegű, és igen jól fejelő ellenfeleinket. A két legveszélyesebbnek tartott fejeskirály állandó őrzőt kapott, illetve megbeszéltük azt is, hogy változó képességű labdarúgóink többé-kevésbé annak függvényében fognak pályára lépni, hogy ellenfeleinknek éppen milyen erős sora van fent.
Az 5+1-es rendszerben viszonylag kevés akciót hoztak a kezdő percek, mindkét félnek mindig volt elegendő védekező játékosa, akik meg tudták állítani a másik akcióit. Tanárainknál ez leginkább a Molnár-Gintli hátvédkettős egyértelmű fizikai fölényére épült, ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy kreativitásban és passz játékban is sokat javult tavaszhoz képest a csapat, részben az új igazolások miatt is.
Aranylábú fiaink hátvédkettősét is csak dícséret illetheti, sok veszélyes támadást akasztottak meg jó ütemű szerelésekkel, és jobb labdabirtoklásunk révén enyhe mezőnyfölénybe kerültünk. Ez mintegy tíz perc játék után Palágyi révén érett góllá, támadónk a balszélen viharzott el, majd a hatoson belülről laposan lőtt a hálóba, és még a félidő lezárása előtt Hlavacska Tamás is értékesített egy szélről jövő beadást.
Ha nem is "pörgettük" a cseréket, de igyekeztünk mindenkinek játéklehetőséget adni, így fordult elő, hogy Görög, Nyéki és Petykó egyszerre voltak a pályán, de ezt is elbírtuk, és a közvetlen gólveszélyt így is sikerült távoltartani a kapunktól. De tulajdonképpen szükség is volt a fentebb említett játékosok játékára, hiszen Nyitrai és Hlavacska András bokája nem volt tökéletes állapotban, kevesebbet töltöttek a pályán a tervezettnél, és megmozdulásaikon is néha látszott hogy nicsnenek csúcsformában, bár Hlavacska A. egészen jól el tudta adni lövőcselként a bicegést.
Külön dícséret illeti a kapusokat, mindketten több nagy védést mutattak be, Fehérnél ez a könnyelműségünk miatt üresen kilépő támadók ziccereinek hárítását, a kesztyű nélkül dolgozó Zaharinál pedig Palágyi, Hlavacska T. és Erdei lövéseinek védését jelenti.
Szívünk mélyén még mi is örültünk, hogy ezúttal a tanári csapat is szerzett gólt. Egy bedobás után a hosszú oldalon Tátrai üresen maradt, és közelről kapásból a hálóba lőtt, amiért hatalmas tapsot kapott a jelenlévőktől. De szerencsére csak rövid ideig volt szoros az állás, hiszen egy kontra végén Tinkó keresztpassza üresen találta Hlavacska Tamást, aki rögvest a léc alá küldte a labdát.
És ha ez még nem lett volna elég, a hajrában Nyéki lövése úgy csúszott meg Seláf vállán, hogy a kapust becsapva a bal felső sarokba jutott, legfiatalabb játékosunk is megszerezte tehát első gólját a csapatban, és szó-ami-szó jókorra időzítette, hiszen őt is tapssal jutalmazta a tisztelt publikum. A játékvezetővel ugyan egyeztetni kellett, hogy hány gólnál is tartunk, de végül sikerült meggyőzni.
A hajrára mindkét csapaton jelentkeztek a fáradtság kezdeti jelei, és a mezőnyjátékosok nagy száma sem kedvezett a sok helyzet kialakulásának, ezért a publikumot további gólok helyett szép cselekkel (elsősorban Palágyi révén) és szép szerelésekkel (ebben a műfajban Petykó alkotott leglátványosabban) szórakoztattuk.
Lefújás után a korábbi riválisok sportszerűen megköszönték egymásnak a meccset, a fiatalok pedig késő estig örvendeztek egymásnak, és annak, hogy a vándorkupát megint a mi csapatkapitányunk emelhette magasba.


 Kozelito Tél - Tanárok 4-1

A Kozelito Tél részéről:
   kezdő: Fehér - Tinkó, Erdei - Hlavacska T., Palágyi - Görög
   csere: Hlavacska A., Nyéki, Nyitrai, Petykó
   gól: Hlavacska T. 2, Palágyi, Nyéki

A Tanárok részéről:
   kezdő: Zahari - Molnár, Gintli - Vaderna, Imrényi - Tátrai
   csere: Bárth, Lénárt, Seláf
   gól: Tátrai



Fényképek remélhetőleg majd lesznek.

Ahogy az lenni szokott

A csapatkapitányi kommunikáció szerint a csoport és talán a B-liga legerősebb csapatával hozott össze minket a sors, akin ellen akár ki is lehet kapni, de ez még nem volt elegendő ok, hogy a tagok lemondjanak győzelmi reményeikről. Az időpont annyiban szerencsés volt, hogy a tanárok elleni derbi jó előre meghirdetett időpontja miatt igen jó létszámban voltunk jelen, és erős, talán legerősebb csapatunkkal kezdhettünk.
Ellenfelünk viszont nem sztárokkal teletűzdelt sorát, hanem cseréit küldte pályára a kezdőben, és felcsillant a remény, hogy az elején pár góllal meglépve akár a magunk javára is alalkíthatjuk a meccset. A feladat persze nem volt egyszerű, mert ellenfeleink így is nagyon gyors, ötletes játékot játszottak, persze mi is, de nehogy abban a képzetben éljen a nyájas olvasó, hogy könnyen jutotunk el a kétgólos vezetésig, mert ehhez igenis minden játékosunknak a legjobb tudását kellet hoznia.
Góljainkat szerzését Hlavacska András nyitotta meg, aki a középpályán két védőn is áthámozta magát, így középen egyedül törhetett kapura, és magabiztosan a bal alsó sarokba lőtt. Sajnos a védőkön való áthámozás során kapott egyet félig sérült bokájára, amiért a meccs hátralevő részében vagy az oldalvonalon kívül igyekezett regenerálódni, vagy bicegve, féllábazva rakott rendet a pályán.
Az első félidő második felében egy szöglet után körbeadogattuk a hatost, majd a hosszú maradó Görög erős lapos lövése utat talált magának a kapuba. Kicsit kísértett a két csapat első, téli összecsapása, ahol szintén kétgólos előnybe kerültünk (és csapatkapitányunk szintén gólt lőtt), de ellenfelünk kilométernyi cseréjük révén jobban bírták a hajrát, míg mi fejben és szellemben is elfáradtunk. A kispad már az első félidőben is aggódott, hogy a nagy iram mikor fogja fejben kikészíteni a társaságot, és mikor jönnek elő az ilyenkor szokásos hibák; illetve vezetésünk ellenére érezhető volt, hogy ellenfelünk bármikor képes váratlan megoldásokra. A saját kapunk előtt is rengeteg izgalmas helyzet adódott, kétszer a kapufa segített ki minket, hogy Fehér hány bravúrt mutatott be, azt pedig már nem is számoltuk.
A második félidőben aztán előjött pár hiba, aminek hamarosan az előnyünk látta kárát, két perc alatt két gólt kaptunk, majd két perc múlva a harmadikat, és csak néhány perc múlva a negyediket. Nem lehet elhallgatni, hogy némelyik gólt súlyos egyéni hibák előzték meg, felelőtlenül eladott labdák, el nem takarított kipattanók, védekezni vissza nem érő játékosok jellemezték ezt az időszakot. A meccset követő öltözői és egyéb beszélgetések óta közismert Fehér hasonlata arról, hogy mit érzett azon nem egyedülálló alkalmakkor, amikor félpályától egynél több ellenfél vezette csak rá a labdát... Születésnapját ünneplő kapusunk becsületére legyen mondva még ilyen helyzetben is volt, hogy hárított, még a hatoson kívül is bátran megfogott egy életveszélyes lövést.
Időközben Nyitrai is kapott egy csomagot a fájó bokájára, onnantól neki is kétszer meg kellett gondolnia, hogy mikor mennyit vállal, így pedig számos cserénk ellenére csapatszinten is újra kellett strukturálni a csererendszert.
Előrejátékban is volt némi sikerélményünk, ha nem is annyi, mint az első játékrészben, vagy mint mi terveztük volna. Részünkről Palágyi lövöldözgetett leggyakrabban, illetve a Kofola ellen már szereplő Hlavacska T. - Görög páros törhetett ki abszolút gólhelyzetben, fájdalom, utóbbi focistánk lövését a kpaus földöntúli bravúrral szögletre hárította. A lefújás előtt közvetlenül aztán egy szabadrúgásból beívelt labdát Hlavacska Tamás szemtelenül kis erővel küldött be a kapus mozgásával ellentétes sarokba, így mi elértüük a télen is elért három gólt, míg ellenfeleink hatig jutottak.
Kozelito Tél - Black Ram 3-6
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   csere: Görög, Nyitrai, Petykó, Tinkó
   gól: Hlavacska A., Görög, Hlavacska T.

A félév meccsére várva

Talán senkinek nem kell külön elmondani, hogy kik csapnak össze a hétvégén, de hogy a nemzetközi helyzet fokozódását honlapunkon is lehessen érezni, interjút közlünk Tinkó Mátéval és Vaderna Gábor tanár úrral, a szombati csúcsderbi két olyan szereplőjével, aki könnyen főszereplővé válhatnak. Utóbbi alany szeméyle azért is különlegesen érdekes, mert a bajnokságban együtt játszik aranylábú fiainkkal, ám most a tanári csapat tagjaként a másik térfélen fog szereplni.

Kozelito Tél Blog: Te is beléptél a „szombatosok szektájába”. hogy tudod majd összeegyeztetni a „szektázást” és a focit?

Tinkó Máté: Hú, valami frappánsat kéne mondanom. Mondj valamit helyettem, Dani. Valami olyat kéne, hogy az egyik lábamon sportcipő, másik lábamon meg valami elegánsabb, hogy készen álljak mindkét fronton helyt állni, ha úgy adódik majd.

KTB: Mi a véleményed Erdei Tomi kilépési szándékáról?

T. M.: Várjuk vissza. Tudvalevő, hogy Forrest Gump is elkezdett futni, futott, futott, aztán egyszercsak megállt, senki nem tudta, miért. És aztán később megint futott. Ezek ilyen döntésféleségek.

KTB: Mire lehet képes a megerősített tanári csapat?

T. M.: Attól függ, mennyire van megerősítve. Most beszéltem Vaderna tanár úrral, mondta, hogy volt két edzésük, szóval összeszokottsággal is jobban állnak. Nem félünk tőlük, féljenek ők, de óvatosnak kell lennünk nekünk is.

KTB: Mi lesz a szombati megmérettetés kimenetele?

T. M.: A győzelem a diákoké, a sört a tanárokkal közösen... Egyébként gólból is sokat... Szerintem mi vagyunk az erősebbek, aztán hogy ki győz, azt nem kiabálnám el, mert úgyis szombaton lesz döntés.

KTB: Tapasztaltál-e valamit abból, hogy az egész szakon végigsöpört a focimánia a héten?

T. M.: Bizony, hallottam, majdnem kitörtek az ablakok, akkora volt a ciklon. Meg most, hogy kérdezted, kezdem érteni, miért mosolygott tánk az a sok szép lány.

KTB: Ha követő emberfogással játszanánk, és te választanád meg az őrződet, kivel csapnál össze legszívesebben?

T. M.: Schein tanár urat mondanám, az új kötetéről is szívesen beszélgetnék vele akár meccs közben is. Hallottam, hogy ő nem lesz, ezért Molnár Gábor Tamással csapnék össze, aki a szakdolgozatomat bírálta, és fizikailag is kemény kihívás lenne ellene játszani.

Kozelito Tél Blog: Mi a nagyobb különlegessége a szombati meccsnek: Hogy diákjaid ellen játszol, vagy az, hogy Kozelito-beli csapattársaid ellen játszol?

Vaderna Gábor: Erre valami frappánsat kellene mondanom. [nevet] Természetesen legjobb volna a kollégáim ellen játszani a diákok oldalán, fiatalabbnak érezném magam.

KTB: Ezek szerint egy kicsit nekünk is fogsz szurkolni?

V. G.: Így, hogy a Kozelito Télben is kerettag vagyok, kevésbé bánnám, ha esetleg kikapnánk, de a vereség csak elvi lehetőség, mindent meg fogok tenni, hogy a tanári csapat győzzön, akkor is, ha mindenki más meccsén drukkolok a Kozelitónak.

KTB: Az edzéseken tapasztaltakat is figyelembe véve mire lehet képes a tanári csapat?

V. G.: A csapat tavaly óta erősödött, erről nem lehet vita. Mindenképpen több gólt fogunk lőni, mint tavaly.

KTB: Vagy legalább ugyanannyit...

V. G.: Azt nem mondanám. A tavaszinál sokkal szorosabb meccsre számítok, a személyi változások miatt is.

KTB: Már játszottál velünk, már játszottál ellenünk, a tanári csapatból te ismered legjobban a diákok csapatát. Tudtál-e hasznos információkkal szolgálni szombati csapattársaidnak?

V. G.: Igen, természetesen. Bár a Kozelito Télnek nincs sok gyenge pontja, igyekeztem elmondani a többieknek, hol lehet megfogni titeket.

KTB: Milyen gyenge pontokat véltél felfedezni?

V. G.: A meccs előtt nem mondhatom el, mert ha elmondanám, lehet hogy azért nem tudnánk a magunk javára kihasználni ezeket. Azt hiszem, ez egy szép diplomatikus válasz.

KTB: A nagy meccs utáni csütörtökön, amikor a diákcsapat oszlopos tagjainak tartasz órát, mi lesz az első amit mondasz?

