AZ élet kegyetlen

Igazán kegyetlen dolog, hogy egy ilyen meccsről még cikket is kell írni. Biztos felsőházi helyünk tudatában jutalomjátékra számítottunk a Kedd Este ellen, na meg arra, hogy igazából nekünk mindegy mi lesz, ha nyerünk és fellépünk a negyedik helyre, akkor a rájátszásba kerek egy ponttal viszünk majd.
Keretünk az ősszel megszokott volt,félidőtől kiegészülve egy ráadás Erdeivel. A csapat profizmusát dicséri, hogy meccs előtt huszonnégy órával megváltozott a kezdés időpontja, ám mindenki képes volt tartani magát a változáshoz. Említésre méltó, hogy az ellenfél is olyan erős kerettel volt, mint ezen az őszön ritkán.
A meccs nem kezdődött jól. Öt-hat perc után egy hihetetlenül peches gólt kaptunk: egy távol lövés mindenki számára jól láthatóan legalább három méterrel a kapu mellé ment volna, ám megpattant a keresztbefutó csatár fenekén, és onnan a kapunkba pattant. Nem sokkal később Porkoláb szabályosnak tűnő szerelését szabálytalanságnak minősítette a játékvezető, ez az egyik baj, a másik meg az, hogy focistáink leálltak szövegelni, ami miatt az ártalmatlan helyzetből, félpályától megítélt szabadrúgásból megindult az ellenfél, és gólt is lőtt. Tíz perc után tehát egy rendkívül szerencsétlen és egy óvódás szinten is elkerülhető góllal 0-2-re álltunk.
Fokoztuk az iramot, vezettünk néhány támadást, a legnagyobb helyzet talán Hlavacska András előtt adódott, de jobbról leadott lövését kispárgázta a kapus, ahogy a többi próbálkozásunkat sem koronázta siker. Még a félidő vége előtt bekaptunk még egy gólt, védelem mögé belőtt labda, amit a csatár egy érintéssel betett a sarokba, első olyan pötty ahol nem valami gyökeresen rendkívüli esemény vezetett a gólhoz. Az utolsó percben aztán Hlavacska Tamás lőtt egy gólt, csak hogy érezzük, lehet még esélyünk.
A második félidőben is jobbára nálunk volt a labda, nyilván próbáltunk támadni, változatos sikerrel. Éppen nem is mi támadtunk volna, amikor hazaadás miatt mi jöhettünk szabadrúgással az ellenfél hatosáról. Nagy nehezen felálltunk ahogy kell, és Tóth Olivér legurítását Palágyi bebombáta a kapuba.
Ha azonban azt hittük, hogy ezután jó fordulatot vesz a meccs, akkot tévednünk kellett, nem sokkal később szignifikáns rossz helyezkedésünk révén két ember maradt üresen a hatosunkon belül, ki is játszották üres kapuig, más kérdés, hogy aztán az addigra visszaérő védőnk lőtte be fél méterről, de ezzel csak megelőlegezte a bizalmat a csatárnak.
Na hát így álltunk, az utolsó percekben egyre kétségbeesettebben próbáltunk támadni. Néha villantottunk is valamit. Az utolsó utáni percben egy Hlavacskák által dominált egészen parádés egyérintős akció végén Tóth lőtt közelről a hálóba, de ez már sajnos az utolsó utáni perc volt, egyenlítésre már nem maraddt időnk. A történethez az is hozzátartozik, hogy három kapufát rúgtunk, sorrendben Hlavacska A., Tóth és Palágyi főszereplésével.
Ennyit erről, a tagok hosszasan vitakoznak, hogy ez most jó és balszerencsés vagy szimplán rossz játék volt, de igazából mindegy, ötödik hely a miénk az alapszakaszban, a rájátszásban meg majd lesz valami. Meg a Téli Bajnokságban is lesz valami.
Kozelito Tél - Kedd Este 3-4
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: Hlavacska T., Palágyi, Tóth O.

Felsőház!

Egyszer ennek a szép napnak is el kellett jönnie. Aranylábú a fiaink a Polszkit fogadták az alapszakaz utolsó előtti fordulójában, azon a meccsen, amelyen gyakorlatilag el kellett dőlnie, hogy kié lesz az utolsó kiadó felsőházi hely. Nekünk némileg keresztbeszerveződött az ELTE BTK futsalválogatottjának meccse, ahol három labdarúgónk képviseltette magát, Hlavacska A. és Palágyi a karos válogatottat elhagyva jöttek a meccsünkre, Porkoláb M. a kar jó hírének megmentése érdekében feláldozta magát. Szóvá tettük, hogy azon az egy meccsen, ami számít a sszezonban, pont azon kell ilyen akadályokkal szembesülnünk. Amikor az előző szezon gólkirálya a kezdés előtt két perccel megjelent piros mezben a pályánál, akkor már tényleg elkezdtük magunkat rosszul érezni. De erre végül kevesebb okunk lett, mert a szezonban először szereplő Szőllőssyvel együtt egy egész cserénk volt, pontosan egyel több, mint az ellenfélnek.
A meccsről nincs mit írni. Futós meccsre számítottunk, az is volt, szerencsére bírtuk az iramot. Szerencsére mi lőttük az első gólt, Hlavacska Tamás futott el a jobb szélen, beadása kissé testvére mögé érkezett, de András mégis vissza tudott lépni, és gólt szerzett. Nem sokkal később fordított felállásban újabb gólt szedtek össze a Hlavacska-testvérek, ezúttal András volt az előkészítő, és Tamás a befejező egy pontos hosszúsarkos lövéssel. A félidő bő felénél tehát már kettővel mentünk, és ez jó.
A meccs képe nem azt sugallta, hogy leállhatnánk, heyzet itt és helyzet ott volt az általános képlet, nálunk szerencsére mindig volt egy védő vagy egy kapuvédő, aki bele tudott érni a lövésbe. A legmelegebb helyzet egy szépen kijátszott szabadrúgás-kombináció után adódott, tiszta ziccerből kapufát lőtt a csatár, a lepattanóra a világ végéről ért oda Palágyi, amikor már mindenki gólnak hitte. De nekünk sem kell szégyenkeznünk, sok okos akcióval sok szép helyzetet alakítottunk ki, Hlavacska Tamás elfutásból lőhetett kétszer, mégis a legnagyobb helyzet az volt amikor gyönyörű passzokkal felépített akció végén Szőllőssy már csak a kapussal állt szemben, mégis inkább passzolt a hatos túloldalán érkező csapattársai felé, akik viszont pont nem érték el.
A második félidőben az ellenfél már cserélgette a kapusposztot, hogy így juttasson pihenőt a fáradt mezőnyjátékosoknak, szó mi szó, mi is kapkodtunk oxigénért, de úgy tűnt, az iram nem hagyott alább. Talán mondhatjuk, hogy semleges nézők számára élvezetes meccset játszottunk, sok akcióval, sok helyzettel, persze mi elfogultak vagyunk, semleges néző meg Herbály dr. volt, tőle lehet megkérdezni.
Aztán növeltük előnyünket, a Hlavacskák hozták össze a harmadik gólt szögletből, utána pedig az egész félidőben parádés labdákat osztogató Szőllőssynek jött össze a gólpassz, illetve Palágyi tett róla, hogy a jó passzból gólpassz legyen. Görög meg szórakozottan osztogatta  a kötényeket a saját hatosunkon, de ezt csak azért írjuk le, hogy minden mezőnyjátékos neve szerepeljen ebben a bekezdésben.
Nem volt egyoldalú a második félidő sem, többször kellett aggódnunk, többször volt vészhelyzet, de valahogy mindig elkerültük a gólt. Tinkónak ebben a bajnokságban először maradt tiszta a lepedő. Csemege a statisztikusoknak, hogy ötödik egymás elleni meccsünkön először vertük meg a Polszkit, a mumus-szerepre tehát mostantól alkalmatlanok, de ezt hagyjuk, ennél fontosabb, hogy a a mai eredményeknek köszönhetően, az alapszakasz vége előtt egy fordulóval matematikailag már biztos a helyünk a felsőházban. A kiesés elkerülése érdekében folytatott harcunkban ez nagy eredmény, hiszen így a hátralevő mérkőzéseken már nyugodtan, a kiesés réme nélkül játszhatunk. Illetve az alapszakasz utolsó fordulójában is "örömfocit" rendezhetünk. Egyébként muszáj leszögezni, hogy a ma mutatott okos, fegyelmezett, kreatív játék alapján tökéletesen megérdemeljük a felsőházat.
Kozelito Tél - Polszki 4-0
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Szőllőssy
   gól: Hlavacska A. 2, Hlavacska T., Palágyi

Volt itt minden

Profizmusból jelest kapott a csapat, mindenki megértette, hogy rendhagyó módon szombat helyett vasárnap lesz foci, senki nem hívta fel a csékát szombat reggel, hogy mi van, és még csak el sem késett senki. Az ősszel aktív tagok mindegyike megjelent, gyönyörűszépen két cserével voltunk, ezen a téren tehét minden adott volt, illetve Erdei személyében szurkoló-szakértőnk is volt.
Annyiban nehezített pálya volt, hogy a Torpedo ebben a szezonban szokatlan módon összes jó játékosát elhoztam nekünk tehát ezúttal erősebb Torpedóval kellett szembenézünk, mint az idényben a többi csapatnak. Na ez persze nem mentség, változatlan erővel vetettük be magunkat a küzdelmekbe.
Szakértőnk szerint az első félidő borzalmasra sikeredett, 0-1 volt a félidei állás, az elején kihagytunk néhány helyzetet, aztán kaptunk egyet, de valahogy a posztok elosztása és az egymásra figyelés nem ment jól.
A második félidőben elkezdtek sűrűsödni az események, például annyiban, hogy rúgtunk négy gól, kettőt érvényesen, kettőt érvénytelenül. A megadott gólok közül az első Tóth érdeme, ziccerét védte a kapus, aztán sokadjára közelről begyömöszölta a hálóba. A második Hlavacska Andrásé, szép cselek után lőtt a kapufa mellé. Az érvénytelenített gólok közül az első szintén Andrásé, szöglet után a keresztlécről lefelé vágódott a lövése, amit a kapus kikotort, aztán hogy addigra bent volt-e arról megoszlanak a vélemények. A következő meccsre készülő, elfogulatlan nézők szerint bent volt. Sajnos a játékvezető szerint nem. A második érvénytelen gólunkat Palágyi készítette elő egy jó erős keresztléccel, onnan a labda felpörgött, majd ahogy visszaesett, Porkoláb rögtön a léc alá varrta, sajnos azonban a levegőben megtett útja közben a labda érintette a sátorponyvát, a szabályok értelmében tehát meg kellett állítani a játékot, na de hogy pont a gólunk előtt...
És ahogy ez lenni szokott, a folytatásban megbosszulta magát minden hiba, az ellenfél lehozta a kapusát is, és öt mezőnyjátékossal négy ellen rövid idő alatt rúgtak két gólt.
A hátralevő idő nekünk nem volt elég, nem is volt bennünk olyan átütő erő. De nem lesz emiatt világvége, még két forduló van az alapszakaszból, és a felsőházat tekintve még mindig kedvező helyzetben vagyunk.
Kozelito Tél - FC Torpedo 2-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tóth O.
   gól: Tóth O., Hlavacska A.