Még egyszer lent

Újabb kegyetlenségekkel szembesültünk. Bár mezőnyben egész tűrhetően megvoltunk, kapusainkat mind nélkülözni kellett, vészmegoldásként Seltsamot állítottuk be a ketrecbe. Viszont olyan jók voltunk, hogy eszünkbe nem jutott volna, hogy akár pont nélkül maradhatnánk.
A meccs alaphangját az első félidő közepén, az első cserék lezajlása után Görög adta meg, aki Hlavacska nagyszerű passzát csak a kapussal szemben vehette át, és akkor már be is gurította. Mivel az utána következő percek rohamait sikerrel kivédekeztük, még az is felmerült, hogy akár ezzel az egy góllal nyerhetünk 1-0-ra. Persze ez távol állt a realitástól, többek között azért is, mert még a félidő vége előtt kaptunk is két gólt.
A második félidő első két perce pedig valahogy úgy zajlott, ahogy leghorrorisztikusabb álmainkban sem vártuk volna. Két perc alatt három gólt kaptunk, ezzel pedig a nagy félidei fogadkozás után el is vesztettük a meccset. Az okokat azóta vizsgáljuk. Nem elkerülhető tényező, hogy ellenfelünk nagyon okosan és gyorsan támadott le minket, a felfelé vezető passzsávokat lezárták, hátsó embereink így szorult helyzetbe kerültek. De persze mi is kétségtelenül sokkal többet tehettünk volna azért, hogy a csapatrészek ne kerüljenek ilyen távol egymástól, illetve hogy ne szórjunk el labdákat ilyen könnyen a saját térfelünkön.
5-1-nél inkább a kiütéses vereség tűnt valószínűnek. És ha még azt is leírjuk, hogy ártalmatlan helyzetben védőnk lába alatt átcsúszott egy passz, a mögötte álló csatár meg belőtte a hatodikat, akkor már elkezdenénk nézegetni a csillárt meg a lámpaoszlopot, hogy vajon melyikre akasszuk fel magunkat.
Na de azért szép dolgok is voltak, ha a vereséget már nem is tudtuk elkerülni, annak megalázó voltán faragtunk egy kicsit. A félidő közepén kontrából Purosz jutott helyzethez a jobb szélen, és valahogy átpasszírozta a labdát a kapuson. A meccs végén pedig Palágyi szerezte meg a szezon első fejesgólját, Purosz átívelése után.
Hát zárjuk így rövidre, eléggé kikaptunk, ennek leegyszerűsítve két okát látjuk, az egyik hogy az ellenfél jó volt, a másik, hogy mi meg nem voltunk jók. A felsőházi helyekért folyó küzdelemben nagy bajba kerültünk, a tavaszi első fordulóban a listavezető Bozsikot kellene megvernünk ahhoz hogy a top6-ba kerüljünk. Talán a téli szünetben sikerül rendet rakni a fejekben.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 3-7
   kapu: Seltsam
   mezőny: Erdei G., Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Purosz
   gól: Görög, Purosz, Palágyi

Hintapalinta

Egyszer fent, egyszer lent, mindhatnánk, és a Polszki elleni meccseink általában ilyenek, hol ez győz, hol az, és bizony gyakran igen nagy tétje van a dolognak. Most is azzal rémisztgettek minket egyesek, hogy ezen a meccsen dől el felsőházi tagságunk.
Porkoláb távolléte könnyen romba dönthette volna a csapatatot, de végül ez nem lett döntő szempont, mert létszámra és összességében futómennyiségre nem lehetett paansz.
Fegyelemzettségre talán igen. A meccs első felében történt még, hogy egy teljesen kiszámítható ívelésnél védőnk rosszul döntést hozott, így a csatár átvehette a labdát, aztán pedig bődületesen nagy felsősarkos gólt rúgott. Igazán nem kellett volna hátrányba kerülnünk, mert innentől nekünk kellett hajtanunk, kitámadununk, ami ugye sok rizikóval jár.
Alig valamivel később Palágyi és Purosz játszották ki sakk-mattig a helyzetet, azonban előbbi játékos a keresztlécre lőtt. És ez kábé a mottója is lehetett az egész meccsnek, mert labdabirtoklásban és helyzetek számában folyamatosan fölényben voltunk, szinte percenként helyzetbe került valaki, de vagy a kapust találtuk el, vagy ezrdemiliméterekkel a kapufa emllé lőttünk.
A második félidőben összejött az egyenlítés: Purosz lövése után a kipattanót Hlavacska verte be a kapuba. Ekkor egy pillanatra azt hittük, megvan a meccs, hiszen a játék képe alapján el kellett volna gázolnunk az ellenfelet. Erre az elbizakodottságra rögtön ráfizettünk, mert egy percen belül fennmaradtunk a túlsó térfélen, hátul pedig három a kettő ellen kijátszottak minket és gólt kaptunk. És ha még nem lett volna elég, pár perccel később egy szem csatár kicselezett mindenkit, aki szembe jött, és beverte a harmadik gólt.
Rendkívül frusztráló, hiszen a második félidőben a csere nélkül, fáradva küzdő ellenfél alig jött át a félpályán, és azt a kevés alkalmat nem tudtuk levédekezni... Illetve lehet szidni a védelmet, de az egész meccsen alig néhány helyzetet engedtünk, ami azért nem rossz teljesítmény. Tehát ha a két pályára lépő csapat közül legalább az egyiknek racionális tartományban mozgott volna a helyzetkihasználása, akkor simán nyerünk, és senki nem szidná a védekezésünket. Persze ilyenkor jön az, hogy a "ha" nem játszik, a helyzeteket meg be kell rúgni.
Azért összességében mégis úgy értékeljük, hogy egy nyerhető, nyerendő meccsen vertük meg magunkat, elsősorban a rossz helyzetkihasználással, és a sűrű mezőnyben nagyon fog hiányozni az a három pont ami ma elúszott.
Ja, Tinkó nevét külön leírjuk, hogy amikor rákeres magára, akkor találjon valamit.
Még egy nagyon nehéz meccs van hátra a téli szünet előtt, a Bandó ellen, hát ha igazán kemények vagyunk,a zon biztosítjuk be a felsőházat.
Kozelito Tél - Polszki 1-3
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Erdei G., Görög, Hlavacska A., Palágyi, Purosz, Tinkó
   gól: Hlavacska A.

A tékozló fiú hazatért

Sokmindent ki lehetne emelni a mai meccsből. Kezdjük talán ott hogy a tavalyi bajnok ellen játszottunk, az egyik mumusunkkal, akik ellen korábban csak akkor győztünk, amikor ők nem voltak meg létszámra.
A másik kiemelendő, hogy Hlavacska András hosszas távollét és sok tárgyalás után visszatért a csapatba, és mivel közben Erdei Gergő csapattagsága is kezd állandósulni, egész jónak számító két cserével voltunk meg.

A meccs eleje: gyakoroltatjuk a középkezdéseket ellenfelünkkel

A kezdés elég jól sikerült, a játékvezető még a stopperórát nyomogatta amikor Porkolábnak a szélről leadott lövése már a hálóba jutott. Alig két perccel később megint Porkoláb ment el a szélen, beadását a középen érkező Purosz lőtte a hálóba. Amikor a csapat eszének tekintett Hlavacska egyáltalán feljött a pályára akkor már 2-0 volt ide. De ez még nem volt elég! Még mindig a félidő elején jártunk amikor szöglet után sikerült megiramodnunk, és a kontra végén Palágyi megszerezte a harmadik gólunkat.
védekezésünk okos és fegyelmezett volt, tíz vagy tizenöt percet kellett várnunk arra, hog ellenfelünk gólhelyzetig eljusson. Feltűnő gyorsasági fölényben voltunk, ezt pedig akár versenyfutások akár megelőző szerelések terén tudtuk kamatoztatni. A félidő második felében volt helyzet itt is, ott is, sajnos egyszer kijátszottak minket és kaptunk egy gólt, de a félidőre így is 3-1-es vezetéssel vonultunk.
A második félidő, ahogy lenni szokott, izgalmasabb, eseménydúsabb játékot hozott. többek között azért is, mert ellenfelünk feltolta kapusát a mi térfelünkig, gyakorlatilag öt mezőnyjátékossal játszottak. Így védekelmünk állandó nyomás alatt állt; de összességében állta a sarat, kezés nagy helyzetet volt az ellenfélnek, mert okosan tolódtunk, illetve általában odaértünk, ahova kellett.
Jó, kaptunk két gólt, ez igaz, de mindkettőben erős a mázlifaktor - az egyik két méterrel ment volna mellé, de a mi játékosunk combjáról bepattant; a másik meg nem is tudjuk a lábak sűrű erdejében milyen úton jutott a gólvonal mögé.
Mindenesetre 3-0 után 3-3-ra álltunk, és a legtragikusabb forgatókönyvek juthattak eszünkbe. Ekkor a kedves vezérre gondoltunk, aki a meccs előtt kihirdette, hogy ez kétszázadik meccse a csapatban, és ha már érmet nem kap, a győzelmet legalább elvárja a csapattól. És ki más, mint Hlavacska András, a hazatérő tékozló fiú, az elveszett és megkerült bárány, a hűséges Pénelopéjának kérőin bosszút álló leleményes Odüsszeusz szerezte azt a gólt, amivel újra előnybe jutottunk - Palágyi lövése után a kapusról kipattanó labdát erőből beverve a hosszú sarokba.
A fegyelmezett csapatjáték mellett még egy gólt rúgtunk, Erdei labdaszerzése után Purosz gurított kezdőkörből az üresen maradt kapuba. Izgalmas utolsó perceknek néztünk elébe, megint volt akkora pechünk, hogy egy ártalmatlannak kinéző lövés védőnk fején megcsúszva beesett a kapunkba. De az utolsó perceket már kibírtuk, 5-4-re megvertük a bajnokot.
Egyénileg mindenkit és a csapatot is dicséret érdemli. A tabellát kiszámítani nem tudjuk, de a harmadik helyet rossz esetben is megtartjuk.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 5-4
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei G., Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Purosz
   gól: Purosz 2, Porkoláb M., Palágyi, Hlavacska A

További kegyetlenségek

Az a csoda is megeshet egyszer, hogy többen vagyunk a meccsen, mint előzetesen reméltük. A csoda Porkolábnak köszönhető, aki Erdei Gergőt az utolsó pillanatokban beszerevezte, így most az ideálisnak tekintett két cserével állhattunk fel.
Játékunk az első percekben olyan sokat ígérő volt, lehetett volna belőle akármi. Az első gólt sajnos mi kaptuk be, sorozatos felelőtlenségek után. De ezt hamarosan kiegyenlítettük, amikor Palágyi zseniális keresztpasszát Tinkó pofozta be a kapuba. Még az első félidőben következett egy gyors gólváltás, nálunk Porkoláb és Purosz játszották ki üres kapuig a helyzetet, melyet aztén előbbi játékos értékesített. De ha azt hittük, ezzel vége a félidőnek, nem volt igazunk, mert kaptunk még egy gólt, elég balszerencsésen, a kapu előtt ácsorgó csatárról gyakorlatilag bepattant a rálőtt labda.
De ha eddig kétszer sikerült egyenlíteni, akkor majd harmadjára is - gondolhattuk. A következő gólt azonban mi kaptuk, súlyos hibából, a hatosunkon elvétett rövid felszabadítás után.
Most lelőjük a poént, hogy az eredmény már nem változott. Pedig megvoltak a lehetőségek, igazából mindkét oldalon. Mondjuk úgy, hogy játékosaink támadni elég jól tudtak, védekezni kevésbé. A meccs után több játékosunk azt nyilatkozta, hogy neki volt legalább három nagy helyzete, amit be kellett volna lőni, Tulajdonképpen mindegyiküknek igaza is volt.
Hogy valami pozitívat is írjunk, délután a magyarszak hallgatói válogatottja hátrányból felállva 2-1-re megverte a tanári csapatot. Az egyenlítő gólt csapatunk játékosa, Purosz Leonidasz szerezte.
Kozelito Tél - In-Team 2-4
   kapu: Tóth M.
   mezőny:Erdei G., Görög, Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Tinkó, Porkoláb

Ilyenünk még nem volt

Gondoltuk, a Torpedo ellen olyan eredményt érünk el, amilyet ebben a szezonban még nem. Ez megfelelőnek is látszott, mert olyan összeállításban kellett pályára lépnünk, amilyenben még soha, és emberi számítás szerint a jövőben sem soha. Kellemes meglepetés viszont, hogy a péntek esti számításhoz képest midössze egyel voltunk kevesebben.
A meccs a mi fölényünkkel kezdődött, az első öt percben két vagy három ziccerünk volt, sajnos a kapus mindegyiket kiszedte. A továbbiakban, mondjuk úgy, már kevésbé volt egyértelmű a fölényünk. Fogjuk az összeszokatalanságra, de a csapatjátékunk nem volt annyira olajozott és kreatív, mint ahogy az egy listavezetőtől elvárható. Még ennél is nagyobb baj, hogy a félidő végefelé gólt kaptunk, igen szerencsétlenül, oldalrúgás után a labda kétszer jött vissza a blokkról, harmadikra valahogy a lábak alatt sunyin begurult a kapunkba.
A második félidőben futnunk kellett az eredmény után, vagy futnunk kellett volna, az átállás védekezés és támadás között általában lassabban ment a kelleténél, így gyakorlatilag végig létszámhátrányban voltunk. Azért volt néhány helyzetünk, a gólhoz legközelebb talán akkor jártunk, amikor Tinkó beadássszerű lövése valakin megpattanva a gólvonal előtt pattogott végig, sajnos előtte és nem mögötte. A végén kinyíltunk, párszor lekontráztak minket, de legalább az újabb gólokat megúsztuk.
Mentségnek annyit mondhatunk, hogy ilyen eredményünk, tudniillik vereség még nem volt. Ja meg, hogy tessék még gyorsan, frissítés előt leszkrínsotolni a bajnokság honlapját, amíg még az áll ott, hogy a Kozelito Tél két pont előnnyel vezeti az A-ligát.
Kozelito Tél - Torpedo 0-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Purosz, Seltsam, Szőllőssy, Tinkó
   gól: -

kontraszt

Figyelmes szemlélők figyelmét nem kerülhette el hogy szeretett csapatunk a pályán sikert sikerre halmoz, és ennek bizony a tabellán is következményei lesznek. Az őszi szünetig lezajlott négy forduló után tíz ponttal és huszonkét rúgott góllal az A-liga legelső helyén találtuk magunkat.
Az élet továbbra is kegyetlen, amradék csapattagjainkra mindenesetre demoralizálóan hatott ahogy a meccs előtti tizenkét órában két fix játékos lemondta a szereplést, így hat helyett négyen jelentünk meg a pályánál. Vészmegoldásként a bajnokság vándormadarát, Studniczkit igazoltuk le, olyan alapon, hogy ha már valaha igazolt tag volt nálunk, akkor örökké az marad. És akkor elvileg voltunk öten meccsre készen.
Ahogy lenni szokott, a vészhelyzet megsokszorozta az erőinket, nagy küzdve és okosan játszottunk, általában egyáltalán nem látszott, hogy meg lennénk szorulva, vagy pl. csere hiányában elfogyna az erőnk.
Még az elején Palágyi meglőtte a szokásos meccsenkénti kapufáját, meg aztán a meccsenként szokásos gólját is, utóbbit Porkoláb előkészítése után a balszélről a rövid felsőbe. Nem sokkal később Studniczki és Palágyi játszottak össze zseniálisan, végül vendégjátékosunk lőtt a hálóba.
A meccs nagyobb részében a mezőnyjáték dominált, ami nekünk 2-0-s előnynél tökéletesen megfelelt. A kapunk ritkán forgott veszélyben, a támadások további erőltetésébe pedig nem akartunk különösebben sok energiát fektetni.
A második félidő közepén az ellenfél, ahogy szokta, felhozta kapusát is mezőnyjátékosnak, 5-en 4 ellen támadtak, és hamarosan rúgtak is egy gólt, de valahogy az átütő erőt mégsem éreztük, illetve védelmünk állta a sarat. Egy alkalommal megpróbáltuk az üres kapura ráívelni a labdát, nem lett azonban gólt. Mint ahogy nem lett gól abból az időntúli szabadrúgásból sem, amellyel ellenfelünk kísérletezett, és nagyon veszélyesen pattant meg.
Győzelmünkkel, na és a rivális botlásával immár pontelőnnyel vezetjük a tabellát.
Kozelito Tél - Black Ram 2-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki
   gól: Palágyi, Studniczki

Világbajnok segédlettel

A két őszi szünet között mindössze egy meccsünk van, az viszont annál fontosabb, hiszen a Túlerő elleni derbiről van szó. És mivel legutóbb mi vesztettünk, a sárga mez viseléséről is le kellett mondanunk. A játékoskeretek elvileg ismerik egymást, így személyreszabott taktikával készültünk, amit aztán az élet megint felülírt, részben azzal, hogy Erdei Gergő személyében egy vendégművész garantálta, hogy kényelmes létszámban legyünk meg.
Az első percek kóstolgatása után máris hátrányba kerültünk, hát ugye a gólok nagy részéről elmondható a védekező csapat részéről, hogy elkerülhető lett volna, tulajdonképpen erről is. De nem törtünk össze, és játékunk alapján lehetett remélni, hogy meg tudjuk fordítani az állást. Még az első félidőben Nagy Dániel bizonyította, hogy miért rendelkezik ő világbajnoki címmel nagypályás futballban, ami azért elég ritka dolog, pláne magyar földön. Szóval nevezett játékosunk Porkolábbal kis területen lejátszotta az akciót, majd úgy fordult le védőjéről, hogy az még délután is őt kereste, aztán meg már könnyű volt értékesíteni a ziccert.
Nem sokkal később Palágyi és Tinkó passzolták ki az ellenfél teljes csapatát, előbbi játékos szerezte meg végül minden meccsen esedékes gólját. Félidőre így tehát mi vonultunk előnnyel, de ezzel még egyáltalán nem dőlt el a három pont sorsa. A második félidő elején még igencsak izzadnunk kellett azért, hogy az előnyt meg is tartsuk, de játszottunk annyira összeszedetten, hogy ne kerüljünk ismét bajba.
Aztán beindult a gólgyár... A csapat harmadik gólját Nagy emelte a hálóba. Negyedjére Nagy beadását Porkoláb értékesítette. Ötödjére a végén Tinkó hosszú szöktetését érte el a szögletzászló közelében Nagy, és a kapus mellett a hálóba gurítva szerezte meg harmdaik gólját.
A meccsről ennyi, a győzelem és a mutatott játék pedig nagyszerű.
Kozelito Tél - Túlerő 5-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Erdei G., Görög, Nagy, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Nagy 3, Palágyi, Porkoláb M.

Hősök akkor születtek...

Hősök ugyebár nehéz időkben születnek.
Kicsit bosszantó, hogy sok rossz tapasztalat alapján pontosan azzal a céllel bővítettük keretünket, hogy ebben az idényben ne legyenek létszámproblémáink; aztán eddig három forduló alatt háromszor voltak. Bizony most is. Az előzetes várakozások szerint hatan lettünk volna, Szőllőssyt viszont beszippantotta egy repülő csészealj, így aztán a meccsnek már csak öten vágtunk neki, személyileg talán éppen nem a legerősebb összeállításunkban, amit legfelejbb magunkba és egymásba vetett erős hittel próbálhattunk ellensúlyozni.
Külön említést érdemel, hogy Purosz Leonidasz első szereplésére készült csapatunk képviseletében (nem mondhatjuk, hogy színeiben, mert sárga mez nem jutott neki), annyira hogy még a csapat filozófiájáról is pár szót pár játékos célszerűnek tartott mondanki neki. Na és ha már így alakult, az újonc szerezte meg a meccs első gólját, a hatosról, Porkoláb bal oldali beadása után.
A blogírói hagyomány azt kívánná, hogy az összes gólt örökítsük meg, de a későbbiekben annyi gól esett, hogy az már összemosódik. Így inkább általános benyomásokat rögzítsünk. Az első félidőt totális dominanciában játszottuk végig. Ellenfelünknek negyed órán át helyzete sem volt, az első félidő utolsó perceiig kellett várni, hogy egyáltalán kapura tartó lövésig eljussanak, persze Tóth azt is hatástalanította. Szorult helyzetünk megkétszerezte játékosaink erejét, védelemben fegyelmezetten és határozottan, előrefelé pedig bátran játszottunk.
Félidőben már 3-0 volt ide, és látszott, hogy csak akkor veszthetünk, ha ész nélkül kitámadunk. Ettől próbáltuk óvni egymást. Aztán a folytatásban is bátran támadtunk, és jól tettük. Nem fogyott el az erőnk sem, ami kisebb csoda, mert tudtuk előre, hogy itt bizony csak a két Máté tud futni, másik két mezőnyjátékosunk legfeljebb tíz percre van hitelesítve, de hát cserelehetőség nem volt. Futómennyiségben és csapatjátékban végig és egyértelműen mi voltunk jobbak, talán labdabirtoklásban is, mindenesetre labdát szerezni és megtartani egyaránt elég jól tudtunk.
Purosznál kiszakadt a gólzsák, a meccs végére öt gólt rámolt be, ezzel elég magasra tette a lécet az A ligás bemutatkozások terén. Többféle gól volt, egyszerűen a hatosról kiszolgáltatott kapus mellett elgurítós is, meg olyan is, amihez előbb bohócot kellett csinálni két védőből, az közös, hogy egy vérbeli csatár helyzetfelismerése kellett mindegyikhez.
Tinkó biztos büszke lesz magára, hogy a csapat utolsó - írd és mondd! - kilencedik gólját ő szerezte, nem dzsudzsákos szabadrúgásból ugyan, hanem ziccerből, de hát ez már csak nem baj.
Szerkesztőségünk nem tud külön dicséret nélkül napirendre térni Porkoláb világsztárokat megszégyenítő, a teljes ezévi bajnokság előre kijelenthetően legjobb egyéni teljesítménye felett. Nevezett játékosunk a keret milyenségéből adódóan viszonylag hátul szerepelt volna, és csak a saját térfélen nyújtott teljesítménye is külön említésre méltó lenne; a rá jellemző harcos labdaszerzések mellett megelőző szerelésből is annyit mutatott be, amennyi önmagában garantálta labdabirtoklási fölényünket. Illetve ha kitámadtunk, akkor se kellett aggódnunk, mert a légtér uraként az íveléseket is rendre leszedte. Hanem ez még csak a felvezetés, mert amit labdabirtoklás esetén művelt, az már nem csak fölényt biztosított, hanem el is döntötte a meccset. Három gól mellett számolatlan gólpassz, és elképzelhetetlenül sok megnyert párharc, versenyfutás, sikeres labdakihozatal került volna a jegyzőkönyvbe.
Említésre méltó az is, hogy minden aggodalom ellenére végig tanítani valóan taktikusan, alázatosan, csapatérdeket szem előtt tartva, egymással összedolgozva, egymást kisegítve játszottunk.
A történészi pontosság kedvéért meg kell említeni, hogy kaptunk két gólt, de ezeket már mind sokgólos vezetésünk után, melyekért annyira nem bánkódtunk, és nem is sokat befolyásoltak.
Hát lehet hogy lesz még ennél keményebb meccsünk, de önbizalomnövelőnek kétségkívül jó volt, önbizalmunk van, meg három új pontunk is, elsőre reménytelennek tűnő helyzetből.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 9-2
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Porkoláb, Purosz, Tinkó
   gól: Purosz 5, Porkoláb 3, Tinkó

Könnyen jött

Minden igyekezetünk ellenére nem tudunk élvezetes cikket írni a mostani meccsről, egész egyszerűen azért, mert elmaradt, ellenfelünk, a Kedd Este előre jelezte, hogy nem tudnak kiállni, így a szabályok értelmében játé nélkül 5-0-ás győzelmet könyvelhetünk el. A két meccsen szerzett négy pont felettébb örvendetes, reméljük a közeljövőben a pályán is tudunk győzelmeket szerezni.

Kozelito Tél - Kedd Este 5-0
   adminisztratív úton

Ez a nap más mint a többi

Az élet kegyetlenségéből adódóan kevés híján ott folytattuk, ahol tavasszal abbahagytuk. Nagy fogadkozások után ugyanis ismét csere nélkül voltunk meg, éppenhogy valahogy, a tavalyi keménymagból, de az sem teljesen. A meccs is ilyen volt, neve szerint derbi, de az ellenfél teljesen kicserélődött, a kapuson kívül senkit nem ismertünk.
Indulhatott volna jól is, mezőnyben nem annyira voltunk szarok, aztán mégse lett jó. Valami átlövés beakadt a kapunkba kb. öt perc alatt máris hátrányban voltunk. Próbálkoztunk, próbálkoztunk, nevezzük közepesnek a csapat labdabirtoklásban nyújtott teljesítményét, meg a futómennyiséget is. Utóbbira persze részben mentség a csere nélküli állapot.
Hanem még az első félidő végén szögletből helyezkedésünk csődjeként gólt kaptunk, szögletből, hatoson belülről, legalább három játékosunk közeléből.
A félidei 0-2-es állás tehát sok reménnyel nem kecsegtetett, főleg hogy ilyenkor még el is szoktunk fáradni. Hanem miután az első néhány percet túléltük valahogy, megérkezett Nagy, egyik új igazolásunk, aki pontos akart volna lenni, viszont nem lévén rutinja, félreértette, hogy hol van a meccs. Na de ha már itt volt, akkor gyorsan feljött és új lendületet hozott a csapatjátékba, aminek valamelyes eredménye is lett pl. veszélyesség terén.
Mindjárt lőttünk is egy gólt, Palágyi révén, Palágyi úgyis az első gólok mestere, aki általában minden meccsen pontosan egy gólt lő, hát most is megtette, balszélen kísérte a támadást, a középen érkezőkön túlcsorgott a labda, ő meg szélről visszalőtte a megüresedő kapuba.
Ezután ismét kaptunk egy gólt, de már megéreztük a vér ízét... Nagy kapott kiugratást, a hatoson éppen egy érintésre volt ideje, de ez elég volt, hogy a kivetődő kapus alatt elgurítsa a labdát, ami gyök kettő mínusz egy kilométer per órás sebességgel éppen elgurult a hálóig. Nem sokkal később ugyanő lőtt közelről de kifacsart helyzetből kapufát, a kifelé pattanó labdát viszont a hátvéd a gólvonalon túlra sodorta. Ezt öngólnak is hívhatnák, de némi jóindulattal és a támadójáték pozitív diszkriminációjával adjuk Nagynak, aki így bemutatkozó meccsén negyed óra alatt duplázott.
A végén a győzelem is majdnem meglett, tanárian kijátszott akció végén Porkoláb passza után Hlavacska (akinek többé nem kell a keresztnevét megjelölni a cikkben) lőhetett, ám fölé ment. Sebaj, olyan nincs, hogy minden helyzet bemenjen. Azt is meg kell említeni, hogy a második félidőben igen sok meleg helyzet volt a mi kapunk előtt, a kapufának és Tinkónak elég sokat köszönhetünk, volt legalább 2-3 olyan eset, amikor a szerencsével semmi esetre sem perelhettünk volna, ha gólt kapunk.
Meg kell említeni, hogy egészen borzalmas passzolási hatékonysággal dolgoztunk, még amúgy technikás játékosaink is. Ez szintén a tavaszi botrányos szereplést idézi, és valamilyen módon javítani kell rajta.
A döntetlent kétféleképpen lehet értékelni, de legyünk optimisták. Emlegessük fel például azt, hogy most egyetlen meccsen szereztünk annyi pontot, mint tavasszak tízen.
A héten sokadik próbára sikerült elérni Hlavacska Tamást, aki bejelentette, hogy tényleg visszavonul, és legfeljebb vész-vész-tartalékként számoljunk vele. Komoly érvágás ez, mióta állandó csapattag, mindig ő volt a gólkirály, visszavonulásakor egészen pontosan 150 meccsen egészen pontosan 200 gól áll neve mellet az örökstatisztikában. Talán jelzésértékű, hogy mezét Nagy Dani örökölte...
Kozelito Tél - Hajcsatok 3-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Nagy, Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Nagy 2, Palágyi

Huuúuúúúuuúúúúuuú

Ez a nap is eljött :)
Megjelent a Bölécsz Bajnokság A ligájának sorsolása 2016 őszére, és ebben ismét, ahogy a rend kívánja, ott láthatjuk a Kozelito Tél nevét. Illetve nem azt, hanem valami Közelítőt, akik még mindig nem mi vagyunk, de legalább hasonlít.

Időközben volt egy második edzőmeccsünk is, de azt sem tekintjük hivatalos meccsnek, így csak mint tapasztalatról beszélünk, hát valamennyit azzal is ment előre a játékunk.
A kapubeli váltásról már volt szó. Mezőnyjátékosaink közül Hlavacska Tamás köddé vált, semmit nem lehet róla tudni, igazából létezéséről sem. Reméljük, még életben van. A szapora próbajátékosaink közül Makai Máté, Nagy Dániel és Purosz Leonidasz kapott szerződést. Előbbi játékost a bölcsészliga rajongói az Erika kedvenceiből ismerhetik, illetve védelmünket erősítheti; utóbbi két játékos direktben az íróválogatottból érkezett, feladatuk pedig a gólszerzés lesz.
Sok jót várunk a szzontól, persze rengeteg kérdés van, de ha sikerül tisztes létszámban eljárogatni meccsekre könnyen történetünk legjobb helyezését érhetjük el.

Apa, kezdődik!

Tudta? Pár héten belül elindul az idei Bölcsész Bajnokság.
Erre a mai napon szeretett csapatunk is megkezdte a felkészülést. Az edzőmeccs lerendezését Tinkónak köszönhetjük, helyszínnel, csapatösszehívással, ellenféllel. A meccset nem tekintjük hivatalos meccsnek, így az eredményt sem számoltuk. Legyen elég annyi, hogy most még tét nélkül jöhettek ki azok a hibák, amelyek a szezonban már vérrel és szenvedéssel járnának.
Jobban izgulunk a keretünk miatt. Mint az közismert, tavaly is gyakran létszámgondokkal küzdöttünk, ahhoz képest első számú kapusunk külföldön lesz, illetve meg nem erősített hírek szerint egyik meghatározó mezőnyjátékosunk is a visszavonulást fontolgatja. Égető lenne tehát legalább három stabil játékost leigazolni, ami annál nehezebb, mert a futballszakmai követelmények mellett a csapat speciális irodalmas profiljába is ajánlott beleilleni.
A kapusposztot Fehér visszaérkezéséig Tóth Márton fogja szapora röpködéssel biztosítani. A mezőnyjátékosok igazolásáról most még korai lenne írni; de a mai meccsen is volt próbajátékosunk. Figyelem, próbajátékos nem azonos azzal, aki létszámkiegészítőként csak a mai meccsre jött.

Kevés az oroszlán

Szokásos keretbeli vékonyságunk ismét megmutatkozott, nem elég hogy Tinkó sérült, Hlavacska András Kínában boldogítja a népet, a meccsre elígérkező Porkoláb nem sokkal előtte megsérült, és lemondta a szereplést. Így aztán a maradék törzsgárda Szőllőssyvel kiegészülve éppen ki tudott állítani egy csapatot csere nélkül.
Nagyon kitaláltuk, mit csináljunk, hogyan álljunk fel, és hogyan mozogjunk. A szerepek leosztására azért is szükség volt, mivel mezőnybeli keretünket négy támadó és nulla védő alkotta. Végül Palágyi vállalta a védekezés javát, ami félelmetesen jó párharcnyerési mutatóinak tekintetében bölcs döntésnek bizonyult.
Az első három perc szokásos alvással telt, kétszer úgy átjátszottak minket, hogy annál jobban nem kell, a kapufa és a cézóvíz ekkor még megmentettek minket. Az első félidő hátralevő részében viszont eléggé kiengedtük oroszlánkörmeinket, a szükséghelyzet komolyságához illő energiákat mozgósítottunk, és sok nyúl helyett a kevés oroszlán módjára küzdöttünk. Ennek meg is lett az eredménye. Hlavacska Tamás megrázta magát, és rúgott két zseniális, amúgy rá jellemző gólt a szélről, Görög illetve Szőllőssy voltak az előkészítők. Ekkor kaptunk egy gólt, rendkívül szerencsétlenül a labdától már elválasztott csatárhoz visszapattant a játékszer, amit laposan a hálóba gurított. De nem törtünk össze, újra mi támadtunk, Szőllőssynek volt két nagy helyzete, az elsőt egy méterről kihagyta, a másikat mintegy tízsszer akkora távolságról már beverte. A középkezdés után az első akcióból kikaptunk, de alig néhány másodperccel később Hlavacska Tamás megint lefutotta a mezőnyt, és ismét gólt lőtt, ezzel már 4-2-re vezettünk, nem mellékesen előszört fordult elő a szezonban, hogy közülünk valaki mesterhármast szerezzen. A védekezésünk ha nem is parádés, de hősies volt, valahogy mindig volt egy-egy láb, ami közbe tudott szúrni, vagy ha nem, akkor is megúsztuk valahogy. Azt pedig, hogy kontráink továbbra is veszélyesek, azt a Palágyi-Hlavacska páros bizonyította, előbbi az oldalvonal melletti szöktetéssel, utóbbi azzal hogy szokásával ellentétesen most a rövid sarkot pókhálózta ki. A statisztikusok külön összecsaphatták tenyerüket, hiszen a találat azt is jelentette, hogy Tomi a 150. meccsén megszerezte a 200. gólját a csapatban.
A félidőben tehát 5-2-vel fordultunk, hát sajnos ez után gyakorlatilag más meccs kezdődött. A bajnokság második helyezettje ellen produkált 5-2-es félidő parádés, de annyit kivett játékosainkból, hogy azonos szinten továbbjátszani már nem lehetett. Illetve ekkor kellett volna megérkeznie a két cserének, bánjukis, akár meglepetésként.
A második félidőről sok pozitívumot nem tudunk elmondani. Csapatjátékunk szétesett, védőink nem értek föl támadni, még nagyobb baj, hogy csatáraink nem értek vissza védekezni, illetve a párharcokból is egyre rosszabbul kerültünk ki, a sprinteknél sem tudtuk tartani a ritmust. Részletezzük, hogy milyen gólokat kaptunk? Minek, annál több volt, és kevés tanulsággal szolgálnak. Mentségnek is túl könnyű felhozni, hogy csere nélkül a nagy iramú mérkőzésen végletesen elfáradtunk. Egyszerűen már nem volt aki megtartani, felhozni tudta volna a labdát. Na de akkor tényleg fogjuk rövidre. A második félidőben nyolc gólt kaptunk, ez körülbelül ugyanannyi, mint ahányszor át tudtuk vinni a labdát a félpályán. Az utolsó tíz percben ellenfelünk lehozta a kapust egy mezőnyjátékosért, amivel inkább a mi gólszerzési lehetőségeink nőttek meg, kétszer ráíveltünk az üres kapura, de nem találtuk el.
A vége így 5-10 lett. Sokmindent lehetne erről mondani, onnantól kezdve, hogy emberemlékezet óta nem kaptunk kétszámjegyű gólt. Az érem másik oldala, hogy a szezonban először rúgtunk öt gólt, hát azért az sajnálatos, hogy az utolsó fordulóban ezzel döntünk rekordot.
A bajnokság ezzel véget ért. A bajnokság értékelése is kettős, mert mondhatjuk, hogy hatodikak lettünk az A ligában, ami minden idők legjobb eredménye a csapattól, de azt is tudjuk, hogy ez kizárólag őszi teljesítményünknek köszönhető, a tavaszi szezonban tíz meccsen szerzett egy pont egészen borzalmasan katasztrófa. Hogy a csapat jövője milyen legyen, annak ügyében már folynak a tárgyalások, amelyek azonban nem nyilvánosak azon túl, hogy optimisták vagyunk, és szeretnénk a csapatot és annak jellegét fenntartani.
Házi gólkirályunk ezúttal is Hlavacska Tamás lett 16 góllal, amivel a bajnokság góllövőlistáján is előkelő (ha jól számoljuk, harmadik) helyet ért el.

Kozelito Tél - Bandó Karesz 5-10
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Palágyi, Szőllőssy
   gól: Hlavacska T. 4, Szőllőssy

Erre nem jár pont

Ezen a héten is sorsdöntő meccset játszottunk a Bölcsész Bajnokságban: kiszámoltuk, hogy ha mostantól minden meccset megnyerünk, akár még az ötödik helyre is felérhetünk. A keret erre alkalmasnak tűnt, a Black Rammel pedig mostanában szoros meccseket szoktunk játszani, ezért a győzelem sem tűnt elképzelhetetlennek, legalábbis előzetesen.
Az első félidőben sokáig a mezőnyjáték dominált, kevés helyzettel, mígnem a félidő közepén esett két gól, egy-egy arányban. Emlékezzünk a szépre, a miénket Hlavacska Tamás lőtte, azonos vezetéknevű András kiugratása után. A bekapott gól pedig azért marad emlékezetes, mert ez volt Fehér 300. bekapott gólja.
A félidei döntetlen állás alapján még bármi lehetett volna, a mutatott játék alapján viszont nem nulla, hanem mínusz nyolc pontot érdemeltünk volna. Ilyen gyalázatosan rosszul 2009 decembere óta nem játszottunk. Az egész meccsen nem volt soha két egymást követő pontos passzunk. Ennek megfelelően labdabirtoklásunk alig, támadásaink ritkák és teljesen esetlegesek, szervezetlenek voltak. Egyénekre lebontani nincs értelme, hiszen a csapatszinten összerakott gyalázatos produkcióhoz minden mezőnyjátékos hozzátette a maga részét.
A Black Ram még versenyben volt a dobogós helyekért, ezért riválisaik nagy számban követték figyelemmel a meccset, és szurkoltak pontvesztésükért, azaz a mi pontszerzésünkért. Reményeik, és a mi reményeink azonban összetörtek amikor hátul 2-a-2 elleni szituációban megvertek minket és a lépéselőnybe kerülő csatár nagy erővel kapusunk feje mellé, a léc alá lőtt. Utólag azzal viccelődtünk, hogy ha kapusunknak elálló fülei lennének, az megmentette volna a csapatot.
Bármilyen hihetetlen, még ez után is lett volna esélyünk a pontmentésre, de Hlavacska A. beadása után a hosszún érkező Palágyi a háló helyett a kapufát találta el. Annyiból meg kell elégednünk a kapufával, hogy ezzel a borzalmas játékkal teljesen igazságtalan lett volna pontot szerezni. Hogy a jövőben mi lesz, és mikor tudunk egyszer már túlnőni az elmúlt hónapokra jellemző formahanyatláson azt meglátjuk.
Kozelito Tél - Black Ram 1-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Hlavacska T.

Első tavaszi pontunk

A legutóbbi meccs óta eltelt hét legfontosabb eseméyne, hogy Tinkó bemutatkozhatott az Író válogatottban. Az öröm és büszkeség érzéseibe azonban, ahogy remekíróink mondanánk, egy kis üröm is keveredett, játékosunk ugyanis bokáját törte, és ebben a szezonban már nem rúghat labdába. Egyébként is létszámhiánnyal küzdő csapatunkat külön rosszul érinti, hogy legjobb formáját pont most visszanyerő, az elmúlt két meccsen három gólt szerző játékosunk sérült meg.
Ami a mai mecset illeti, keretünk vészes vékonyságot ért el, szerencsére és meglepetésre Fehér beugrott, így kapusunk és cserénk is volt, ami minden károgó és lesajnáló vélemény ellenére igenis luxus.
A Bozsik ellen általában sorsdöntő első gólt ezúttal mi szereztük: egy esélytelennél az ellenfél védője a labda mellé fejelt, így kettő az egy ellen támadhattunk, Hlavacska Tamás pedig nem cifrázta sokáig, amint lőtávolba ért, egyből kilőtte a hosszú sarkot. Sajnos ezzel az előnnyel rosszul sáfárkodtunk, egy percen belül megvolt az egyenlítés.
Más sorsdöntő esemény talán nem is volt a teljes első félidőben. Annyi mindenesetre látszott, hogy összeszedetten, fegyelmezetten játszunk, ha nem is csúcsformában, de képesek lehetünk első tavaszi győzelmünk megszerzésére.
A második félidő elején sokat tettünk a három pontért. Palágyi hosszú ívelésére Hlavacska András ugrott fel az ellenfél kapusával együtt, legendás alacsonyságát legendás ruganyosságával kárpótolta, és a kapus keze fölött a kapufa érintésével a kapuba csúsztatta a labdát. A harmadik gólunk pedig olyan volt, amit utólag igen szép csapatmunkának ítélt a tanács. Némi malíciával vegyes elismeréssel azt mondtuk, hogy mindenki azt rakta bele amihez ért: Palágyi megszerezte és biztonságba helyezte a labdát, Hlavacska Tamás az oldalvonal mellett jó passzal szöktette testvérét, András lefutotta a védőt, és a balszélről középre adott, Görög pedig mintegy két méterről a léc alá lőtt.
A következő időszak már nem volt annyira előnyös, hasonlóan rövid idő alatt kaptunk is két gólt. Előbb kiadogattak minket, és a hátsó sorból akaszott nagy gólt az ellenfél, másodjára... hát másodjára is kiadogattak minket, bár akkor az ellenfél nem szorult rá, hogy nagy gólt lőjenek, vagy egyáltalán gólt lőjenek, megtette ezt helyettük kétségbeesetten visszasprintelő hátvédünk.
Ekkor még tisztességes idő, talán teljes tíz perc volt hátra a meccsből. Mindkét csapatnak voltak lehetőségei, ezeket mi mellélövöldöztük, még az utolsó percben is adódott egy ziccer Hlavacska András előtt, ugyanúgy nyerhettünk volna 4-3-ra ahogy a múlt héten kikaptunk, de nem jött össze. A mi hálónkat pedig a kapufa mentette meg néhányszor, szintén nagyon kevéssel a vége előtt nevetséges indokért befújt szabadrúgás például mindkét kapufán csattant, mielőtt kifelé pattant volna. De ezt nem tekintjük teljesen érdemtelen szerencsének, inkább annak tudjuk be, hogy Fehér szemmel kitolta őket.
Így zárult a meccs, megszereztük első tavaszi pontunkat, a nyolcadik fordulóban egy kicsit későn ugyan, de (mint remekíróink mondják:) jobb későn mint soha, és ez így örvenedetes. A meccs képe alapján a döntetlen igazságosnak látszik. Harcosságunkra jellemző, hogy két esetben amikor az ellenfél csatára már üres kapura lőhetett, valaki visszaért, és tisztázni tudott, az első félidőben Hlavacska Tamás, a másik félidőben Porkoláb Máté volt a hős.
Kozelito Tél - Bozsik program 3-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Hlavacska T., Hlavacska A., Görög

Újabb fejezetek az élet kegyetlenségéről

Ezúttal nem annyira rinyálás, mint győzelmi fogadkozás előzte meg szombati meccsünket. Mezőnyben egész jól megvoltunk, a kapusposzt nehézsége is kiderült még péntek délután, és sikerült beugrót szerezni Tóth Márton személyében. Így aztán tényleg elhittük, hogy meglehet első tavaszi győzelmünk.
Még a szokásos első öt perce alvásunk sem volt meg, egyenrangú félként kezdtük, és bekapott gól nélkül túléltük a máskor oly gyalázatos első öt percet. Már éppen elhittük, hogy jók vagyunk, amikor gólt kaptunk, hosszú indítás, elalvó védő, üresen maradó csatár, látványos hiba. Szerencsére Hlavacska Tamás beadásából Tinkó gyorsan egalizált, így ismét meccsnullről folytathattuk.
Aztán kaptunk két gyors gólt, csak úgy megszokásból, bosszantó, elkerülhető hibákból. Az előbbinél megint hosszú ívelésnek alászaladt a védőnk, az utóbbinál a mi játékosunk pont feladta a labdát az ellenfél kapusának kezébe, és míg nálunk mindenki a hatoson lébecolt, addig az egyedül kiugró csatár kényelmesen besétálhatott a kapunkba. Az is igaz, hogy ennél a gólnál két labda volt a pályán, illetve mindkettő a mi hatosunkon belül, amiért a szabályok szerint meg kellett volna állítani a játékot.
Félidőben kétgólos hátrányban akár még rosszul is érezhettük volna magunkat. A második félidei játékunk azonban inkább derűre adott okot. Történetesen lőttünk két gólt: Szőllőssy Balázs előbb gólra váltotta Hlavacska Tamás beadását, majd ő maga adott gólpasszt Hlavacska Andrásnak. Összességében mindhárom gólunk szélről keresztbelőtt labdára a hosszú oldalon érkező csatár jóvoltából született. Utólag neve elhallgatását kérő csapattársunk fontosnak tartja örökérvényűen írásba folgalni, hogy a gólpassz előtti passz mindhárom esetben az ő munkája. Feljegyeztük, és amint a kanadai táblázaton megnyílik a gólpassz előtti passz rovat, rögtön jóvá is írjuk.
Egyébként a gólokon kívül is voltak bizalomra okot adó megmozdulások, akciók. Most nem folytattuk le a meccs után a jól vagy szarul játszottunk vitát, bár lehetett volna. Maradjunk annyiban, hogy mindkét csapatnak megvolt a lehetősége arra, hogy eldöntse a meccset a maga javára. Ha vitatható játékvezetői döntésekről van szó, az is említést érdemel, hogy Tóth egyszer gyanús testrésszel tisztázott a hatoson kívül, amit a játékvezető elengedett.
Aztán a kispad éppen elkezdte mondani, hogy na majd az utolsó percben kapunk egy óvódás hibákkal összehozott gólt, és azzal kapunk ki első tavaszi győzelmünk helyett, és hát sajnos ez valóra is vált. Nálunk volt a labda, amit elvesztettünk, a leghátsó emberünk megelőzte az ellenfél csatárát, de aztán megint elvesztette, és a csatár már loholhatott is kapunk felé, és ha már arr ajárt, be is lőtte.
Így aztán megint kikaptunk, tavasszal eddig hét meccsen hét vereség. Vereségszériánkat próbáljuk meg kell iróniával kezelni, jó esetben akkor senki nem hal bele.
Kozelito Tél - Túlerő 3-4
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Szőllőssy, Tinkó
   gól: Tinkó, Szőllőssy, Hlavacska A.

A rutin

Most már csak rutinból visszautalunk arra a korábbi cikkre, amikor azon rinyáltunk, hogy a keret szűkössége megint előre eldöntötte a mecset.  Hát valami ilyen volt most is. A meccs előtti este, az addig távolmaradásukat jelző labdarúgókon túl Hlavacska Tamás jelentette be, hogy sérülés miatt nem tud a csapat rendelkezésére állni. Ez a hír hatalmas szerencsénkre megoldódott, és örökös házi gólkirályunk végül vállalta a játékot. Sajnos azonban Fehér és Szőllőssy, előzetes ígérkezésük ellenére nem jelentek meg a pályánál. Így tehát szégyenszemre négyen kellett kiállnunk, abból a négyből is Tinkó kézsérülése miatt nem vállalta a kaput, Hlavacska Tamás pedig rossz lábujjával nem tudott rendesen rúgni. A kaput ezúttal Görög vállalta, ugyan Porkoláb jól szállt be a legutóbbi vészhelyzetben, de az ő hatalmas futómennyisége a mezőnyben is nélkülözhetetlennek tűnt. Három mezőnyjátékossal kezdtük a játékot, ellenfelünk igen sportszerűen alkalmazkodott hozzánk, bár voltak cseréik bőven. Ekkor még reménykedtünk, hogy csak késésről van szó, és hamarosan kiegészülhetünk, de ez bizony nem következett be.
A klubtörténet első olyan meccsét vívtuk, amikor esett az eső. Ködös, nyálas, csöpögős időnk már volt, most viszont szó szerint zuhogott. Nem kívánunk belemenni abba, hogy ez mennyiben változtatta meg a játék képét és a taktikákat, de a pályán egyébként is esélytelenül és elkeseredetten küzdő focistáink szenvedéseit az ítéletidő tovább fokozta.
Az első percekben nagyon fegyelmezetten játszottuk, leoszottuk az embereket, a párharcokat tűrhető arányban megnyertük, amikor nem, akkor a kapufa kisegített minket. Ha győzelemre nem is, arra látszott esély, hogy a megalázást elkerüljük. Hat-nyolc játékperc után kaptunk egy gólt, bosszantó volt, lett volna alkalmunk felszabadítani. De ettől még nem dőlt össze a világ, annyira nem, hogy Porkoláb nagyszerű indításával Tinkó meg tudott lépni, és szépen kilőtte a hosszú alsó sarkot, ezzel döntetlenre álltunk.
Ellenfelünk ekkor taktikát váltott, kapusuk feljött a mi térfelünk közepéig szervezni a játékot, gyakorlatilag négy mezőnyjátékossal játszottak a mi hármunk ellen, ami ellen nem volt ellenszerünk, mint kés a vajon, úgy jöttek át rajtunk, és rúgtak sorban annyi gólt, amennyit akartak.
Félidőre 6-1-es állással fordultunk, ekkor Porkoláb szerzett egy kölcsönkapust, így legalább igazi kapussal és négy mezőnyjátékossal folytathattuk a harcot. Új kapusunkat vaskos dicséretek illetik, fáradó védőink mögött nem egy alkalommal bravúrraé takarított. Kaptunk még három újabb gólt a második félidőben, de ez már nyilván nem számított.
Lelki világunknak jót tett, hogy mi is szereztünk még gólt, Tinkó csípett el egy passzt a mezőnyben, és gurította el a felezővonalnál kolbászoló kapus mellett az üres kapuba. Ez külön örvendetes, mert ez a bőrig ázott, kifáradt, egy félidőt emberhátrányban küzdő csapat szerzett két gólt, amennyinél többet tavasszal még nem sikerült.
Aki ezen a meccsen játszott, az hős volt.
Ma is felvetette egyik meghatározó játékosunk, hogy a szezon végeztével visszavonul. Reméljük, ez nem következik be, ugyanakkor különösebb magyarázat nélkül érthető, ha nem akar minden héten csere és kapus nélküli csapatban vergődni azért, hogy megússzuk tíz bekapott gól alatt.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 2-9
   kapu: Görög, Varga
   mezőny: Görög, Hlavacska T., Porkoláb M., Tinkó
   gól: Tinkó 2

Négyötöd

Kezd kicsit unalmas lenni, hogy mindig a keretkialakítás a legizgalmasabb fejezet a meccsben, és ahogy a meccs kezdetekor végignézünk magunkon, már igazából az egyetlen kérdés, hogy mennyivel kapunk ki. Illetve, hogy rúgunk-e gólt. Különösen bosszantó ez úgy, hogy a menedzsment 12 órával a kezdés előtt még abban a kellemes tudatban ringatta álomba magát, hogy minden poszton legalább elégségesen, de inkább bőségesen leszünk. A helyszínen aztán kiderült, hogy Fehér vasárnapi meccsel számolt, Szőllőssyt pedig nyilván az ufók rabolták el, így mindössze hatan voltunk, ami szőkösen még elég lehetett volna, de kapusunk se volt, Tinkó ezúttal kézsérülés miatt nem vállalta a ketrecet. Némi tanakodás után Porkoláb M. vállalta a kaput, mert hiszen általános iskolában már volt kapus, ezzel viszont legjobb esetben is elvesztettünk egy végtelen energiájú mezőnyjátékost.
A listavezető Bandó Karesz ellen így már nem sok esélyünk volt, ez persze csak a realitás, mi nem így mentünk ki a pályára. Az első öt percben Pokoláb két kapufával jelezte, hogy ő olyan jó kapus, akinek még szerencséje is van, aztán lassan ébredezni kezdtünk, pár helyzettel jeleztük, hogy mi is élünk. Aztán a saját térfélen teljesen egyértelmű helyzetben elszórtuk a labdát, a csatár pedig köszönte és egy igazítás után irgalmatlan nagy gólt lőtt.
Mi is villantunk, és egalizáltunk. A gól előzményeiről nem írok, mert nincs memóriám, a blog pedig megbízhatatlan, a közvetlen érdem mindenesetre Hlavacska Tamásé, aki a hatosról laposan lőtt a hálóba.
Ezzel az eredménnyel fordultunk, bár a játék képe alapján ez ránk nézve hízelgő volt. A második félidőt pedig intézzük el röviden annyival, hogy elfáradtunk, vagy fejben, vagy még lábban is. Még további négy gól esett a mérkőzésen, mondhatjuk, hogy jaj ez csak egyéni hiba, az meg csak kontra, de attól még gól, és attól még mindegyik azt jelzi, hogy az egyik csapat ma jobb volt a másiknál.
Tinkó lőtt egy kapufát nagy erővel, de ezt csak a történészi pontosság miatt írjuk, és nem azért, mert pörölni akarunk a szerencsével, hiszen ellenfelünknek is volt még kapufája a második félidőben.
És a meccset illetően maradjunk ennyiben. Porkoláb minden dicséretet megérdemel, amit védeni lehetett, azt védte is. Kár, hogy ezzel és Hlavacska Tamás góljával véget is értek a mai meccs pozitívumai. De hát tavaszi formánk alapján már annak örülni kell, hogy lőttünk gólt, mert tavasszal az ötödik meccsen ez a negyedik gól volt.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-5
   kapu: Porkoláb M.
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska T.

Sok szép kép van ebben a cikkben, érdemes megnézni

Nagy várakozás és fogadkozás előzte meg Black Ram elleni meccsünket. Az alapszakaszbeli eredmények alapján az egyetlen nálunk kevésbé erősnek rangsorolt csapatról van szó a felsőházban. Kezdeti reménykedésünket erősítette, hogy mi az ideálisnak tartott két cserével érkeztünk a helyszínre, ellenfelünk pedig csere nélkül.

Palágyi küzd a labdáért

Ahogy lenni szokott az első perceket átaludtuk, kaptunk néhány lövést, a gólt megúsztuk. Aztán éppen amikor elkezdtünk kifelé jönni a szorításból, akkor kerültünk hátrányba, az ellenfél gyorsabban ért fel támadni, mint mi védekezni, emberhátrányos helyzetben meg kiadogattak minket.

Azóta vita tárgyát képezi, hogy mennyire játszottunk jól vagy rosszul. Az mindenesetre feljegyzendő, hogy a félidő hátralevő részére átvettük az irányítást, letámadtunk és helyzeteink voltak. A legnagyobb talán Hlavacska Andrásé, aki Palágyi beadása után közelről lőhetett, de nem talált kaput. Emelett Tinkónak és Palágyinak voltak lövési lehetőségei.

Hlavacska Tamás gólja

A második félidőt elejét jól megynomtuk, fáradt az ellenfél, jöttek a helyzetek. Elsőnek Hlavacska András lőhetett közelről, miután befűzte védőjét, de a kapus köze tudott avatkozni. Nem sokkal később viszont a Hlavacskák összjátéka meghozta az egyenlítést: András középen hozta fel a ladbát, balra passzolt, Tamás pedig laposan a hosszú sarokba lőtt.

Görög gólja

Megszerezhettük volna a vezetést is, de Palágyi, Hlavacska Tamás passza után a keresztlécre lőtt. A következő akcióból viszont ismételten betaláltunk, Hlavacska András és Görög kényszerítőzése után utóbbi játékos lőtt a hálóba, és ezzel magunk javára fordítottuk az állást. Alig egy perccel később Palágyi beadására ismét Görög érkezett, és ugyanonnan ugyanoda lőtt, ahová a góljánál, annyi különbséggel, hogy a kapus ezúttal kapufára tolta a kísérletet.

A második bekapott gól

Sajnos ezzel ellőttük puskaporunkat, további támadások és további gólok helyett szomorú eseményekről kell megemlékeznünk, ugyanis az ellenfél távoli erős lövése a kapunk jobb oldalában kötött ki. Ekkor még volt hátra annyi idő a meccsből, amennyi idő alatt 2-2-ről ismét megnyerhettük volna, sőt az ellenfél fáradt volta lehetővé tette volna, hogy nyerjünk. A játék képe azonban nem úgy alakult, ahogy terveztük, nem sikerült fölénybe kerülnünk labdabirtoklásban és helyzetek számában sem.

A hidegzuhany két perccel a vége előtt érkezett, amikor egy általunk elvégzett szöglet utána a leghátsó emberünk passzát lefülelték, gyors indítás, és a kifutó kapusunk lába mellett a hosszú alsó sarokba gurult a vesztes gól.

Itt elemezhető a taktikánk

A vereség elég demoralizálóan hatott játékosainkra, egyesek a visszavonulást fontolgatták, reméljük azért ez nem fog bekövetkezni. Annál sajnos már nagyobb rutinunk van, hogy azt mondhassuk, tanulunk a most elkövetett hibákból, és sajnos az is igaz, hogy egyéni szinten ugyanazokat a hibákat követjük el amióta csak ismerjük egymást, és nem sok jóra vall, hogy hetedik éve nem tudtuk túlnőni rendszeresen ismétlődő hibáinkon.

Kozelito Tél – Black Ram 2-3

   kapu: Fehér

   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Tinkó

   gól: Hlavacska T., Görög

Három a magyar igazság

Tavaszi harmadik meccsünk napjának eljöttét hétágra sütő nap és a sátortól megszabadított, szabad ég alatti pálya jelezték. Ennek örömére olyan szép számban jöttünk össze, mint régen. Fehér egy év kihagyás után tért vissza közénk, illetve igazán nem jellemzően három cserével álltunk ki, és bekövetkezett, hogy egyszer végre azon veszekedhettünk, ki játszik többet, és nem azon, hogy ki mehet le pihenni.
Ahogy lenni szokott, az első percekben aludtunk, illetve mondjuk úgy, hogy teret adtunk Fehérnek bizonyítani, hogy még nem felejtett el védeni. Jelentjük, nem felejtett el. Mintegy öt perc után aztán bemelegedtünk, és kezdtek helyzeteink lenni. Legközelebb Hlavacska András járt a gólhoz, amolyan Petykó-módra próbált gólt szerezni, sajnos azonban a kapufa második érintése után kifelé pattant a labda.
A félidő közepén rövid idő alatt felpörögtek az események. Porkoláb ugrott ki egyedül, ütközött a kapussal (=a kapus elgázolta őt), a játékvezető pedig a kapus sikítása miatt megállította a játékot, így hiába állt Palágyi szemben az üres kapuval, illetve hiába szerzett gólt már a sípszó után, az nem került fel az eredményjelzőre. Azóta is vitatott, hogy meg kell-e állítani a játékot abszolút gólhelyzetben olyan játékos sérülésének gyanúja miatt, akinek már nem lenne esélye megakadályozni a gólt. Egy perccel később aztán az ellenfél javára ítélt bedobást a játékvezető, a beadás után pedig gólt szerzett a csatár. Mivel védőink arra számítottak, hogy a bedobás téves volta miatt az ellenfél majd visszaadja a labdát, elengedték a labdát, így könnyű dolga volt a csatárnak, persze igenis felróható, hogy a saját kapunk előterében udvariaskodásra várunk. A játékvezető gólt ítélt, majd miután meggyőztük, hogy mi jöttünk volna bedobással, visszavonta azt. Finoman jelezzük, hogy a szabály betűjének értelmében ha már továbbment a játék, akkor a bedobást nem vonhatta volna vissza, a bedobástól a gólig pedig nem történt szabálytalanság. Hát így lehetett volna 1-1, mégis 0-0-ról folytattuk.
Az elmúlt hetek, vagy talán hónapok tapasztalatához képest elképesztő luxus volt a három csere, mondjuk mehetett volna olajozottabban, hogy aki fáradt az jöjjön is le. Az elmúlt hetekhez képest a játék is összeszedettebb volt, körülbelül ugyanannyi helyzetünk volt, mint ellenfelünknek. Sajnos nem sikerült elkerülni, hogy a Bozsik szerezze meg az első gólt, ellenük pedig elég gyakran ez dönt. Egy szöglet után kis odafigyeléssel vagy kis szerencsével elkerülhető gólt kaptunk, utána pedig már nekünk kellett kétségbeesetten futni az eredmény után.
Voltak helyzeteink, Palágyi és Görög egyszer szépen helyzetbe hozták egymást, ám a csatártárs mindkétszer mellé lőtt; illetve Szőllőssy próbált megélni a védők között, néha részsikerekkel. Az egyenlítés azonban nem sikerült, sőt kontrából az utolsó percben még egy gólt kaptunk.
Szerkesztőségünknek, mintha ugyan nem lenne elég baja egyébként is, az utóbbi hetekben rendszeresen szembesülnie kell a kritikával, miszerint esik a blog színvonala. Az élő szóban elhangzott érvekhez szerkesztőségünk még annyit tud írásban hozzátenni, hogy a blogbejegyzések legnagyobb része eddig is az általunk szerzett gólokról szólt, tavasszal eddig három meccsen egy gólt sikerült lőni, így írni sincs nagyon miről.
Kozelito Tél - Bozsik program 0-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Szőllőssy, Tinkó
   gól: -

