És most mi lesz a blog címe?

 A múlt heti pofon úgy tűnik még pont időben jött, mostanra összekaptuk magunkat, mind létszámban, mind mentálisan rendesen megvoltunk. Kellett is, egyrészt azért hogy helyreállítsuk b ecsületünket, másrészt azért, mert az elmúlt két hét gyalázatos eredményei ellenére még most is úgy álltunk, hogy győzelem esetén a miénk lesz az alsóházi elsőség.

A kezdés elég jól sikerült, még csak néhány perc telt el amikor a Hlavacska testvérek szokásos összjátékából megszületett a meccs első gólja (a gólpasszt amúgy Palágyi adta, hiszen ő gólpasszadás szempontjából Hlavacskának számít). Ez azért is különösen fontos volt, mert a fizikálisan igen erős Bozsik ellen nem akartuk megkockáztatni, hogy megint hátrányból kelljen támadnunk a kényelmesen betömörülő és bekkelő ellenfél ellen.

Az állás már félideig nem változott, azért említésre méltó, hogy többségében nem nálunk volt a labda, hanem védekeznünk kellett. Ezt viszont legalább megoldottuk, illetve egyszer a keresztléc segített ki minket, de a lényeg, hogy a félidőben, sőt a második félidő feléig nem esett újabb gól, és egészen úgy nézett ki, hogy akár 1-0 is lehet a végeredmény. Mivel azonban az egygólos előny köztudottan nem előny, nem adhattuk fel a támadásokat, és bennünk volt az újabb gól megszerzésének vágya. Ezt leginkább három kapufával jeleztük, Hlavacska Tamás közelről, András távolról döngette meg, Palágyi pedig a kapus beforgatása után emelt a keresztlécre.

Aztán a végefelé beindult a gólgyár, és biztosítottuk a győzelmet. A második gólt Hlavacska András szerezte, a harmadikat Tóth ívelése nyomán a hátvéd helyzete el saját kapujának bal felső sarkában, végül Palágyira jött ki az akció, aki még a kapus reakcióidejét megelőzve átgurította lábai között a labdát.

Hát szóval nyertünk, most talán még jobban is, mint ahogy a játék képe alapján kellett volna, de ha a szeptemberi ultrapeches 1-2-t is figyelembe vesszük, akkor minimum ennyi szerencse kijárt.

Tinkó lelki békéje kedvéért azt is fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy marha jól védett, legalább két-három olyan lövést fogott, amiért bizony egy rossz szavunk nem lehetett volna, ha bemegy.

És akkor ezzel felértünk a hetedik, vagy szebben mondva az alsóházi első helyre. Azért az egész szezont és a szezon előtti várakozásainkat illetve félelmeinket figyelembe véve ezt sikernek kell elkönyvelnünk, legelső sorban a biztos bentmaradás miatt. Arról még lehetne vitatkozni, hogy egy alsóházi elsőségnek mi a preszízse.

Külön említésre méltó, hogy házi gólvágónk, Hlavacska Tamás az utolsó pillanatig versenyben volt a gólkirályi címért, végül két góllal lemaradt a bajnokcsapat Papp-testvéreitől, de emiatt már igazán nem fogunk búslakodni. Tomi különben is újpesti lakos, ezért joggal mondhatja, hogy majd jövőre.

Kozelito Tél - Bozsik Program 4-0

   kapu: Tinkó

   mezőny: Görög. Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.

   gól: Hlavacska T., Hlavacska A., Palágyi, öngól

Mohács

Ez a mai meccs annyira rossz volt, hogy inkább csak röviden. A bő keretből Tinkó távollét, Szőllőssy egészségügyi állapota miatt mondta le a találkozót, végül Tóth sérülése se jött rendbe, Fehér pedig elaludt, így aztán kapus és csere nélkül kezdtük a meccset. Illetve így is fejeztük be.

Eleinte egész jól tartottuk magunkat, az első akcióból Hlavacska Tamás máris helyzetbe került, de eltévesztette a hosszú sarkot. Nem sokkal később viszont Porkoláb lapos lövéssel bevette az ellenfél kapuját. Eddig még jók is voltunk, bizonyára emlékeztünk az őszi parádés győzelemre, amikor minden előzetes számítás ellenére nyertünk. Na hát ez a mostani meccs gyorsan más irányt vett. Rögtön kaptunk is egy gólt, szépen sakk-mattig kijátszottak minket. Aztán egy másodikat, egy közepes erejű viszont igen távoli lövésből. Harmadjára pedig olyat, amit látva a tagok némelyike legszívesebben rögtön hazament volna. Szimpla felpassz volt, még csak nem is a kapunk irányába tartott, kapusunk viszont beütötte magának.Ennyire durván potya gólt lőni már lőttünk, de kapni még soha nem kaptunk.

A második félidőt röviden annyiban lehet összefoglalni, hogy semmi nem jött össze, elöl a szokásos módon eljutottunk helyzetekig, de minden kimaradt, még az is, amikor hárman csak a kapusra vezettük a labdát, hátul pedig sorban kaptuk a gólokat, a végén már egész megalázó módon. A legvégén baloldali beadás végén Hlavacska András még gólt szerzett. Ezzel 2-9-re módosult az eredmény, a kettes és kilences számjegy szereplése pedig nem lehet véletlen, ha a mohácsi vész augusztus 29-én történt.

Könnyű lenne arra fogni a vereséget, hogy túl sokan maradtak távol, és a helyszíni keret ennyire volt képes. Kétségtelen, hogy ha többen vagy jobb kapussal vagyunk, jobban szerepeltünk volna, de nem okolhatjuk csak ezzel a vereséget. Emlékezhetünk ara, hogy néhány hónappal ezelőtt ugyanez a keret ugyanezt az ellenfelet 5-1-re verte. Még drámaibb, ha a Signed és az Anonim elleni meccsek eredményeit összeadjuk: ősszel ugyanilyen sebezhető kerettel 12-1, tavasszal 4-13. A további okokat még keressük, de nem hisszük el, hogy ha ősszel fényesen sikerült, akkor most miért nem.

Kozelito Tél - The Signed 2-9

   kapu: Görög

   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M.

   gól: Porkoláb M. Hlavacska A.

Borúra derű

Már épp rituális és csoportos harakirit akartunk elkövetni, azért nem sikerült, mert még egymás torkát szorongattuk, ahelyett, hogy mindenki a saját életével vetett volna számot, amikor kiderült, hogy az utánunk következő meccre az egyik csapat nem jött el. Így aztán alkalmunk nyílt a Hajcsatok ellen egy hivatalos barátságos mérkőzésen tesztelni, hogy vajon a felsőházi iramhoz képest mit bírunk. A keret annyiban változott, hogy a vereség megfeküdte Hlavacska Tamás gyomrát, ő tehát hazament, viszont alkalmilag csatlakozott hozzánk Tóth Máté, szurkolói klubunk elnökének öccse, akinek leigazolására korábban már tettünk komoly kísérleteket. Persze fáradtan és idegesen így is eleve hátrányban voltunk az ellenfélhez képest.
Szerencsére a pályán ebből nem sok látszott, ha csak 80%-os gőzzel is, de elég magabiztosan játszottunk. Körülbelül úgy, ahogy az éles meccsen kellett volna. Szép támadás végén, még a meccs elején Palágyi passzából Porkoláb megszerezte a vezetést, amit a továbbiakban eredményesen tartottunk. A mezőnyjáték nagyjából kiegyenlített volt, de azért azt meg kell említeni, hogy a kapuban Tóth M. elég ihletett formát mutatott, aminek következtében azóta is téma a csapat közgyűlésében a leigazolására tett további kísérletek megtétele.
A meccs végefelé aztán elkezdtünk egyre inkább fölénybe kerülni, mintha kevesebb csere többet adott volna nekünk, sejtettük, hogy csak a kapuson múlik, mikor szerezhetünk újabb gólt. Ez aztán Tóth Olivér jóvoltából történt meg, Porkoláb hatalmas szólója után, és ezzel eldőlt a meccs, bár vége még nem volt, mert az utolsó percben egy üres kapuig kijátszott akcióból Palágyi is betalált. Győzelmünk ezzel komoly különbséget feltételező 3-0-ra alakult, amivel legalább részben sikerült helyreállítani a csapatba vetett hitünket.
Kozelito Tél - Hajcsatok 3-0
   kapu: Tóth M., Görög
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: Porkoláb M., Tóth O., Palágyi

Az élet kegyetlen.

