Egy kicsit visszább

Jót tett a csapat önbizalmának a múlt heti fölényes győzelem, talán túlságosan is, mert nem biztos, hogy mindenki realizálta azt a szintlépést, amin keresztülmentünk tavalyhoz képest. Márpedig idén már csak nehéz meccsekre lehet számítani, amikor csak legjobb formánkat nyújtva nyerhetünk, ingyen semmit adja a bőrét.
Létszámra éppen megvoltunk, kezdésre beesett az egyetlen cserénk is, harci kedvünk az egeket verdeste. A ránk jellemző kreatív játékkal próbálkoztunk helyzeteket teremteni, tulajdonképpen nem is voltunk rosszak, csak hát egy igen jól védekező ellenfél állt a pálya másik térfelén, mégis viszonylag ritkán jutottunk el helyzetig, illetve elég sokszor esett meg, hogy egy picit hosszú volt a kiugratás, vagy kései a beindulás, és odalett a lehetőség.
A félidő második felében aztán egy helyezkedési hiba után hátrányba kerültünk. Szerencsére nem sokáig voltunk hátrányban, mert Porkoláb elfutása és nagyszerű beadása után a hosszú oldalon érkező Hlavacska Tamás a hálóba lőtte egyenlítő gólunkat.
A meccs előrehaladtával kezdett paprikásodni a hangulat a mi-ők-spori háromszögben repkedett egy-két odamondogatás, de hát a nagy tét és a legfelsőbb osztály saját stressze már csak ilyen.
Nagyobb baj, hogy a védelmünk még egyszer kihagyott, elengedett egy totál elhárítható kiugratási kísérletet, amelyet aztán a csatár befutott és értékesített.
Innentől kezdve minden energiánkat mozgósítottuk az egyenlítés érdekében, elég sok alkalommal el is jutottunk lövőhelyzetig, a mezőnybeli játékunkat nem igazán érheti kritika, sajnos a befejezések nem voltak sikeresek, egy védő, vagy a kapus mindig közbe tudott vetődni. A végén még volt három veszélyes szabadrúgás a kapunk közelében, azokat túléltük, sajnos a gólszerzésben az utolsó percekben sem tudtunk eredményt felmutatni.
Maradt tehát az 1-2, jó gólkülönbségünknek köszönhetően még mindig elég jó helyet foglalunk el a tabellán, és még mindig korainak éreznénk szálazgatni, hogy hol lehetünk a végén.
Kozelito Tél - Bozsik Program 1-2
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Hlavacska T.

