A két őszi szünet között mindössze egy meccsünk van, az viszont annál fontosabb, hiszen a Túlerő elleni derbiről van szó. És mivel legutóbb mi vesztettünk, a sárga mez viseléséről is le kellett mondanunk. A játékoskeretek elvileg ismerik egymást, így személyreszabott taktikával készültünk, amit aztán az élet megint felülírt, részben azzal, hogy Erdei Gergő személyében egy vendégművész garantálta, hogy kényelmes létszámban legyünk meg.
Az első percek kóstolgatása után máris hátrányba kerültünk, hát ugye a gólok nagy részéről elmondható a védekező csapat részéről, hogy elkerülhető lett volna, tulajdonképpen erről is. De nem törtünk össze, és játékunk alapján lehetett remélni, hogy meg tudjuk fordítani az állást. Még az első félidőben Nagy Dániel bizonyította, hogy miért rendelkezik ő világbajnoki címmel nagypályás futballban, ami azért elég ritka dolog, pláne magyar földön. Szóval nevezett játékosunk Porkolábbal kis területen lejátszotta az akciót, majd úgy fordult le védőjéről, hogy az még délután is őt kereste, aztán meg már könnyű volt értékesíteni a ziccert.
Nem sokkal később Palágyi és Tinkó passzolták ki az ellenfél teljes csapatát, előbbi játékos szerezte meg végül minden meccsen esedékes gólját. Félidőre így tehát mi vonultunk előnnyel, de ezzel még egyáltalán nem dőlt el a három pont sorsa. A második félidő elején még igencsak izzadnunk kellett azért, hogy az előnyt meg is tartsuk, de játszottunk annyira összeszedetten, hogy ne kerüljünk ismét bajba.
Aztán beindult a gólgyár... A csapat harmadik gólját Nagy emelte a hálóba. Negyedjére Nagy beadását Porkoláb értékesítette. Ötödjére a végén Tinkó hosszú szöktetését érte el a szögletzászló közelében Nagy, és a kapus mellett a hálóba gurítva szerezte meg harmdaik gólját.
A meccsről ennyi, a győzelem és a mutatott játék pedig nagyszerű.
Kozelito Tél - Túlerő 5-1
kapu: Tóth M.
mezőny: Erdei G., Görög, Nagy, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
gól: Nagy 3, Palágyi, Porkoláb M.
2016. október 23., vasárnap
2016. október 9., vasárnap
Hősök akkor születtek...
Hősök ugyebár nehéz időkben születnek.
Kicsit bosszantó, hogy sok rossz tapasztalat alapján pontosan azzal a céllel bővítettük keretünket, hogy ebben az idényben ne legyenek létszámproblémáink; aztán eddig három forduló alatt háromszor voltak. Bizony most is. Az előzetes várakozások szerint hatan lettünk volna, Szőllőssyt viszont beszippantotta egy repülő csészealj, így aztán a meccsnek már csak öten vágtunk neki, személyileg talán éppen nem a legerősebb összeállításunkban, amit legfelejbb magunkba és egymásba vetett erős hittel próbálhattunk ellensúlyozni.
Külön említést érdemel, hogy Purosz Leonidasz első szereplésére készült csapatunk képviseletében (nem mondhatjuk, hogy színeiben, mert sárga mez nem jutott neki), annyira hogy még a csapat filozófiájáról is pár szót pár játékos célszerűnek tartott mondanki neki. Na és ha már így alakult, az újonc szerezte meg a meccs első gólját, a hatosról, Porkoláb bal oldali beadása után.
A blogírói hagyomány azt kívánná, hogy az összes gólt örökítsük meg, de a későbbiekben annyi gól esett, hogy az már összemosódik. Így inkább általános benyomásokat rögzítsünk. Az első félidőt totális dominanciában játszottuk végig. Ellenfelünknek negyed órán át helyzete sem volt, az első félidő utolsó perceiig kellett várni, hogy egyáltalán kapura tartó lövésig eljussanak, persze Tóth azt is hatástalanította. Szorult helyzetünk megkétszerezte játékosaink erejét, védelemben fegyelmezetten és határozottan, előrefelé pedig bátran játszottunk.
Félidőben már 3-0 volt ide, és látszott, hogy csak akkor veszthetünk, ha ész nélkül kitámadunk. Ettől próbáltuk óvni egymást. Aztán a folytatásban is bátran támadtunk, és jól tettük. Nem fogyott el az erőnk sem, ami kisebb csoda, mert tudtuk előre, hogy itt bizony csak a két Máté tud futni, másik két mezőnyjátékosunk legfeljebb tíz percre van hitelesítve, de hát cserelehetőség nem volt. Futómennyiségben és csapatjátékban végig és egyértelműen mi voltunk jobbak, talán labdabirtoklásban is, mindenesetre labdát szerezni és megtartani egyaránt elég jól tudtunk.
Purosznál kiszakadt a gólzsák, a meccs végére öt gólt rámolt be, ezzel elég magasra tette a lécet az A ligás bemutatkozások terén. Többféle gól volt, egyszerűen a hatosról kiszolgáltatott kapus mellett elgurítós is, meg olyan is, amihez előbb bohócot kellett csinálni két védőből, az közös, hogy egy vérbeli csatár helyzetfelismerése kellett mindegyikhez.
Tinkó biztos büszke lesz magára, hogy a csapat utolsó - írd és mondd! - kilencedik gólját ő szerezte, nem dzsudzsákos szabadrúgásból ugyan, hanem ziccerből, de hát ez már csak nem baj.
Szerkesztőségünk nem tud külön dicséret nélkül napirendre térni Porkoláb világsztárokat megszégyenítő, a teljes ezévi bajnokság előre kijelenthetően legjobb egyéni teljesítménye felett. Nevezett játékosunk a keret milyenségéből adódóan viszonylag hátul szerepelt volna, és csak a saját térfélen nyújtott teljesítménye is külön említésre méltó lenne; a rá jellemző harcos labdaszerzések mellett megelőző szerelésből is annyit mutatott be, amennyi önmagában garantálta labdabirtoklási fölényünket. Illetve ha kitámadtunk, akkor se kellett aggódnunk, mert a légtér uraként az íveléseket is rendre leszedte. Hanem ez még csak a felvezetés, mert amit labdabirtoklás esetén művelt, az már nem csak fölényt biztosított, hanem el is döntötte a meccset. Három gól mellett számolatlan gólpassz, és elképzelhetetlenül sok megnyert párharc, versenyfutás, sikeres labdakihozatal került volna a jegyzőkönyvbe.
Említésre méltó az is, hogy minden aggodalom ellenére végig tanítani valóan taktikusan, alázatosan, csapatérdeket szem előtt tartva, egymással összedolgozva, egymást kisegítve játszottunk.
A történészi pontosság kedvéért meg kell említeni, hogy kaptunk két gólt, de ezeket már mind sokgólos vezetésünk után, melyekért annyira nem bánkódtunk, és nem is sokat befolyásoltak.
Hát lehet hogy lesz még ennél keményebb meccsünk, de önbizalomnövelőnek kétségkívül jó volt, önbizalmunk van, meg három új pontunk is, elsőre reménytelennek tűnő helyzetből.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 9-2
kapu: Tóth M.
mezőny: Görög, Porkoláb, Purosz, Tinkó
gól: Purosz 5, Porkoláb 3, Tinkó
Kicsit bosszantó, hogy sok rossz tapasztalat alapján pontosan azzal a céllel bővítettük keretünket, hogy ebben az idényben ne legyenek létszámproblémáink; aztán eddig három forduló alatt háromszor voltak. Bizony most is. Az előzetes várakozások szerint hatan lettünk volna, Szőllőssyt viszont beszippantotta egy repülő csészealj, így aztán a meccsnek már csak öten vágtunk neki, személyileg talán éppen nem a legerősebb összeállításunkban, amit legfelejbb magunkba és egymásba vetett erős hittel próbálhattunk ellensúlyozni.
Külön említést érdemel, hogy Purosz Leonidasz első szereplésére készült csapatunk képviseletében (nem mondhatjuk, hogy színeiben, mert sárga mez nem jutott neki), annyira hogy még a csapat filozófiájáról is pár szót pár játékos célszerűnek tartott mondanki neki. Na és ha már így alakult, az újonc szerezte meg a meccs első gólját, a hatosról, Porkoláb bal oldali beadása után.
A blogírói hagyomány azt kívánná, hogy az összes gólt örökítsük meg, de a későbbiekben annyi gól esett, hogy az már összemosódik. Így inkább általános benyomásokat rögzítsünk. Az első félidőt totális dominanciában játszottuk végig. Ellenfelünknek negyed órán át helyzete sem volt, az első félidő utolsó perceiig kellett várni, hogy egyáltalán kapura tartó lövésig eljussanak, persze Tóth azt is hatástalanította. Szorult helyzetünk megkétszerezte játékosaink erejét, védelemben fegyelmezetten és határozottan, előrefelé pedig bátran játszottunk.
Félidőben már 3-0 volt ide, és látszott, hogy csak akkor veszthetünk, ha ész nélkül kitámadunk. Ettől próbáltuk óvni egymást. Aztán a folytatásban is bátran támadtunk, és jól tettük. Nem fogyott el az erőnk sem, ami kisebb csoda, mert tudtuk előre, hogy itt bizony csak a két Máté tud futni, másik két mezőnyjátékosunk legfeljebb tíz percre van hitelesítve, de hát cserelehetőség nem volt. Futómennyiségben és csapatjátékban végig és egyértelműen mi voltunk jobbak, talán labdabirtoklásban is, mindenesetre labdát szerezni és megtartani egyaránt elég jól tudtunk.
Purosznál kiszakadt a gólzsák, a meccs végére öt gólt rámolt be, ezzel elég magasra tette a lécet az A ligás bemutatkozások terén. Többféle gól volt, egyszerűen a hatosról kiszolgáltatott kapus mellett elgurítós is, meg olyan is, amihez előbb bohócot kellett csinálni két védőből, az közös, hogy egy vérbeli csatár helyzetfelismerése kellett mindegyikhez.
Tinkó biztos büszke lesz magára, hogy a csapat utolsó - írd és mondd! - kilencedik gólját ő szerezte, nem dzsudzsákos szabadrúgásból ugyan, hanem ziccerből, de hát ez már csak nem baj.
Szerkesztőségünk nem tud külön dicséret nélkül napirendre térni Porkoláb világsztárokat megszégyenítő, a teljes ezévi bajnokság előre kijelenthetően legjobb egyéni teljesítménye felett. Nevezett játékosunk a keret milyenségéből adódóan viszonylag hátul szerepelt volna, és csak a saját térfélen nyújtott teljesítménye is külön említésre méltó lenne; a rá jellemző harcos labdaszerzések mellett megelőző szerelésből is annyit mutatott be, amennyi önmagában garantálta labdabirtoklási fölényünket. Illetve ha kitámadtunk, akkor se kellett aggódnunk, mert a légtér uraként az íveléseket is rendre leszedte. Hanem ez még csak a felvezetés, mert amit labdabirtoklás esetén művelt, az már nem csak fölényt biztosított, hanem el is döntötte a meccset. Három gól mellett számolatlan gólpassz, és elképzelhetetlenül sok megnyert párharc, versenyfutás, sikeres labdakihozatal került volna a jegyzőkönyvbe.
Említésre méltó az is, hogy minden aggodalom ellenére végig tanítani valóan taktikusan, alázatosan, csapatérdeket szem előtt tartva, egymással összedolgozva, egymást kisegítve játszottunk.
A történészi pontosság kedvéért meg kell említeni, hogy kaptunk két gólt, de ezeket már mind sokgólos vezetésünk után, melyekért annyira nem bánkódtunk, és nem is sokat befolyásoltak.
Hát lehet hogy lesz még ennél keményebb meccsünk, de önbizalomnövelőnek kétségkívül jó volt, önbizalmunk van, meg három új pontunk is, elsőre reménytelennek tűnő helyzetből.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 9-2
kapu: Tóth M.
mezőny: Görög, Porkoláb, Purosz, Tinkó
gól: Purosz 5, Porkoláb 3, Tinkó
2016. október 3., hétfő
Könnyen jött
Minden igyekezetünk ellenére nem tudunk élvezetes cikket írni a mostani meccsről, egész egyszerűen azért, mert elmaradt, ellenfelünk, a Kedd Este előre jelezte, hogy nem tudnak kiállni, így a szabályok értelmében játé nélkül 5-0-ás győzelmet könyvelhetünk el. A két meccsen szerzett négy pont felettébb örvendetes, reméljük a közeljövőben a pályán is tudunk győzelmeket szerezni.
Kozelito Tél - Kedd Este 5-0
adminisztratív úton
Kozelito Tél - Kedd Este 5-0
adminisztratív úton
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)