A nyolc elég, a három egy kicsit sok

Sajtósunk az elmúlt hetekben megkapta néhányszor, hogy milyen elégedetlen és nem tud úgy örülni a győzelmeknek, ahogy egy amatőr csapat tagjaként illene. Ezt a hagyományt folytatva már a címben szerettem volna már a címben leszögezni, hogy a győzelem és a lőtt gólok száma örvendetes, de a bekapott gólok száma még mindig magasabb az ideálisnál. Persze az is igaz, hogy hét közben egyáltalán nem tűnt biztosnak, hogy győzni fog a csapat. Az alaptagok közül többen nem tudtak eljönni, és kezdésre igen szerencsésen összeállt egy hét főből álló csapat, de ehhez az kellett, hogy Tóth félig sérülten is vállalja a játékot, illetve Szemest behívtuk a tartalékok közül.
Ahogy megbeszéltük, jól nekimentünk az ellenfélnek, Szemes egy perc alatt kétszer került nagy helyzetbe, de mindkétszer tévedett egy-két centit. Annak ellenére, hogy mi irányítottunk, néhány perc játék után hátrányba kerültünk, amit két perccel később sikerült megdupláznunk. 0-2-nél egy kicsit megijedtünk, bár a játék képe alapján nem tűnt elképzelhetőnek, hogy nem mi nyerjünk, zúgott az "ébresztő!" és a "kutya gyenge!", aminek hatására összekaptuk magunkat, Hlavacska András és Szemes vezetésével kigurigáztuk az ellenfelet, néhány perc alatt négyet rúgtunk, Andrástól volt egy felsősarkos bomba is, de a szurkolók emlékezetében mégis az fog megmaradni, hogy Szemes bármikor bárki ellen jó volt egy cselre.
Ekkor már majdnem elhittük, hogy tarolhatunk, ámde újabb gólt kaptunk, és félidő is lett, ami eszünkbe juttatta, hogy itt bizony még bármi lehet. Meg hát a bekapott gól mindig bosszantó, és mindig elkerülhető, de úgy tűnt, hogy mindhárom gólt csúnya egyéni hibákból kaptuk, ami még bosszantóbb. A kétséges meccsállástól csapatszinten is összezavarodtunk, de Petykó különösen, annyira, hogy a második félidőről megfeledkezve hazament.
A második félidőben aztán egyre inkább kijött technikás játékosaink biztosította fölényünk, ha nem is alázósan, de szépen lassan csordogáltak a gólok. Szemes ebben a játékrészben is beköszönt kétszer, aztán Görög rúgott két kapufát, amiről egyszer befelé pattant, egyszer kifelé, majd Tóth is beköszönt, elmondhatjuk tehát, hogy góllal tért vissza a kényszerű kihagyás után.
Nem mindig a legegyszerűbb megoldást választottuk, voltak olyan akciók, amikor úgymond, meghaltunk a szépségben, illetve az is előfordult, hogy mind a négy mezőnyjátékosunk elrohant, és lekontráztak minket, de vagy kapusunk vagy valamelyik visszasprintelő mezőnyjátékos mindig menteni tudott.
Ha nagyon a negatívumokra koncentrálnánk, ki lehetne emelni a nem éppen közösségépítő hangulatot, vagy a taktikai elemek begyakorlatlanságát, de ha már nyolcat rúgtunk, akkor úgy néz ki, mintha igazából jók lennénk, és van egy olyan vastag szőnyeg, ami alá be lehet söpörni a problémákat.
Kozelito Tél - Dinamo Gőzgombóc 8-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Petykó, Szemes, Tóth
   gól: Szemes 4, Hlavacska A. 2, Görög, Tóth

Újabb győzelem, de annyira, hogy már szinte unalmas

Félve írunk le bármilyen állítást is a meccsről, hiszen az egyik videomegosztón igen a meccs nagy részét le lehet követni. A videózás nem kevés konfliktust szült, kezdve ott, hogy némelyik baráti csapat tagjai feltétlenül kommentálni akarták a látottakat, általában csapatunkra nézve kritikus hangnemben, aztán hogy megállapításaik jogosak, vagy arra nézve kínosak, aki mondta őket, azt mindenki eldöntheti maga. A másik utólag inkább vicces jelenet az volt, amikor a kamerát éppen kezelő csapattárs cserélte be magát, és a kamerát felvétel közben, a pályán adta át a lecserélt csapattársnak. elvileg baj is lehetett volna belőle, mert eközben az ellenfél támadott, de megúsztuk.

A meccs lényegi dolgairól való mesélést kezdjük ott, hogy a héten való kavarások ellenére nagyjából a megszokott keret jött össze, az ősszel fel-felbukkanó Tóth kivételével, és úgy éreztük, hogy itt bizony nem foroghat kétségben a győzelmünk.

Alig egy perc telt el a meccsből, amikor Tinkó kiugratását Palágyi a rövid sarokba lőtte, ezzel máris vezettünk. Hengerelés mégsem következett be, mert ellenfél is volt a pályán, de azért sem mert egy kicsit kényelmesen és pontatlanul játszottunk, a labdát csak rövid időre tartottuk meg, kiugratási kísérleteink pedig kis arányban sikerültek. Azért Palágyi letámadásból és egyéni akcióból megszerezte második gólunkat, és félidő táján egyre inkább érezhettük, hogy miénk lesz a három pont.

Ha némelyik korábbi meccsen említést nyert a két csapat közötti feszültség, most illő azt említeni, hogy sportszerűség terén példamutató meccs volt, kevés szabálytalansággal, és fair play szellemében fogant gesztusokkal. Tinkó egyszer azért átesett egy pályára tévedt biciklin, de erről nem a Lafayette tehetett.

A második félidőben voltak olyan szakaszok, amikor védelmünk egy kissé gyengének bizonyult, az emberfogás sokszor hiányzott, illetve talán nem voltak elosztva a posztok, és rendszertelenné lett a csapat mozgása. Persze sikereink domináltak, Hlavacska Tamás mindjárt az első akcióból kapufát rúgott, majd azonos vezetéknevű András vette be a hálót távolról. A félidő második felében pedig a két Hlavacska kényszerítőzött az ellenfél hatosán belül, szép labda nélküli mozgással kombinálva, aminek eredményeként Tamás lőhetett a kapuba.

Közben, ha már ennyiszer rosszul helyezkedtünk, illetve lekontráztak minket, egy gólt mi is kaptunk, illetve egyszer a keresztlécünkön csattant a labda. Egy kicsit izgultunk, hogy több gólt ne kapjunk, egy kicsit bánkódtunk, hogy nem sikerült nullára hoznunk ezt a meccset sem, de azért a győzelem nem forgott kétségben.

Az utólagos taktikai értekezleten változatos értékelések születtek, amelyeket most nem foglalnánk össze. A győzelem mindenképpen örvendetes, de a rajtunk kívüli legjobb csapatok ellen ennél több fog kelleni.

Még a csapathoz kapcsolódó hír, hogy a közgyűlés szavazása értelmében nem indulunk el az idei Téli Bajnokságban.

Kozelito Tél - Lafayette 4-1

   kapu: Fehér

   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó

   gól: Palágyi 2, Hlavacska A., Hlavacska T.

És íme a videók:

http://www.youtube.com/watch?v=fRSeN8FCt1Y&feature=youtu.be
http://www.youtube.com/watch?v=eZbseDcVxQY
http://www.youtube.com/watch?v=ScK_IIwhj7A&feature=youtu.be
http://www.youtube.com/watch?v=v_0mJVFiIwU
http://www.youtube.com/watch?v=yg9eVlq4GQM

