Utolsó fordulójához érkezett a téli bajnokság alapszakasza, mi pedig a riválisok eredményei alapján tudhattuk, nincs más dolgunk, mint legalább öt góllal megverni a Capitulatust, és máris helyet kapunk a felsőházban. Ez ugyan ujjgyakorlatnak tűnt, de még meccs előtt elolvastuk felkapott lélekbúvárok összes műveit az elengedésről, és úgy döntöttük, elengedjük a felsőház hajszolását, mint Oravecz Coelho akármit, és inkább arra koncentrálunk, hogy jól érezzük magunkat, és jól játsszunk.
A megvalósítás első üteme elég jól sikerült, a későn érkező nézők még el sem foglalták helyüket a lelátókon, amikor már bent is volt az első gól, és igen büszkék lehetünk rá, szépen felépített akció futott végig, Palágyi elment a balszélen (hol máshol?) éles középre adását Sánta továbbította a kapuba. Annyira szép volt a jelenet, hogy meg akartuk nézni a visszajátszást, sajnos amikor Sánta ugyanonnan a kapufára lőtt, akkor rá kellett ébrednünk, hogy az már az élőkép volt, és maradt az 1-0. Sajnos nem is olyan sokáig, néhány perc múlva kiegyenlített az ellenfél.
Az első félidő közepén volt egy nehezebb periódus, amikor nem nagyon tudtuk megtartani a labdákat, hosszú passzainkat rendre leszedegették, mi meg védekezésre kényszerültük, de végül megúsztuk. És voltaképpen egész tűrhetően játszottunk, együtt mozogtunk, felvettük az embereket, amikor kellett, kritikus helyzetben mindig közbe tudott lépni... jó hát a megmentőnk nem mindig mezőnyjátékos volt, hanem az ihletett kapusunk, de hát ő is a csapat része, azért kapja a fizetését, hogy védjen.
Külső szemlélőnek igen élvezetes lehetett a meccs, mindkét csapat vállalta a támadó játékot, mindkét csapatnak megvoltak a lehetőségei a gólszerzésre. Részünkről Hlavacska jelenléte meggyorsította a labdakihozatalt, sokat kísérleteztünk kontrákkal, sajnos a 2-1-es 3-2-es szituációknál sokszor került játékunkba annyi pontatlanság amennyi meggátolta a gólszerzést. Az első félidő végén Görög lőhetett kétszer, de a kapus mindkétszer bravúrral védett.
A játék képét illető megállapítások a második félidőre is érvényesek: mindkét részről bátor és határozott játék, sokáig gól nélkül. Tiszta lehet lelkiismeretünk, mindent kiadtunk magunkból. Lövések számát tekintve előnybe került az ellenfél, de kijátszott, veszélyes helyzetek számát tekintve tartottuk a lépést. Legveszélyesebb próbálkozások között említendő Benedek erős szabadrúgása, Sánta ziccere, és végül Szőllőssy élesedő szögből leadott lövése alig néhány perccel a lefújás előtt.
Néhány perccel a vége előtt mesteredzői javaslatra időt kértünk, és még egyszer átbeszéltük a teendőket. Sajnos ez sem volt elég - talán ha kicsit aktívabban pörgetjük a cserét, az utolsó percekben frissebb négyes lehetett volna a pályán. Kilencven másodperc volt hátra a meccsből amikor üresen hagytunk egy embert a hatosunk előterében, aki kegyetlenül beverte a gólt. Elvileg nem lett volna reménytelen még egy helyzetet kialakítani, de nem jött össze, sőt bután eladtuk a labdát hátul, amiből az utolsó másodpercekben még egy gólt bekaptunk.
Kozelito Tél - Capitulatus 1-3
kapu: Tinkó
mezőny: Benedek, Görög, Hlavacska A., Palágyi, Sánta, Szőllőssy
gól: Sánta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése