Huszonkettes Garamond

A cím azt jelzi, hogy egyes tagok szerint milyen betűtípussal kellene most hirdetnünk a Kozelito dicsőségét. Mivel a formázási lehetőségek végesek, ezért inkább a cím szövegébe került a javaslat. A kiemelés pedig nagy és dicső eseményeket sejtet, na de kezdjük az elejéről. Aranylábú fiaink a listavezető, eddig pontot sem vesztő MÁSZ FC elleni rangadóra készültek, és olyan komoly szintű rákészüléssel találkozhattunk, mint például hogy két perccel a kezdés előtt egy szögletvariációt is kitaláltunk, illetve megállapítottuk, hogy ha ők az elsők akkor ez "kemény meccs lesz".
Az első percek nem a mi dominanciánkat hozták, keveset volt nálunk a labda, sikerként azt kellett elkönyvelnünk, hogy az ellenfél ragyogó technikai tudása ellenére a hatosunkig nem nagyon tudott eljönni, távoli lövéseik pedig ekkor elkerülték a kaput. Aztán ahogy bemelegedtünk, nekünk is elkezdtek helyzeteink lenni. A félidő fele táján új, eddig be nem gyakorlott figurát találtunk ki: Palágyi addig tekeredik rá a labdára, mire az ellenfél kénytelen felrúgni. első kapuközeli szabadrúgásunkat a sorfal még blokkolta, de a másodikat Hlavacska András kíméletlen erővel beverte a hosszú alsó sarokba.
A vezetésnek nem sokáig örülhettünk, mert egy kiválóan eltalált távoli lövéssel két perc múlva egyenlített az ellenfél, de a játék irányítását már nem tudták visszavenni.
A meccsről mint olyanról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, olyan iram és technikai színvonal volt jellemző, amelyet ritkán láthatunk ebben a bajnokságban, mondhatni rangadóhoz méltóan játszottak a csapatok. A rangadókra jellemzően mindkét csapatban volt némi óvatosság, ami meggátolta a fejetlen kitámadást, és ezáltal a gólok szapora potyogását, de azt hisszük a semleges nézők, illetve a többi élcsapat képviselői is élvezték az összecsapást.
Az első félidőben több döntő esemény már nem adódott, térfélcsere után pedig fokozatosan erősödött a nyomásunk, ha nem is gyakran, de legalább néha sikerült jól megindulnunk és gólveszélyes helyzetet kialakítanunk. Akcióból Hlavacska Tamás, kontrából azonos vezetéknevű András, szabadrúgás-kombináció után pedig Palágyi került nagy helyzetbe, sajnos azonban a kapuson nem tudtunk túljutni; illetve egyszer Palágyi közeli lövése átcsorgott a kivetődő kapus alatt, és bár elsőre úgy tűnt, hogy a kapu felé tart, a benne levő kifli miatt végül a kapufáról szögletre pattant.
A meccs vége előtt két perccel aztán sikerült újabb találatot bevinni: A félpályánál Palágyi vert meg két embert, Tóthoz játszott, így 3-1 ellen támadhattunk, Tóth beadását pedig a hosszú oldalon érkező Palágyi a hálóba vágta. A hátralevő két perc alatt inkább az eredmény megőrzésére koncentráltunk, egy alkalommal került nagy helyzetbe az ellenfél, történetesen fölé lőtték ezt a helyzetet, de a második félidőben bemutatott két vetődéses védése alapján azt gondolhatjuk, hogy Fehéren akkor sem fogtak volna ki, ha az a lövés eltalálja a kaput.
A vége tehát a mi győzelmünket hozta az eddig 100%-os és félelmetes technikai tudását ellenünk is csillogtató listavezető ellen. A nézők közül többen külön gratuláltak, hiszen olyan meccset nyertünk meg, amely bárkinek a becsületére válna. A siker kulcsát a szakmai stáb a legmagasabb szintű koncentrációban, és a higgadtsággal párosuló kérlelhetetlen győzni akarásban látja. Név szerint is érdemes említeni, hogy Hlavacska A., Tóth és Palágyi az egész meccs során káprázatos teljesítményt nyújtottak egyéniben, de természetesen a többiek is hozzátették azt a pluszt, amitől csapatszinten is sokáig emlékezetes produkciót nyújtottunk.
Kozelito Tél - MÁSZ FC 2-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó, Tóth
   gól: Hlavacska A., Palágyi

Sírva vigad a magyar

Igazából mókát és kacagást terveztünk, csak sajnos az események felülírták a terveket, és ha már nemzeti ünnep volt nemrégiben, mi is hivatkozhatunk a sírva vigadásra, mint amibe a mai nap torkollott. Az események keretét a Kedd Este elleni rangadó adta, az ideálisnál korábbi időpontban, viszont elég erős kerettel, a ketrec előtt Fehér helyett Tyukásszal, mezőnyben minden alaptaggal.
Utólagos értelmezések szerint, ha beállunk bekkelni, egy iksszel kihúzhattuk volna, ami természetesen nulla-nullát jelentett volna, mégpedig valószínűleg úgy, hogy mind a két csapat sündisznó-alakzatban feláll a saját hatosán, a labda pedig a kezdőkörben marad. Az első mintegy húsz másodperc alapján úgy tűnt, hogy mégis jobb, ha kimerészkedünk előrefelé, és akár támadásokkal is próbálkozhatunk, majd ellenfelünk első akciója után máris hátrányba kerültünk. A lecke már ezzel is fel volt adva, de három perccel később elvesztettük a labdát amikor megindíthattuk volna egy támadást, lekontráztak minket, ketten vezették kapusunkra a labdát, és máris 0-2 volt az állás. Nyilvánvaló volt, hogy ekkora téttel bíró meccset 0-2-ről kezdeni igen nehéz, és csak a legnagyobb odafigyeléssel lehet esélyünk a pontszerzésre, illetve ha kiszanáljuk azt, hogy ellenfeleink csere nélkül, meglehetősen magas átlagéletkorú csapattal álltak ki.
Mezőnyben még sikerült is átvennünk az irányítást, és ha nem is könnyen, de számos helyzetet ki tudtunk alakítani. A labdabirtoklási fölény helyzetekre váltása azért akadozott, mert ellenfelünk rendkívül defenzíven játszott, a hatosukról ritkán mozdultak ki, illetve amekkora rutinjuk és szervezettségük van, amellett ki nem kényszerített hibákat nem várhattunk tőlük. A félidő vége felé Hlavacska A. cselezte be magát az ellenfél hatosára, beadását pedig Görög közelről a hálóba lőtte, ezzel csökkent a hátrányunk, de azt is láttuk, hogy véges számú helyzetre számíthatunk, amiből még két gólt kellene szereznünk.
Azt azért észleltük, hogy futómennyiségben egyre nagyobb a fölényünk, ezt próbáltuk is erősíteni illetve kihasználni szapora cserélésekkel, futtatással, letámadással. A letámadással mindössze az volt a gond, hogy nem értünk hozzá kellően, egy alkalommal kaputól kapuig elpasszolgatta az ellenfél a labdát úgy, hogy mindig maradt üres ember, és ahogy ilyenkor lenni szokott, be is lőtték.
A maradék mintegy tíz tizenöt percre megmaradt a fölényünk, és az, hogy egyre nagyobb erőket dobunk a támadásba, a végefelé Tyukász is a félpálya környékén bolyongott, de hiába borítottuk fel a pályát, ez sem volt elég ahhoz, hogy a labda beguruljon az ellenfél kapujába. Még szerencsénk sem volt, hiszen kétszer rúgtunk kapufát, először Hlavacska Tamás átlövésből, majd Tóth éles szögből, utóbbinál azóta is várjuk a videofelvételek eredményét, hogy nem csorgott-e a vonalon túlra a játékszer.
Lehet, hogy ha nem negyven, hanem mondjuk kilencven perces meccset játszunk akkor simán nyerünk, a másik narratíva az, hogy ha másnap reggelig játszunk, ekkora pechhel akkor sem rúgunk több gólt, de a vége vereség lett, ebben a bajnokságban az első. Azért ennek ellenére bízunk abban, hogy jók vagyunk, és az egyenes kiesési szakaszban a Kedd Estének is visszavághatunk a ma történtekért.
Kozelito Tél - Kedd Este 1-3
   kapu: Tyukász
   mezőny:  Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó, Tóth
   gól: Görög

Az első tavaszi győzelem.

A tél elmúlt, de kezdődik a tavaszi szezon, újra itt a Bölcsész Bajnokság, és mi is készen állunk arra, hogy újabb és újabb győzelmeket zsebeljünk be. Az ellenfél régi ismerősünk, a KuKás(z)ok csapata, mi pedig tartalék mezekkel, de első csapatunk keretének valamennyi labdarúgójával vártuk az idénnyitó meccset.
A kora reggeli kezdés sem zavart meg minket, egyáltalán nem álmosan, hanem harapósan játszottunk (persze a szerethetőséget sem elvetve). Alig kellett néhány perc alatt, hogy labda nélküli mozgásokkal széthúzzuk az ellenfél védelmét, Hlavacska A. pedig zseniális labdával találta meg Palágyit, aki a hatosról laposan a hálóba lőtt, majd alig egy perccel később hasonló szereposztásból egy gyors kontra végén megszereztük a második gólt is. Idegesek éppenséggel addig se voltunk, de 2-0-nál explicitté lett, hogy lehetünk nyugodtak játszunk szépen, legjobb tudásunk szerint. Ráadásul ezt még nagyjából meg is sikerült valósítanunk.
A félidőben még két Hlavacska-gólnak örülhettünk testvéries elosztásban, külön kiemelve, hogy András ezúttal nem hátulról kísérte a szögletet, hanem a hatoson belül szambázott, és onnan ért el gólt.
Közben kaptunk egy gólt, és a második félidő elején is lekontráztak minket egyszer, utólag megint keseregtünk, hogy elkerülhető gólokat kaptunk, pedig hát melyik gól nem elkerülhető... Hát talán az általunk rúgott gólok nem elkerülhetőek.
Mindenesetre ma voltak olyan szépen felépített akcióink, amelyekre büszkék lehetünk, és persze sok-sok lövés, és viszonylag tűrhető arányú helyzetkihasználás. Még nem találtuk meg a választ arra a kérdésre, hogy a november-decemberi kissé szétesős csapatjátékunk három hónap szünet alatt hogy tudott ennyit javulni.
Még az is belefért, hogy Görögnek annyi labdát adjunk, amíg egyet végre be nem lő, mert a rajta keresztül eltékozolt négy-öt támadás helyébe percenként tudtunk újakat építeni. Hlavacska Tamás a második félidőben újabb két gólt szerzett, a másodikat a semleges nézők is megtapsolták, mert a gólt megelőző csapatszintű együttmozgás, üres területek megtalálása ritkán látható erényekről tett tanúbizonyságot. De Tóth is meglőtte a maga lassan szokásossá váló felsősarkos pókhálószaggató gólját, a végén pedig Görög másodszorra is letette névjegyét.
Bizakodhatunk tehát saját teljesítményünket tekintve, de az is biztos, hogy a következő két fordulóban a rajtunk kívüli két legjobb csapat ellen minden tudásunkra szükség lesz.
Kozelito Tél - KuKás(z)ok 9-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó, Tóth
   gól: Hlavacska T. 3, Palágyi 2, Görög 2, Hlavacska A., Tóth

Zuborkaszezon

Embertpróbáló feladat lenne egy cikkben összefoglalni azt a sanyarú három hónapot, amiben a Kozelito Tél nem játszott bajnoki meccset. Ez alól a vaskos feladat alól ezennel kitérünk, csupán a csupasz tényeknek engedünk teret: A télen játszott három meccsünket elfogadtuk hivatalos mérkőzésként, és ha így adódott, akkor az eredményeket is közölnünk kell:

Kozelito Tél - Hajcsatok 5-10
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó, Tóth
   gól: Hlavacska T. 4, Görög

Kozelito Tél - Hajcsatok 5-6
   kapu: Fehér, Porkoláb
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Görög 2, Tinkó

Kozelito Tél - Hajcsatok 7-5
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Hursán, Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 3, Hlavacska A. 2, Hursán 2

A meccsekről részletes elemzés a korábbiakban már volt, vissza lehet olvasni. A statisztikusok pedig arra nyáladzhatnak, hogy a kölcsönjátékosként bevetett Hursán Szabolcs lett az első olyan játékos aki valaha gólt lőtt a Kozelito Tél mezében, és ellene is.
Az átigazolási szezonban is igyekeztünk aktívak lenni, jelenlegi második kapusunk öccsével, Porkoláb Mátéval folytattunk tárgyalásokat játékjogának megvásárlásáról, azonban a nevezett játékos az utolsó pillanatban úgy érezte, hogy nem tudna tiszta lelkiismerettel játszani abban a csapatban, amelyet tavaly júniusban az ő gólja fosztott meg a bajnoki címtől, így a transzfer elmaradt.
Létszámunkat tekintve elég nagy bátorságra vall, hogy egyáltalán el merünk indulni a bajnokságban, de bátorságból voltaképpen nincs hiány. A játékerőt és az eredményeket tekintve pedig továbbra is számítani kell ránk a dobogós pozíciók elosztásában.