Könnyen jött

Első Felsőházi meccsünket játék nélkülnyertük, néhai riválisunk, a Kedd Este ugyanis nem nevezett a szezonra.
Kozelito Tél - Kedd Este 5-0 (adminisztratív úton)

Kedélyjavító

Ellenfél hiányában a Black Ram nem tudott játszani, és akkor már beugorttunk egy kis edzőmeccsre. Jól kiadtunk minden dühünket, és meglőttük minden gólunkat, amit a bajnoki meccsen nem sikerült.
A gólgyártást itt is Purosz kezdte meg, de méltóan felzárkózott hozzá Tinkó is. Váltottunk kapusposzton, Görög védett, és némi testi és mentális pihenés után Fehér a mezőnyben bizonyított, ahogy lenni szokott, góllal. A passszos játékot Erdei és Hlavacska szervezték, ragyogóan, utőbbi játékos tanítanivaló friss, ügyes akció végén szerzett gólt.
Hát ennyi, sok tétje nem volt, de legalább gyakorolhattunk, és beköszönhettünk az alsóháznak.
Kozelito Tél - Black Ram 7-2
   kapu: Görög
   mezőny: Erdei T., Fehér, Hlavacska A., Palágyi, Purosz, Tinkó
   gól: Tinkó 3, Purosz 2, Fehér, Hlavacska A.

Elúszó remények

Palágyi kéri, hogy ő legyen a tragikus hős.


Sok-sok nehézség és készülés után elérkezett a tavaszi idény első, egyben az alapszakasz utolsó meccse. A téli átigazolsói szezon legnagyobb érdeme, hogy sikerült egyben tartani a keretet, és úgy tűnik egyben rábeszélni Erdei Tamást, hogy hosszú kihagyás után újra feltűnjön csapatunkban néhányszor. A meccs érdekessége, hogy a téli bajnokságban Tinkó belülről bomlasztotta a Bozsikot, azt ugyan nem sikerült elérnie, hogy ellenfelünk vonja vissza nevezését a teljes szezonra, de legalább néhány bizalmas információhoz hozzájutottunk.

Nagy a küzdelem

A meccsről, hát arról lehetőleg röviden beszéljünk. Az ötödik perc táján szöglet után ragyogó egyéni villanással gólt szerzett ellenfelünk gólkirályjelöltje, és még a félidő közepe előtt megkaptuk a másodikat is, amidőn kapusunk felszabadítása az elé ugró csatár testére és onnan a hálóba pattant. Hihetetlen, hogy egy ilyen fontos meccsen ilyen peches, sőt bohózatba illő gólt kapjunk... bár a megszokhattuk volna, hogy a Bozsik ellen mindig kapunk valami hasonlót.
2-0-lal gyakorlatilag el is dőlt a sorsunk, mert mint a meccs előtt már tudtuk, csak három ponttal juthatunk be a felsőházba. Az meg, hogy kétgólos hátrányból megfordítsuk a meccs állását, valószínűtlennek tűnt. Sajnos a meccs képét tekintve is.
Persze mindent megpróbáltunk, amit lehetett, de igazából azt kellett látnunk, hogy gyengébbek vagyunk ellenfelünknél egyénileg is és csapatként is. A második félidőben már kockáztatnunk kellett, aminek sanyarú következménye lett, hogy kinyíltunk hátul, lekontráztak minket, és persze felróható, hogy nem zártunk vissza elég gyorsan védekezni, de hát ez igazából része annak a problémának, hogy jobb csapat ellen játszottunk.

Elcsúsztunk

Az eredményjelző mutatott 0-4-et is, és akár egy zakóba is belefuthattunk volna, de ezt méltatlannak éreztük volna. Purosz lőtt két gólt, ha már elhozta a boltból az ország utolsó galléros-kutyatappancsos sárga focimezét, mindkét gólt balszélről laposan belőtt beadás után egyébként. A végefelé még volt két nagy helyzetünk ami kimaradt.
2-5 a vége, elég súlyos, és elúszott vele a felsőház, a tavasz többi részében a kiesés elkerüléséért hajtó csapatok között versenghetünk. Ezzel az is biztos, hogy történetünk során először gyengébb helyezést érünk el idén, mint egy évvel korábban.

Kozelito Tél - Bozsik Program 2-5
   kapu: Fehér
   mezőny: Erdei T., Görög, Hlavacska A., Palágyi, Purosz, Tinkó
   gól: Purosz 2

Az utolsó...

Alázatosan jelentjük, csapatunk túlesett a bajnoki szezon előtti utolsó edzőmeccsen. Muszáj leszögezni, hogy maga az edzés túlságosan baráti körülmények között zajlott, ezért nem tekintjük hivatalos mérkőzésnek. A csapat játékát viszont felmérhettük, és megállapíthattuk, hogy igenis készen állunk a szezonra, minden posztra van legalább fél ember, és ma elég szép akciókat voltunk képesek felépíteni, illetve talán az összeszokottság terén is sokat jelentett a mai mintegy másfél órás fussball. Szükség is lesz minden erőnkre, mert a jövő héten már a listavezető Bozsik ellen vívunk élethalálharcot, amin részünkről is eldől, hogy alsó- avagy felsőházba kerülünk-e. A csapatok közti tapogatózások, üzengetések mindenesetre már megkezdődtek.

Emírek földjén

Újabb edzőmeccshez érkeztünk, nagy lelkesedéssel, de annál kevesebb emberrel. Mondjuk úgy, hogy most adtunk játéklehetőséget azoknak a játékosainknak, akiknek a bajnokikon úgyse.
Az első meccsen az EBB69 ellen Purosz duplájával gyorsan előnybe kerültünk, csatárunk egyet távolról, egyet ziccerből akasztott be; és mint kiderült, elég nagy szükség volt a két gólra, mert szétfutottak minket, nemhogy támadni, de védekezni is alig bírtunk a meccs záró négyötödében. Meg kell vallani szerencsénk is volt, a kapufa négyszer, Fehér számlálatlanszor védett meg minket az újabb góloktól.
A második meccsen, az elődöntőben a Hajcsatok elleni derbi következett, ami a két csapat keretét nézve könnyen tragikus lehetett volna. A 2-0-s előny azonban itt is hamar összejött, Purosz és Görög összjátékainak köszönhetően. A megszerzett előnnyel azonban felelőtlenül bántunk, hiányzott az a profi mentalitás, amivel előnyben ráülünk a labdára vagy öljük a játékot amíg le nem telik a játékidő. Így lehetőséget adtunk ellenfelünknek, hogy ragyogó csatáraikkal megfordítsák az eredményt. Sajnos az is igaz, hogy csapatrészeink között nagy volt a távolság, így gyakran kerültünk létszámhátrányos helyzetbe, igazából akármelyik térfélen. Purosz azért csak szórta a gólokat, az utolsó percben szabadrúgásból egygólosra faragta hátrányunkat, de akkor már nem volt idő egyenlíteni.
Az utolsó fordulóban az AirXanyival kerültünk össze, és nagyon fogadkoztunk, hogy most nyerünk, és miénk lesz a bronzérem. Az iram azonban nem volt ehhez méltó, egyszerűen már nem bírtak futni a csapatok. Mi különösen nem. Bosszantóan akadozó csapatjátékunk miatt igazából nem is voltunk fölényben, az ellenfélnek is megvoltak azok a helyzetei amiből gólt érhetett volna el. A második félidő derekán kétszer szereztük meg a vezetést, Csete és Purosz ragyogó villanásai révén. Fehér külön kéri, hogy említsük meg, Csete ziccerét az ő hosszú kidobása készítette elő, amit annál szívesebben jegyzünk fel, hogy kapusunk így pont a 100. meccsén jegyezhetett asszisztot. Az előny azonban nem volt elég, mindkétszer engedtünk egy-egy gólt az ellenfélnek, másodjára a legutolsó másodpercekben. Bosszantó, de a jobb gólkülönség miatt így is miénk lett a bronzérem.
Emirátesz kupa
   Részt vettek: Csete, Fehér, Görög, Purosz, Szőllőssy, Tinkó
   gól: Purosz 7, Görög, Csete