Soron következő meccsünkre a szokásoktól eltérően vasárnap került sor, ezért vagy másért alig voltunk meg, öten csere nélkül kínkeserve meccsnek néztünk elébe. Megbeszéltük amit meg lehetett, és reméltük a legjobbakat.
Legnagyobbrészt meg tudtuk valósítani a terveinket, védelmünk többnyire szorosan zárt, és minimalizált az ellenfél gólszerzési kísérleteit, illetve labdabirtoklás volt esélyünk a helyzeteket kialakítani. Az első félidő közepén hátrányba kerültünk, miután lefutottak minket a szélen, de ezt pár perccel később kiegyenlítettük, Porkoláb indítása után Kántor került helyzetebe és lőtte ki a hosszú felső sarkot.
Nagy lelkesedéssel küzdve a második félidőben is kompenzáltuk azt a hátrányt, hogy csere híján fáradtságra voltunk kárhoztatva. A második félidő közepén kockáztattunk annyit, hogy az addigra minden erejét felőrlő Porkoláb állt be a kapuba, Tinkó pedig új lendületet hozott a mezőnybe. Hogy a kapuscsere jó ötlet volt-e arról a két perccel később bekapott gól után volt alkalmunk elgondolkodni. Az utolsó percekben fokoztuk a nyomást, és kockáztattunk a kiegyenítés reményében, de hiába, több gól nem született.
Mondhatnánk hogy nyertünk legalább tapasztalatot, de sajnos az a tapasztalat, hogy ha nem vagyunk meg rendesen, abból szar meccs lesz, sajnos már túlságosan távol állt az ismeretlentől.
Kozelito Tél - Kanapébetyárok 1-2
kapu: Tinkó, Porkoláb
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Porkoláb, Tinkó
gól: Kántor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése