Feketén - Fehéren

Bizony nem a levegőbe beszéltünk azon sok, és némely esetben sörgőzös alkalommal, amikor a Black Ram esetleges elkaphatóságáról értekeztünk; legalábbis a 2012-es év első tétmeccsének közeledtekor egyre inkább ezt éreztük, ráadásul még a csapatkapitányi renedlkezés is úgy szólt, hogy erőviszonyok ide vagy oda, két korábbi vereségünk ide vagy oda, itt most csak a győzelem az elfogadható. Közben híre érkezett, hogy a mértékadó transfermarket:de adatai szerint erősebb ellenfeleink is egyértelműen győzelemre készültek, sajtóértesülések szerint annyi felest terveztek meginni meccs után, ahány gólt rúgnak majd nekünk. Természetesen mindez csak még jobban felpaprikázta amúgy is vérszomjas fiainkat, és még a bemelegítés során ledobtuk a karácsonyi bejgli okozta pluszkilókat, és a jelen nem lévő Nyitrai kivételével minden tag fitten és többé-kevésbé formába várta a rangadónak is beillő megmérettetést.

Klasszisok párharca

Ahogy lenni szokott, a letámadással kísérletező ellenfél többnyire beszorított minket a saját térfelünkre, és eleinte - ahogy más erős csapatok ellen is - keveset birtokoltuk a labdát, és ellenfelünk előtt adódott több lehetőség. Ám mit sem tudtak kezdeti lehetőségeikkel, hiszen Hlavacska-vezette védelmünk és Fehér kapus minden kísérletet hárítottak.
Elöl már jó pár játékperc eltelte után Hlavacska András kaput elkerülő lövése volt az első jelzés arra vonatkozólag, hogy mi is szeretnénk gólt lőni; majd két perccel később Hlavacska Tamás szép kiugratás után már a kapuba talált - ahogy a Black Ram ellen lenni szokott, megszereztük a vezetést. Sajnos azonban labdabirtoklásunk és összjátékunk nem volt tökéletes, a "kisantant" csatársor néha kissé elöl felejtette magát, két védőnket pedig átlőtték, amivel máris 1-1 lett az állás.
A félidő felétől aztán legjobb játékunkból is sikerült felmutatni ezt-azt, bravúros szerelések, szépen megtartott labdák, ötletes passzos akciók jellemezték játékunkat, aminek szerencsénkre számszerű eredménye is lett. A korábban már eredményes Hlavacska Tamás félig sérült térde ellenére kiverekedett magának egy újabb lövőhelyzetet, amit sikerrel gólra is váltott, majd a szokás szerint csapatkapitány-helyetteshez méltóan játszó Hlavacska András lépett ki egy jó érzékkel lefülelt passzal, és vágta a léc alá harmadik gólunkat is.
Kétgólos vezetés után talán mondanunk sem kell, hogy erős ellenfelünk minden erejét latba vetette az eredmény megfordításának érdekébe, óriási nyomás nehezedett védelmünkre, erősen szükség volt arra, hogy mind a négy mezőnyjátékosunk visszazárjon akár a hatosig is, de még így is bravúrszámba ment, ha ellenfelünk 7-es számú legjobbját sikerült még a mezőnyben megállítanunk. Száma szerint megidézett illető külön figyelmünk ellenére is sokszor lőhetett, szerencsénkre éles szögből inkább a sátorponyvát szaggatta, mint a hálót, bár be kell vallanunk, egyszer hatalmas gólt ragasztott a kapunkba, ezzel ismét szorossá vált az állás (3-2).

Csatáraink harcban állnak

No nem sokáig, hiszen okosan kijátszott szöglet után Hlavacska András lőhetett távolról, de tisztán, és a labda a jobb alsó sarokba vágódott (4-2)! Nem következett be tehát az a forgatókönyv, ami a Black Ram ellen szinte már szokásosnak volt mondható, hogy kétgólos vezetés után összeomlunk, és elveszítjük a meccset, íme itt volt a példa, hogy ismét és ismét képesek vagyunk gólokat lőni. Ennek demonstrálására Palágyi ugrott ki kétszer kedvező helyzetben, zengett is a "Mennyé Lackó!", de fájdalmunkra nem kísérte szerencse próbálkozásait.
Nem lehet elhallgatni, hogy a meccsállás kedvező alalkulásának egyik legfőbb letéteményesen Fehér volt, aki biztos gólnak tűnő bombákat és ziccereket sorozatban hárított, elkedvetlenítve ezzel a feketemezes csatárokat. Egyes híresztelések szerint a törzsétől elkülönülő összes testrészével hárított bombaerős lövést, bizony nem meglepő, hogy egyszer ápolni is kellett egy érzékeny helyre csapódó lövés után.
Egy szöglet után csökkent az előnyünk (4-3), de amikor a célegyenesbe fordultunk, nekünk így is elegendő volt ráülni az eredményre. Ellenfeleink egyre inkább csak a támadással foglalkoztak, amit mi fegyelmezett védekezéssel meg tudtunk szűrni, és kedvünkre kontrázhattunk. Öt perccel a vége előtt szép akció végén Erdei ívelt be balról, és mielőtt a labda leesett volna, Palágyi közelről, kapásból a hálóba vágta azt (5-3). Három perccel a vége előtt Hlavacska Tamás futott el, és vágta be önmaga harmadik gólját (6-3). Egy perccel a vége előtt Erdei félpályáról már üres kapura lőhetett volna, de ő a támadásépítést választotta, előretört, a képzeletbeli kilencesnél két védő között keresztbe gurított, Palágyi pedig újabb góljával beállította  a végeredményt (7-3).
Ezzel sok váratlan rekordot állítottunk fel egyszerre. Nem elég, hogy kilenc meccses veretlenségi szériánk van, és a bombaerős Téli Bajnokságban fejszámolás alapján a harmadik helyen állunk; de a Téli Bajnokságokban még soha senkinek nem lőttünk hét gólt, és főleg nem győztünk le ilyen erős csapatot. Egybehangzó vélemények szerint ez egy olyan eredmény, amire a bajnokság összes figyelemmel követője felkapja a fejét.
Kozelito Tél - Black Ram 7-3
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   csere: Görög, Petykó, Tinkó
   gól: Hlavacska T. 3, Hlavacska A. 2, Palágyi 2