Diadalmas kecske

 Nagy pátoszt éppenséggel nem csaptunk első A-ligás meccsünk előtt, egyszer ennek is el kellett jönnie. Az elmúlt egy hónapban néha focikáltunk együtt, vagy legalább páran a Kozelito nevében. A jeles meccsdátum felé haladva az is kiderült, hogy létszámgondjaink lesznek, ugyanis a fél csapat nem tud eljönni. Első fordulóban persze még él az az előny, hogy nincs leadva a nevezési lap, és fel lehet vésni rá mindazokat akik éppen segédkeznek csapatunk becsületének megmentésében, tehát most az első fordulóban is az előzeteshez képest két új névvel gazdagodott a nevezési lapunk.
A pályán kiderült, hogy az ellenfél, a régről ismerős Black Ram csapata még nálunk is súlyosabb létszámgondokkal van, és csak 3+1-ben tudnak kiállni, miközben a távollevőnek hitt Pokoláb is befutott és játékra jelentkezett. A 3+1-es felálláshoz mi is alkalmazkodtunk, ezért a Tinkó - Porkoláb M., Hlavacska T., Palágyi kezdőcsapat állat a pályán kezdéskor történetünk első A-ligás meccsén, Görög és Márialigeti addig megkapták a lehetőséget, hogy a kispadon kipletykálják magukat.
Tulajdonképpen nagyobb lelkesedésünk és abból fakadó nagyobb futómennyiségünk révén kezdettől fogva fölényben voltunk, de meg kellett várni, hogy ez realizálódhasson, mert az első percek inkább koncentrált mezőnyjátékot hoztak. A helyzetek és gólok potyogásának megkezdésével meg kellett várni azt amire elkezdtük felőrölni az ellenfél energiáit. Az első cserék megejtése után Márialigeti lőtt tőle megszokott iszonyatos bombagólt, és máris miénk a vezetés. Az ellenfél innentől kezdve végig villámkapussal, tulajdonképpen kapus nélkül, egyel több mezőnyjátékossal játszott, de mezőnybeli védelmünk egész jó arányban tudta szűrni a létszámhátrányos helyzetet, amennyiben a legelől repkedő, inkább csak zavaró funkciójú támadó az ellenfél két leghátsó emberét sakkban tudta tartani.
Előnyünk meglétében aztán hamarosan beindult az ipari gólgyártás. Az első gól után egyetlen perccel Márialigeti szerzett labdát, mindenkit kicselezett, majd kihagyhatatlan helyzetbe hozta Görögöt, és máris kettővel mentünk. Ekkor az ellenfél egy megpattanó lövéssel szépített, és a meccs során utoljára még szoros volt az állás, de nem sokáig. Márialigeti gyorsan újabb két gólt szerzett, főleg az a kapus szeme közé lőtt iszonytató bikabomba marad emlékezetes, amikor a keresztlécről lefelé vágódó labda a hálót éppen érintve végül saját erejéből kifelé csavarodott, szerencsére elég jelét adva annak, hogy már előtte túljutott a gólvonalon; majd Palágyi is meglőtte a maga szokásos meccsenkénti gólját.
A továbbiakban egyértelmű volt, hogy lépéselőnyben vagyunk, és innen már csak mi nyerhetünk, illetve a meccs jellegéből adódóan elég sok terünk és lehetőségünk nyílt arra, hogy a továbbiakban is helyzetbe tudjunk kerülni és újabb gólokat lőhessünk. A második félidő elején egyrészt befutott az ellenfél ötödik játékosa, onnantól mindkét fél 4+1-ben játszhatott, illetve Szöllősy is megérkezett, és debütált a csapat színeiben, ha már pályára lépett, szépen kijátszott akció végén lövetett is egy gólt Hlavacska Tamással. A gólhenger beindult, Hlavacska Tamás saját térfelünkről is rúgott egyet, majd a meccs végére mesterhármaig jutott, Márialigeti is beköszönt még egyszer a második félidőben, illetve rúgatott még egy gólt Göröggel. Palágyi második gólját érvénytelenített a játékvezető, mert szerinte előtte már az oldalvonalon túlra jutott a labda, de emiatt nem sokat kellett bánkódnunk. A végén Szöllősy is betalált, letette a névjegyét köztünk is. A statisztikusok nem száz százalékig biztosak, de úgy hisszük, ő csak játszott ellenünk, de nem szerzett gólt, így nem kerül be abba a díszes társaságba, akik velünk és ellenünk is betaláltak.
Közben kaptunk is néhányat, de ez annyira azért nem törte össze a lelki világunkat, mert most hogy 11-2 vagy 11-5 lesz a vége, az annyira sokat nem számít. Voltak bosszantó faktorok a bekapott gólokban, de erre azt mondjuk, hogy inkább most kapjunk balszerencsés gólt, mint egy szoros meccsen.
Az első meccset tehát fölényesen, 11-5-ös végeredménnyel nyertük meg, ehhez hasonló sikert remélünk, persze tudatában vagyunk, hogy ennél azért lesz keményebb is.
A képek annak szólnak, hogy hivatalos kabalaállatunk nincs, de a Kozel sörnek a kecske, és akkor ezt a híradást is ékesítsék kecskés képek.


Kozelito Tél - Black Ram 11-5

kapu: Tinkó
mezőny: Görög, Hlavacska T., Márialigeti, Palágyi, Porkoláb M, Szöllősy

gól: Márialigeti 4, Hlavacska T. 3, Görög 2, Palágyi, Szöllősy