A múlt heti kisiklás után némileg letörten gyűltünk össze, páran bánatukat inkább más programokba ölték, a világ végéről visszatérő Purosz felbukkanása is kellett, hogy esélyes csapatot tudjunk kiállítani. Egy kicsit így is aggódtunk, hiszen Pálfyt és Puroszt egyesek hajlamosak tartják késésre, mely gyanú ha igazolódik, ki se tudtunk volna állni. P betűs játákosaink azonban példát mutatva megérkeztek kezdésre, és kezdetét vette az érmek elosztása szempontjából annyira fontos mérkőzés. A közvetlen előttünk zajló meccsen eldőlt, hogy aranyat mi már matematikailag sem nyerhetünk.
Mivel a liga egyik legfutósabb csapata ellen álltunk ki nyolcvan fokban, egyetlen cserével, felhívtuk egymás figyelmét arra, hogy osszuk be erőnket, és négyből három mezőnyjátékosnak a védekezés legyen az első, a gólszerzést majd megoldjuk valahogy. Illetőleg majd Purosz megoldja valahogy. Úgy is lett, alig öt perc játék után centerünk átvett egy ívelést, védőjével birkózva a kapu felé tört, majd a kivetődő kapus alatt a hálóba gurított. A félidő felén valamivel túl Pálfy visszatámadott egy már elhalt akció után, kísérletét siker és gól koronázta, így előnyünk kétgólosra nőtt.
A meccs nem volt feszült de sok volt az apró taktikai szabálytalanság, az ellenfél egy bizonyos kontrája során mi három faultot vétettünk, ami elpnyszabállyal mind továbbment, és az akció kapufával zárult. A félidőre engedélyezett öt szabálytalanság így villámgyorsan betelt, és figyelnünk kellett, hogy többet nem véthetünk. Nagy egészben azért jól álltuk a sarat, viszonylag kevés helyzetet engedélyeztünk az ellenfélnek, mindig időbn felvettük az embereket, és tartottuk magunkat ahhoz, hogy nem rohanunk el ész nélkül előre; nagyjából mindig annyi energiát tettünk az előrejátékba, amennyi célszerű volt.
A félidő utolsó akciójában az ellenfél csatára elfutott a szélen és irgalmatlan nagy gólt vert a hosszú felső sarokba, ezzel csökkent az előny.
Lelőjük, hogy a második félidőben gól már nem esett, bár a záró sípszóig ezt mi még nem tudtuk, és óriásit kellett küzdeni, hogy így legyen. Energiánk, vizünk, tüdőnk már rég elfogyott, csodával határos módon legalább védekezésben mindig odaértünk, ahova kellett, és a sorcserével rendelkező ellenféllel is felvettük a versenyt futómennyiségben. Minden játékosunk kihozta magából a maximumot. Külön kiemelendő Pálfy játékintelligenciája és Tinkó harcossága, melyek révén sok labdát szereztünk.
Időkérés után játékosaink majdnem egymás torkának ugrottak azon, hogy ki pihenhessen cserepadon még egy percet; közben Purosz kisebb sérüléssel is visszament küzdeni. Amikor sérülése miatt már nem tudott tovább játszani, kabaréba illő játékvezetői döntéssel sárga lapot kapott, mert sérülten nem a cserezónában hagyta el a játékteret.
A meccs utolsó öt perce, ha lehetett még fokozni, még jobban felpörgött, helyzet itt és helyzet ott. Nálunk Purosznak és Szerényinek volt olyan helyzete, hogy a kapuson is túljutottak, de valahohogy nem született meg a harmadik gól.
Végeredményben tehát bealvási hajlammal vádolt két játékosunk korán ébredésének és góljainak köszönhetően fontos csatát nyertünk. Ezzal nagy lépést tettünk az ezüstérem felé.
Kozelito Tél - Air Xanyi 2-1
kapu: Manhertz
mezőny: Görög, Pálfy, Purosz, Szerényi, Tinkó
gól: Purosz, Pálfy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése