Mint már a blog olvasói számára sem titok az idei bajnokság nagyon erős és nagyon kiegyensúlyozott lesz. Most megkaptuk az ízlelítőt abból, hogy mennyire. Ja meg közben jól bemutattuk, hogyan nem szabad nekimenni egy meccsnek. Mert ha az elvbeni kezdési időpontban egyetlen focistánk van a helyszínen, a többiek még öltözőben vagy úton, akkor a bemelegítés és taktikai értekezlet eleve ugrik, a szétesettség érzetéről már nem is beszélve.
A meccsen egy ideig húztuk valahogy, kapusunk kihirdette, hogy melyik kezére nem kér lövést, aztán mégis kapott oda. Aztán amikor az ellenfél játékosan váratlant húzott, konkrétan lefutott mindenkit, akkor hátrányba kerültünk és ott is maradtunk.
A nagytanács majd eldönti, hogy játszottunk, talán leginkább közepesen, tehát most őrjöngeni, hogy gyengék vagyunk, nem kell. Csank János is azt mondaná, hogy menni kell tovább, és dolgozni kell. Voltak helyzeteink, ezeket kihagytuk, holott be kéne lőni, és voltak hibáink, amiket meg nem kellene elkövetni.
A második félidőben kétszer hagytuk magunkat lekontrázni, de hát mit lehet tenni, akkor már kockáztatnunk kellett. A kevés pozitívum egyike, hogy a végén legalább a gólszerzés összejött, egy balról jövő beadást Barna pörgetett a kapuba, ezzel első tétmeccsén megszerezte első gólját a csapatban.
Kozelito Tél - Hajcsatok 1-3
kapu: Fehér
mezőny: Barna, Görög, Palágyi, Porkoláb M., Tinkó
gól: Barna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése