Mostanában minden hétvége ünnep, múlt héten húsvét volt, most pedig meccs. Ráadásul olyan meccs, ami a felsőházba jutásról dönt. Mivel a forduló utolsó meccsét játszottuk, már előre tudtuk, hogy az egy pont elegendő ahhoz, hogy a hátralevő fordulókban már a bajoki címért küzdő csapatokkal mérkőzhessünk, ne pedig saját kiesésünk elkerüléséért.
Ami a helyszíni eseményeket illeti, meleg volt, és futni kellett volna, ez pedig kissé megzavarta a fiúkat. Vagy az A-ligás rutin kevés még? Mindenesetre az első percek tanácstalanságából felébredve vezettünk néhány gyors kontrát, a másodiknál Hlavacska András passzát Hlavacska Tamás a szélről a hosszú sarokba lőtte, egészen úgy, ahogy már legalább nyolcvanszor tette a csapatban, 1-0 ide. Itt egy pillanatra megnyugodtunk, talán túlságosan is. Egy felelőtlenül saját térfélen rossz helyre ívelt labdát az ellenfél játékosa kapásból bezúdított a kapunkba, és máris elveszett az előny. A következő percekre sajnos ugyanez a felelőtlenség volt a jellemző, és a saját térfelünkön, saját hatoson eladott labdák sokasága. A tűzzel játszottunk, szerencsére ezekből nem kaőtunk gólt. A félidő második felében aztán egy oldalberúgás utáni beindulással átjátszottak minket, és bekaptuk a második gólt is.
Félidőben tehát azzal a büszke tudattal készülhettünk a folytatásra, hogy gólt kell lőnünk, különben mehetünk vissza a balettbe ugrálni.
A góllövés még sikerült is. Porkoláb Máté oldotta meg, saját térfelünk bal szélén szerzett labdát, elfutott, egy védőt átvert, majd értékesítette a helyzetet, szépségdíjas gól volt, de fontos is, mert ezzel ismét a miénk volt a felsőházat érő hely.
A továbbiakban két nagy problémával kellett szembesülnünk. Az egyik az volt, hogy lekontráztak minket, és ismét hátrányba kerültünk. A másik pedig az, hogy nem voltunk képesek harmadszor is betalálni. Egyszerűen nem volt annyi erő a játékunkban, hogy felállt védelemmel szemben helyzeteket tudjunk kidolgozni, kevesebbet birtokoltuk a ladbát, és akkor is felelőtlenül bántunk vele. A szerkesztőségből úgy tűnik, hogy a kudarcnak elsősorban mentális okai vannak, úgy tűnik, mintha kiegyeztünk volna az alsóházzal, és nem álltunk készen a pálya felszántására a feljutás érdekében.
A cikk azért ennyire lelketlen, mert a mai játékunkhoz ezt találtam méltónak.
Kozelito Tél - Polszki 2-3
kapu: Fehér
mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Görög, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
gól: Hlavacska T., Porkoláb M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése