2017. május 27., szombat

Kevésbé jó hír

Ez a nap is eljött, hosszas várakozás után ismét játszhattunka Hajcsatok ellen, ami elvben fontos lenne, egyébként pont a héten kellett újból szembesülnünk azzal, hogy a 2012 februári Hajcsatok elleni meccs az egyetlen meccsünk aminek teljes összefoglalója meg van örökítve. Ráadásul még online is elérhető.
Na de. Hát most. Olyan viszonylag közepesen voltunk meg, eltökélten bár, de lassan kiderülgetett, hogy inkább lelkesen, mint sokan. Konkrétan csere nélkül. Ami a déli tűző napon fekete talajon kegyetlen tud lenni. Ha az ellenfélnek van három cseréje, akkor meg egyenlőtlen.
Annyit legalább, sőt mindenképpen el kell mondani, hogy a meccs előtt egymásnak megígért maximális koncentrációt és fegyelmezett játékot, értsd fegyelmezett védekezést tartani tudtuk. Tényleg beletettünk mindent amit lehetett, és olyan formában játszottunk, amilyenban csak lehetett. A körülmények azt predesztinálták volna, hogy eleinte tartjuk magunkat, aztán összeesünk és négy-öt gólos vereséggel távozunk, de nem, abszolút nem estünk össze. Védőjátékosaink az egész meccsen kimagasló arányban nyerték a párharcokat, és az utolsó másodperig volt esélyünk a pontszerzésre.
Jó, kaptunk egy gólt, kb. tizenöt perccel kezdés után, rosszul osztottuk el az embereket, és már nem tudtunk korrigálni. De igazából ez az egy nagy hibánk volt, legalábbis védekezésben.
Voltak helkyzeteink is, az első félidőben Purosznak és Görögnek, a második félidőben Tinkónak és Purosznak, de ezek kimaradtak. Az utolsó percben még Palágyi belőtt labdájába Purosz csőrrel bele tudott pöckölni a kapu torkában, hogy az hogy ment fölé, azt azóta se tudjuk.
Nyilván ellenfelünknek nagyon sok lövése volt, Fehér becslése a kapura tartó lövések 20 körüli számáról tarthatónak tűnik. Mégis úgy érezzük, hogy egy kicsit pechünk volt, és kicsivel több szerencsével akár meglehetett volna az iksz, akár ezzel a kerettel is.
Na ennyi, legalább annyi pozitívum van, a tagok lelkesedésén tű, hogy a riválisok eredményeiből már látszik, hogy nem eshetünk ki, biztos a bentmaradás. Mondjuk az ötödik forduló után, amikor listavezetők voltunk, nem hittük volna, hogy ez lesz az örvendetes hír.
Kozelito Tél - Hajcsatok 0-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Palágyi, Purosz, Tinkó
   gól: -

2017. május 20., szombat

Végre egy jó hír

Fogadkozás ide vagy, oda, mert nagyon vissza akartunk vágni az előző körben elszenvedett vereségért a Martinnak, az előjelek nem annyira voltak jó, éppen hatan voltunk, az egy csere ilyen téttel bíró meccshez pedig inkább szűkös. Sőt az az egy csere is csak kezdés után két perccel esett be.
De azt is tudjuk hogy az ilyen szükséghelyzetek képesek felfokozott küzdőszellemet és maximális koncentrációt kiváltani játékosainkból, és ha a kellő mentális tényezők megvannak, az aktuális keret is képes lehet bármire.
Az alaphangot Palágyi adta meg, talán öt perc játék és egy baloldali adogatás után átkígyózott a védelmen és a kapus  - jegyezzük meg, mindkét csapat kapuját a mi portásaink védték - alatt a hálóba gurított. Állítólag fontos az első gól, hát akkor az a miénk volt. És innentől nem nekünk kellett kezdeményeznünk, legalábbis elvileg, mert egygólos előnnyel harmincöt percet kibekkelni őrültség lett volna. Ezért Purosz, ha már beállt, gondoskodott róla, hogy előnyünk egy gólnál bővebb legyen, Tinkó balról érkező beadását átpörgette valahogy a kapus fölött vagy mellett, vagy ki tudja, a lényeg hogy beesett a kapuba a labda. És ha ez még nem lett volna elég, az ellenfél megzavarodott hátvédje a saját hatosán akart keresztbe ívelni, Purosz pedig ha már arra járt, köszönte és befejelte. Közben kaptunk is egy gólt, legalább három játékos meakulpázott utána, de igazából ha tíz-tizenkét méterről úgy elsül valakinek a lába, mint az ellenfél csatárának, akkor nálunk senkinek nem kell magyarázkodnia, kivédekezhetetlen.
Tehát 3-1-el fordultunk, és ráéreztünk, hogyan lehet megnyerni a meccset. És el kell mondani, hogy tényleg taktikusan, fegyelmezetten játszottunk, szoros emberfogással, csatárok is rendben visszaérve a saját hatosunkig. De egyénileg is olyan teljesítmények voltak, hogy öröm volt látni. Palágyi és Porkoláb az összes párharcukat megynerték, Tinkó is a legszebb napjaira emlékeztetve sprintelgetett. És végül minden mezőnyjátékosunknak lett pontja a kanadai táblázaton. Hogy ez hogy lehet, úgy, hogy Porkoláb az oldalvonal mellett bemutatott aerobik-mozdulattal magas labdával ugratta ki Görögöt, aki a hatoson ácsorgó kapus fölött beemelte a labdát a kapuba.
Voltak nehéz periódusok, volt hogy beszorultunk, és minden felszabadítás ellenfélhez, vagy taccsra jutott, d evédekezésünk összességében helyt állt. Fehér is védett vetődve, kivetődve néhányszor, így ő is kaphat dicséretet. De a második félidőben már egyre biztosabbnak látszott, hogy három ponttal távozunk.
Említésre méltó, hogy Palágyi egy kemény ütközés után ápolásra szorult, szó szerint a vérét adta a csapatért. Az utolsó percben aztán ellenfelünk váltott öt mezőnyjátékosos felállásra, ezt Purosz gondolta megtorolni, és szinte a saját gólvonalunkról ívelt rá az ellenfél üresen maradt kapujára. Másodpercekig feszülten figyelt a mezőny, sajnos a labda a kapufáról kifelé pattant. De szomorkodásra így sincs okunk. Nyertünk, a tavasszal lejátszott bajnoki meccsen először, de reméljük nem utoljára.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 4-1
    kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Purosz 2, Palágyi, Görög


 A Martin honlapján is jelent meg beszámoló a meccsről, olvasásra ajánlott:
http://martin-es-a-mokusok.webnode.hu/a2017-05-20/

2017. május 13., szombat

Gyereknap

 Gyereknap van, könnyen kaptuk a három pontot, lépegetünk felfelé a tabellán. 
Kozelito Tél - Kedd Este 5-0
   adminisztratív úton

2017. május 6., szombat

Egyszer valakit nagyon meg fogunk verni

Csapaton belül többször elhangzott az elmúlt hetek pech-szériája után, hogy egyszer valakit angyon meg fogunk verni. Ha mást nem, a bírót.
Hát ha ellenfelünk nem jött el, felkértük a Martint egy edzőmeccsre, ha már arra jártak, egy kicsit arra is gondolva, hogy a legutóbbi 3-6 után még van egy kis elintéznivalónk. Amúgy pech, hogy elég rendesen megvoltunk, három csere, olyan nagy nevekkel, hogy talán egész tavasszal nem lesz jobb, és akkor kényszerülünk tétmeccs helyett lötyögni.
Sajnos a meccs eleje tényleg lötyögés volt, nem vettük komolyan, hátrányba is kerültünk. Aztán viszont megráztuk amgunkat, és átvettük a kezdeményezést. Első gólunk kissé öngólgyanús volt, de adjuk Palágyinak. A második már tisztán az övé. A harmadik Tinkóé, a negyedik talán Porkoláb, de ha a szerkesztőség rosszul emlékszik, akkor olvasói levélben kér kiigazítást. Ötödjére Nagy oldotta meg magának, mert mégis méltatlan lett volna ha nem lő gólt.
És nyilván nagy következtetéseket nem kell levonni, de összeszedetten játszottunk, sok helyzeteünk volt, és néhányat legalább be is lőttünk. Él még tehát a remény, hogy egyszer valakit tényleg nagyon megverünk.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 5-2
   kapu: Tóth Mi., Seltsam
   mezőny: Hlavacska A., Görög, Nagy, Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Tinkó, Porkoláb M. (?), Nagy

Föl, föl, határ a csillagos ég

Aktuális ellenfelünk a Black Ram nem jött el, így a zöld gyep helyett a zöld asztalnál zsebeljük be a három pontot. Sajnáljuk, mert készültünk, és ha lejátszuk, biztos 6-0 lett volna.
Kozelito Tél - Black Ram 5-0
adminisztatív úton