Legtöbb és legkevesebb

Az alapszakasz első körének utolsó fordulójában a Kofolát fogatuk a sárga mezes csapatok rangadóján. Szokás szerint mi rántottunk magunkra sötét mezt, mondván, inkább a mezünk boruljon el, mint kedvünk. Számra megint sokan voltunk, most csak az okozott némi feszültséget,h ogy Tinkó és Szerényi egymásra mutogattak a kapusposzt elvállalása terén, végül Görög vállalta a népszerűtlen feladatot, azzal a feltétellel, hogy a védők megvédik őt a csatároktól. S lőn.
Az időrendet megvzarva rögzítsük az elején, hogy a szezonban elsőzör sikerült megcsinálni a tiszta lepedőt, bár ebben elsősorban nem a kapus érdemei említendőek, hanem a Hlavacska-vezette védelemé, mely minden indítást lekapcsolt, minden lövést idejében blokkolt.
A vezetést talán öt-hat perc játék után megszereztük midőn Hlavacska beadását Tinkó továbbította a hálóba. A következő periódus azonban forróra sikerült, elvileg többesélyes is lehetett volna a találkozó, illetve sok helyzetünk kimaradt, és nem tudtuk egy második góllal megnyugtatni magunkat. A félidő végefele Szeréniy köszönt be szép adogatás után. Ezzel elvbeni két vészkapusunk góllal hálálta meg, hogy mezőnyben szerepelhetett.
A második félidőben már biztos előnyünk tudatában vezetgethettük a további támadásokat. Studniczki értékesített egy ziccert, majd Pálfy felpassza után Tinkó szerezte meg második gólját. Csapatunk ötödik gólját Hlavacska szerezte, miután futtából irtózatos erővel lőtte  a lekészített labdát a léc alá. Az eredmény azt sugallhatta volna, hogy a győzelmet irodaasztalokon szereztük, ezért lőttünk még egyet, Porkoláb torolta meg, hogy a térfél közepe táján üresen maradt egy pillanatig. Ekkor még Hlavacskának volt egy szabadrúgása, amit a kapus kitornászott a sarokból, és Palágyi előtt adódtak ígéretes lehetőségek, ám ő jónak tartotta megtartani a 6-0-s eredményt.
Ennyivel végeztünk, a forduló előtt a legtöbb rúgott és legkevesebb kapott gólunk volt. Nem valószínű, hogy ezek megváltoznának. A negyedik hely a tabellán már inkább.
Kozelito Tél - Kofola 6-0
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Pálfy, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Tinkó 2, Szerényi, Studniczki, Hlavacska A., Porkoláb M.

Szabad emberek

Szezonkezdetkor annyian voltunk, hogy nem fértek fel a nevek a nevezési lapra, ebből most hat embert sikerült összekönyörögni. A hat persze nem kevés, nyertünk már kevesebbel is, de most nem csak a mennyiséggel volt baj, hanem az összállítással, hiszen nem volt kapusunk, erre a posztra pedig az egyetlen virtigli hátvédet, Tinkót kellett állítanunk. A hátvédsorunkat így a Palágyi-Studniczki tengely alkotta, ami csatársornak szinte tökéletes lenne, védelemnek némileg szokatlan. És ha még azt is hozzávesszük, hogy az éjszaka egy kicsit hosszabbra sikerült az ideálisnál...
Ahogy szoktuk, eleinte óvatos játékkal és tapogatózással kezdtünk, annyit mindjárt meg is állapítottunk, ha ugyan nem tudtuk volna előzetesen, hogy kemény meccsnek nézünk elébe. Nagyjából kiegyenlített volt a játék, mindkét fél előtt adódtak helyzetek. Mi többször vezettünk gyors és veszélyes kontrát, melyeknél azonban az utolsó passzok nem mindig sikerültek a legjobban. Hajtós, küzdős, párharcokban gazdag küzdelem folyt elejétől a végéig. Fizikailag is igénybe voltunk véve, bár ebben álltuk a sarat végig.
Félidei nulla-nulla után a második játékrészben pörgött föl az események sora. Az ellenfél egy felívelése átszállt mindenki feje fölött, sajnos ebbe a csatár zavarórepülésétől megtévesztett kapusunk is beleértendő, a keresztléc azonban nem, így hátrányba kerültünk. A helyzet komolyságát átérezve most jó utolsó passzt tettünk egy kontra végére, Studniczki beadására Palágyi érkezett és a bal alsó sarokba lőtt. Nem sokkal később Kántor lőtt bődületesen nagy felsősarkos gólt. Miénk volt az előny, és még volt tíz perc hátra. Kikértünk egy időt, fújtunk egyet, átbeszéltük a teendőket. Higgadtak voltunk, és nagyjából meg is tudtuk valósítani a megbeszélteket: nem rohangáltunk el agyatlanul előre, nem hagytunk sokszor embert szabadon. Csak egyszer, abból kaptuk az egyenlítő gólt.
Aztán három perccel a vége előtt beszedtük a döntő gólt is. Minden gól elkerülhető, ez több szinten: először ott, hogy az ellenfél támadása közben cseréltünk; másodszor egy vesztett párharccal a félpályán; harmadszor meg a kaputól három-négy méterre labdát váró és megkapó csatárnak hagytunk túl nagy szabadságot a labda átvételére. Még három percünk volt, de annyi energiánk már nem, hogy abban az időben széttépjük az ellenfelet és felszántsuk a pályát.
Nyilván ennek a meccsnek is az a tanulsága, hogy hét fit játékossal nyerhető lett volna, csak hát kellett volna hét fit játékos. Persze szabad emberek vagyunk, és ha úgy döntünk, hogy nem akarunk a dobogós helyekért küzdeni, abban minket senki meg nem gátolhat. Hét meccsen összeszedett három idegborzoló vereséggel említett jogunkat sikeresen teljesítjük ki.
Kozelito Tél - BP Rockets 2-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Barna, Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki
   gól: Palágyi, Kántor