Legalább képek vannak

Van a blognak az a két rossz szokása, hogy mindig csak vesztes meccsekről számol be, és hogy nagyon ritkán vannak rajta képek, Ígérjük, most az egyik rossz sorozat megszakad. De hogy melyik az csak a végén derül ki.

Hopp egy helyzet

Tehát a zabolátlan csatársorral megáldott Bandó elleni meccsre készültünk, a keret pedig a bőség zavarával küzdött, ha van ilyen, mert azért ez még mindig az örömteli gond ahhoz képest, amikor csere nélkül vagyunk. Most mezőnyben sorcserét is csinálhattunk volna, sőt azt is megcsinálhattuk volna, hogy az egyik sor a nyolc éve együtt játszó alapító atyáké, a másik sor az ebben a szezonban igazolt aranylábúaké, akiknek összesen öt meccsük volt eddig a csapat színeiben. Egyúttal Ehrenberger debütálásán is túlestünk.
A meccs végül a várható viszonylagos akció- és gólbőség tekintetében zajlott. Körülbelül öt perc után már hátrányba kerültünk, védelmünk mellett valahogy ki tudták ugratni a csatárt ellenfeleink, aki könnyen értékesítette a ziccert. Mozgósítottuk szunnyadó erőinket és sokat támadtunk, de az első helyzetek kimaradtak, és látszott hogy itt bizony nehéz lesz gólt lőni...

Hlavacska gólja

Pár perc erőlködés után mégis sikerült, hazaadás miatt a hatosról jöttünk szabadrúgással, amit Tinkó lepöckölt, Hlavacska pedig, sejtvén, hogy sorfal és kapus egyaránt a hosszúra várja a lövést, szépen begurított a a labdát a rövid alsó sarokba.
Sajnos a döntetlen nem sokáig tudtuk tartani, eladtuk a labdát a saját térfélen, amit az ellenfél góllal honorált, és nem sokkal később egy átlövés is bakadt a kapunkba. A félideig még akciódús játék zajlott, de újabb gól már nem született.

Barna gólja

A második félidő egyes periódusaiban teljesen átvettük a kezdeményezést és A-ligás keretek között mérve egész sok helyzetet dolgoztunk ki, távolról is, de közelről is. Sajnos ezek közül jóval kevesebb talált hálót annál, mint amennyinek illene. Egyel tudtuk faragni a hátrányt, Palágyi lőtt passzára  a hatoson belül Barna érkezett, és becsúszva a bal alsó sarokba továbbította a labdát.

Na még egy helyzet

Sajnos a második félidőben kijöttek szokásos helyezkedési hibáink, bár ezek miatt most még egy kicsit az összeszokatlanságot is okolhatjuk. Mindenesetre a hajrá felé közeledve engedtünk néhány nagyon is veszélyes kontrát az ellenfélnek, és ezen a szinten törvényszerű, hogy ennek következményei lesznek. Lettek is, kaptunk két gólt, egyet a szélen futó akció után beadásra számító kapusunk mögé belőve, másikat szemből, saját térfélen eladott labda után.
Az utolsó percekben is sokat támadtunk, voltak jól kitalált helyzeteink, legközelebb Hlavacskának a kapufán csattanó borzalmas erejű lövése járt a hálóhoz, de sajnos, mint kapufák jellemzően, az sem vált góllá.

Az utolsó bekapott gól

És tényleg szomorú, hogy bár mezőnyben egyáltalán nem voltunk gyengék, sőt egyes periódusokban kifejezetten mi domináltunk, mégis elkövettük ugyanazokat a hibákat, amelyekről eleve tudjuk, hogy nem lenne szabad, aminek így megint vereség lett a vége.

