Fogadkozás ide vagy, oda, mert nagyon vissza akartunk vágni az előző körben elszenvedett vereségért a Martinnak, az előjelek nem annyira voltak jó, éppen hatan voltunk, az egy csere ilyen téttel bíró meccshez pedig inkább szűkös. Sőt az az egy csere is csak kezdés után két perccel esett be.
De azt is tudjuk hogy az ilyen szükséghelyzetek képesek felfokozott küzdőszellemet és maximális koncentrációt kiváltani játékosainkból, és ha a kellő mentális tényezők megvannak, az aktuális keret is képes lehet bármire.
Az alaphangot Palágyi adta meg, talán öt perc játék és egy baloldali adogatás után átkígyózott a védelmen és a kapus - jegyezzük meg, mindkét csapat kapuját a mi portásaink védték - alatt a hálóba gurított. Állítólag fontos az első gól, hát akkor az a miénk volt. És innentől nem nekünk kellett kezdeményeznünk, legalábbis elvileg, mert egygólos előnnyel harmincöt percet kibekkelni őrültség lett volna. Ezért Purosz, ha már beállt, gondoskodott róla, hogy előnyünk egy gólnál bővebb legyen, Tinkó balról érkező beadását átpörgette valahogy a kapus fölött vagy mellett, vagy ki tudja, a lényeg hogy beesett a kapuba a labda. És ha ez még nem lett volna elég, az ellenfél megzavarodott hátvédje a saját hatosán akart keresztbe ívelni, Purosz pedig ha már arra járt, köszönte és befejelte. Közben kaptunk is egy gólt, legalább három játékos meakulpázott utána, de igazából ha tíz-tizenkét méterről úgy elsül valakinek a lába, mint az ellenfél csatárának, akkor nálunk senkinek nem kell magyarázkodnia, kivédekezhetetlen.
Tehát 3-1-el fordultunk, és ráéreztünk, hogyan lehet megnyerni a meccset. És el kell mondani, hogy tényleg taktikusan, fegyelmezetten játszottunk, szoros emberfogással, csatárok is rendben visszaérve a saját hatosunkig. De egyénileg is olyan teljesítmények voltak, hogy öröm volt látni. Palágyi és Porkoláb az összes párharcukat megynerték, Tinkó is a legszebb napjaira emlékeztetve sprintelgetett. És végül minden mezőnyjátékosunknak lett pontja a kanadai táblázaton. Hogy ez hogy lehet, úgy, hogy Porkoláb az oldalvonal mellett bemutatott aerobik-mozdulattal magas labdával ugratta ki Görögöt, aki a hatoson ácsorgó kapus fölött beemelte a labdát a kapuba.
Voltak nehéz periódusok, volt hogy beszorultunk, és minden felszabadítás ellenfélhez, vagy taccsra jutott, d evédekezésünk összességében helyt állt. Fehér is védett vetődve, kivetődve néhányszor, így ő is kaphat dicséretet. De a második félidőben már egyre biztosabbnak látszott, hogy három ponttal távozunk.
Említésre méltó, hogy Palágyi egy kemény ütközés után ápolásra szorult, szó szerint a vérét adta a csapatért. Az utolsó percben aztán ellenfelünk váltott öt mezőnyjátékosos felállásra, ezt Purosz gondolta megtorolni, és szinte a saját gólvonalunkról ívelt rá az ellenfél üresen maradt kapujára. Másodpercekig feszülten figyelt a mezőny, sajnos a labda a kapufáról kifelé pattant. De szomorkodásra így sincs okunk. Nyertünk, a tavasszal lejátszott bajnoki meccsen először, de reméljük nem utoljára.
Kozelito Tél - Martin és a mókusok 4-1
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
gól: Purosz 2, Palágyi, Görög
A Martin honlapján is jelent meg beszámoló a meccsről, olvasásra ajánlott:
http://martin-es-a-mokusok.webnode.hu/a2017-05-20/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése