Szabad emberek

Szezonkezdetkor annyian voltunk, hogy nem fértek fel a nevek a nevezési lapra, ebből most hat embert sikerült összekönyörögni. A hat persze nem kevés, nyertünk már kevesebbel is, de most nem csak a mennyiséggel volt baj, hanem az összállítással, hiszen nem volt kapusunk, erre a posztra pedig az egyetlen virtigli hátvédet, Tinkót kellett állítanunk. A hátvédsorunkat így a Palágyi-Studniczki tengely alkotta, ami csatársornak szinte tökéletes lenne, védelemnek némileg szokatlan. És ha még azt is hozzávesszük, hogy az éjszaka egy kicsit hosszabbra sikerült az ideálisnál...
Ahogy szoktuk, eleinte óvatos játékkal és tapogatózással kezdtünk, annyit mindjárt meg is állapítottunk, ha ugyan nem tudtuk volna előzetesen, hogy kemény meccsnek nézünk elébe. Nagyjából kiegyenlített volt a játék, mindkét fél előtt adódtak helyzetek. Mi többször vezettünk gyors és veszélyes kontrát, melyeknél azonban az utolsó passzok nem mindig sikerültek a legjobban. Hajtós, küzdős, párharcokban gazdag küzdelem folyt elejétől a végéig. Fizikailag is igénybe voltunk véve, bár ebben álltuk a sarat végig.
Félidei nulla-nulla után a második játékrészben pörgött föl az események sora. Az ellenfél egy felívelése átszállt mindenki feje fölött, sajnos ebbe a csatár zavarórepülésétől megtévesztett kapusunk is beleértendő, a keresztléc azonban nem, így hátrányba kerültünk. A helyzet komolyságát átérezve most jó utolsó passzt tettünk egy kontra végére, Studniczki beadására Palágyi érkezett és a bal alsó sarokba lőtt. Nem sokkal később Kántor lőtt bődületesen nagy felsősarkos gólt. Miénk volt az előny, és még volt tíz perc hátra. Kikértünk egy időt, fújtunk egyet, átbeszéltük a teendőket. Higgadtak voltunk, és nagyjából meg is tudtuk valósítani a megbeszélteket: nem rohangáltunk el agyatlanul előre, nem hagytunk sokszor embert szabadon. Csak egyszer, abból kaptuk az egyenlítő gólt.
Aztán három perccel a vége előtt beszedtük a döntő gólt is. Minden gól elkerülhető, ez több szinten: először ott, hogy az ellenfél támadása közben cseréltünk; másodszor egy vesztett párharccal a félpályán; harmadszor meg a kaputól három-négy méterre labdát váró és megkapó csatárnak hagytunk túl nagy szabadságot a labda átvételére. Még három percünk volt, de annyi energiánk már nem, hogy abban az időben széttépjük az ellenfelet és felszántsuk a pályát.
Nyilván ennek a meccsnek is az a tanulsága, hogy hét fit játékossal nyerhető lett volna, csak hát kellett volna hét fit játékos. Persze szabad emberek vagyunk, és ha úgy döntünk, hogy nem akarunk a dobogós helyekért küzdeni, abban minket senki meg nem gátolhat. Hét meccsen összeszedett három idegborzoló vereséggel említett jogunkat sikeresen teljesítjük ki.
Kozelito Tél - BP Rockets 2-3
   kapu: Tinkó
   mezőny: Barna, Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki
   gól: Palágyi, Kántor