influenza

Utolsó fordulójához érkezett a téli bajnokság alapszakasza, mi pedig a riválisok eredményei alapján tudhattuk, nincs más dolgunk, mint legalább öt góllal megverni a Capitulatust, és máris helyet kapunk a felsőházban. Ez ugyan ujjgyakorlatnak tűnt, de még meccs előtt elolvastuk felkapott lélekbúvárok összes műveit az elengedésről, és úgy döntöttük, elengedjük a felsőház hajszolását, mint Oravecz Coelho akármit, és inkább arra koncentrálunk, hogy jól érezzük magunkat, és jól játsszunk.
A megvalósítás első üteme elég jól sikerült, a későn érkező nézők még el sem foglalták helyüket a lelátókon, amikor már bent is volt az első gól, és igen büszkék lehetünk rá, szépen felépített akció futott végig, Palágyi elment a balszélen (hol máshol?) éles középre adását Sánta továbbította a kapuba. Annyira szép volt a jelenet, hogy meg akartuk nézni a visszajátszást, sajnos amikor Sánta ugyanonnan a kapufára lőtt, akkor rá kellett ébrednünk, hogy az már az élőkép volt, és maradt az 1-0. Sajnos nem is olyan sokáig, néhány perc múlva kiegyenlített az ellenfél.
Az első félidő közepén volt egy nehezebb periódus, amikor nem nagyon tudtuk megtartani a labdákat, hosszú passzainkat rendre leszedegették, mi meg védekezésre kényszerültük, de végül megúsztuk. És voltaképpen egész tűrhetően játszottunk, együtt mozogtunk, felvettük az embereket, amikor kellett, kritikus helyzetben mindig közbe tudott lépni... jó hát a megmentőnk nem mindig mezőnyjátékos volt, hanem az ihletett kapusunk, de hát ő is a csapat része, azért kapja a fizetését, hogy védjen.
Külső szemlélőnek igen élvezetes lehetett a meccs, mindkét csapat vállalta a támadó játékot, mindkét csapatnak megvoltak a lehetőségei a gólszerzésre. Részünkről Hlavacska jelenléte meggyorsította a labdakihozatalt, sokat kísérleteztünk kontrákkal, sajnos a 2-1-es 3-2-es szituációknál sokszor került játékunkba annyi pontatlanság amennyi meggátolta a gólszerzést. Az első félidő végén Görög lőhetett kétszer, de a kapus mindkétszer bravúrral védett.
A játék képét illető megállapítások a második félidőre is érvényesek: mindkét részről bátor és határozott játék, sokáig gól nélkül. Tiszta lehet lelkiismeretünk, mindent kiadtunk magunkból. Lövések számát tekintve előnybe került az ellenfél, de kijátszott, veszélyes helyzetek számát tekintve tartottuk a lépést. Legveszélyesebb próbálkozások között említendő Benedek erős szabadrúgása, Sánta ziccere, és végül Szőllőssy élesedő szögből leadott lövése alig néhány perccel a lefújás előtt.
Néhány perccel a vége előtt mesteredzői javaslatra időt kértünk, és még egyszer átbeszéltük a teendőket. Sajnos ez sem volt elég - talán ha kicsit aktívabban pörgetjük a cserét, az utolsó percekben frissebb négyes lehetett volna a pályán. Kilencven másodperc volt hátra a meccsből amikor üresen hagytunk egy embert a hatosunk előterében, aki kegyetlenül beverte a gólt. Elvileg nem lett volna reménytelen még egy helyzetet kialakítani, de nem jött össze, sőt bután eladtuk a labdát hátul, amiből az utolsó másodpercekben még egy gólt bekaptunk.
Kozelito Tél - Capitulatus 1-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Benedek, Görög, Hlavacska A., Palágyi, Sánta, Szőllőssy
   gól: Sánta

Ezt nem tesszük ki az ablakba

 A felsőházba jutási versenyben ezen a héten a Torpedo volt az ellenfelünk. Az ukáz pedig úgy szólt, hogy nyerni kell, és irány a felsőház. A megvalósítás majdnem pont így sikerült. Szóval szépen összejöttünk, fogadkoztunk, mindenki elmondta, milye fáj, és kezdődhetett a nagy meccs.
Körülbelül kettő perc után hátrányba kerültünk, nem tudtuk lereagálni, hogy a mélységből üresen mozog be egy ember, és akkor ő szabadon lőhette ki a hosszút. A félidő közepén lett 0-2, hát azt nehéz lett volna elkerülni, egy ezredmásodperc időt hagytunk az ellenfélnek aki a térfél közepéről kegyetlenül beverte a jobb felső sarokba. Sajnos az eredmény a játék képét tükrözte. Messze voltunk csúcsformánktól, hát meg igazából attól a szinttől is, amit ezen a szinten hozni illene. Feltűnő volt, hogy mennyire nem találjuk meg egymást passzokkal, nem segítünk egymásnak, a hosszú passzokat, íveléseket meg egyáltalán semmilyen siker nem koronázta. Gondot okozott az olyan helyzetek megoldása is, mint amiből az első gólt kaptuk, hogy mélységből beindul valaki, és gyakran gondot okozott szimpla passzok átvétele is..
Szőllőssy ki tudja hány hónap után tért vissza, és egyből fogadalmat tett egyéni gólátlagának megjavítására, ennek jegyében övé is volt az első félidő legnagyobb helyzete, de a kapus védte a próbálkozást. A második félidőben talán mintha kicsit stabilabbá váltunk volna, egy ideig legalábbis nem kaptunk újabb gólt, és helyzetecskékig is eljutottunk. Sajnos lövéseinket nem kísérte szerencse. A félidő közepén aztán bekaptuk a harmadik gólt, és színpadias jelenet keretében kapust cseréltünk: Benedek kiment a mezőnybe, Tinkó állt a ketrecbe. Lehet hogy kezdeni kellett volna így, ám sajnos ez a kétségbeesett csere sem volt alkalmas a mérkőzés állásának megfordítására. Sőt...
Egy szabadrúgás-kombináció után bekaptuk a negyedik gólt is, rettenetesen buta dolog volt, rögzített helyzetnél nem lett volna szabad úgy felállni, hogy a kapufától egy méterre álló csatárt üresen hagyjuk. És akkor a véghajrában jött még egy nagy összeomlás. Mondhatjuk úgy, hogy az egyenlítés reményében kitámadtunk, és valóban egy 0-4-re értelmetlen lett volna ráülni bekkeléssel, de ugyanilyen értelmetlen volt elrohanni előre és sorozatosan hagyni, hogy lekontrázzanak minket. Ha két csatár üresen viheti a labdát a kapusra, az gól lesz, ezt azért felmérhetjük előre. Így jutottunk el egy hetesig, és igazából megérdemeltük, mert taktikailag, technikailag, futómennyiségben mind alulmaradtunk. 
Kozelito Tél - Torpedo 0-7
   kapu: Benedek, Tinkó
   mezőny: Benedek, Flösser, Görög, Hajdú, Palágyi, Sánta, Szőllőssy, Tinkó
   gól: -

La Fiesta

Az élet kegyetlensége és más összetevők révén most a Colo-colo csapatával mérhettük össze a tudásunkat. A csapat magját sok-sok évvel ezelőttről még Stadion FC névről ismertük. Hogy a mi csapatunk magját honnan ismerjük azt nem tudni, mert a múlt héthez képest erősen kicserélődtünk. Mostani keretünk inkább az őszi csapatra emlékeztetett.
Az elején jól el is osztottuk a posztokat, ebben szentesítettük a gyakorlatot, hogy Hlavacska inkább irányítóként és nem söprögetőként szerepel, és jól egymás lelkére kötöttük, hogy higgadtan, türelmesen fogunk játszani, és Porkoláb lesz a leghátsó ember. Ebből egyenesen következik, hogy az első akcióból, mielőtt az ellenfél egyáltalán birtokolta volna a labdát, Porkoláb helyzetbe került Hlavacska passzával és akkor már be is vágta. Néhány perccel később Palágyi gondolt egy merészet, és vállalkozott lövésre jó messziről, és nem tett hiába, a lövés a kapufát érintve vágódott a bal felső sarokba.
Ezzel nagyjából el is dőlt a három pont sorsa, a továbbiakban átadtuk magunkat a játék élvezetének. A továbbiakban is jellemző volt, hogy mi birtokoljuk többet a labdát, és mi alakítunk ki több helyzetet. A meccs után arra jutottunk, hogy azért bőven voltak hibáink, szórtunk el szükségtelenül labdákat, és gyakran előfordult, hogy cipeltünk akkor is amikor már rég passzolni kellett volna, de a játék képe alapján ezeket most elbírtuk. Benedek önfeláldozóan elvállalta a kaput, de egy-két átlövésnél többet nem kellett védenie, az őszre jellemző - télre nem jellemző - Hlavacska-Porkoláb páros mindenkit megelőzött aki a mi térfelünkre tette a lábát. Utóbbi játékos még egy kapufával is jelezte jelenlétét, csak hogy észervegyük, a télen először ő is köztünk van.
A játék képe talán annyit változott a második félidőre, hogy határozottabbak lettünk. Az első félidőben volt egy szabadrúgásunk hazaadásért, hát amit azzal csináltunk az nem annyira volt határozott megoldás például. Na aztán a második félidő közepén elkezdtük rúgni a gólokat is, csak még a megfelelő kombinációt kellett a pályára küldeni. A félidő közepén Görög kiugratását Sánta gurította el a kapus lábai között, ezzel megszerezve első csapatbeli gólját. Nem sokkal később Porkoláb küzdötte át magát két emberen, és lőtte ki a hosszú sarkot. A koronát pedig azzal tettük fel a teljesítményre, hogy a kabalaállatunkkal is rúgattunk egy gólt. Sőt majdnem kettőt, de a kapus alatt átcsorgó labdát ő képes volt két méterről mellélőni.
Akkor a vége így 5-0 lett amiért jár a keksz a csapatnak. Reméljük a múlt heti heroikusan kiküzdött győzelem lendülete ezzel megragadt a csapatban, és a jó teljesítményt visszük tovább.

Kozelito Tél - Colo-colo 5-0
   kapu: Benedek
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Sánta
   gól: Porkoláb M. 2, Palágyi, Sánta, Görög