Egy hangzatos cím

Most az egyszer épp bejött az ellenfél csele

A lelkes csapattársak krónikásunk lelkére kötötték, hogy valami hangzatos címet adjon a mai fantasztikus meccsről szóló beszámolónak, el is hangzott pár javaslat mint például a "Hess, hess, Ratio", a többit inkább meg se jegyeztem,és csak remélni tudom, hogy a végül megvalósulóval sikerült kielégítenem a hangzatos címre irányuló elvárásokat.
Annyit már láthat a gyanútlan olvasó, hogy egy nem mindennapi meccsről van szó, és sejtheti, hogy a tagoknak viccelődős kedvük volt a meccs után.
A keretről sokat nem kell mesélni, elvégre az egyik leghagyományosabb összeállításunk volt, a statisztikák alapján a fennállásunk óta hét legtöbb meccset játszó játékos jelent meg, az ellenfél pedig a pontszámban nem remeklő, de technikás játékosok alkotta SS Ratio volt.
A kilences kezdés nem a legbarátibb, ilyenkor a fiúk még aludni szoktak, a kezdésre éppen megérkező Petykó szabadkozott, hogy ő úgyis csere lesz, Fehér pedig akkor még erősen nyögte a hajnali pálinkák hatását, szerencséje, hogy (1) ezt a vérben forgó szemű csk nem vette észre, és (2) ettől csak még ihletettebb formába került. A kezdő iram is egy kissé álmoskás volt, Zombori azt mondta volna, hogy kóstolgatják egymást a csapatok. Aztán kijöttek a hibák, védelmünk nem mindig úgy zárt, ahogy kellett volna, és hátrányba kerültünk. A támadásépítésről elmondhatunk pár jó dolgot, hiszen a múlt hetinél sokkal összeszedettebben építkeztünk, de a befejezések sokáig nem sikerültek. Az egyenlítésre erős szerencséhez is szükség volt, mert Palágyi távoli lövését egy igazi kapusnak (=nem mezőnyjátékosból kényszerrel kapussá lett) védenie kellett volna.

Petykó és Hlava helyezik biztonságba a labdát

Az idő előrehaladtával felpörgött a hangulat, vele együtt az iram is. Illetve megjelentek a faltok is, jó sok dolga akadt Herbály sporttársnak, a felek sem magukat sem egymást nem kímélve lépkedtek oda, persze a végén azért békével váltak el egymástól a felek.
Ami azonban az eredmény alakulását illeti, abban a meccs közepén sok jó nem termett nekünk. Előbb egy szögletnél hagytuk, hogy betegyék a labdát a kapu torkában ácsorgó csatárnak, aki élt is a lehetőséggel; majd a térfélcsere után mi rúgtunk szögletet ugyanott, elszállt minden mezőnyjátékosunk, a kontrából pedig gólt kaptunk.

Palágyi küzd

1-3-nál minden szem elkezdett vérben forogni, egyesek fejében megfordult a vereség eshetősége, de azért csak hajtottunk tovább, Fehér utólag úgy nyilatkozott, hogy ő aztán egy másodpercig sem hitte, hogy nem nyerünk, mindenesetre a mentális erőnket mutatja, hogy ettől csak még egyel nagyobb fokozatra kapcsoltunk.
A védekezést néha egy kicsit hanyagoltuk, de ebben a helyzetben ez már talán megbocsátható, főleg azzal az eredménnyel, hogy ellenfelünk sztárjai is ellustultak, és a fellazuló védelmen át egyre többször jutottunk el lövésig. És akkor jött a gól, Tinkó lekészítését Hlavacska A. balról vágta a hálóba.

Hlava és Palágyi szállították góljainkat

A sporttárs ekkor úgy nyilatkozott, hogy még négy perc van hátra, és nekünk legalább még egy gólt kellett volna szerezni, vagyis támadni ezerrel. Eközben persze a Ratio is eldönthette volna a meccset, Fehér fogott vagy három ziccert, és csak azért nem négyet, mert az ártatlan játékáról ismert Hlavacska T. egyszer jó érzékkel fellökte a meginduló csatárt.
És kezdett kiderülni, hogy mindezen erőfeszítések nem voltak hiába, amikor Palágyi elküzdötte magát egy lövőhelyzetig, és a hatosról be is lőtte. Már kezdtük elkönyvelni, hogy íme ez a döntetlen és az egy pont az eredménye a küzdésnek, amikor Hlavacska András távolról a kapus szeme közé lőtte a negyedik gólt. Felrobbant a stadion, ekkora fordítást a 99-es BL-döntő, akarom mondani a tavalyi Győr-Paks óta nem látott a világ, de ezzel még nem volt vége.

