A csapategység diadala

Az egy pontért is letérdeltünk volna

Bár a Kozelito és az 1. FC Sör játszott, botorság lenne sörmeccsnek titulálni a hatodik forduló egyik legélesebb rangadóját. A forduló előtt két hellyel megelőztük a Sört, mégis bravúrnak tűnt volna a pontszerzés, mégpedig elsősorban ellenfelünk kiváló képességei miatt, amit az előző szezonban még az A ligában (tulajdonképpen két osztállyal fölöttünk) csillogtattak, mérsékelt sikerrel, de sztárjuk, Csákits az A ligában is sok kapus életét keserítette meg. Az ellenfél erősségéhez pedig szinte magától értetődő természetességgel párosult csapatunk hiányossága a jelenlevők, különösen a vérbeli csatárok létszámában. Jellemzően el is maradt a meccs előtti szokásos találkozó a villamosmegállóban, hiszen a kevés focistánk is ezért vagy azért már egyesével egyből a BEACra mentek.A meccs előtti rögtönzött taktikai tanácskozáson, ahol többen rossz formát vagy fáradtságot jelentettek, úgy döntöttünk szoros védekezéssel megpróbáljuk a gólok számát alacsonyan tartani, támadások terén pedig elsősorban a fejsérüléssel játszó, ezért védekezésben nem 100%-os Tinkóban reménykedtünk.

Ez a gól adta meg az alaphangot

Alig néhány perc játék után Tinkó szerelt a támadó térfélen, majd a balszélről középre mozgó Nyitraihoz játszott, aki a hatosról laposan a hálóba gurított, ezzel előny nálunk. Nagypályán talán még jobban visszaálltunk volna bekelni, de kispályán öngyilkosság lett volna erős csapat ellen ráülni az egygólos előnyre, ezért ugyanazt a szervezett játékot nyújtottuk a továbbiakban is, csak talán az előny tudatában, a pontszerzés reményében még lelkesebben. Szervezettségünk és lelkesedésünk tette lehetővé, hogy enyhe mezőnyfölénye ellenére a Sör a meccs első szakaszában nagyon ritkán jutott el igazi helyzetig, hiába cselezték ki esetleg egyikőnket, úgyis ott termett a másik, vagy a harmadik, vagy éppen a keresztléc, de a saját kapunkat ekkor még sikerült megóvni a góltól, ráadásul Erdei távolról újabb gólt szerzett, vagyis egy fél félidő alatt kétgólos előnyre tettünk szert egy előzetesen erősebbre tartott csapat ellenében.
A nagy iram azonban elkezdte felőrölni fizikai képességeinket, be kellett hát osztanunk erőinket. Hlavacska és egy rövid szusszanást leszámítva Tinkó is végigzakatolták a negyven percet; Erdei, Görög és Nyitrai pedig sűrűn váltogatták egymást, és szaporán köpködték tüdejük szétszakadt darabjait, így összességében nem ért minket hátrányosan, hogy kevesebben voltunk. Sajnos technikai tudásban is alulmaradtunk, bármilyen hihetetlen, még Hlavacska is csak többnyire, de nem minden esetben tudta útját állni ellenfelünk cseleinek. Következményként egyre nagyobb teher hárult Fehérre, ő pedig hozta az elvárt szintet a beadások hatástalanításával, a távoli lövésekre való vetődésekkel pedig felül is múlta azt.

Kemény küzdelem volt...

A félidő végén Hlavacska egy elfutás után kilőtte a rövid felső sarkot, előnyünk tehát akkorára nőtt, hogy már a győzelem is egyre valószínűbbnek tűnt.
A második félidőben még érzékelhetőbben kirajzolódott hadrendünk: Saját térfelünk közepén áll fel három főből álló védőfalunk, tengelyében Hlavacskával, elöl pedig egy ember támadja meg mindig a labdást. Támadásban is gyakran hosszú labdákkal próbáltunk az egyszemélyes csatársort alkotó Tinkót vagy Görögöt helyzetbe hozni, és az ellenfél hátvédeinek bizonytalanságának hála néhány ívelés el is jutott a címzetthez, Tinkó inkább erővel, Görög inkább trükkösen próbálta felülmúlni a kapust, sajnos mindketten sikertelenül. De ha a támadóknak nem, megy, aktiválja magát a hátvédsor. Vagyis Hlavacska. Újabb gólja után már 4-0-ra vezettünk, akárcsak egy fordulóval korábban az SzTK ellen. Sajnos abban is hasonlított egymásra a két meccs, hogy ezután beszedtünk két gólt. Az elsőnél a sokat dicsért szervezettségünk és alkalmazkodóképességünk hagyott ki egy pillanatra, a ziccerbe kerülő csatár pedig nem hibázott; a másodiknál pedig a szerencse kamatostul kérte vissza a korábban nekünk nyújtott hitelt, ugyanis a kapufánkon csattanó labda Tinkó lábáról került a hálónkba.

Serényen védekezett a csapat

Annak ellenére, hogy a félelmetesnek beharangozott Csákits éppenséggel nem döntögetett minket halomra cseleivel, és nem volt lehetetlen elválasztani őt a labdától, a Sör akciói igenis komoly veszélyt hordoztak. Más csapat bizonyára sok gólt kapott volna, mi viszont csapatként és egyénileg is csúcsteljesítményt nyújtottunk. Minden mezőnyjátékosnak voltak fontos szerelései, Fehér pedig zöld sashoz méltóan röpködött a ketrec előtt, több góllal tette szegényebbé a világtörténelmet, amikor pedig már verve volt, Erdei mentett a gólvonalról szép mozdulattal.
Közben Görög elöl egy csellel két védőt hagyott állva, és csak azért nem szerezte meg a forduló gólját, mert a kapus olvasta a kísérletét. Helyette Nyitrai szerzett olyan gólt, amiről valószínűleg még az unokák is hallani fognak: két ember elvitt két védőt a szélre, Nyitrai a saját térfelünk közepéről sprintben bemozgott az így megüresedő területre, ahova Hlavacska hajszálpontosan ívelte be a játékszert, amit Nyitrai a hatoson belülre érve egyből a léc alá vágott.
Ha az SzTK elleni meccs után a csapat valaha volt legjobb teljesítményéről beszéltünk, akkor azt tartalékos kerettel még egy fokozattal megfejeltük a mai meccsen. Bebizonyítottuk, hogy komoly csapatok ellen is megálljuk a helyünket. Ha ezt a teljesítményt tartóssá tudjuk tenni, nem csak a felsőházba jutás lehet a célunk.
Kozelito Tél - 1. FC Sör 5-2
  kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska, Nyitrai, Tinkó
  csere: Görög
  gól: Nyitrai 2, Hlavacska 2, Erdei