Lehet hogy rossz ötlet volt a sajtós szerepét a csapat első számú főinkvizítorának adni, de ha már így adódott, viseljük a következményeket, és el kell fogadnunk, hogy a blogon folyamatosan jelennek meg az erkölcsi fertőtől, hanyatlásról és pusztulásba tartásról szóló cikkek. Sajnos azonban nem tehetünk úgy, mintha nem lenne valóságalapjuk.
A legutóbbi cikkben pedzegetett válság azóta továbbgyűrűzött, és mára nyíltan kimodottá lett, hogy Petykó, ez a kiváló játékos, a kilépést fontolgatja, olyannyira, hogy a mostani meccsre már el sem jött. Talán az olvasók is átérzik ezen szavak drámaiságát, hiszen olyan játékosról van szó, aki alapítástól kezdve, azaz négy éve a csapat tagja, eddig százhúsz meccsen lépett pályára (és reméljük még legalább ennyin fog), amelyeken számlálatlanul rugdosta a gólokat.
Itt érdemes leülni egy kicsit, és a lelkébe nézni mindenkinek, aki megfordult a csapat háza táján, hogy ugyan milyen okok vezetnek addig, hogy egy ilyen játékos, akit ezer és ezer szál kapcsol a csapathoz, egyáltalán gondoljon a kilépésre. Maga Petykó azzal indokolta szándékát, hogy a pályán nyújtott teljesítmény tekintetében elégedetlen önmagával, a csapat kerékkötőjének érzi magát, emiatt méltatlannak érzi magát a tagságra és semmi öröme nincs már a játékban. Mi a magunk részéről inkább magunkat érezzük méltatlannak arra hogy egy ekkora focistával és ilyen nagyszerű emberrel játsszunk egy csapatban, és megtiszteltetés volt minden alkalom, amikor eljött közénk. Bár az a tény, hogy Petykó a meccseknek szurkolóként való látogatásától is elzárkózik, megerősíti azt a szörnyű és bizonyságot még nem nyert gyanút, hogy a kilépési szándék valós oka az, hogy a doktori hallgató Petykó lenézi csupán MA-n vagy egyenesen BA-n pallérozódó csapattársait.
Másodszor azon érdemes alaposan elgondolkodnunk, hogy ha Petykó kilépése ténylegesen és véglegesen megtörténik, akkor képesek leszünk-e még kiállni; és ha ugyan képesek leszünk is, vajon érdemes-e, nem lenne az megcsúfolása minden olyan erénynek amiért a Csapat annak idején létrejött? Létszámra eddig is kevesen voltunk, még egy alaptag távozása esetén pedig a megszűnés és az új tagok felvétele közül választhatunk. De vajon találhatunk-e olyan tagjelöltet, aki a sokrétű követelményrendszereinknek megfelel, és hogyan magyarázzuk el az ősi hagyományainkra büszke szurkolóknak, hogy a "Hajrá Petykó, áléáléóóó!" helyett mostantól a "Hajrá Gipsz Jakab!" skandálás az elvárás?
Bárhogy is lesz, nagy arculcsapás ez a csapatnak, és amikor majd a távoli jövőben, a csapat feloszlása után azon tanakodunk, hogy mi vezetett odáig, azt fogjuk látni, hogy Petykó kiválása volt az első szeg a csapat koporsójából.
A praktikus dolgokat illetően úgy döntött a csapat, hogy ha már elkezdtük, azért befejezzük ezt az idényt, és bárhogy is vagyunk, kiállunk a Fekete Sereg elleni meccsre. Nem először találkoztunk beesett, karikás szemekkel és kóválygó tekintetekkel amint összegyűltünk, erről azonban most nem az alkohol, hanem a válságos idők érzelmi viharai tehetnek. Kevesen is voltunk, és alig mertük remélni, hogy nem vész oda bajnoki veretlenségünk.
Szerencsére sikerült elég jól elkapnunk a kezdést, brillírozásról ugyan nem ejthetünk szót, de nagyjából uraltuk a játékot, a félidő közepén pedig kétgólos előnyre tettünk szert. előbb Palágyi ugratta ki a szélen Hlavacska Andrást, aki két védő között befelé húzott, majd visszalőtte a labdát a mozgásával ellentétes sarokba, majd ugyanő lőtt távolról, a kapus által oldalra ütött labdára pedig Palágyi érkezett, és lőtt a hálóba. Az előnyt gyorsan megfejeltük egy kapufával, meg egy beszedett góllal, de félidőben még így is előnyben voltunk.
Hát a játékunkkal nem lehetünk minden ízében elégedettek, feltűnő volt, hogy más csapatokhoz képest mennyire kevés nálunk a labda nélküli mozgás, amivel a legegyszerűbb labdakihozatalt is nehézzé tettük magunk számára. A második félidő elején zsinórban 4-5 labdát eladtunk még a saját térfélen, és csak utolsó pillanatban beérkező szereléseinknek, és Porkoláb ihletett formájának köszönhettük, hogy nem lett egál az állás. Összességében azért nekünk volt több helyzetünk, sokszor lőttünk mellé nagy helyzetből, illetve néhányszor az ellenfél kapusa védett akkorát, amekkorát igazán nem vártunk volna.
A meccs végére maradt némi fűszerezés, mert az ellenfél kapusa a térfél közepén elkaszálta az abszolút gólhelyzetben kiugró Palágyit, amiért megkapta a maga kétperces kiállítását. A szabadrúgásból nem lett semmi, meg amúgy az emberelőnyös helyzetből sem, amit megint gyakorolni kell majd az edzéseken. De legalább addig nem forgott veszélyben a kapu, és zsebre tehettük a három pontot.
Az állandó károgás ellenére az eredmények elég jók, az egész őszi bajnoki idényt veretlenül és mindössze egy döntetlennel játszottuk végig, sokadszorra is bizonyítva, hogy a liga élcsapatai között van helyünk. A telet a második helyen töltjük, de továbbra is saját kezünkben a sorsunk, ha mindent behúzunk, akár elsők is lehetünk.
A Téli Bajnokságban való nevezésről a vezetőség nem tudta meggyőzni a tagok mindegyikét, így az kimarad, alkalmi kupák és félbarátságos meccsek várhatóak. Na persze a blog olvasóinak amúgy sem kell unalomra számítaniuk, mert van egy két vicces vagy tanulságos cikktervezet a tarsolyban.
Kozelito Tél - Fekete Sereg 2-1
kapu: Porkoláb
mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
gól: Hlavacska A., Palágyi
Moniz nélkül én sem játszanék :(
VálaszTörlés