Az élet kegyetlenségéről szóló híradások folytatódnak. Bár hosszú idő, sok meccs óta először voltunk meg kényelmesen, és a fogadkozás, győzelmi szándék sem hiányzott, és most még a korai időpont is legfeljebb csak álmosságot okozott, de nem egész csapatra kiterjedő másnaposságot és késéseket, utólag mégis arrafelé kell okoskodni hogy valami nem lehetett rendben.
Győzelmi reményeink az első percekben még jól álltak, az első két percben két kapufát rúgtunk, közelről, kéts zépen kijátszott figura végén, a két mezőnybeli Máté révén. A Máté név kissé túltengett a pályán, nálunk 3/8 arányban adatolható ez a név, de az ellenfélnél is mintha élt volna ez a megszólítás. A helyzetek eltékozlását igazából utólag bánhattuk meg, főleg akkor, amikor még mindig az első percekben járva hátrányba kerültünk. Végtelenül szerencsétlen gól volt, olyan távból eresztett lövés, amivel rendesen kapusunkat nem lehetne megtréfálni, de a hétközi Svájc elleni meccs második góljához hasonlóan a közbevetődő védő lábán úgy pattant meg, hogy csak még pontosabban ráadásul kiszámíthatatlan ívben vágódjon a hosszú felső sarokba. Nem sokkal később még egy gólt kaptunk, ezért viszont legalább a szerencsében nem kereshetjük a hibát, legfeljebb védekezésünkben.
A játék képe innentől, a meccs utolsó harminc játékpercére elég egyoldalúvá vált. Mi birtokoljuk a labdát szinte kizárólagosan, fölényünk azonban meddő. Vita tárgyát képezi a csapaton belül, hogy mennyire játszottunk a mezőnyben jól vagy rosszul, az azonban szmszerűsíthető, hogy labdabirtoklásunkhoz képest viszonylag ritkán jutottunk el helyzetekig. Még fájóbb, hogy amikor a második félidőben ziccerekig jutottunk, mélységi passzal lyukra futtatott csatáraink ismétlődően a kapust tették naggyá. Ellenfelünk taktikai és fegyelmezettségi téren nagy kalapemelést érdemel, azért mégis bosszantó úgy kikapni, hogy sok extra képességet nem csillantottak meg a meccsen. A Polszki kezd lassan mumussá válni, akiket minden fogadkozás, sok egymás elleni meccs, és az utóbbi években rendre Kozelito-fölény ellenére szinte soha nem tudunk legyőzni.
A második félidő közepén kapusunk unortodox játékát látva diskurzus alakult ki a tagok között, és amíg mi arra tettünk javaslatokat, hogy ki melyik felmenőjével lépjen intenzív baráti kapcsolatra, addig ellenfelünk lekontrázott minket és belőtték a harmadik gólt. Előnyös lenne, ha a hisztit jövőbeli alkalmakkor meghagynánk a lefújás utánra.
A vége így egy magyaros hármas lett, sajnálhatjuk, hiányozni fog a három pont.
Kozelito Tél - Polszki 0-3
kapu: Tinkó
mezőny: Barna, Benedek, Görög, Hlavacska A., Makai M., Palágyi, Porkoláb M.
gól: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése