Új dramaturgia

Közismert tény, hogy csapatunk életében kiemelkedő szerepe van a tanáraink elleni mérkőzéseknek. Az eddigi összecsapásokból eddig mindig mi kerültünk ki győztesen, így a meccs előtti napokban minden eddiginél több fogadkozást hallhattunk és olvashattunk mindkét fél részéről. Ami minket illet, szükségünk is volt az extra adag elszántságra, hiszen nyáron kissé megfogyatkozott a keretünk, a hiányokat pedig ugyan sikerült külsős tagokkal pótolni, azonban rájuk ezen a magyar szakos presztízsmeccsen nem számíthattunk. A fő gondot az okozta, hogy nem sikerült kapust szereznünk, így végül Hlavacska Andrásnak kellett vállalnia a hálóőr szerepét, ahelyett hogy mezőnyben szervezte volna a csapat játékát. Ugyanakkor örömmel konstatáltuk, hogy többen döntöttek úgy, hogy a Eurosport helyett élőben nézik meg a derbit, mint tavasszal. Nekik ezúton is köszönjük, hogy eljöttek.

            A kezdő sípszót követő percekben a tanárok tudtak enyhe mezőnyfölényt kialakítani, azonban támadásaik az esetek többségében nem voltak igazán gólveszélyesek. Természetesen mi is gyakran átmerészkedtünk a másik térfélre, de az 5+1-es játékrendszerből adódó magas népsűrűség és a tanárok fegyelmezett védekezése miatt csak ritkán tudtunk a kapu közvetlen közelébe kerülni. A félidő első felében tehát leginkább a jóiramú mezőnyjáték okozhatott esztétikai élményt a mérkőzés műértő közönségének. Végül Hlavacska Tamás törte meg a gólcsendet: a bal oldalon sikerült átfűznie magát a védőkön, majd lőtávolba érve értékesítette a helyzetet. Nem sokkal később ismét mi örülhettünk, hiszen Hlavacska Tamás újabb villanását követően két gólosra növekedett az előnyünk. A kapott gólok nem voltak hatással az eltökélt tanári csapat játékára. Főként Gintli és Vaderna vezérletével tovább rohamoztak, azonban védőinknek, a kapusként is megbízhatóan játszó Hlavacska Andrásnak, olykor pedig a szerencsének köszönhetően nem kaptunk gólt.

            A fordulás után védekezésünk ziláltabbá vált. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy védőink lemaradtak az emberükről, ennek következtében pedig a tanárok támadójátéka is veszélyesebb lett. Egy szögletnél Tátrai előzte meg a védőjét, majd egy cselt követően megszerezte a tanárok első gólját (2–1). Néhány perccel később a saját térfelünkön adtuk el a labdát, amelyet Seláf szerzett meg, Imrének passzolt, a visszatett labdát pedig balról a kapuba lőtte. Bár csapatunk minden tagja motiváltan játszott, a mérkőzés ezen szakaszában támadásban sem tudtunk maradandót alkotni. A szorosan visszazáró tanárok között ritkán tudtuk átjátszani a labdát, lövéseink pedig elkerülték a kaput. Nagyjából tíz perccel a mérkőzés vége előtt olyan történt, ami korábban még soha: a tanárok Molnár kapuba jutó íveléséből megszerezték a vezetést. Hátrányba kerülve már enyhén szólva luxusnak tűnt, hogy Hlavacska András továbbra is a kapuból figyelje az eseményeket, ezért Petykó vállalta helyette a hálóőr szerepét. Kiszabadulva a kapu fogságából Hlavacska valóban új lendületet hozott. Néhány labdaérintés után megcsinálta magának a helyzetet és nyolc – pár sör után Tinkó szerint 16 – méterről a kapuba lőtt. Szemesnek köszönhetően ismét sikerült magunkhoz ragadni a vezetést, aki szépen átcselezte magát a védők között, majd laposan a kapuba gurította a labdát (4–3). Az előnyt azonban nem sikerült megőriznünk, mivel az utolsó percben több helyezkedési hibának köszönhetően Schein és Imre is üresen maradt a hatosunkon belül, utóbbinak pedig már csak az üres kapuba kellett passzolnia.

            Összességében egy fordulatos és kifejezetten izgalmas meccset játszottunk a tanárok ellen, amelyet reményeink szerint a nézők is minden eddiginél jobban élveztek. A lefújást követően mindenki örülhetett valaminek: a tanárok annak, hogy nem sikerült legyőznünk őket, mi annak, hogy továbbra is veretlenek vagyunk ellenük, a szurkolók pedig annak, hogy egy olyan meccset láthattak, ahol mindkét félnek volt esélye a győzelemre.

A mérkőzésről készített felvétel itt tekinthető meg:

http://www.youtube.com/watch?v=L18gs1UpPi8&feature=youtu.be

Kozelito Tél–Tanárok: 4–4

A diák diákok részéről:

kezdő: Hlavacska A. – Petykó, Tinkó, Rédey, Hlavacska T., Palágyi

csere: Szemes

gól: Hlavacska T. 2, Hlavacska A., Szemes

A tanárok részéről:

kezdő: Zahari – Bónus, Gintli, Molnár, Vaderna, Tátrai

csere: Bárth, Imre, Seláf, Schein

gól: Tátrai, Seláf, Molnár, Imre

Góleső decemberben

Bár a Ladányi Gábor FC elleni meccsünk előtt két kapussal is komoly tárgyalásokat folytattunk, végül mégis egy kényszermegoldást kellett választanunk: Mátyi, a Hajcsatok csapatának kapitánya vállalta, hogy kisegít bennünket, és beáll a kapuba, amit ezúton is köszönünk.

            A kezdő sípszót követően azonnal magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, azonban helyzetkihasználásunk jócskán elmaradt az ideálistól. Főként Tóthnak köszönhetően stabilan védekeztünk, ellenfelünk nem tudott komolyabban veszélyeztetni, így sokáig egyetlen gólt sem láthatott a lelátók népes közönsége. Végül Tóth passzából Palágyinak sikerült bevennie a Ladányi kapuját, nem sokkal később pedig lehagyva a védőket kétgólosra növelte az előnyünket. Pár perccel később azonban a Ladányi egyik játékosának lövése révén visszaállt az egygólos különbség. A kapott gól hatására kicsit megráztuk magunkat: néhány perc különbséggel Tóth és Kapitány is könnyedén menetelt át a Ladányi védelmén, és lőtt a kapuba (4–1). Ellenfelünknek azonban másodszor is sikerült kaput találnia, így nem tudtunk igazán jelentős előnyt szerezni a fordulásig.

            A második félidőre a Ladányi fizikailag és szellemileg is elfáradt, így ekkor már nem ütköztünk komoly ellenállásba. Sokat támadtunk, sokszor lőttünk kapura, ennek pedig meg is lett az eredménye: húsz perc alatt nyolc gólt termeltünk. Palágyi, Kapitány és Tóth is két-két alkommal volt eredményes, valamint Hlavacska Tamás és Tinkó is feliratkozott a gólszerzők listájára. Egy helyezkedési hibából adódóan a Ladányinak sikerült megszerezni a harmadik gólját is, de ez már érdemben nem befolyásolta a mérkőzés menetét.

            Az idei utolsó bajnoki mérkőzésünkön sikerült nagyarányú győzelmet aratnunk. A tizenkét rúgott góllal elégedettek is lehetünk. A meccs egyetlen apró szépséghibája, hogy a Ladányi mindössze négy helyzetet tudott kialakítani, de ezek közül hármat sikerült gólra váltania. Az újabb három pontnak köszönhetően megőriztük negyedik helyünket a bajnokságban, ráadásul két pontra csökkent a hátrányunk a listavezetőhöz képest, így – bár még több nehéz mérkőzés vár ránk – tavasszal akár a bajnoki címért is küzdhetünk.

Kozelito Tél – Ladányi Gábor FC 12–3

kezdő: Szongoth – Tinkó, Tóth, Hlavacska T., Palágyi

csere: Kapitány, Petykó

gól: Palágyi 4, Kapitány 3, Tóth 3, Hlavacska T., Tinkó

Kezdődik a ráhangolódás

Mint az egyre kevesebbek előtt titok, december 8-án ismét megmérkőzünk a tanárainkkal. A hangulat a negyedik alkalom előtt is legalább annyira izgatott mint az első előtt, de a másfél éves múltnak köszönhetően már a média is kezd felfigyelni az eseményre. Most a PBÚ készített interjút Gintli Tiborral, a tanári csapat kapitányával, ezt idézzük fakszimile kiadásban.

Nagy sajnálatunkra kis kiigazítást kell tennünk, az eddigi meccsek eredménye valójában így alakult: 8-0, 4-1, 5-1.
Az pedig eddig nem volt eléggé kihangsúlyozva, hogy az alapötlet legalább annyira származik Hlavacska Andrástól, mint bárki mástól.