Utalás a tizenhatos mélyére

 

Ezen a szép áprilisi napon rendezték az EP-t vagyis az Esterházy Péter emléktornát, melyen mint irodalomban érintettek, csapatunk tagjai szép számban vettek részt. Nem a Kozelito Telet képviseltük, és több csapat mezében léptünk pályára akár egymás ellen is, ám a csapattagok magas száma miatt említésre méltó tanulságokkal zárult a kupa.
Az Élőt, Tinkót és Szerényit felvonultató, a véneki alkotótábort képviselő csapat nagy küzdelem és éles meccsek után végül nem jutott túl a csoportkörön. Ebben közrejátszott az is, hogy a keret legértékesebb játékosai az első meccsre még nem érkeztek meg, melyet a csapat így elbukott.
A címvédő Íróválogatott Nagy Dániellel kezdőcsapatában vérmes reményekkel érkezett, de egyetlen szerencsétlen pontvesztés miatt lemaradt a döntőről, végül a bronzéremmel vigasztalódhatott.
A JAK csapata Szedlák húgai becenéven, Fehér, Görög, Hlavacska és Palágyi szereplésével vérre menő csatában az akkor már kiegészült vénekieket is búcsúztatva bejutott a döntőbe. A másik döntős csapat a bölcsész A-ligás Polszki tagjaiból verbuválódott, így kis túlzással Kozelito-Polszki rangadó döntött a kupáról. A mi fiaink szép, okos, fegyelmezett játékkal 2-0-ra megnyerték a döntőt, így végül Fehér emelhette magasba a kupát.

Gólarány

Ez a meccs is eljött, mostanra már el is múlt, de a feledés homálya egy jó ideig még nem fogja eltakarni. Örvendetes módon volt egy cserénk, többet kívánni szinte nem is lehet, annyit jegyezzünk meg, hogy Mozol kapus az egyetlen játékosunk aki múlt héten és most is pályára lépett.
Az előző hetek csúnya eredményei után most igyekeztünk összeszedni magunkat, és úgy tűnt sikerrel: Alig néhány perc után Hlavacska hozta helyzetbe Kántort, akinek lövése némi szerencsével a jobb alsó sarokba jutott. Előnyünket Kántor hamarosan megduplázta, majd Görög iratkozott fel a góllövőlistára. Az első félidő felénél tehát a három pont sorsa gyakorlatilag már eldőlt. A játék képe azt sugallja, hogy ezzel mindkét csapat tisztában is volt, az ellenfél mintha feladta volna az igazi küzdést, mi pedig okos, türelmes játékkal folytattuk. Az okos játék persze kezdettől fogva erényünk volt, szépen felvettük az embereket, lezártuk a területeket, nem hagytunk sok esélyt a kibontakozásra, támadás esetén pedig általában jól választottuk ki a következő lépést.
A z első félidő végén Kántor szerzett újabb gólt, így már az első félidőben összejött a mesterhármas. A második félidő elején volt néhány meleg helyzet a kapunk előtt. A meccs képére jellemző, hogy amikor ajtó-ablak helyzet adódott az ellenfél előtt, csatáruk akkor is nagy gólt akart lőni, ebből egy kettős kapufa valósult meg, a gól akkor még nem. A következő akcióból szépített az ellenfél, de a meccs folyását ez nem fordította meg. Az utolsó tíz-tizenöt percben sorozatosan vezettük a veszélyes akciókat, majdnem minden percben eljutottunk ziccerig, és bár nem mindig találtuk el a kaput, amikor eltaláltuk, az pontosan sarokra ment, így sok gól született. Kántor egészen elképesztően érezte a kaput, és elég agilis volt ahhoz, hogy megérezze, mikor érdemes lőnie. Az első félidőben szerzett mesterhármasa után a második félidőben további négy mesteri gólt lőtt. Rajta kívül Szerényi talált még kétszer a hálóba, azt kell mondanunk, fegyelmezett játéka és okos meglátásai után megérdemelte, hogy gólokkal jutalmazódjon. Természetesen a győzelem a csapaté, és ez a teljesítémény is kiérdemelte a három pontot és a gólarányjavító végeredményt. A hollandos 8-1-re a végén még kettőt rátettünk, így alakult ki a 10-1-es állás.
Most szünet következik, bajnoki meccsünk legközelebb május 5-én kerül megrendezésre.
Kozelito Tél - Dinamo 10-1
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Porkoláb M., Szerényi
   gól: Kántor 7, Szerényi 2, Görög

Gól, gól, gól

Az élet kegyetlensége és más tényezők állították össze mostani kezdőcsapatunkat. Néhány órával kezdés előtt még más felállásra számítottunk volna, persze létszámra így is megoldottuk. Külön örüm, hogy Pálfy Áron először lépett pályára a mi képviseletünkben.
Viszonylag gyorsan elintéztük, hogy hátrányba kerüljünk, mert mi kapaszkodni szeretünk, és 0-1-nél is kényelmesen sétálgattunk a támadó térfélen miközben bekaptuk a másodikat. Ennyi gólelőny után felébredtünk, szép akció végén, miután a védelmet széthúztuk, Palágyi kapta a passzt jobból, és lőtte ki a jobba alsó sarkot, ezzel megszerezte kétszázadik gólját. Alig valamivel később Tinkó ment el a jobbszélen, beadását Palágyi a hosszú oldalon érkezve a léc alá vágta. Ezzel felhoztuk magunkat döntetlenre, és mehetett volna a meccs akár sikeresen is. Ehelyett inkább úgy határoztunk, beszedünk három perc alatt három gólt. Először egy ember cselezhette le teljes védelmünket, aztán egy szabadrúgást kaptunk be, végül egy távoli, eredendően nem is olyan jó, de megpattant lövés került a kapunkba.
Talán még nem is dőlt el ezzel a meccs, csak kényszerpályára lettünk állítva, hogy kapaszkodnunk kell. A játék képének irányítását átvettük, és sokkal többet támadtunk. Egy szöglet után Hursán verte be olyan kegyetlenül a labdát a hálóba, amilyen kegyetlenül csak Torquemada bánhat a legmegveszekedettebb eretnekekkel. Sajnos ezt nem sikerült megismételnünk, és bár egyes periódusokban teljesen beszorítottuk az ellenfelet, és sorban rúgtuk a szögleteket, azokból már nem született újabb gól.
Kísérteties hasonlóságot mutat ez a meccs az őszivel, akkor is az elején felelőtlenül nagy gólelőnyt adtunk, ami után kapaszkodtunk, és faragtunk valamit a hátrányon, de nem eleget. Tavasszal eddig kér meccsen nulla pont a mérlegünk, azon túl, hogy most rúgtunk három gólt, sokra büszkék nem lehetünk. Ezt az eseménysort pozitív narratívába foglalni nehéz lenne. Fennállásunk tizedik évében kezdeti nehézségekre hivatkozni azzal az ígérettel, hogy majd szezon végére összeállunk, szintén nem lenne túl hiteles.
Kozelito Tél - KRE Főnixek 3-5
   kapu: Mozol
   mezőny: Biró, Hursán, Palágyi, Pálfy, Studniczki, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Hursán