Ki- és bepattanók

A Zalagyöngye visszalépése és a Húsvét miatti h osszú szünet és felkészülési időszak tette lehetővé, hogy megfelelően felkészüljünk az alsóházi meccseinkre. A felkészülésre szükség is volt, mert a drámai fel nem jutás az alapszakasz végén eléggé megviselt minket, pihentetni kellett azóta kis lelkünket. Sőt, párunkat annyira megviselt a Polszki elleni kudarc, hogy a dolgok eredőinek megértése miatt Lengyelországban töltötték idejüket, emiatt a keretkialakítás némi izgalmat hozott, de végül sikerrel járt, kapuban és mezőnyben is tűrhetően megvoltunk.

A koncentráció szintje kissé aggodalomra adott okot, hiszen az első akcióból simán kicseleztek minket, a távoli lövés a kapufáról pattant vissza a mezőnybe. De a továbbiakban éreztettük, hogy nekünk is van helyünk a pályán. Néha még birtokoltuk is a labdát. Ennél örvendetesebb, hogy néha még gólokat is lőttünk. Az elsőnél egy nem túl acélos lövést ejtett ki az ellenfél kapusa, Hlavacska András pedig ha már arra járt, beverte. Ez a gól úgymond nyugtatólag hatott ránk, és a kapkodás szertefoszlott. Pár perccel később Hlavacska Tamás meglőtte a szokásos szélen elfutós gólját, amivel már kettő volt az előnyünk. 

Ezután kaptunk egyet, ellenfelünk ekkor távoli lövésekkel próbálkozott, és az egyik sunyi lapos lövés pont úgy jött el a lábak között, és pont annyira pattant meg, hogy kapusunk ne érhessen oda. De nem törtünk össze, és hamarosan újabb gólt szereztünk, ezúttal is Hlavacska Tamás lövése jött ki a kapusról, amit András azonnal visszafejelt, és bár mellé ment volna, Görög érkezett és nullsszögből a hálóba lőtte. Még Havacska András lőtt egy jó szabadrúgást, a kapus éppen keresztlécre tudta ütni, aztán végetért az első félidő.

Félidőre 3-1-el vonultunk, ami biztató kezdet volt, bár még nem dőlt el. Ellenfelünk egy futsaltankönyvből kiolvasott húzással mezőnyjátékosra cserélte kapusát, onnantól kezdve létszámhátrányban védekeztünk. De összességében elég jól megoldottuk, nem arról van szó, hogy nem volt néha üres ember, mert kellett lennie, de nem volt jellemző, hogy ziccereket dolgozának ki ellenünk, a területet mindig csak lassan adtuk át, és nem hagytuk érvényesülni az ellenfél labdabirtoklásban kétségtelenül jelentkező fölényét. Itt meg kell említeni Tinkó kapus hőstetteit, aki a hatoson belül korlátlan úr volt, többször a kaszák közé is bevetődött, hogy elcsíphessen egy-egy veszélyes beadást a csatár elől.

Támadójáték tekintetében pedig több és több alkalmunk volt kontrázni. Először Szőllősy szerelte az utolsó védőt a félpályánál, és lőtt a kapuba, majd Hlavacska András is szerzett egy félpályán túli gólt. De nem csak ívelésekkel próbálkoztunk, hanem lerohanásokkal is, ezekből azonban "csak" helyzetekig és kapufáig jutottunk. A meccs utolsó percében pedig megszületett a hatodik gólunk, Hlavacska Tamás egyébként kapura tartó ívelésére ketten startoltak rá, végül Porkoláb megelőzte a védőt, és ő is megzörgette a hálót.

A végeredmény tehát 6-1-es győzelem, a statisztikusok elkönyvelhetik, hogy egy szezonban két meccsen tizenhatot lőttünk a Black Ramnek. Azt is megemlítjük, hogy ekkora előnnyel már úgysem fogunk kiesni, reálisan biztos nem, a matematikai számolgatást meg hagyjuk a búsba. Az is figyelemre méltó, hogy a mai meccsen minden mezőnyjátékosunk gólt szerzett, ennek kapcsán a csapategységet lehetne kiemelni.

Kozelito Tél - Black Ram 6-1

   kapu: Tinkó

   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Porkoláb, Szőllőssy

   gól: Hlavacska A. 2, Hlavacska T., Görög, Szőllőssy, Porkoláb

"Fejben dől el"

Mostanában minden hétvége ünnep, múlt héten húsvét volt, most pedig meccs. Ráadásul olyan meccs, ami a felsőházba jutásról dönt. Mivel a forduló utolsó meccsét játszottuk, már előre tudtuk, hogy az egy pont elegendő ahhoz, hogy a hátralevő fordulókban már a bajoki címért küzdő csapatokkal mérkőzhessünk, ne pedig saját kiesésünk elkerüléséért.
Ami a helyszíni eseményeket illeti, meleg volt, és futni kellett volna, ez pedig kissé megzavarta a fiúkat. Vagy az A-ligás rutin kevés még? Mindenesetre az első percek tanácstalanságából felébredve vezettünk néhány gyors kontrát, a másodiknál Hlavacska András passzát Hlavacska Tamás a szélről a hosszú sarokba lőtte, egészen úgy, ahogy már legalább nyolcvanszor tette a csapatban, 1-0 ide. Itt egy pillanatra megnyugodtunk, talán túlságosan is. Egy felelőtlenül saját térfélen rossz helyre ívelt labdát az ellenfél játékosa kapásból bezúdított a kapunkba, és máris elveszett az előny. A következő percekre sajnos ugyanez a felelőtlenség volt a jellemző, és a saját térfelünkön, saját hatoson eladott labdák sokasága. A tűzzel játszottunk, szerencsére ezekből nem kaőtunk gólt. A félidő második felében aztán egy oldalberúgás utáni beindulással átjátszottak minket, és bekaptuk a második gólt is.
Félidőben tehát azzal a büszke tudattal készülhettünk a folytatásra, hogy gólt kell lőnünk, különben mehetünk vissza a balettbe ugrálni.
A góllövés még sikerült is. Porkoláb Máté oldotta meg, saját térfelünk bal szélén szerzett labdát, elfutott, egy védőt átvert, majd értékesítette a helyzetet, szépségdíjas gól volt, de fontos is, mert ezzel ismét a miénk volt a felsőházat érő hely.
A továbbiakban két nagy problémával kellett szembesülnünk. Az egyik az volt, hogy lekontráztak minket, és ismét hátrányba kerültünk. A másik pedig az, hogy nem voltunk képesek harmadszor is betalálni. Egyszerűen nem volt annyi erő a játékunkban, hogy felállt védelemmel szemben helyzeteket tudjunk kidolgozni, kevesebbet birtokoltuk a ladbát, és akkor is felelőtlenül bántunk vele. A szerkesztőségből úgy tűnik, hogy a kudarcnak elsősorban mentális okai vannak, úgy tűnik, mintha kiegyeztünk volna az alsóházzal, és nem álltunk készen a pálya felszántására a feljutás érdekében.
A cikk azért ennyire lelketlen, mert a mai játékunkhoz ezt találtam méltónak.
Kozelito Tél - Polszki 2-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Görög, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Hlavacska T., Porkoláb M.