Nos, felsőházba jutván három meccs választott el minket a végső helyezés elérésétől. Aligha lehetetlen, hogy fennállásunk során soha nem tapasztalt koncentrációval és győzni akarással érkeztünk a mostani meccsre; lett légyen korábban bajnoki címről, feljutásról avagy kiesésről döntő találkozó. Három cserével álltunk ki, ami feltétlen eőnyösnek mondható, különösen ha ellenfelünknek nem volt cseréje, sőt az első percekre kölcsönjátékost kellett kérniük.
A nagy elhatározások és mentális erő ki is tartott körülbelül a meccs kezdetéig. A pályán mutatott járékba nem nagyon sikerült átvinni mentális energiáinkat. Körülbelül öt perc játék után mélység nélküi védelmünk mögé lőttek egy kiugratást és hátrányba kerültünk. Ha vlaamit, ezt kellett volna elkerülni, hiszen mi általában nem felállt védelmek ellen szoktunk jól muzsikálni, a Rocketsről pedig már tudtuk, hogy beállni és védekezni nagyon tudnak. Sajnos az első félidőben túl türelmesek voltunk, és több mint tizenöt percnek kellett eltelnie, hogy egyáltalán valamilyen veszélyt jelentsünk a kapura - ekkor Hlavacska lövését védte a kapus, majd a félidő előtt öt mezőnyjátékosos figura végén Kántor szerzett kis híján gólt.
A bekapott góle gyébként a taktikát is felborította annyiban, hogy eredetileg visszahúzódva terveztünk védekezni, hátrányban viszont letámadásra kellett váltanunk. A váltás megzavart minket, gyakran csak a csapat első fele támadott le, amit az így létszámfölénybe kerülő ellenfél át tudott játszani. Amikor pedig a kispad bíztatására mindenki cstlakozott a letámadáshoz, az emberek elosztása látványosan nem sikerült, annyira hogy az ellenfél csatára teljesen egyedül tartózkodhatott a mi térfelünkön, és miután a labdát megkapta, könnyedén gólt szerzett. Ha egygólos hátrányban még reálisnak tarthattuk a fordítást, a buta hibákból eredő második gól kétségessé tette, megérdemelnénk-e, a nemsokára megékező harmadik világossá tette, hogy nem mi vagyunk a jobb csapat, és nem fogunk ponttal távozni. Történt ugyanis, hogy az ellenfél játékosa a saját hatosának előteréből beívelte a labdát kapunkba, a nem is túlságosan kint álló kapusunk keze és a keresztléc közötti alig néhány centis rést gond nélkül eltalálva. A félidő közepe táján egy oldalrúgás után a negyedik gólt is bekaptuk.
A második félidőben, amikor pontszerzésre már nem sok esélyünk volt, már tűrhető számban alakítotttunk ki helyzeteket, de nem sikerült ezeket gólra váltani. Palágyi a kapunak háttal állva próbált egy magas labdát a kapuba húzni; Kántor egy jobbról jövő beadást pörgetett kevéssel a kapufa mellé; majd egy nagy kavarodásban többen is gólt szerezhettünk volna. A gól nélkülieség megaláztatását az utolsó utáni másodpercben sikerült feloldani, amikor Manhertz kidobását Studniczki a hálóba fejelte. Studniczki folytatja a hagyományt, miszerint a karantén óta minden bajnokin gól szerez. De ezzel a pozitívumok kihunytak.
A vereséggel kicsúszott kezünkből sorsunk a bajnoki címért folyó versenyből, most már csak speciális keresztbeverések esetén érhetünk fel esetleg a csúcsra. Reálisabb inkább a dobogó második-harmadik helyét megcélozni. Sokáig fájó emlék lesz ez a meccs, ahol régóta dédelgetett álmaink összetörtek. Korábbi évekkel ellentétben idén legalább nem az utolsó fordulóban elszenvedett meglepetés-vereség veszi el reményeinket. A szép eredményekről pedig annyit mondhatunk: majd jövőre.
Kozelito Tél - Bp Rockets 1-4
kapu: Manhertz
mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
gól: Studniczki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése