Híradó

  A keretösszehívás a szokásos nehézségekbe ütközött, erről tulajdonképpen már nem is érdemes írni, mert annyira megszokta az olvasóközönség. Mi is csak lazán melegítettük, és amikor a kezdő sípszó pillanatában éppen öten voltunk, kiállásra éppen képesen, de csere nélkül, akkor a lehetséges stresszt egy vállvonogatással intéztük el, hogy sebaj, ennél nagyobb baj ne legyen. Ha Szöllősy nem jön meccsre, akkor majd nyerünk nélküle. Az ellenfél az Anonim Alkoholisták csapata volt. És ha jóakaróink pár hete a kiesés rémével fenyegettek minket, akkor erre a meccsre gondolhattunk, mint ahol a bentmaradást kivívhatjuk vagy elbukhatjuk. Persze szerencsére azóta változott a felállás, és úgy tűnik, a bentmaradást elég jó eséllyel kiharcoljuk mindenféle ki-ki meccs nélkül is.

A meccs izgalmakkal kezdődött, az első akcióból lövésig jutott az ellenfél, szerencsére kapusunk hárítani tudott. De a továbbiakban  nem ez volt a jellemző, egyáltalán nem nyomta a hátunkat a háló. Sőt, az első percekben is látszott, hogy meg tudjuk találni az üres embereket, és rajtuk keresztül a réseket az ellenfél védelmébe. Az első néhány lövésünk még nem hozott gólt, de még a meccs elején jártunk, amikor egy egyszer már kihagyott helyzet után visszatámadtunk, Tóth labdát szerzett, Hlavacska Tamás pedig a hatosról kipókhálózta a felső sarkot. Nem sok kellett, és ugyanő a hatosról, szemből a kapuval lőhetett, ezúttal Porkoláb előkészítése után, és máris kettő volt az előny. Ezután némi mezőnyjáték következett, tulajdonképpen jó iramú, jó szellemű mérkőzésen, mígnem Porkoláb körömpassza után Tóth zseniális sarkazással a kapuba küldte harmadik gólunkat.
Megint ódákat lehetne zengeni nem egy játékosunkról. A blog nyilvánvaló elfogultsága miatt leginkább mezőnybeli védekezésünk kiválósága lesz itt emlegetve. Amit Tóth és az ifjabb Hlavacska műveltek védekezés címén, az a tankönyvek legszebb lapjaira kívánkozik, egyszerűen nem volt labda, ami átjutott volna rajtuk, de természetesen Porkoláb harcossága és Hlavacska Tamás lelkiismeretessége is sok labdaszerzést eredményezett. Előre játékban pedig rendre érvényesült jobb összeszokottságunk, elképzeléseink, és gyorsabb gondolkodásunk. Tényleg percenként lőhettünk kapura, és hiába védte a velünk szemben álló kaput a liga legjobb kapusa, törvényszerű volt, hogy a sokból néhány be fog akadni.
Második félidei góljaink sorát Tóth nyitotta egy káprázatos tíz méterről megeresztett átemeléssel. a félidő közepén Hlavacska András duplázott, mindkétszer a bátyja asszisztja után sakk-mattig kijátszott helyzetből. A zárszót pedig ismét Tóth mondta ki.
Természetesen ez a meccs sem múlhatott el sérülés nélkül, a második félidő közepén Hlavacska András nézett bele egy full izomból megeresztett lövésbe, ápolni kellett, csúnyán bedagadt a szeme, de folytatni tudta a játékot.
Nem lehet  szemrebbenés nélkül elmenni az elmúlt meccsek fantasztikus eredményei mellett. A mai volt zsinórban a harmadik meccsünk, amikor nem volt cserénk, és igazából kapusunk sem, mégis ponttal távozunk. Az említett három meccsen hét pontot és +11-es gólkülönbséget szedtünk össze, ami egy sorcserével kiálló bajnokaspiránstól is méltó teljesítmény lenne.
Hát csak így tovább, jövő héten a Hajcsatok elleni derbi, és ha minden igaz, a saját szülinapi bulink vár ránk.
Kozelito Tél - Anonim Alkoholisták 7-0
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Porkoláb M, Tóth
   gól: Tóth 3, Hlavacska T. 2, Hlavacska A. 2

