A pénzügyi állás

Ki mennyivel tartozik az egyesületnek?	összesen
Ángyán	-100
Erdei	400
Fehér	0
Görög	-2500
Hlavacska A.	0
Hlavacska T.	0
Nyitrai	1000
Palágyi	1200
Petykó	0
Tinkó	0

Idény végi forma

Az utolsó két forduló közötti héten focistáink igen gyakran szembesültek azzal a kérdéssel, hogy „na és hányadikok lesztek?”, amire standard válasz volt, hogy ötödikek, vagy ha mázlink van, akkor negyedikek. Nos ami a mázlit illeti, arra nem panaszkodhattunk, hiszen az esélytelenebbnek tartott SzTK megverte a Sört, így egy győzelemmel remény nyílt a negyedik hely megszerzésére.

A győzelemre elvileg minden esélyünk meg is volt, hiszen a felsőház sereghajtója, a HajCsatok volt soros ellenfelünk, míg mi a meccs napjának reggeléig igen erős csapattal készülhettünk. Aztán a meccskezdés előtt derült ki, hogy Ángyán vonatbaleset, Hlavacska András pedig rosszullét miatt nem bevethető, és a részegség és másnaposság határán billegő Tinkó sem vállalja a kaput, így negyedik számú kapusunkkal, egyetlen cserével vághattunk neki a presztízsmeccsnek.

Játéktudásban tehát megfogyatkozva, de morálisan nem megtörve küzdöttünk, építve arra, hogy a HajCsatokat eddig mindig minden körülmények közepette megvertük, és hogy most sem lehet másként. A kezdeti idegeskedés után leghátsó emberünk, Erdei vette kezébe a karmesteri pálcát, és irányítása alatt a szigorúan záró védelem mellett is néhányszor eljutottunk lövésig, ám ekkor még nem sikerült kifognunk a kapus eszén. Megemlítendő, hogy a mi kapunk is veszélyben forgott néhány alkalommal, egy váratlan lövés a kapufánkon csattan, illetve hátvédeink többször az utolsó pillanatban tisztáztak, vagy ha nem, akkor Görög hatástalanította a ziccereket.

A félidő végefelé aztán egy okosan legurított szögletet Erdei lőtt távolról az alsó sarokba, ám sajnos ezzel sem sikerül tartósan előnybe kerülnünk, hiszen egy távoli lövés a mi kapunkba is beakadt, és egy-eggyel fordulhattunk.

A második félidőt is egy gyors gólváltás nyitotta – részünkről Palágyi lőtte meg a neve mellé szinte már előre beírható gólt- majd sokszor kapkodó és pontatlan mezőnybeli játékunk ellenére sikerült masszív előnybe kerülnünk: Előbb Hlavacska Tamás vágott a léc alá egy labdát, majd ellenfelünk kapusa terelt saját gólvonalán túlra egy tökéletesen ártalmatlan beadást.

Ekkor alkalmunk nyílt saját játékunk játszására, vezettünk is pár szép akciót, de sem Hlavacska Tamás, sem Tinkó lövéseit nem kísérte szerencse, kapufáig vagy szögletig jutottunk legfeljebb, márpedig szükség lett volna. Egyébként nem nagyon találtuk meg sem egymást, sem az összhangot, sem a játék ritmusát. Jó játékosaink vagy elfogytak, vagy elfáradtak, ha ugyan nem látszódott rajtuk a másnaposság, Erdei ereje pedig felőrlődött abban, hogy gyakran egyedüli mezőnyjátékosként védekezett.

Bár negyedik gólunknál megérdemeletlen szerencsénk, volt, ezt később vissza is fizettük, hiszen egy kavarodásban Erdei és Görög egymást vitték földre, amit ellenfelünk játékosa kellően ki is használt, majd egy távoli, közepes erejű lövés pattant meg, és irányt változtatva a bal alsó sarokba csapódott.

Az utolsó percekre pedig talán pszichológiai okok miatt is szétestünk, utólag ellenfeleink is megerősítettek minket abban, hogy elég könnyen elszálltunk egy-egy cselre, és hogy nem mindig értünk vissza a kellő számban. Az persze nem baj, hogy ez feltűnt mindkét félnek, a baj az, hogy az eredményen is meglátszott, hiszen alig valamivel a vége előtt a hatosunkon belül üresen maradó játékos a kapunkba lőhetett.

A vesztésre állás presztízsokokból is tarthatatlannak minősült, a hátralevő másodperceket nagyon megnyomtuk, lövésig el is jutottunk, amiből szöglet lett, és akkor jött a csoda, hiszen a labdát a rövid oldalon megkapó Palágyi két emberen is áthámozta magát, majd közelről az alsó sarokba pöckölt, és legalább döntetlenre mentett. Másodpercek voltak hátra, amit kézenállva is ki kellett volna húznunk, de nem sikerült, egy beadás után a kapunktól öt méterre álló csatár kettőt dekázhatott, anélkül, hogy bárki is megtámadta volna, mígnem kapura fordult és a háló jobb oldalába lőtt.

Ezzel, bár a reményünk megvolt az előrelépésre, de lemaradtunk a negyedik helyről. A mai meccs szégyenletes, de az ötödik hely csak az elmúlt hetek reménykedéseihez képest visszaesés, a szezon elejei célkitűzést így is meghaladtuk, mindezt gyakorlatilag újoncként, első teljes idényünkben. Bőven van mire büszkének lennünk az idényből, hiszen a tavaly még A-ligás Sört oda-vissza megvertük, és a rájátszásban egyedüliként tudtunk pontot szerezni a bajnoki címet besöprő Hazafias Népfront ellen, ha a rutinunk nő, és a meccsrejárási hajlandóság kiegyensúlyozottabb lesz, akár ennél is többre vihetjük.

Kozelito Tél - HajCsatok 5-6

  kezdő: Görög - Erdei, Hlavacska T., Palágyi, Tinkó

  csere: Petykó

  gól: Palágyi 2, Erdei, Hlavacska T., öngól

Mindenki más tapsikolt volna

A sors iróniája, hogy a nem túl egyetemistabarát kezdési időpontról a máskor józan életet és pontosságot fennhangon hirdető csapatkapitányunk késett el. Szerencsére létszámban így is jók voltunk, de kérdés maradt, hogy így lesz-e elegendő morális tartása a csapatnak, nem zuhannak-e össze a vezérüket vesztett fiúk az Árendás nélkül is bődületes erőt képviselő bajnokaspiráns ellen.

Tökös legények összecsapása

Nos a választ sikerült a pályán megadni, hiszen pár perc játék, a kóstolgatás után egy szépen felépített akció végén Palágyi vette be ellenfelünk kapuját, és a játék képe is azt mutatta, hogy egyenrangú felei vagyunk a bajnokságban pontot még csak két alkalommal veszítő alakulatnak.

A szerencse nem tartott ki mellettünk sokáig, még a  félidő fele előtt kétszer kihagyott védelmünk, aminek két gól lett a büntetése, ám ezt Tinkó hamarosan kiköszörülte egy szépen eltalált középtávoli lövéssel.

Nemhiába, hogy kulcsjátékosaink igen jó arányban voltak jelen a mérkőzésen, még magunkhoz képest is jó teljesítményt nyújtottunk, védekezésben ugyan néha meg tudtak bontani bennünket, de ott sem ez volt a jellemző, támadásépítésben pedig ezúttal sokat meg tudtunk valósítani az elvileg ránk jellemzőnek remélt sokpasszos labdatartós játékból. Ez jellemző volt a második félidőre, és voltaképpen az első félidő második felére is, annyi pici hibával, hogy akkor kaptunk is egy gólt, tehát a forduláskor éppen hátrányban voltunk.

A cserélést folyamatosan és aránylag jól sikerült megoldanunk, ez nem vetett vissza játékunkból, és nem ezen mólt, hogy a második félidő közepén egy számunkra szerencsétlenül pattanó labdát ellenfeleink be tudtak kotorni a hálónkba.

Jár a labda lábról lábra

Játékunkra viszonylagos összeszedettsége mellett az is jellemző volt, hogy sokszor az utolsó passzok sikerültek vagy egy kicsit hosszúra, vagy egy nagyon kicsit rövidre, vagy éppen átcsúsztak a csatár talpa alatt. Ellenfelünk játékára pedig, ahogy megszokhattuk, a keménység volt jellemző, amit nem mindig, de azért gyakran honorált szabadrúgásokkal a játékvezető. Két-három perccel a lefújás előtt egy igen távoli pontrúgást Erdei végzett el Palágyi instrukciója alapján („Jó, de akkor erősen lőjed!”), és a labda megfelelő erővel, a kapus kezét is érintve jutott a kapu bal oldalába. Ezzel felcsillant a remény az egyenlítésre, de egy gólt végül nem hozó szabadrúgás-kombináció (melynél Fehér is felfutott az ellenfél hatosán belülre), és egy elpepecselt lövőhelyzeten túlra nem jutottunk, maradt tehát a 3-4.

Ez egy olyan eredmény, aminek a Hazafias Népfrontot kivéve mindenki örült volna, több csapat gratulált nekünk a szoros eredményhez, csak bennünk maradt egy kis hiányérzet, hiszen így a negyedik helyért folyó versenyben kikerült az irányítás a kezünkből.

Kozelito Tél - Torpedo 3-4

  kezdő: Fehér - Ángyán, Hlavacska A., Palágyi, Tinkó

  csere: Erdei, Görög, Hlavacska T., Petykó

  gól: Palágyi, Tinkó, Erdei