Embernek maradni az embertelenségben

A cím egy műértelmezés kapcsán hangzott el, és a futballhoz semmi köze.
Az élet kegyetlenségét illetően pedig a meccset megelőző este még úgy tűnt, két cserével, egész korrekten megleszünk, aztán Fehér lemondta a részvételt, Tinkó pedig elaludt, és megint ott tartottunk, hogy vagyunk öten csere és kapus nélkül. Hlavacska András vállalta az első félidőre a kaput, voltaképpen hiba nélkül teljesített, csak a mezőnyből hiányzott. Félidőben 1-0-s hátránynál befutott Tinkó, és immár egy cserével, ereinket megfeszítve élhetett a remény, hogy a ponttal-pontokkal távozunk. Ez azonban nem jött össze. Nem játszottunk jól, illetve hamar elfáradtunk, a tavaszi második meccsünkön is vereséget szenvedtünk. Egyetlen apró pozitívum, hogy legalább egy gólt már szereztünk, Palágyi révén, Hlavacska Tamás balról jövő beadása és egy okosan felépített akció után.
Kozelito Tél - Túlerő 1-3
   kapu: Hlavacska A., Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Porkoláb M., Palágyi
   gól: Palágyi

Nincs cím

Annyira kevesen voltunk, hogy már csak abban bízhattunk, az ellenfél esetleg még nálunk is kevésbé lesz meg. Ez azonban hiú remény volt. Öt perccel a kezdés után még nem voltunk meg, az időhúzás összes technikáját be kellett vetni, mire kereten kívüli vészkapusunk megérkezett. Az első öt percet így is mezőnyjátékossal a kapuban, 3-1-es felállással töltöttük.
Igazából nem derült ki, hogyan játszottunk, mert negyven perc merő szenvedés volt, becsületünk utolsó morzsáit próbáltuk megőrizni. Hat gólt kaptunk, szépen egyenlően elosztva, hármat az első félidőben, hármat a másodikban. Hibák voltak, de ezeket rágódni minek.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 0-6
   kapu: Hlavacska A., Seltsam
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Porkoláb M.
   gól: -

A végén csattan az ostor

Az előző meccs után amjdnem teljes három perc pihenés után már kezdődött is az alsóházi bajnoki címről döntő derbi a Hajcsatok ellen. A legendák szintjén említésre méltó, hogy szeretett klubunk pontosan azzal a két csapattal játszott ma, akik ellen az első két győzelmét aratta még hat évvel ezelőtt. A praktikusabb oldalon pedig nagy vitákat folytattunk Studniczki kölcsönszerződése és játékjoga ügyében, végül a nevezett játékos úgy döntött, velünk lesz, és most ellenfélként mutatja meg anyaegyesületének, hogy ki a jani, így mindkét csapatnak pontosan egy cseréje lett.
Hogy belecsapjunk a lecsóba, Studniczki bemutatkozása elég erősre sikerült. Alig két perc után a félpályánál szerelte a most ellenfeleként szereplő barátját, előretört, majd a kapus lábai között a hálóba gurított. És ha ez még nem lett volna elég, a következő akcióból mintegy tizenöt méterről kilőtte a hosszú felső sarkot.
Még öt perc sem telt el a meccsből, amikor már két góllal vezettünk, két Studniczki-góllal, akit viharos átigazolása miatt a pálya mellett álló bozsikosok felváltva fújoltak ki és tapsoltak meg. Hát igazából itt akár le is lehetett volna fújni a meccset, mert ránk nézve sok jó már nem következett.
Kaptuk az első gólt lefordulásból. Aztán volt egy ziccerünk Szőllőssy révén, kimaradt, és a kontrából kaptuk a másodikat. De nem sokáig volt egál, egy percen belül három játékosunk zseniuálisan kijátszotta a figurát, Szőllőssy pedig a beadásra a hosszú érkezve gólt szerzett, majd kiszólt a bozsikosoknak, hogy ezt még belövi.
A félidőben 3-2 volt a javunkra, de kezdett szétesni a csapatjátékunk, egyre ritkábban találtunk olyan mezőnyjátékost, aki még futni tud mondjuk három méternél többet. Tinkó magára vállalta a probléma kezelésének egy részét amennyiben néha félpályáig kifutott a labdával, de ez az egész csapat helyzetét nem tette könnyebbé.
Az ellenfélnek volt egy általunk nem nagyon imsert, viszont ragyogó csatára, aki szórta a gólokat, a második félidőben is kaptunk tőle kettőt, meg közben még egyet szöglet után. Hibáztatni lehetne a védelmünket a gólokért, de a folyamatosan éles tétmeccsen zajló hetvenedik játékpercnél már érthető, ha csúsznak be hibák. Próbálkozni próbálkoztunk, sok eredménye nem volt, ahogy közeledtünk a meccs végéhez úgy lettek egyre ritkábbak helyzeteink is.
Kicsit sajnálatos, hogy a legnagyobb presztízsű rangadónk már két-három éve csak arról szól, hogy épp melyik csapat van meg kevésbé gyengén.
A Téli Bajnokság ezzel véget ért, sok eredményre nem lehetünk büszkék, kilenc résztvevőből nyolcadikok lettünk, páran biztos azt mondják, hogy megtanultunk ilyen hiányos felállással játszani, de ez sovány vigasz. Jövő héttől indul a tavasz, és a Bölcsész Bajnokság felsőháza, hátha ott több sikerünk lesz.
Kozelito Tél - HajCsatok 3-5
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Porkoláb M., Studniczki, Szőllőssy
   gól: Studniczki 2, Szőllőssy

Hogyan számoljunk le az élet kegyetlenségével?

A problémát, az élet kegyetlenségét tekintsük adottnak és megváltoztathatatlannak, akkor pedig már csak egyvalamin változtathatunk, magunkon, és a magunk viszonyulásán a problémához. Jelesül a Téli Bajnokság rendkívül fontos alsóházi rájátszásának napján kellett volna teljesítenünk szünet nélkül két meccsen. A problémát pedig a keretünk vékonysága jelentette, melyet akár meg is szokhattunk volna, de mégsem. Szóval két meccsre összesen volt egy cserénk, illetve ha a Fehér - Tóth O., Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi összeállítást tekintjük legerősebbnek, akkor a teljes első sor hiányzott.
Erőnket a Kofolával mértük össze először, régi ismerősünkkel. Az első perc végén Porkoláb jelezte egy iszonyatos erejű kapufával, hogy ki az úr a háznál, aztán néhány perccel később Studniczki lőtt távolról a bal alsó sarokba.
A vezetés ezzel megvolt, de a nyugalomhoz ez még kevés, még be is kellett volna biztosítani. A baj az, hogy a helyzeteket eszméletlen mennyiségben hagytuk ki. Lövéseink általában eltalálták a kaput, de egyúttal a kapust is.
A második félidő közepén Szőllőssy lőtt ragyogóan kijátszott helyzetből kapufát. Nem sokkal később aztán megtörtént a baj: Egy pontrúgás után a hatosunkon álló tank átvette a labdát, és a rövid sarokba lőtt. Igen nagy bajnak tűnt, hogy egy-egyről kell folytatnunk, és az utolsó percekben izgulnunk kelljen a győzelemért, azonban Studniczki addig reklamált, hogy az ellenfél szöglettel jött volna, és bedobást végzett el, hogy a játékvezető visszafújta az akciót, a szögletet pedig simán kivédekeztük.
A meccs utolsó öt percében aztán Szőllőssy megunta, hogy nagyüzemi méretben szórakozzuk el a helyzeteket, és elkezdte kipúpozgatni a hálót a labdával, rövid idő alatt háromszor sikerült neki, szépen kijátszott akciókból, miután mindig meghozta pontosan azt a döntést, amit egy csatárnak kell.
A vége így 4-0 lett, mit mondjunk, meglehetősen érzelemmentesek vagyunk, behúztuk, de igazából mindenki a következő rangadóra készült, egy kicsit tartalékoltunk is.
Kozelito Tél - Kofola 4-0
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Porkoláb M., Studniczki, Szőllőssy
   gól: Szőllőssy 3, Studniczki