Boka János

 Az immár lassan szokásossá váló létszámválság előzte meg a listavezető Torpedo elleni meccsünket. A válság meglétét persze nem mindig érzékeltük. Mindenesetre a meccs napján már tudtuk azt, hogy Tóth is lemondta a meccset, Szöllőssyhez pedig későn jutott el a meccsbehívó. A helyszínen kiderült, hogy Porkoláb eljött, de kapust nem tudott igazolni, ezért aztán ismét csere és igazi kapus nélkül álltunk ki.
Kapusra pedig szükség lett volna, többek között akkor is, amikor a saját térfélen eladott labda után a csatár elég gyenge lövése a kivetődő vészkapusunk alatt a hálónkba jutott. Ez majdnem összetörte a szívünket. De a múlt heti egészen káprázatos siker megmutatta, hogy tartalkos felállásban is lehetünk jók. És aztán ez a meccs is megmutatta. A két Hlavacska a szokásos szereposztásban most is összehozott a gólt, és úgy éreztük, hogy mindent egybevetve igenis lehet keresnivalónk ezen a meccsen is.
Aztán beütött a baj. Palágyit nem túl veszélyes szituációban hátulról fellökték, játékosunk rosszul esett, és azonnal jelezte, hogy megsérült. A játék félbeszakadt, az aranyba foglalandó jobb boka perceken belül citromnyi duzzanatot növesztett, az első diagnózis bokaszalagszakadásról és többhetes, valószínűleg az őszi idény végéig kitartó regenerációs időszakról szól. Mivel cserénk nem volt, az ellenfél engedélyével a nézők közül Vaderna Gábort állítottuk be, hogy meglegyen a létsszám, no meg neki be se kellett mutatkoznia, hiszen valaha még kerettag is volt.
A kényszerű csere tehát nem forgatta fel annyira a játékunkat, sőt a liga egyik, ha nem a legjobb hátvédje állt be hozzánk. Mezőnybeli védekezésünk tehát még biztosabb lett, és talán labdabirtoklásban is átvettük a vezetést. Sajnos az eredményben nem, mert egy távoli, inkább pontos mint erős lövés beesett a kapuba. Szerencsére hamarosan ezt a hátrányt is kiegyenlítettük: Hlavacska András cselezte be magát a hatoson belülre, lövése a kapusról Vaderna elé pattant, aki szépen levette a játékszert, majd kényelmesen átgurította a gólvonal túlsó oldalára.
A második félidő elején is kaptunk egy potyát, kapusunk egy szélről érkező, közepesen veszélyes lövést ötütt be a rövid sarokba, és máris hátrányban voltunk. Innen megint hajtás, rizikóvállalás és helyzetek kialakítása következett. Sajnos a helyzetkihasználásunk megint elmaradt az ideálistól. Az összjáték megvalósítása néha akadozott, de az egymásra figyelés, és a lelkesedés legalább példás volt. És aztán pár perccel a vége előtt eljött az a pillanat, amikor az ifjabb Hlavacska egy íveléssel megtalálta a túlsó oldalon egyedül álló bátyját, aki átvette, majd a hálóba lőtte egyenlítő gólunkat.
A hátralevő két-három percet már nagyobb izgalmak nélkül lehoztuk, és pontot szereztünk. A meccsen tulajdonképpen sokminden történt, azért a pontszerzés nem várt bravúr, és sokat jelent. De újra el kell mondanunk, hogy nem játszhatunk arra minden meccsen, hogy majd valaki beáll és megnyeri a meccset, hanem nekünk kellene saját kezünkbe vennünk sorsunkat. Palágyi kidőlése pedig újabb hatalmas csapás a szerencsésnek amúgy sem mondható szezonban.
Kozelito Tél - Torpedo 3-3
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Vaderna
   gól: Hlavacska T. 2, Vaderna

Tisztelet a hősöknek!

 Ha valamikor gondban voltunk, és valamikor csodára lett volna szükségünk, az a mostani meccs volt. Ismét úgy tűnt, hogy kapus és csere nélkül kell lehoznunk a meccset, ami az A-liga igen magas szintű küzdelmeiben magával hozta volna valószínű kudarcunkat. Ráadásul a kezdőrúgás előtt pár perccel megtudtuk, hogy Palágyi még nem heverte ki a tegnapi válogatott meccset, és késni fog. Mindössze négyen melegítettünk hát be, még az is felmerült, hogy ne álljunk ki, de persze ez méltatlan lett volna hozzánk, ezért mégis vállaltuk a harcot. Úgy lettünk mégis öten, hogy ellenfelünk egyik kiváló játékosa, Seltsam átállt hozzánk. Az ellenfelet nem kellett sajnálnunk, ezzel is sornyi cseréjük maradt. Az eljárás viszont merőben szokatlan.

De ha már meccs, igyekeztünk lelket önteni egymásba, és megtenni minden tőlünk telhetőt a csodával felérő pontszerzésért. Az ellenfél meccsnyitó középkezdése után Hlavacska András rögvest labdát szerzett, egy csel után indította bátyját, és máris miénk volt a vezetés. Ezt pár perccel később egy éles szögből leadott pontos lövéssel egalizálta az ellenfél, de közben már vérszemet kaptunk. Még mindig az első félidő első felében Hlavacska Tamás további két szép elfutás végén talált a hálóba, egyszer a kapus lábai között, egyszer oldalról a rövid sarokba bombázva.

Hihetetlennek tűnt, hogy egy A-ligás szinten is jól jegyzett csapat ellen ezer sebből vérezve is 3-1-re vezethetünk. De a játék jellege nekünk kedvezett, nem volt akkora iram, hogy nagyon kifáradjunk benne, védekezésben általában volt annyi időnk, hogy hátrarendeződhessünk, és előrejátékban is legalább néha meg tudtuk találni az üres területeket.

Abban is rendhagyó volt a meccs, hogy mindkét félidőben volt időkérés, ez nekünk külön jól jött, hogy kifújhassuk magunkat, és a harci szellemet ébren tartsuk egymásban. Az a küzdés amit ma mutattak a fiúk, az egy Dárdai-válogatotton kivül soha sehol nem látható. Az ellenfél egyszerűen nem jutott el helyzetekig, mert mindig akadt egy harcos és jó ütemű szerelés valamelyik védőtől. Kapus helyett egy madárijesztőt is letűzhettünk volna a gólvonalra, mert körülbelül ugyanannyi szerepe volt, illetve annyit is ért.

Azt is tervbe vettük, hogy fáradásunk esetén csak arra elbikázzuk a labdákat, amerre állunk, csak hogy teljen az idő, és a kétgólos előnyből legalább egyet megőrizzünk. A másik megoldás az volt, hogy valamelyik gyors csatárunkat ugratjuk ki az egyre inkább kitámadó ellenfél rovására. Tulajdonképpen mindkét elgondolásnak köszönhetünk egy-egy gólt. Seltsam a saját hatosunk magasságából emelt magas röppályán az ellenfél kapujába, ami a messze kimozduló kapus fölött a hálóba hullott. (Kölcsönjátékosunk utólag tudatosnak nevezte a gólját). A végén pedig az időközben megérkező Palágyi játszott össze Hlavacska Andrással, és védelmünk oszlopa két gólpassz után maga is feliratkozott a góllövőlistára. 

A vége tehát 5-1-es szenzációs győzelem lett, amiért még akkor is babérkoszorút, diadalmenetet és hetvenkét szűzlányt érdemelnének a fiúk (persze fejenként), ha mi lettünk volna kilométernyi cserével, és az ellenfél küzd végzetes emberhiánnyal, illetve alkoholproblémákkal. A fentebb lefestett körülmények miatt viszont a Tejút csillagaiból kellene kirakni a hősök nevét. Hlavacska András a csapat összetartásáért és elöl-hátul mozgatásáért, Tamás a zseniális góljaiért, Palágyi a meccset lezáró akcióért, Porkoláb hátul harcos labdaszerzéseiért, és mert gyorsaságával bármikor életveszélyes helyzetet teremtett, Seltsam pedig védőmunkája mellett azért érdemli meg, hogy az égboltról emberek milliárdjai elé tükröződjék neve, mert saját csapatának érdekét félretéve úgy küzdött értünk, mintha ő is öt éve velünk lenne.

Nem utolsósorban az ellenféltől is még fair play-en messze felüli gesztus, hogy engedték saját játékosukat a mi sárga mezünkben pályára lépni, ami nélkül nekünk esélyünk nem lett volna.

Kozelito Tél - The Signed 5-1

   kapu: Görög

   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Seltsam

   gól Hlavacska T. 3, Seltsam, Hlavacska A

Cím

Ha múltkor kapusgondokat és a csapat szétesését vizionáltuk, akkor nagyot fordult a világ. Most ugyanis ha sokan nem is, de legalább cserével voltunk, sőt mi több, a múltkor már temetett Tinkó is feltámadt poraiból, és gy a kapusgondok legalább erre az egy, ámbátor igen kemény meccsre megoldódtak. A pálya mellet realizáltuk, hogy egykori kerettagunk, Vaderna úgy megijedt félelmetes hirnevünktől, hogy inkább otthon maradt, sajnos a kétszeres bajnok ellen ennek ellenére sem mi voltunk az esélyesek.

Arról persze szó sem lehetett, hogy eleve feladjuk a meccset, a lehetőségekhez képest próbáltuk a legjobbunkat nyújtani, maradjunk annyiban, hogy az igyekezet is látszott, meg a hátrányos körülmények is. Az első félidő esemény történetéhez egy beszedett és egy szerzett gól tartozik. Előbbi egy félpályánál felelőtlenül elpasszolt labda folyománya, utóbbit Hlavacska Tamás érdemelte ki egyszemélyes letámadó akciójával.

A játék képéhez annyi, hogy nem voltunk ugyan rosszuk, egyértelműen alárendeltek se, helyzeteink is voltak, nem annyi ugyan, mint a korábbi meccseken, de azért néhány. De az is látszott, hogy nem életünk meccsét játsszuk, és hogy nincs átütőerő támadásainkban, felállt védelem ellen nem tudunk sokat felmutatni, illetve az elfogadhatónál több a könnyelműsködés, oda nem figyelés.

Az események aztán akkor pörögtek fel, amikor  a második félidő elején Palágyi félpályától egyedül kiugrott volna, mire az ellenfél visszarántotta, a játékvezető pedig ellenünk itélt szabadrúgást. Pár másodperc múlva szöglettel következett az ellenfél, és mivel nálunk a csapat fele még mindig nem tért napirendre a megelőző eset fölött, emberfogás helyett az isteni gondviselésre biztuk a gólveszély elháritását, sajnos sikertelenül. És ha ez még nem lett volna elég, félpályánál elszórt labdákkal rendre helyzetbe hoztuk a bajnokot, és rövid idő alatt újabb két gólt kaptunk. Azért is bosszantóak a kihagyások, és a gólok, mert amikor a mi védelmünknek volt ideje felállni, akkor a mi kapunknál sem esett sok helyzet.

A végefelé egyre nyilvánvalóbb lett, hogy itt mi ma pontot nem szerzünk, ezért már csak a becsületünkért harcoltunk. Palágyi egy kapufával jelezte, hogy veszélyesek vagyunk, majd Hlavacska Tamás értékesitett egy lecsorgó labdát. Hátul Tinkó mutatott be néhány védést, közülük örökké emlékezetes marad, amikor a rövid saroknál blokkolt próbálkozás után a kapunkkal szemben álló csatár az üres kapura lőhetett, de Tinkó negyven méteres vetődéssel a második lövést is hatástalanná tette.

Azért akkor már bekaptunk még egy gólt, és 2-5 lett a vége, annak idején 2010 novemberében a két csapat első meccsén 2-6 volt, az előrelépés tehát megkérdőjelezhetetlen.

A meccs arról is emlékezetes marad, hogy a kétségtelenül bosszantó hibák után néha elég határozott hangnemben figyelmeztettük egymást, erről a meccs után higgadt fővel is kialakult egy diskurzus, hogy mennyi pofázás célravezető, ha azt is figyelembe vesszük, hogy voltaképpen egy baráti célú társaságról van szó. Másrészt a vereség okainak kutatásába is jó mélyen belementünk. Játékunk pár gyenge elemét fel is fedeztük. Ezt most annyira nem teregetnénk ki.

A mai meccs értékeléséről pedig még mindig nem sikerült megegyezni. páran úgy látták, hogy nagyrészt álltuk a sarak, és egy-egy ki nem kényszertett hiba vezetett vereségünkhöz. Lapunk szerkesztősége úgy látja, hogy körülbelül ugyanannyi hibát követtünk el, mint más nem kiemelkedő meccsünkön, csak most a bajnokság egyik legerősebb csapata ezt megtorolta, illetve ezen a szinten játszva, mindössze egy cserével, és olyan gyenge edzettségi állapotban, amilyenben vagyunk, és azon a tudásszinten, ahol vagyunk, szükségszerű volt, hogy előbb-utóbb gólokban mérhető hibákat fogunk elkövetni. Tessék választani.

Tulajdonképpen a mai meccstől senki nem várta, hogy lesöpörjük a kétszeres bajnokot. A vereség módja, a gólok elkerülhetősége a vitatott téma. Meg ismét az, hogy az elmúlt két meccsünket kellett volna megnyernünk. Meg akkor már a most következőket is.

Kozelito Tél - Hazafias Népfront 2-5

   kapu: Tinkó

   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tóth

   gól: Hlavacska T. 2

Megy a vonat, megy a vonat

Újabb megrázkódtatás érte a fiúkat, és már olyan pletykák is felmerültek, hogy jövőre már el sem indulunk. A két hetes szünet nagy része bizakodással és felkészüléssel telt, a viharfellegek csak akkor kezdtek gyülekezni, amikor Tinkó emlegette nehéz anyagi helyzetét. A vihar hamar kitört, és a keretösszeálltás során, a meccs előtti nap délutánján Tinkó közölte a csapat vezetőségével, hogy hazautazik Békésre, és a dolgok rendeződéséig, vagyis egy előre ki nem számitható időpontig ott is marad, ezért pedig kénytelen visszavonulni a Kozelitoban való szerepléstől.

Ezért aztán némileg hátrányos helyzetbe kerültünk, kapus és csere nélkül kellett kiállnunk,a vészkapus szerepét Görög vállalta el, és csak abban reménykedtünk, hogy erős mezőnybeli négyesünk a kedvezőtlen körülmények között is lehozza a meccset. Cseréje szerencsére az ellenfélnek sem volt, tehát legalább attól nem kellett félnünk, hogy szétfutnak minket.

Egy ima elrebegése után belekezdtünk tehát, sajnos azonban a fohász lassan hatott, mert a meccs első lényegi eseményeként egy szöglet és egy hibás védelmi megmozdulás után már hátrányban is voltunk. Nem sokkal később egy nagyon szépen kijátszott akció után Hlavacska András idénybeli első góljával egalizáltunk, de ez az öröm sem tartott örökké, mert még mielőtt átvehettük volna az irányítást, az ellenfél csatára megint megtalálta a lövőhelyzetet, és a hatosról gólt lőtt. Pedig mezőnyben egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet, labdabirtoklásunk és a kialakított helyzetek száma körülbelül azonos volt, csak a befejezések alakultak másként. Szenvedéseinket még tovább fokozta, hogy képesek voltunk szögletből fejesgólt kapni, ráadásul a hosszúról, látványos helyezkedési hiba révén.

A második félidőben tehát nekünk kellett futnunk az eredmény után, időnként kockáztatva azt, hogy kinyílunk hátul; illetve mivel az ellenfél néha öt mezőnyjátékossal játszott, mezőnyben kvázi emberhátrányban játszottunk.
A reményeinket visszahozó gólt Palágyi lőtte, és letámadó taktikánk révén egyre többször jutottunk el lövésig. Ahogy azonban a legutóbbi fordulóban, úgy most is körbelőttük a kaput, illetve többször ziccerből a kapusba lőttünk. Hlavacska Tamás egyszer félpályáról megpróbált kapásból az üres kapuba lőni, de szorongatott helyzetében pár centit tévedett. Közben a mi kapunk előtt is adódott néhány meleg helyzet, egyszer csak a kapufa mentett meg minket, illetve egyszer az sem, és a labda a hátvédek és a kapus lábai között megtalálta a rést a kapunkba.
Újra kétgólos hátrányból kezdhettünk kapaszkodni, de nem minden siker nélkül, mert Hlavacska Tamás belőtt egy helyzetet, és ismét elérhető közelségben volt a pontszerzés. Az utolsó percben egy kipattanó labda Tóth elé került, de ő fölé lőtt, és ezzel vége is lett.
Három forduló után három ponttal állunk, ami azért annyira nem jó, illetve a kapusposzton való hiány még ennél is súlyosabb krízist teremthet, ami miatt gyorsan ki kellene találnunk valamit.

Kozelito Tél - Zalagyöngye AM 3-4

    kapu: Görög

   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tóth

   gól: Hlavacska A., Palágyi, Hlavacska T.