De sok eső, de sok sár

Az első meccseken többnyire még élni szokott a küzdőszellem, és többnyire komolyan szoktuk venni a nagy nyári fogadkozásokat, hogy na most aztán tényleg eljárunk meccsre, és tényleg lesöprünk mindenkit. Hát nem teljesen így indult. A szezon nyitómeccsét kaptuk, szombat korán reggel, és sajnos két játékosunk, Görög és Tóth csúnyán elaludt. Egyébként is neccesen lettünk volna, egy cserével, de a tragikus elalvások következtében három mezőnyjátékossal kellett kiállnunk.

A meccs képéhez még az tartozik hozzá, hogy végig szakadt az eső. A hátráltató tényezőkkel igyekeztünk a lehető legkevesebbet foglalkozni. Az elején tulajdonképpen roppant taktikusan játszottunk, hárman a kapu elé tömörülve próbáltuk azt a három embert fogni aki akkor épp veszélyesnek tűnt, illetve gyors kontrákkal egy-egy ember kirobbant, hát a játék képében kevésbé, de az elméletben még az is benne volt, hogy vezethetnénk. Nem sikerült, sőt még mi kaptunk gólt.
Az első félidőből még az a jelent említésre méltó, amikor Hlavacska Tamás rá nem jellemző módon hátulról beletaposott ellenfelébe, mindenki nagy megrökönyödésére, se Tomiban, se a meccsben nem volt ez benne. Szerencsére megúsztuk kiállítás nélkül.

Mintegy negyed óra játék után aztán Görög befutott, kiegészültünk négy főre, kár hogy akkor már hátrányban, kifulladva, illetve továbbra is csere nélkül küzdöttünk. A labdabirtoklásunka zért némileg feljavult, sajnos ez azzal is együttjárt, hogy a kontrázás helyett felállt fal ellen kellett volna támadnunk, márpedig ugye ha valaki hatékonyan védekezik felállva, az a Bozsik.

A második félidőben aztán kaptunk egy gólt, meg volt egy eszméletlen nagy lövés, amit kapusunk éppen a keresztlécre tudott tolni, és onnan pár miliméterrel a gólvonal elé pattant vissza a laszti, ezt tehát megúsztuk. A félidő közepe táján Hlavacska Tamásnak sikerült a jobbszélen lefordulnia védőről, majd bevernie a gólt a hosszú sarokba.

Itt akár meg is fordíthattuk volna a meccset, de sajnos elég ritka volt, hogy kidolgozott helyzetből jussunk el lövésig. Az utolsó percben már Tinkó is a félpálya környékén szambázott, de ez is kevés volt, maradt az 1-2. A következtetések nyilvánvílóak, önfegyelem, a csapat iránti alázat kellene, teljesen nyilvánvaló, hogy ha kezdéskor hatan vagyunk ott, akkor kedvezőbb eredmény születik. Azért is fájó a pontvesztés, mert ahogy a sorsolást elnéztük, ebben a szezonban ebben a ligában egyszerűen nem lesz olyan meccs, amiről előre lehet kalkulálni a három ponttal. Hát, akkor majd talán legközelebb.

