Csapaton belül többször elhangzott az elmúlt hetek pech-szériája után, hogy egyszer valakit angyon meg fogunk verni. Ha mást nem, a bírót.
Hát ha ellenfelünk nem jött el, felkértük a Martint egy edzőmeccsre, ha már arra jártak, egy kicsit arra is gondolva, hogy a legutóbbi 3-6 után még van egy kis elintéznivalónk. Amúgy pech, hogy elég rendesen megvoltunk, három csere, olyan nagy nevekkel, hogy talán egész tavasszal nem lesz jobb, és akkor kényszerülünk tétmeccs helyett lötyögni.
Sajnos a meccs eleje tényleg lötyögés volt, nem vettük komolyan, hátrányba is kerültünk. Aztán viszont megráztuk amgunkat, és átvettük a kezdeményezést. Első gólunk kissé öngólgyanús volt, de adjuk Palágyinak. A második már tisztán az övé. A harmadik Tinkóé, a negyedik talán Porkoláb, de ha a szerkesztőség rosszul emlékszik, akkor olvasói levélben kér kiigazítást. Ötödjére Nagy oldotta meg magának, mert mégis méltatlan lett volna ha nem lő gólt.
És nyilván nagy következtetéseket nem kell levonni, de összeszedetten játszottunk, sok helyzeteünk volt, és néhányat legalább be is lőttünk. Él még tehát a remény, hogy egyszer valakit tényleg nagyon megverünk.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 5-2
kapu: Tóth Mi., Seltsam
mezőny: Hlavacska A., Görög, Nagy, Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
gól: Palágyi 2, Tinkó, Porkoláb M. (?), Nagy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése