Szeptember 17-én, egy felhős, néha esős szombaton gyűltünk össze azért, hogy egy kis tornával kísérjük utolsó (?) útjára a Kozelito Telet. Résztvevőnek olyan csapatokat kértünk fel, akikkel sok ki-ki meccset játszottunk hosszú fennállásunk alatt, és tiszteletteljes keretek között versengtünk. A Martin és a mókusok, a Polszki, illetve a Hajcsatok vállalták, hogy jelenlétükkel emelik az ünnepség fényét.
 |
Osvald és Palágyi értekeznek
|
Az időpontot még augusztusban kitűztük aszerint, hogy törzsgárdánk tagjai közül sokan el tudjanak jönni, így nyolc játékossal jelentünk meg. Fehér és Tóth M. személyében két kapusunk jött el, és több ötlet hangzott el, hogyan oszthatnák be a játékperceket. A helyszínen úgy tűnt, Tóth fog védeni a meccsek első félideiben, Fehér a másodikokban; ám Tóth a Martin ellen nem vállalt szereplést, így azon a meccsen végig Fehér táncolt a ketrec előtt. Egyébiránt azzal viccelődtünk, hogy a tornán többen úgy szerepeltek, ahogy tőlük megszoktuk: Hlavacska nem jött el, Pálfy elkésett, Puroszt sérülés fékezte...
 |
Fehér a kapuból figyeli Tinkó mozdulatát
|
Első meccsünkön az A-ligás Polszki ellen léptünk pályára. Ahogy gondoltuk, nagy iramú, sok futást jelentő találkozó volt, és a technikai színvonal is az A-ligához volt méltó. Nem is mindig tudtuk tartani a lépést. Az első félidő közepén védelmünk kihagyott, és hátrányba kerültünk. A mérkőzés egyes szakaszaiban egész tűrhető arányban birtokoltuk a labdát, és helyezteket is kidolgozgattunk. De erre a meccsre különösen, és sajnos a torna egészére is igaz, hogy a védelmünk és a támadószekciónk elszakadt egymástól, rendre nem értünk vissza védekezni, ellenfelink pedig könnyen alakíthattak ki létszámfölényes helyzeteket. Nagy mentések, szerelések és kapusbravúrok bőven akadtak, de arra nem lehet taktikát alapozni, hogy majd az utolsó pillanatra mindig pont odaérünk. Úgy is mondhatnánk, hogy ezen a szinten a hibákat nem hagyják megtorolatlanul. A második félidőben egy reménysugár felcsillant, Kántor távoli lövése átjutott a kapuson és a bal alsó sarokba gurult, ezzel ideiglenesen kiegyenlítettünk. De alig valamivel később megint egy védőt hagytunk két támadóra, amiért góllal fizettünk. Természetesen az utolsó percekben is futottunk az eredmény után, de kiegyenlíteni nem sikerült. Ezt akkor csak mérsékelten bántuk, hiszen még két meccs várt ránk jelentős pontszerzési eséllyel.
 |
Purosz lövése úton a háló felé
|
A pihenő után a Martin és a mókusok csapata ellen folytattuk. És tényleg ott folytattuk, ahol abbahagytuk, mert sem egységes taktikát, se megkoreografált támadásokat, de módszeres védekezést nem mutattunk fel. Saját szögletünk után lekontráztak minket és hátrányba kerültünk. És még az első félidőben beszedtük a második gólt, miután a saját térfelünkön elvesztettük a labdát. Természetesen erre a meccsre is igaz, hogy voltak helyzeteink, az első félidő legnagyobb helyezte név szerint Palágyi előtt adódott. De vagy nem találtuk el a kapu erre hivatott felületét, vagy nem tudtunk túl járni az ihletett formában védő kapus eszén.
 |
Görög sarkazása
|
Félidőben sokadszor is egymás lelkére beszéltünk, hogy össze kell szedni magunkat, szerezzünk gólokat és pontokat. Egy alkalommal sikerült felkészületlenül találnunk a mezőnyben kóricáló kapust, Tinkó szerelése után Purosz megpróbálhatta a mezőnyből az üres kapuba gurítani a játékszert, de hibázott. A következő akcióból megint Tinkó jeleskedett előkészítőként, Purosz kapura fordult, és a kapus alatt a hálóba gurított. Sajnos egy újabb megingás a védelemben újabb bekapott gólt jelentett. Meg kell jegyeznünk, hogy ellenfelünk csatárai mindhárom góljuknál ragyogóan találták el a labdát, ha mindkét kapusunk egyszerre állt volna a gólvonalon, akkor se lett volna esélyük hárítani. Nekünk nem ment ilyen jól a helyzetkihasználás. Megnyomtuk a végét, Tinkó és Osvald is kísérletezett lövéssel, az utolsó percekben Görög sarkazott látványosan, majd ziccerből is próbálkozhatott, de a kapus minden továbbit hárított, így kétgólos vereséggel zártunk.
A meccsről videofelvétel itt érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=9oacUbLN08I
A torna legvégére tettük a Hajcsatok elleni derbit. Nyilván a szervezői feladatok magunkra vállalásának áldása, hogy a meccsek párosítását úgy alakíthatjuk, a legpresztízsesebb rangadóval zárhassuk a tornát. Külön örültünk, hogy a Hajcsatok részéről több nosztalgia-játékos, az egymás elleni derbik idejéből, is pályára lépett. A torna végeredményét illetően az utolsó meccsnek már nem volt tétje, hiszen mi már biztos negyedikként, ellenfelünk biztos elsőként hallgatta a kezdő sípszót, de ez nem vett le a lelkesedésből egyik oldalon sem.
 |
Védőink állva, távolról nézik az ellenfél gólját
|
A meccs után egy játékosunk úgy summázta a kezdő perceket, hogy simn rúghattunk volna két gólt; annyiban igaz, hogy voltak helyzeteink, a legnagyobb talán Tinkó előtt. De ha a mi helyzeteinket automatikusan gólnak akarjuk elkönyveltetni, akkor jegyezzük meg, hogy a mi kapunk is sokszor forgott óriási veszélyben. Megint sok ziccert engedtünk az ellenfél veszélyes csatárainak, vagy pontatlanságuk, vagy kapusunk, egy alkalommal pedig a kapu torkából a kapufára tisztázó Kántor mentett meg minket a góltól. Ami késik azonban, az nem múlik, és még a félidő vége előtt beszedtük a gólt, amikor egy szöglet után a kipattanóra bántóan egyedül érkezett az ellenfél játékosa.
 |
Purosz gólja előtti pillanat
|
A második félidőben ismét megjártuk az érzelmi hullámvasutat. Sokadik létszámhiányos védekezésünk után bekaptuk a második gólt. De nemsokára szépítettünk, Purosz cselezte be magát a hatosra, és lőtt gólt a bal felső sarokba. Ismét elérhető közelségbe került a pontszerzés; és meccslabdánk is volt, szépen kijátszott akció végén Palágyi első szándékból leadott lövése jobbra levágódott, Kántor azonnal visszaküldte, Palágyinak három méterről kellett volna a majdnem teljesen üres kapuba lőnie, de fölé emelt. És bár mezőnyjátékban összeszedtük magunkat, a meccs képéből következhetett volna a kiegyenlítés, sem Tinkó, sem Purosz kísérletét nem övezte szerencse, az utolsó percben pedig még egy elkerülhető gólt ajándékoztunk az ellenfélnek.
A meccsről videofelvételek itt érhetők el:
https://youtu.be/ZOckmMkIQuw
https://youtu.be/3jn5Sa_WL8E
https://youtu.be/0EtGs-valSE
Gólt tehát minden meccsen szereztünk, pontot azonban egyet sem. Udvarias vendéglátók voltunk, minden meghívott csapataot boldoggá tettünk. De persze az eredményeknél fontosabb, hogy csapatunkhoz és hagyományainkhoz méltó színvonalas és jó hangulatú tornán búcsúztunk el a Kozelito Téltől. A tornát követte értekezlet, ezúttal a Hajcsatok játékosaival közösen. Ismét felmerült, hogy ha a tárgyalt kupára el tudtunk jönni ilyen szép számban, akkor a bajnokságra miért ne tudnánk. Mi ezt inkább úgy fogalmazzuk meg, hogy addig vonulunk vissza, amíg egy búcsútornára még ki tudunk állni.
 |
Az utolsó csapatkép
|
A Kozelito visszavonulási fodballünnepen megjelentek: Fehér, Görög, Kántor, Osvald, Palágyi, Purosz, Tóth M., Tinkó
gól: Purosz 2, Kántor
A tornáról bővebb fotóalbum itt tekinthető meg: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=191323177549115&set=a.6021751401172901
