Jövünk mi még ugyanabba az utcába

Szezonbeli második meccsünkre már majdnem sikerült lezárni az átigazolási küzdelmeket. Észlelve, hogy egy kicsit túl sokan leszünk, a mai meccsre nyolcan, azaz három cserével, amiből különböző rendű problémák lehetnek, gyorsan akcióba léptünk, és igazoltunk még egy játékost, Lukács Levente személyében.
A túl sok játékos adta krízist végül késésekkel gondoltuk megoldani. Abban a pillanatban, amikor a játékvezető a pályára hívta a csapatokat, négyen voltunk jelen, a kapus posztját így Szerényi vállalta el. Szerencsére annyi időt még tudtunk rétenni, hogy kiegészüljünk öt főre, és kezdetét vette a játék a rutinos Mókusok, a tavalyi A-ligás csapat ellen, akikkel A-ligás korunkban oly sok kiesési rangadót játszottunk.
Az első félidő legnagyobb eseménye egy gól volt, értsd egy gól esett, Palágyi játszott össze Purosszal, majd gurított a hálóba. Góljával átvette a vezetést a csapat örök góllövőlistáján. A lendületünk nem tört meg, és a továbbiakban is birtokoltuk a labdát, gyártottuk a helyzeteket, melyek azonban nem növelték a gólok számát. Sajnos erre a meecsre is igaz, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. A második félidő közepén beszedtünk két gólt, a másodikat különösen bosszantó helyezkedési hibából, és máris hátrányban voltunk.
Temrészetesen mindent megpróbáltunk, egymás után vezettük a támadásokat, Görög és Purosz révén rúgtunk két kapufát, talán háromszor földharc-jellegű jelenetek között tisztáztak az ellenfél védői a gólvonalról, csak a gól nem jött össze.
Félidőben Pálfy is befutott, négy cserénk lett volna, ha nevezett játékos nem dönt úgy, hogy lemond a játéklehetőségről. A cserének dinamikusan kellett volna mennie, az első félidőben nagyjából még ment is, a másodikban néha már lasszóval kellett lehozni cserélni a játékosokat a pályáról, amit az egalitaránus szellemmel szemben elkövetett kihágás mellet azért is jobb lett volna spontánul és gördülékenyen intézni, mert a második félidő részeredménye 0-2 volt, nyilvánvalóan változtatni kellett volna.
Lelőttük a végét, kikaptunk. Nagyon sokadik olyan meccs, ahol minden tekintetben felülmúljuk az ellenfelet, gyakorlatilag egykapuzunk, csak a gólszerzés nem jön össze, és egyetlen góllal többet rúg az az ellenfél aki a félpályán alig jött át.
Kozelito Tél - Martin és a Mókusok 1-2
   kapu: Szerényi
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Lukács, Kántor, Palágyi, Purosz, Tinkó
   gól: Palágyi

Jöttök ti még a mi utcánkba

Oly nagy volt a nyár... Szórványos barátságos meccseken túl nem sok szervezett programunk volt, mondhatni egyébi edzésterv alapján készültünk. Az idei keret kialakítása sem zárult még le, tavalyhoz képest egy rutinos kapussal erősödhet a keretünk, de szerződés egyelőre sem vele, sem a törzsgárda tagjaival nincs aláírva.
Tinkó véges energiájára hivatkozva lemondott a csapatkapitányi posztról. Mivel a Kozelito Télnél nem pozíciókat osztogatnak, hanem feladatokat, abban egyeztünk meg, hogy Görög, Palágyi és Tinkó közül mindig az fog a csapat képviseletében tevékenykedni, aki éppen ráér.
Ezen gyors summázat után ugorgyunk a ami első meccsre, ahol a KRE Főnixeket fogadtuk, akiktől tavalky oly fájó vereségeket szenvedtünk, és akik végül a bronzérmet is elvitték előlünk. Alkalmi keretünk nagyrészt a legrutinosabb játékosokból állt, kiegészülve erdélyi kölcsönszerepléséből átmenetileg itt tartózkodó Purosszal.
Meg akartuk mutatni, hogy a tavalyi vereségek ellenére tudunk játszani, tudunk pontokat szerezni. Az első tíz perc mezőnyjátékkal és talán enyhe fölényünkkel telt, amikor ellenfelünk szöglet utáni fejessel megszerezte a vezetést. Utólagos elmondások szerint elég háromesélyesnek tűnt a találkozó: egyesek fejében megfordult, hogy megint ki fogunk kapni a semmiből, mások lehetségesnek, vagy éppen biztosnak tartották fordításunkat.
Szerencsére a mi góljainkra nem kellett sokáig várni. A Porkoláb elleni szabálytalanságért megítélt szabadrúgást Hlavacska bombázta be a léc alá, ezzel megszerzve az új szezon első sárga-fekete gólját. Alig egy perccel később Hlavacska szerzett labdát, Görög kiugratta Puroszt, centerünk egy csellel kimozgatta a kapust, majd a hálóba gurított, és már mi is vezettünk. Még a félidő vége előtt Porkoláb vert egy jó nagy gólt a kapu jobb oldalába.
A 3-1-es állás elvileg jó, gyakorlatilag sötéten emlékeztetett arra az eredményre, amiről júniusban elbuktuk a bronzmeccset. Most azonban nem következett be összeomlás, vagy ha igen, akkor nem a mi oldalunkon. A meccs nagy részében letámadtunk, még az ellenfél térfelén igyekeztünk megzavarni az ellenfelet. A letámadás sikeréhez nélkülözhetetlen volt, hogy a hátul biztosító Hlavacsaka-Porkoláb páros az összes párharcát megnyerte, és az összes felívelést hatástalanította; illetve az egy cserénket okosan használtuk ki.
Purosz megszerezte a csapat negyedik gólját, újfent bizonyítva, hogy még nem felejtett el játszani. Lényegében eldőlt a meccs, felborult a pálya, és a folytatásban szinte percenként kerültünk helyzetbe. A közönség igényeit gálázással gondoltuk kielégíteni: Palágyi háttal (!) vett át egy magas labdát, majd belsővel a kapus fölött emelte be ötödik gólunkat. Nem sokkal később Görög kényszerítőzött tankönyvbe illően Purosszal, majd lőtt a hosszú felső sarokba. Az ellenfél is kivette részét a gálából, hátvédjük egy alkalommal úgy mentett saját gólvonalán sarokkal, hogy egyben felbőrözte ott ólálkodó csatárunkat. Ezt a szezon legszebb akciójával válaszoltuk meg, melyben négy mezőnyjátékosunk járatta lábról lábra a játékszert, Palágyi jobbról jövő beadását Purosz sarokkal még továbbtette Görög elé, akinek lövése azonban elkerülte a bal felső sarkot.
Sok helyzetet kihagytunk, egyáltalán nem lett mindenből gól, amiből lehetett volna, bár azért a gólok száma elég magas. A végén Purosz újra betalált, részéről tehát mesterhármassal, a csapat részéről magabiztos győzelemmel indult a szezon.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 7-1
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Purosz
   gól: Purosz 3, Hlavacska A., Porkoláb M., Palágyi, Görög