A végső számolgatáshoz érkeztünk, már csak három forduló volt hátra a bajnokságból, és azon a hatalmas horderejű tényen törtük fejünket, hogy vajon hetediket vagy nyolcadikok leszünk-e. Egy biztos, hogy az Anonim ellen mindenki három ponttal számolt, talán túlságosan  is. A bő keretből ezúttal a költők maradtak távol, amivel elvben még nyerhettünk volna, de utólg mégis ez bizonyult az első szögnek a koporsónkban.
Ha az eseményekre koncentrálunk, akkor az első fontos esemény egybeesik az első bekapott gólunkkal, egy sunyi megpattanó lövéssel. Ez már előrevetítette, hogy az őszi eredményt már nem fogjuk megismételni. Labdabirtoklásunk azonban bizakodást keltő volt, igen valószínűnek tűnt, hogy meg tudjuk fordítani, persze így is kellemetlen, hogy nekünk kell futnunk az eredmény után. Azonban pár perccel később amíg még Palágyi és Görög egymás haját tépték, hogy kié lett volna a labda, a támadószekció kijátszotta a helyzetet, amit Hlavacska Tamás értékesített. A továbbiakban is sok helyzetünk volt, de a szerencse és a kapus megakadályozták, hogy ezeket gólra váltsuk.
A félidei értekezleten arra jutottunk, hogy sokkal jobbak vagyunk, meg kell nyerni a meccset, illetve érdemes egész pályán letámadnunk. Ez a zseniális ötlet hamarosan tragikomédiába fúlt. Csatárunk pont az ellenfél legjobban cselező játékosát támadta le nagy lendülettel, aki könnyedén ellépett mellette, a védők későn léptek ki, a kapus későn reagált, és bent volt a labda a hálónkban.
A továbbiakban folyamatosan és egyre gyakrabban vezettük a támadásokat, hát amolyan részleges sikerekkel, mert lövésig az ellenfél betömörülő védekezése ellenére elég gyakran eljutottunk, de tovább nem. A félidő derekán jártunk, amikor sikerült kétszeres kényszerítővel és némi szerencsével helyzetbe hozni Palágyit, aki a védőkön keresztül begyömöszölte egyenlítő gólunkat.
Itt meg lehetett volna fordítani a meccset, de egy percen belül borzasztó demoralizáló módon ismét gólt kaptunk, ezúttal sakk-mattig kijátszva. Valahogy az volt az érzésünk, hogy ahányszor átjön az ellenfél a félpályán, annyiszor mindig gólt rúg, ebből a szempontból tulajdonképpen szerencse, hogy a második félidőben egyre gyakrabban csak elrugdosták a labdákat amerre álltak.
Tényleg mindent megpróbáltunk, és elég gyakran jutottunk helyzetekbe, de a liga legjobb kapusa és a tőlünk elpártoló szerencse minden kísérletet megakadályozott. Előbbire példa az, amikor baloldali éles beadás után Porkoláb százhúsz-százharminc centiről próbálkozott a lövéssel, de a kapus átért a hosszúra; míg utóbbi kategóriába az illik, amikor egy szöglet után Hlavacska András lefordult a védőjéről, és a hatosról szemben a kapuval lőhetett, sajnos túl okos akart lenni, és két centivel a rövid sarok mellé gurított.
Szóval van az a meccs, amikor a világért nem akarna semmi bemenni, korábban arra jutottunk, hogy egy szezonban egy ilyen elvileg megtörténhet, de ebben a szezonban már legalább ötödik vagy össze se tudjuk számolni, hányadik ilyen meccsünkön vagyunk túl.
Két perccel a vége előtt aztán kaptunk még egyet, megint olyat, amin el lehet gondolkodni, hogy vajon első számú kapusaink nem védték-e volna. Így aztán 4-2 lett a vége. Nagyon barátian megörvendeztettük az ellenfelet szezonbeli első győzelmükkel. Kár hogy emiatt mi magunk kerültünk távolabb a korábban olyan reálisnak tűnő hetedik helytől.

 Kozelito Tél - Anonim Alkoholisták 2-4
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth
   gól: Hlavacska T., Palágyi