Mindenki más tapsikolt volna

A sors iróniája, hogy a nem túl egyetemistabarát kezdési időpontról a máskor józan életet és pontosságot fennhangon hirdető csapatkapitányunk késett el. Szerencsére létszámban így is jók voltunk, de kérdés maradt, hogy így lesz-e elegendő morális tartása a csapatnak, nem zuhannak-e össze a vezérüket vesztett fiúk az Árendás nélkül is bődületes erőt képviselő bajnokaspiráns ellen.

Tökös legények összecsapása

Nos a választ sikerült a pályán megadni, hiszen pár perc játék, a kóstolgatás után egy szépen felépített akció végén Palágyi vette be ellenfelünk kapuját, és a játék képe is azt mutatta, hogy egyenrangú felei vagyunk a bajnokságban pontot még csak két alkalommal veszítő alakulatnak.

A szerencse nem tartott ki mellettünk sokáig, még a  félidő fele előtt kétszer kihagyott védelmünk, aminek két gól lett a büntetése, ám ezt Tinkó hamarosan kiköszörülte egy szépen eltalált középtávoli lövéssel.

Nemhiába, hogy kulcsjátékosaink igen jó arányban voltak jelen a mérkőzésen, még magunkhoz képest is jó teljesítményt nyújtottunk, védekezésben ugyan néha meg tudtak bontani bennünket, de ott sem ez volt a jellemző, támadásépítésben pedig ezúttal sokat meg tudtunk valósítani az elvileg ránk jellemzőnek remélt sokpasszos labdatartós játékból. Ez jellemző volt a második félidőre, és voltaképpen az első félidő második felére is, annyi pici hibával, hogy akkor kaptunk is egy gólt, tehát a forduláskor éppen hátrányban voltunk.

A cserélést folyamatosan és aránylag jól sikerült megoldanunk, ez nem vetett vissza játékunkból, és nem ezen mólt, hogy a második félidő közepén egy számunkra szerencsétlenül pattanó labdát ellenfeleink be tudtak kotorni a hálónkba.

Jár a labda lábról lábra

Játékunkra viszonylagos összeszedettsége mellett az is jellemző volt, hogy sokszor az utolsó passzok sikerültek vagy egy kicsit hosszúra, vagy egy nagyon kicsit rövidre, vagy éppen átcsúsztak a csatár talpa alatt. Ellenfelünk játékára pedig, ahogy megszokhattuk, a keménység volt jellemző, amit nem mindig, de azért gyakran honorált szabadrúgásokkal a játékvezető. Két-három perccel a lefújás előtt egy igen távoli pontrúgást Erdei végzett el Palágyi instrukciója alapján („Jó, de akkor erősen lőjed!”), és a labda megfelelő erővel, a kapus kezét is érintve jutott a kapu bal oldalába. Ezzel felcsillant a remény az egyenlítésre, de egy gólt végül nem hozó szabadrúgás-kombináció (melynél Fehér is felfutott az ellenfél hatosán belülre), és egy elpepecselt lövőhelyzeten túlra nem jutottunk, maradt tehát a 3-4.

Ez egy olyan eredmény, aminek a Hazafias Népfrontot kivéve mindenki örült volna, több csapat gratulált nekünk a szoros eredményhez, csak bennünk maradt egy kis hiányérzet, hiszen így a negyedik helyért folyó versenyben kikerült az irányítás a kezünkből.

Kozelito Tél - Torpedo 3-4

  kezdő: Fehér - Ángyán, Hlavacska A., Palágyi, Tinkó

  csere: Erdei, Görög, Hlavacska T., Petykó

  gól: Palágyi, Tinkó, Erdei