A meccs utáni értkezleten arról faggatták sajtóreferensünket, hogy vajon mi lesz a mostani blogbejegyzés címe. Ezt ő a "Még nincs meg" felkiáltással válaszolta meg, és mivel az adott szó kötelez, így a blogejegyzésnek tényleg ez lesz a címe. Mivel azonban ezzel már megvan a blogbejegyzés címe, így mindenki kedvére szanaszét metaforizálhatja, hogy vajon mi nincs meg. Talán az első tavaszi pontjaink, vagy az összetartás és a jó játék?
Tavaszi első meccsünkön az új csapatmezek is debütáltak - távszurkolóink megnyugtatására közöljük, hogy az aranysárga színeket nem hagytuk el, csak az elmúlt négy évben csatlakozott tagokat szereltük fel - azonban az élet és a játékvezető kegyetlenségének következtében a két sárgamezes csapat közül nekünk kellett megkülönböztető jelmezt hordanunk, a mezavató meccsen tehát önhibánkon kívül kukásnak néztünk ki,
A meccs kezdeti szakaszában nyújtott lejtesítményünkről megoszlanak az értékelések. Egyesek szerint jó volt. Annyiban biztos, hogy a saját térfelünkön tömörülő védekezés, és a ladbaszerzés után kirobbanó kontrázás körülbelül az, amit egy ilyen meccsen nekünk játszani kell. A probléma azzal volt, hogy ekkor is látszott, az ellenfél játékosai technikailag felülmúlnak minket, és ha kedvük tartja egy-az-egyben is megvernek minket.
A kontráink azonban az első két kísérlet pontatlansága után sikerrel jártak. Hlavacska András robbant ki szokása szerinti űrhajókat megszégyenítő sebességgel, azonos vezetéknevű Tamáshoz játszott a bal szélre, aki szokása szerint beverte a ziccert. Nem sokkal később Palágyi vállalkozott szorongatott helyzetből lövésre, bombája majdnem kettétörte a keresztléc vasát, sajnos öt centivel a gólvonal előtt pattant le a labda, így nem esett újabb gól.
A továbbiakban aztán megmutatkozott, hogy nem uraljuk a pálya közepét annyira, amennyire illene, néhányszor átkígyóztak védelmünkön, a gólokat mégsem ebből kaptuk, hanem kevéssé kidolgozott távoli lövésekből. Persze ez ugyanannyira fájó. Meg az is fájó, hogy rögtön kettőt kaptunk, és félidőben már hátrányban voltunk.
A továbbiakban próbáltunk kapaszkodni, de az irányítást a meccs fölött nem tudtuk megszerezni, inkább csak momentumaink voltak, mint fölényyünk bármilyen tekintetben. A második félidőben további két gólt kaptunk, ami azért nem torkollt megalázásba, mert Hlavacska Tamás másodszor is betalált, így alakult ki, a játék képének megfelelő 2-4-es végeredmény.
Természetesen a bekapott gólokhoz, és a vereséghez a mi hibáink járultak hozzá, amiket rá lehet fogni az idény elejei formára, a téli felkészülés hiányosságaira, vagy formaingadozásra, de lehet hogy ez félrevinné az igazság szekerét. Nem hibáztunk ugyanis többet mint egy közepes idényelejei meccsünkön, annyi a helyzet, hogy ezek a bajnokaspiráns ellen nem fértek bele.
Kozelito Tél - Zsuga Bonito 2-4
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb, Tinkó
gól: Hlavacska T. 2