Ha pontokkal nem, legalább csapatképpel gazdagodtunk

Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-5
   kapu: Fehér
   mezőny: Barna, Benedek, Ehrenberger, Görög, Hlavacska A., Kovács, Palágyi, Tinkó
   gól: Hlavacska A., Barna

Mumus

Az élet kegyetlenségéről szóló híradások folytatódnak. Bár hosszú idő, sok meccs óta először voltunk meg kényelmesen, és a fogadkozás, győzelmi szándék sem hiányzott, és most még a korai időpont is legfeljebb csak álmosságot okozott, de nem egész csapatra kiterjedő másnaposságot és késéseket, utólag mégis arrafelé kell okoskodni hogy valami nem lehetett rendben.
Győzelmi reményeink az első percekben még jól álltak, az első két percben két kapufát rúgtunk, közelről, kéts zépen kijátszott figura végén, a két mezőnybeli Máté révén. A Máté név kissé túltengett a pályán, nálunk 3/8 arányban adatolható ez a név, de az ellenfélnél is mintha élt volna ez a megszólítás. A helyzetek eltékozlását igazából utólag bánhattuk meg, főleg akkor, amikor még mindig az első percekben járva hátrányba kerültünk. Végtelenül szerencsétlen gól volt, olyan távból eresztett lövés, amivel rendesen kapusunkat nem lehetne megtréfálni, de a hétközi Svájc elleni meccs második góljához hasonlóan a közbevetődő védő lábán úgy pattant meg, hogy csak még pontosabban ráadásul kiszámíthatatlan ívben vágódjon a hosszú felső sarokba. Nem sokkal később még egy gólt kaptunk, ezért viszont legalább a szerencsében nem kereshetjük a hibát, legfeljebb védekezésünkben.
A játék képe innentől, a meccs utolsó harminc játékpercére elég egyoldalúvá vált. Mi birtokoljuk a labdát szinte kizárólagosan, fölényünk azonban meddő. Vita tárgyát képezi a csapaton belül, hogy mennyire játszottunk a mezőnyben jól vagy rosszul, az azonban szmszerűsíthető, hogy labdabirtoklásunkhoz képest viszonylag ritkán jutottunk el helyzetekig. Még fájóbb, hogy amikor a második félidőben ziccerekig jutottunk, mélységi passzal lyukra futtatott csatáraink ismétlődően a kapust tették naggyá. Ellenfelünk taktikai és fegyelmezettségi téren nagy kalapemelést érdemel, azért mégis bosszantó úgy kikapni, hogy sok extra képességet nem csillantottak meg a meccsen. A Polszki kezd lassan mumussá válni, akiket minden fogadkozás, sok egymás elleni meccs, és az utóbbi években rendre Kozelito-fölény ellenére szinte soha nem tudunk legyőzni.
A második félidő közepén kapusunk unortodox játékát látva diskurzus alakult ki a tagok között, és amíg mi arra tettünk javaslatokat, hogy ki melyik felmenőjével lépjen intenzív baráti kapcsolatra, addig ellenfelünk lekontrázott minket és belőtték a harmadik gólt. Előnyös lenne, ha a hisztit jövőbeli alkalmakkor meghagynánk a lefújás utánra.
A vége így egy magyaros hármas lett, sajnálhatjuk, hiányozni fog a három pont.
Kozelito Tél - Polszki 0-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Barna, Benedek, Görög, Hlavacska A., Makai M., Palágyi, Porkoláb M.
   gól: -

