Az első pontvesztés

Ennek a szomorú pillanatnak is el kellett jönnie egyszer, most egy cseppnyi szomorúság ül a lelkünkben, de az hogy a százszázalékos mérleg megtörésére a hatodik fordulóig kellett várni, az egészen mennyei. Persze az is igaz, hogy ha már ennyi kemény meccset győzedelmesen megvívtunk, akkor nem terveztük most beszennyezni makulátlan mérlegünket.

A bekapott gól

A keretkialakítás némi bökkenőkbe ütközött, két alaptag hiányzott, pótlásukat legjobb igyekezettel sikerült elfogadhatóra menteni. A reggeli kilences időpont pedig kissé álmosan talált minket, közkeletű vélekedés, hogy embertelen ilyen korán még felkelni is, nemhogy versenysportot űzni. Illetve a sportemberhez méltó életmód, mely a csapaton belül egyre inkább kezd viccek tárgyává lenni, is annál nagyobb súllyal esett latba, ámbátor most úgy tűnt, aki megjelent, az meccsre kész állapotban, józanul jelent meg. Lehet, hogy ez volt a baj.
Játékunk mindenesetre kezdettől fogva nélkülözte az átütőerőt, és utólag sokat vitatkoztunk arról, hogy vajon a lelkesedés elérte-e a kellő szintet. Bezzeg az ellenfél hajtott, és sornyi cserével, köztük több, általunk korábban nem ismert és igen ügyes játékossal állt ki, ami összességében azt eredményezte, hogy inkább mi kényszerültünk védekezni. A félidő közepe táján hátrányba kerültünk, és ami azt illeti, bennevolt a játékban, hogy többgólos legyen a hátrány, mert védelmünk nem jól zárt, néha még harmincméteres íveléseket is elnéztünk, amiből az ellenfél helyzetbe tudott kerülni.

Tóth operál

Kevés jól sikerült akciónk egyikéből aztán Tinkó elment a jobbszélen, a legjobb ütemben adott be Hlavacska Andrásnak, aki a hálóba lőtte egyenlítő gólunkat.
A hátralevő bő egy félidőnyi játékban is inkább gyürkőzés jellege volt a meccsnek, mintsem szép játék, talán annyi különbséggel, hogy nekünk is egyre több helyzetünk adódott, gólt ugyan nem lőttünk, de legalább le tudtuk baltázni egymást, ha valaki rontott. Közben a feszültség is nőtt, volt egy-két szövegelős jelenet, de igazából semmi komoly.
Az utolsó perceknek mindkét csapat úgy feszült neki, hogy beveti tartalékolt ereit a győztes gól megszerzésének érdekében, de ez aztán egyik félnek sem sikerült.
Porkolábnak és a kapufának még köszönettel tartozunk, mert mindketten megmentettek minket néhány beszedett góltól.
A táblázaton elfoglalt helyünk valószínűleg nem változik, és azon a véleményen vagyunk, hogy két pont elvesztését még jóvá lehet tenni, nos hát így legyen, zúgjon a hajrá Kozelito, és a jövő héten ismét a győzelem ízét szeretnénk érezni.

Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-1
   kapu: Porkoláb
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Petykó, Tinkó, Tóth
   gól: Hlavacska A.