Az utolsó szabadrúgás

Az ellenfél utolsó akcióját ismét csak szabálytalanul tudtuk megállítani, hét méterről, a legjobb szögből járt a szabadrúgás. Fehér unortodox módon a hosszú oldalra állította a sorfalat, és maga állt a rövidre, a cserepad pulzusa 200 körül ugrált ezekben a pillanatokban, de ha már kezünkben volt a győzelem, nem engedtük ki, Fehér megérezte a lövés irányát, és oldalra ütötte azt.
A három pont tehát nem kis izgalmak után meglett, ez örvendetes. A jövőben mindig úgy kellene játszani mint most 1-3 után. Csak nem kell előtte hátrányba kerülni.




Kozelito Tél - SS Ratio 4-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Hlavacska A. 2

Az első pontvesztés

Ennek a szomorú pillanatnak is el kellett jönnie egyszer, most egy cseppnyi szomorúság ül a lelkünkben, de az hogy a százszázalékos mérleg megtörésére a hatodik fordulóig kellett várni, az egészen mennyei. Persze az is igaz, hogy ha már ennyi kemény meccset győzedelmesen megvívtunk, akkor nem terveztük most beszennyezni makulátlan mérlegünket.

A bekapott gól

A keretkialakítás némi bökkenőkbe ütközött, két alaptag hiányzott, pótlásukat legjobb igyekezettel sikerült elfogadhatóra menteni. A reggeli kilences időpont pedig kissé álmosan talált minket, közkeletű vélekedés, hogy embertelen ilyen korán még felkelni is, nemhogy versenysportot űzni. Illetve a sportemberhez méltó életmód, mely a csapaton belül egyre inkább kezd viccek tárgyává lenni, is annál nagyobb súllyal esett latba, ámbátor most úgy tűnt, aki megjelent, az meccsre kész állapotban, józanul jelent meg. Lehet, hogy ez volt a baj.
Játékunk mindenesetre kezdettől fogva nélkülözte az átütőerőt, és utólag sokat vitatkoztunk arról, hogy vajon a lelkesedés elérte-e a kellő szintet. Bezzeg az ellenfél hajtott, és sornyi cserével, köztük több, általunk korábban nem ismert és igen ügyes játékossal állt ki, ami összességében azt eredményezte, hogy inkább mi kényszerültünk védekezni. A félidő közepe táján hátrányba kerültünk, és ami azt illeti, bennevolt a játékban, hogy többgólos legyen a hátrány, mert védelmünk nem jól zárt, néha még harmincméteres íveléseket is elnéztünk, amiből az ellenfél helyzetbe tudott kerülni.

Tóth operál

Kevés jól sikerült akciónk egyikéből aztán Tinkó elment a jobbszélen, a legjobb ütemben adott be Hlavacska Andrásnak, aki a hálóba lőtte egyenlítő gólunkat.
A hátralevő bő egy félidőnyi játékban is inkább gyürkőzés jellege volt a meccsnek, mintsem szép játék, talán annyi különbséggel, hogy nekünk is egyre több helyzetünk adódott, gólt ugyan nem lőttünk, de legalább le tudtuk baltázni egymást, ha valaki rontott. Közben a feszültség is nőtt, volt egy-két szövegelős jelenet, de igazából semmi komoly.
Az utolsó perceknek mindkét csapat úgy feszült neki, hogy beveti tartalékolt ereit a győztes gól megszerzésének érdekében, de ez aztán egyik félnek sem sikerült.
Porkolábnak és a kapufának még köszönettel tartozunk, mert mindketten megmentettek minket néhány beszedett góltól.
A táblázaton elfoglalt helyünk valószínűleg nem változik, és azon a véleményen vagyunk, hogy két pont elvesztését még jóvá lehet tenni, nos hát így legyen, zúgjon a hajrá Kozelito, és a jövő héten ismét a győzelem ízét szeretnénk érezni.

Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-1
   kapu: Porkoláb
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Petykó, Tinkó, Tóth
   gól: Hlavacska A.