Kozelito Tél -  Bozsik program 1-2

   kapu: Tinkó

   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi

   gól: Hlavacska T.,

Itt van az ősz, itt van újra

A bajnoki szezonra való felkészülés során, egy héttel a bajnoki rajt előtt mintegy főpróbaként került sor az aktuális Emirates (ejtsd: emirátesz) Kupára. A helyszín és az ellenfelek már ismertek, a formaidőzítést és az új tagok beépítését lehetett volna erőltetni, ha ugyan itt lettek volna az új tagok.
Első meccsünk a Hajcsatok ellen volt, és mivel nekik inkább a próba, mintsem a kulcsjátékosaik voltak itt, mi számítottunk esélyesnek. Ennek megfelelő mennyiségben, idény elejéhez képest igen tűrhető játékkal dolgoztuk ki a helyzeteket. A gólszerzés egy ideig nehezen ment, aztán Palágyi beadása után Tóth Olivér parádés sarkazással terelte a hálóba az első gólt. A vezetést később Hlavacska Tamás, majd egy bombagóllal Görög tette biztossá. A második félidő közepén Tóth O. lőtt két kapufát, egy "szépet", és egy "csúnyát", egyet a kezdőkörből, egyet üreskapura. A végefelé kaptunk két gólt, főleg a második volt idegesítő, mert két emberen megpattanva, a kapus keze alatt átcsúszva éppenhogy átgurult a gólvonalon. Így a vége szoros lett, nem kellett volna annak lennie, addig simán eldönthettük volna, de így izgulnunk kellett, az ellenfél öt mezőnyjátékossal támadott, de kihúztuk.
Második meccsünkön a Dinamo ellen úgy alakult, hogy egész végig letámadtunk, és sikeresnek mondhatjuk a taktikát. Az ellenfél többnyire csak íveléssel tudta kihozni a labdát, azt pedig hátvédeink hiba nélkül hatástalanították. Végig mezőnyfölényben, a kapussal nem mindig elbírva, végül 3-0-ra győztünk, az előző meccshez hasonlóan Tóth O., Görög és Hlavacska T. szerezték a gólokat.
Mivel a kupára három csapat nevezett, oda-vissza vágós körmérkőzésre készültünk. Eszerint újra a Hajcsatok következett. Sokáig nem esett gól, mondhatni "közönségszórakoztató nulla-nullát" játszottak a csapatok, illetve Tóth O., Palágyi és Görög versengve rugdosták a kapufákat. A második félidő közepén Hlavacska András aztán beverte a vezető gólunkat a rövid sarokba, kár hogy hamar odalett az előny. Előbb valami kontrolálatlan kavarodás következményeként kaptunk gólt, aztán kontrából, és máris hátrányban voltunk. Ekkor történt, hogy egy szabálytalanság után az ellenfél vissza akarta adni a labdát, de kapusunk megzavarodott az őt letámadó csatártól, így a labda fölötte a kapunkba esett. Az ellenfél ezt a sportszerűség maximumának gyakorlásával azzal kompenzálta, hogy rögtön rúgott egy öngólt, így a tulajdonképpeni 1-2 helyett 2-3-ról folytattuk. Sajnos többre már nem futotta, ez maradt a végeredmény is.
Az utolsó meccs, ismét a Dinamo ellen, azért lesz emlékezetes, mert a pályafoglalás lejártával, mintegy tíz perc játék után, számunkra kedvezőtlen részeredménynél félbeszakadt. A játékidő bő harmadának eltelte után a világ egyetlen pályáján sem hirdetnek végeredményt, most se tegyük. Azonkívül említésre méltó, hogy nem mi késtünk el, sőt éppen azért tudtuk időben elkezdeni a kupát, mert mi még a csapatunk részéről indokoltnál korábban teljes létszámban megjelentünk, továbbá nem mi hosszabbítottunk a saját meccsünkön, hátha kijön az elvárt eredmény, nem nekünk volt szükségünk meccsek között öt-tíz perces szünetekre, ráadásul a pályafoglalást sem mi intéztük. Tehát ha valaki ártatlan abban, hogy nem fértünk bele az időkeretbe, akkor azok mi vagyunk, ellenben ha valakit károsan érint, hogy az utolsó meccsből hátralevő húsz percet nem játszhattuk le, azok is mi vagyunk. Maradjunk annyiban, hogy az utolsó meccsen tíz perc játék után mért, ránk nézve előnytelen állást semmilyen körülmények között nem fogjuk végeredménynek elismerni. A kupán tehát mi három meccsen elért hat ponttal és 8-5-ös gólaránnyal végeztünk.

Nem a kupához, hanem az idény elejéhez és a keretkialakításhoz tartoznak az igazolási hírek, amelyeket jobb híján ugyanebben a bejegyzésben teszünk közzé.
Fehér Renátó ebben a szezonban is a Slavia Praha első csapatával edz.
A kapusgondokat Tinkó, és a most frissen igazol Tóth Máté, szurkolói klubunk elnökének öccse, a B liga egyik nagy reménysége felválltva fogják orvosolni.
A sokszoros bajnok Hazafias Népfront visszavonulásával bő keretünk Vaderna Gábor és Papp Gergely játékjogával gazdagodik. Előbbi játékost nem kell bemutatnunk a Kozelito Tél híveinek, hiszen a B ligában időnként már kisegített minket. Papp Gergely nevét pedig a gólbányák mellett kell keresni a bölcsészliga térképén, ő az, aki tavaly csak az őszi idény alatt 21 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját.

Az Emirates kupán részt vettek: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó, Tóth O.
gól: Tóth O. 2, Hlavacska T. 2, Görög 2, Hlavacska A., öngól

In Memoriam Petykó Márton

Hiába, nem lehet elrejteni, a hegyfokra épült várost, a tehetség utat tör magának. Petykó Márton Tehetségét éveken át sikerrel tudtuk eltitkolni a menedzser-hiénák elől, de nem tarthatott örökké. Az angol első osztályban szereplő Lancaster United olyan fizetést ajánlott neki, amivel a hazai klubok nem tudnak versenyezni, ezért nevezett játékosunk legalább három évre a légiósok keserű kenyerét fogja enni. Ugyan az elmúlt időszakban fellépései már megritkultak a csapatban, de nem hagyhattuk, hogy búcsú nélkül távozzon tőlünk.
Összeraktunk tehát egy kupát, ahol a Hajcsatokkal, és az eddig számunkra ismeretlen Szent Anna FC-vel mértük össze tudásunkat, nem mellékesen abban a reményben, hogy ez a következő szezonra való felkészülésünket is szolgálni fogja.
Az első meccs a Szent Anna FC ellen egy kicsit döcögősen indult, aztán Palágyi, aki saját bevallása szerint egész nyáron nem ért labdába, egy bombagóllal megadta az alaphangot. Nemsokára kaptunk is egyet, de nem bánkódtunk, mert egyre inkább átvettük a játék irányítását, és lassan jönni kezdtek a gólok is. Halvány emlékeink szerint Porkoláb, Petykó és Hlavacska A. lőttek még gólt az első félidőben. Ezzel nagyjából el is dőlt a három pont sorsa.
Mégis arról marad emlékezetes a találkozó, hogy az ellenfél jámborságot sugalló neve és a meccs paprikás hangulata között mekkora ellentét húzódik. Az még nem precedens nélküli, hogy Palágyi vagy Hlavacska A. szóváltásba keveredjen, de hogy a minden kívül és felül álló entellektüell, Petykó a "Törleszthetek?" kérdéssel forduljon a csapatkapitányhoz, majd pár másodperccel később kétkezes lökéssel helyezze vízszintesbe az ellenfél játékosát, az azért tényleg jelzi, hogy valami kimozdult a rendes kerékvágásból. Petykóra persze a róla elnevezett tornán egy ezredmásodpercig sem haragudtunk ezért. Az meg már a vicc kategória, amikor az ellenfél éretlen játékosa öt-hat gólos hátrányban "ennyi volt" és "ennyit tudsz" beszólásokkal próbál emberkedni egy jól sikerült megmozdulás után.
Az öt-hat gólnyi különbség emlegetésével megelőlegeztük, hogy további gólokat lőttünk, mivel úgy is volt, Palágyi folytatta a gólgyártást, aztán Göröggel lövetett gólokat Porkoláb, a meccs vége pedig a Hlavacskáké volt, Tamás a kapust is körbefutva, András félpályától két akasztást elszenvedve, de így is mindenkit legyorsulva talált be.
A meccsen 9-1-es végeredményt számoltunk, aztán a gólszerzőket összeszedve úgy tűnik, hogy 10-1 volt. A gólszerzők: Palágyi 3, Hlavacska A. 2, Görög 2, Porkoláb, Petykó, Hlavacska T., ebben ugye mindenki egyetért?
Szünet következett, amikor láthattuk, hogy a Szent Anna fáradtan is 3-1-re legyőzi a Hajcsatokat, míg mi rendet rakhattunk a fejekben, mielőtt a Hajcsatok elleni bölcsész örökrangadó következett volna.
A rangadón elvileg esélyesnek tartottuk magunkat, aztán öt perc után már hátrányban is voltunk. Jöhetett volna a világvége-hangulat, de megúsztuk, és gyorsan fordítottunk. Az első gól elég kabaré volt, Porkoláb kisodródva az alapvonal közeléből rúgott egy gyertyát, amit a kapus megfogott, de hátvédjével ütközve kiejtett, a félpályától sprintelő Palágyi pedig a hálóba sodort. Nem sokkal később Porkoláb és Hlavacska T. is betalált így egyre biztosabbnak tűnt győzelmünk, főleg amikor a félidő lefújása előtt Porkoláb ismét betalált. Az ellenfél most valamiért formán kívül volt, ez a győzelmi esélyeinknek jót tett, de a meccs színvonalának és hangulatának nem, a második félidőnek egészen "szenvedjünk még egy kicsit együtt, amíg le nem fújják" hangulata volt. Helyzeteink voltak, gól sokáig nem. A meccs utolsó akciójából aztán Palágyi ugratta ki a hatos jobb oldalán mozgó Hlavacska Andrást, ő átvette a labdát, és már csak a kapussal nézett szembe, ám példamutató önzetlenséggel mégis a nálánál is jobb helyzetben levő Petykó elé passzolt, aki természetesen értékesítette a helyzetet. Ezzel a meccs 5-1-es győzelmünkkel zárult, de még annál is nagyobb öröm, hogy Petykó a csapatbeli utolsó labdaérintésével gólt szerzett, és ezzel távozik körünkből.
Ha akarunk győztest jelölni a kupán, akkor azok kétségtelenül mi vagyunk. További edzőmeccsek még lesznek. A bajnokságra a keret kialakítása még folyamatban van.
Az In Memoriam Petykó Márton tornán megjelentek: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T. Palágyi, Petykó, Porkoláb M., Tinkó
gól: Palágyi 4, Porkoláb 3, Hlavacska A. 2, Petykó 2, Görög 2, Hlavacska T. 2.