V. G.: Ez attól függ, hogy győzünk-e vagy vesztünk. Győzelem esetén nagyon kedves leszek velük és barátságos. Ha esetleg vesztenénk, lehet, hogy pár emberrel íratnék egy röp-ZH-t.

Egyszer minden sorozat megszakad

Bizony focistáinkra rájár a rúd mostanában, ősszel eddig kettő, de ha a nyári szünetet nem tekintjük, zsinórban öt tétmeccsen szenvedtünk vereséget. Ideje volt már, hogy megszakadjon a sorozat, márpedig az előjelek nem azt mutatták, hogy győzelmi széria indul, hiszen a statisztikusok szerint a legnagyobb rangadón van esélyünk a rossz szériából kilábalni, ráadásul a Kofola a tavalyi rendkívül peches 0-3 alkalmával már megmutatta, hogy képes megtréfálni bennünket.
Keretünk szűkösnek nézett ki, de az utolsó pillanatban Görög és Tinkó szektás étkezés helyett mégis a meccset választották, így bár voltak hiányzóink, mégis erős csapatot küldhettünk pályára.
Csapatunk erőssége az első percektől kezdve érezhető volt, szép technikai megoldások is előfordultak, és a mezőnyfölény is a miénk volt, jól tartottuk a labdát, és focistáink többször támadhattak emberelőnyös helyzetben, ám leggyakrabban Palágyi lövéseivel záruló akcióink egy jó darabig még nem hoztak gólt. Körülbelül tíz perc után aztán Palágyi lövése felperdült egy védőn, átszállt a kapus fölött, az ott üresen álló Hlavacska Tamás pedig közelről a hálóba gurított. Alig egy perccel később Hlavacska András bolondított meg mindenkit a bal oldalon, a hatoson belülre érve lőtt, és bár a kapus karján lelassult a lövés, így is a gólvonalon túlra jutott.
Kétgólos előnyünk tudatában kezdtek megnyugodni a cserék és szurkolók, a pályán levők azonban nem pihentek, sorban dolgozták ki a helyzeteket. Különösen Hlavacska András brillírozott, nem hiába hiányoltuk a legutóbbi meccseink némelyikéről, Tinkóval együtt remek szereléseket mutatott be hátul, és a labdakihozatalokat is mesterien oldotta meg. A cikkírónak most kellen kitérnie Fehér bravúrjaira, de ezúttal nem szükséges, hiszen ellenfeleink alig jutottak el lövésig, többnyire hátvédeink blokkolták a kísrleteket, amit nem, az pedig a kapu mellett hagyta el a játékteret.
Félidőben megérkezett Nyitrai is, így cseréink száma elérte az ideálisnak tartott hármat, és Hlavacska András állapota is elég jónak tűnt ahhoz, hogy kisebb sérülése ellenére továbbra is a pályán lehessen.
A két félidő között a játék képe pontosan annyit változott, hogy addig a Bogdánfy út felőli kapura támadtunk, onnantól a Duna felé eső kapura, de mindenképpen az alkalmilag kék mezben virító fiainknál volt a kezdeményezés.
A félidő első felében Hlavacska Tamás és Görög bal oldali akciója végén szerzett gólt utóbbi játékos, amivel végleg megnyugodhattak a kedélyek, de izgalmas pillanatok is adódtak, hiszen ellenfelünk egyre több kockázatot vállalt, aminek következtében támadóink többször vihették a labdát az utolsó védőre vagy egyedül a kapusra, de ezek közül nem mindegyiket sikerült gólra váltanunk akár az elrontott utolsó passz, akár a jól kivetődő kapus miatt. Egy labdaszerzést követően aztán Nyéki passzával Palágyi kilépett, és távolról meglőtte idei első gólját, négygólosra növelve ezzel a különbséget.
A záró percekben a védelmünk nem mindig volt maximálisan a helyzet magaslatán, de egy jó blokkal, vagy mentéssel mindig sikerült megakadályoznunk ellenfelünket a gólszerzéseben, és megóvtuk hálónk érintetlen mivoltát.
Megkezdtük tehát a felfelé kapaszkodást a tabellán, reméljük ez folytatódni is fog. A jövő héten két nagyon nehéz meccs vár ránk, a bajnokságban a Black Ram ellen, majd délután tanáraink ellen.

Kozelito Tél - Kofola 4-0
   kezdő: Fehér - Hlavacska A., Tinkó - Hlavacska T., Palágyi
   csere: Görög, Nyéki, Nyitrai
   gól: Hlavacska T., Hlavacska A., Görög, Palágyi