Az őszi idény utolsó fordulójában a közelítő tél beáltának küszöbén a Kofolát fogadtuk. A forduló előtt egy pont előnnyel vezettük a tabellát, a mi meccsünk kezdetekor már tudtuk, hogy az üldöző Martin megnyerte a meccsét, tehát akkor és csak akkor telelhetünk az első helyen, ha mi is nyerünk.
Ennek megfelelő lendülettel kezdtünk bele, és az első percekben már rommá lőttük a kapust, sajnos a hálót még nem. Élőben is tapasztalhattuk, miért tudott a Kofola értékes pontokat rabolni az élbolyba tartozó csapatoktól. De védelmük szilárdsága nem tarthatott sokáig, a félidő fele táján berámoltunk kettőt, az előkészítés mindkétszer Kántor érdeme, a befejezés először Palágyié, másodszor Matié. Nem sokkal később azonban be is kaptunk egy gólt felívelés utáni fejesből, így a meccs továbbra is nyílt és háromesélyes volt,
Mezőnyben azért sokat birtokoltuk a labdát, és összképre inkább mi domináltunk, és helyzeteink is akadtak. Kántor tényleg megunhatta, hogy korábbi szezonokban a házi gólkirályi címmel kellett beérnie, és most a gólpasszkirályi címre tört, és a harmadik gól is abból született, hogy bombaerősen előreívelése megtalálta Matit a hatoson. A beadás ugyan derékmagasságban érkezett, de szerencsére Matinak a feje található abban a magasságban, így erőlködés nélkül csúsztathatta a kapuba a labdát. Pár perccel később egy szöglet után Kozma tette a labdát Görög elé, aki egy igazítás után a kilencesről kilőtte a hosszú alsót. Ahogy az első félidőben, úgy a másodikban is a két lőtt gólt követte a bekapott, csúnyán lekontráztak minket, és megcsinálták a 2-1-es szituációt.
De aggódnunk igazából nem kellett, az utolsó percekben is inkább mi támadgattunk, és mi alakítottunk ki további helyzeteket. Végül három ponttal gazdagodtunk, és így egész télen nézhetik a liga követői, hogy mi vezetjük a tabellát - a márciusi viszontlátásig, vagy még tovább.
Kozelito Tél - Kofola 4-2
kapu: Belányi
mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Mati, Palágyi
gól: Mati 2, Palágyi, Görög
