Gyertyák a szülinapi tortán

Evvel a szép nappal fogtunk neki a decembernek, és mivel a csapat kilencedik születésnapját ebben az időben ünnepeljük, a tizedik évet is fel kellett avatni. Hiányzóink voltak, de így is ki tudtunk állni közel ideális két cserével.
Parázs meccsre számítottunk a Szent Anna ellen, tudván hogy ők minket riválisnak tekintenek, és ha véletlen pontot vesztenénk, annak még presztízsveszteség lehet a vége. Azért nagyjából sportszerű meccs alakult ki, talán pont annyi fűszerrel, amennyi a langyoson felülemelkedő jó hangulathoz kell. A rangadó jelleg a hangpárbajban is megnyilvánult, és büszkén jelenthetjük, hogy egyfős szurkolótáborunk bírta a tempót.
 Az első néhány perc nehéz volt, mert arra érdemes labdarúgóink még az A-ligában kergették a pettyest, és amíg még nem jöttek át, csere nélkül, tartalékos csapattal küzdöttünk. Két cserénk magunkhoz képest jónak mondható, de csak magunkhoz képest, hiszen az ellenfél írd és mondd 11 játékossal vonult fel, nyilván nagypályás meccsre készültek. Annyira mégis elég volt a két csere, hogy okosan beosztva bírjuk a B-ligás iramot végig, és ne omoljunk össze.

Az első bekapott gól

A kezdeményezést sikerült magunkhoz ragadnunk az első percek tapogatózása után, Tinkó éles szögből a hosszúba küldött lövése után megszereztük a vezetést. Az előny megnyugtató lehetett volna, de nem tartott sokáig, elkövettük szokásos hibáinkat a lassú visszazárással és nagylelkű emberfogással, és az ellenfél kiegyenlített. Különösen bosszantó a szöglet után kapott gól, amikor a hatosunkon álló csatárt elvileg többen fogták, gyakorlatban mégis szabadon lőhetett kapunkba.
Második félidőre így újonnan fel kellett szívnunk magunkat, és a hibákat kijavítva újrakezdeni a gólok gyártását, és úgy tűnt, ezt sikeresen tettük. A félidő elején Kántor szerzett gólokat, egyet Tinkó szöglete után csukafejessel, egyet a védők sűrűjéből eleresztett felsősarkos lövéssel, és máris visszaszereztük a vezetést. Ez sem tartott sokáig, újra egyenlő lett az állás, ám ekkor Palágyi lőtt szép gólt a hosszú alsó sarokba. Újból nálunk volt az előny, és elhangzott minden ami ilyenkor elképzelhető, hogy figyeljünk oda, ne rohanjunk el, és vegyük fel az embert. Ezt ekkor már meg is valósítottuk, azzal nem számoltunk, hogy az ellenfél csatára két emberen átcselezve fog újabb gólt lőni.

Ez itt a mezőnyjáték

4-4-nél ismét benne volt a meccsben, hogy egy hülyeséget elkövetve akár veszíthetünk is, de eddigre bemelegedtünk, és az első félidőben elég gyakran elkövetett butaságokat is kiküszöböltük. Az ellenfél fentebb említett szólógóljára mi csapatjáték-góllal válaszoltunk: Palágyi ívelt át szöglet után jobbról a balszélre, Studniczki bokából visszarakta a másik oldalra, ahol az üresen hagyott Tinkónak volt ideje maga elé tenni, majd irgalmatlan rakétát lőtt a rövid felső sarokba. Az utolsó hajrának tehát már előnyből vághattunk neki, és mintha megszilárdult volna védelmünk, külön említésre méltó Szerényi és Tinkó védőmunkája az egész meccs tekintetében. Az utolsó percekre az ellenfél kapus helyére mezőnyjátékost hozott, de ez inkább nekünk teremtett újabb lehetőséget: támadóink éltek a letámadás és labdaszerzés lehetőségével, és Kántor újabb két gólt szerzett üres kapura. Összességében tehát magabiztosan, szezonrekordot jelentő hét gólt szerezve zsebeltük be a három pontot, és a győzelemmel remélhetőleg sok jövőbeni vitát sikerült megelőznünk.
Kozelito Tél - Szent Anna FC 7-4
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Kántor 4, Tinkó 2, Palágyi

PS. Egyes visszajelzések szerint a fentebbi bejegyzés nagyképű. Szerkesztőségünk egyelőre még keresi, hogy az állítólagos nagyképűség a szöveg melyik pontjain jelenik meg. A megtalálásig rögzítsük, hogy nem mi arcoskodtunk meccs előtt, hogy így elverünk meg úgy elverünk titeket; nem mi reklamáltunk büntetőt alaptalanul és kurvaanyázva; nem mi jelentettük ki, hogy az ellenfél "semmivel sem jobb nálunk", és nem mi neveztünk csicskításnak egy sikeres cselt.