Sérülések és családi programok tizedelte csapatunk fennállásának tizenharmadik szezonjának utolsó meccsén eljutott oda, hogy nem tud kiállni. A ki nem állásért járó pontvesztéssel biztosan lemaradunk a feljutó helyekről, legfeljebb tömeges visszavonulások esetén juthatunk vissza helyünkre, az első osztályba. A sorozatos, most csúcsosodó humánerőforrás-problémák nyilván a csapat jövőjéről is sötét képet festenek. A nyáron értekezletek várhatók.
Kozelito Tél - AirXanyi 0-5 (játék nélkül)
Nem mondhatni, hogy ideális körülményke között készültünk az utolsó előtti szezonbeli meccsünkre. Péntek délután még három résztvevővel számoltunk, onnan sikerült az elvben tárhető hatra feltornászni magunkat. Kezdésre így is éppen összejöttünk öten, és az összeszokással is gondjaink voltak, hiszen Balogh Zsombor személyében úgy avattunk újoncot, hogy a kezdő sípszó előtt még pacsizni sem volt idő.
A vészhelyzetekkel azonban már ismerősök vagyunk és sokszor előfordult már, hogy ilyenkor hoztuk ki magunkból a legjobb teljesítményt. Most, a dinamikusan és pontosan játszó Bandó ellen nem annyira sikerült. Alig öt perc után egy kényszerítőről lemaradtunk, a lövés pedig pont úgy pattant meg, hogy a kapunk bal alsó sarkába jusson. És ez még csak a kezdet volt, mert a kényszerítőkról, felpassz utáni lekészítésekről a továbbiakban is lemaradtunk, amiből további gólokat kaptunk, a félidőig ötöt. Támadójátékunkról sokat nem lehet beszélni, mert helyzetekig ritkán jutottunk el, gyakran már a második-harmadik passzt elrontottuk.
Félidőben a spori bejelentette, hogy a szabálytalanságok számát törölte, mi pedig azért rimánkodtunk, hogy a gólokat is törölje.
A játék képe keveset változott, de keveset azért változott. Lehet, hogy ellenfelünk biztosnak érezte az 5-0-s vezetést, és már nem nyomtak annyira. A védelmünk továbbra is lyukas volt, ugyanazokat a hibákat továbbra is elkövettük, de egyszer-egyszer támadásban már tudtunk valamit mutatni. Összesen két gólt lőttünk, más oldalról bár, de annyi közös, hogy felpassz után Balogh a védők között meg tudta csinálni magának a helyzetet, és be is lőtte. Mi is kettőt kaptunk, így a fikcionális törlés után a második félidőben 2-2-re végeztünk.
Sok büszkeségünk nem gyökerezhet a mai meccsben, most már a riválisok eredményeinek szemmel tartására is szükségünk van a feljutásért folyó küzdelemben. A mai meccset tehát legjobb lesz kitörölni az emlékezetünkból, és Balogh sikeres bemutatkozása mellett csak azt megjegyezni, hogy eddig tizenhárom szezonos fennállásunk során mi minden meccsre kiálltunk. A maira is.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-7
kapu: Belányi
mezőny: Balogh, Görög, Kozma, Mati, Tinkó
gól: Balogh 2
Ha már a múlt héten olyan szépen muzsikált a régi gárda, úgy határoztunk, csinálunk egy afterpartyt, és régiek ismét ígértük magunkat a Martin ellen meccsre. Könnyen lehet, ha nem higítjáki fel a B-liga mezőnyét, ez a párosítás döntött volna a bajnoki aranyról. Vérmes reményeinket némileg beárnyékolta, hogy Palágyi a kölcsönjátéka alatt más csaparban megsérült, futni és lőni nem tudott, egy másik játékosunk pedig elkésett. Így csere nélkül, sérült játékosunkkal a védelem tengelyében kellett játszanunk.
Egy ideig álltuk a sarat, szűkítettük a területet és a nem túlzóan meleg, viszont párás időben próbáltuk beosztani erőnket. Aztán bemelegedve egy többször megpattanó lövés szerencsétlenül a hálónkba jutott. Jelezzük, ez volt az első gól amit tavasszal B ligás csapattól kaptunk. Azért, hogy tiszta legyen a kép, két perccel később, kaptunk még egy gólt. De ha felmerült volna a gondoalt, hogy a három pont sorsa eldőlt, ekkor megjött a hatodik emberünk, a sérült Palágyit kispadra tudtuk ültetni, és új lendületet vittünk a játékba. Már csak az a kérdés, hogy mégis miért kell minden szezonban 4-5 meccset óvodás fegyelmezetlenségek miatt null-kettőről kezdeni. Na de ha a lendület megvolt, Tinkó egy labdaszerzés utána hálóba juttatta a labdát. Mati és Görög előtt is adódott helyzet, de végül, pár perccel a szünet előtt Hlavacska előkészítése után Tinkó lövése változtatott úgy irányt egy védőn, hogy a kapus már nem ért vissza, és a labda jobb alsó sarokba csorgott. A gólok száma így 2-2-re változott, a szerencsésen megpattanó góloké pedig 1-1-re. Ötleteltünk időkérésről, de azt a lehetőséget meghagytuk a második félidőre.
A második félidőt jól meghajtottuk, nehéz helyzetünkben is nyerni akartunk. Palágyi is vállalt öt percet, ami a gyakorlatban inkább tíz lett, amíg a társak váltóban pihenhettek. előre játékban meglehetősen jó húzásaink voltak, több nagy helyzetet kidolgoztunk. Ebben a szakaszban legalább három kapugát lőttünk, egy akció alatt kettőt is. Legnagyobb helyzet mégis Halavacska elfutása és Palágyi lövése után adódott, de a kapus valahogy védeni tudott. És ha a kapufa már megmutatta, hogy kivel van, a másik oldalon is bizonyított: ellenfelünk lövése a keresztlécről a hálóba pattant. Hátrányban kénytelenek voltunk kinyílni, ezután a mi kapunk előtt is több meleg helyzet adódott, de vagy védőink, vagy Fehér el tudták hárítani a további gólokat. Öt perccel a vége előtt kértünk időt, és kézilabdás jelleggel egyeztettük a figurát, kár, hogy megvalóítani nem sokat tudtunk belőle. Matinak volt még két helyzete a hatoson belül, de nem élt velük, és az utolsó akcióból kaptunk egy időntúli szabadrúgást ígéretes helyről. A legurítást Tinkó nagyszerűen találta el, de a kapufa ezúttal sem velünk volt, és reményeink és embertpróbáló erőfeszítéseink ellenére nulla ponttal zártuk a találkozót. A vereségnek nyilván nem örülünk, a felhőket nézegetve merengtünk az élet kegyetlenségén, majd vigasztaló italt is magunkhoz vettünk.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 2-3
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Hlavacska A., Mati, Palágyi, Tinkó
gól: Tinkó 2