A szelek szárnyán

Ez a nap is eljött, az aktuálisan listavezető In-Team ellen mérhettük le tudásunkat. Ez évek óta jelen levő létszámválságot, úgy tűnik idén sem sikerült meghaladnunk, kevesen lettünk volna, ám jelentkezett két próbajátékos Benedek és Kovács személyében, akiket rögtön be is vetettünk, és lentebb az eredménynél látható, milyen eredménnyel.
A meccset tehát meglehetősen jól kezdtük, összeszokatlanul is összeszedett játékkal, és hat-nyolc percnyi játék után a gól is meglett, szép akció után Benedek lőtt a kapuba. És megérdemeltük a vezetést, mert kreatívan és okosan játszottunk. A liga egyik legjobb csapata ellen természetesen a védelmünkre is nagy teher hárult, de megoldottuk, az első félidőben kevés lehetőséget engedtünk, és jól és fegyelmezetten zárt a védelmünk. Oké, többnyire, mert egy gólt azért kaptunk.
Az első félidő krónikájához tartozik, hogy ellenfelünk egy játékosát szövegelésért kétperces kiállítással jutalmazták, az emberelőnyt azonban nem sikerült kihasználnunk.
A második félidőben felpörögtek az események, talán a korai kezdés miatt volt álmos az első félidő. A vége felé közeledve azonban mindkét oldalon gyakrabbak lettek a helyzetek, mindkét csapatnak bőven lett volna eldöntenie a meccset a maga javára. Még a félidő elején kaptunk egy gólt, amit aztán Kovács egyenlített ki, végsőkig kijátszott okos akció végén. A félidő nagy részében így 2-2-es állás állt az eredményjelző táblán. Sajnos elkezdtünk szétcsúszni, talán az összeszokatlanság, talán koncentrációhiány miatt, de nagyon sokszor hagytunk üres embert a saját kapunk közelében, amit nyilván nem lett volna szabad, és nagyon sok kényelmes lövést engedtünk az ellenfelünknek, igazából hálát adhatunk nekik, és szerencsénknek, hogy sokáig tudtuk tartani az állást. Na persze nekünk is voltak helyzeteink, a legnagyobb Porkoláb klasszikus ziccere, amikor félpályától egyedül futhatott a kapura, de lövése a kapufát találta el. A pálya azonban összességében mégis elkezdett felborulni. És három percel a vége előtt megint rosszul tolódtunk csapatszinten, és az üresen érkező támadó a kapunkba lőtt.
Erre már nem tudtunk válaszolni, volt még helyzetünk, de elszórakoztuk, és így összességében vereség lett. Ha jót akarunk magunkank, újra el kellene kezdeni a pontok gyűjtögetését.
Kozelito Tél - In-Team 2-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Benedek, Görög, Hlavacska A., Kovács, Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Benedek, Kovács

Áléáléáléóóóó

Mint már a blog olvasói számára sem titok az idei bajnokság nagyon erős és nagyon kiegyensúlyozott lesz. Most megkaptuk az ízlelítőt abból, hogy mennyire. Ja meg közben jól bemutattuk, hogyan nem szabad nekimenni egy meccsnek. Mert ha az elvbeni kezdési időpontban egyetlen focistánk van a helyszínen, a többiek még öltözőben vagy úton, akkor a bemelegítés és taktikai értekezlet eleve ugrik, a szétesettség érzetéről már nem is beszélve.
A meccsen egy ideig húztuk valahogy, kapusunk kihirdette, hogy melyik kezére nem kér lövést, aztán mégis kapott oda. Aztán amikor az ellenfél játékosan váratlant húzott, konkrétan lefutott mindenkit, akkor hátrányba kerültünk és ott is maradtunk.
A nagytanács majd eldönti, hogy játszottunk, talán leginkább közepesen, tehát most őrjöngeni, hogy gyengék vagyunk, nem kell. Csank János is azt mondaná, hogy menni kell tovább, és dolgozni kell. Voltak helyzeteink, ezeket kihagytuk, holott be kéne lőni, és voltak hibáink, amiket meg nem kellene elkövetni.
A második félidőben kétszer hagytuk magunkat lekontrázni, de hát mit lehet tenni, akkor már kockáztatnunk kellett. A kevés pozitívum egyike, hogy a végén legalább a gólszerzés összejött, egy balról jövő beadást Barna pörgetett a kapuba, ezzel első tétmeccsén megszerezte első gólját a csapatban.
Kozelito Tél - Hajcsatok 1-3
   kapu: Fehér
   mezőny: Barna, Görög, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Barna