A két őszi szünet között mindössze egy meccsünk van, az viszont annál fontosabb, hiszen a Túlerő elleni derbiről van szó. És mivel legutóbb mi vesztettünk, a sárga mez viseléséről is le kellett mondanunk. A játékoskeretek elvileg ismerik egymást, így személyreszabott taktikával készültünk, amit aztán az élet megint felülírt, részben azzal, hogy Erdei Gergő személyében egy vendégművész garantálta, hogy kényelmes létszámban legyünk meg.
Az első percek kóstolgatása után máris hátrányba kerültünk, hát ugye a gólok nagy részéről elmondható a védekező csapat részéről, hogy elkerülhető lett volna, tulajdonképpen erről is. De nem törtünk össze, és játékunk alapján lehetett remélni, hogy meg tudjuk fordítani az állást. Még az első félidőben Nagy Dániel bizonyította, hogy miért rendelkezik ő világbajnoki címmel nagypályás futballban, ami azért elég ritka dolog, pláne magyar földön. Szóval nevezett játékosunk Porkolábbal kis területen lejátszotta az akciót, majd úgy fordult le védőjéről, hogy az még délután is őt kereste, aztán meg már könnyű volt értékesíteni a ziccert.
Nem sokkal később Palágyi és Tinkó passzolták ki az ellenfél teljes csapatát, előbbi játékos szerezte meg végül minden meccsen esedékes gólját. Félidőre így tehát mi vonultunk előnnyel, de ezzel még egyáltalán nem dőlt el a három pont sorsa. A második félidő elején még igencsak izzadnunk kellett azért, hogy az előnyt meg is tartsuk, de játszottunk annyira összeszedetten, hogy ne kerüljünk ismét bajba.
Aztán beindult a gólgyár... A csapat harmadik gólját Nagy emelte a hálóba. Negyedjére Nagy beadását Porkoláb értékesítette. Ötödjére a végén Tinkó hosszú szöktetését érte el a szögletzászló közelében Nagy, és a kapus mellett a hálóba gurítva szerezte meg harmdaik gólját.
A meccsről ennyi, a győzelem és a mutatott játék pedig nagyszerű.
Kozelito Tél - Túlerő 5-1
kapu: Tóth M.
mezőny: Erdei G., Görög, Nagy, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
gól: Nagy 3, Palágyi, Porkoláb M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése