A nagy menetelés vége

Palágyi hozza a labdát

 Ha a téli idény elején sikerült kihasználnunk a viszonylag könnyű sorsolást, akkor számot vethettünk azzal, hogy az arany élet végetért, és most a JogÁSZ, és a jövő héten a Szigeti ellen inkább az lehet a cél, hogy a pofozógép szerepébe kényszerülést elhagyhassuk, és úgymond tisztes helytállással és hasznos tapasztalatokkal távozhassunk. Mostani sorsunkat nehezítette, hogy a szokásos módon hiányzó Nyitrai mellett magánéleti válság miatt Tinkó is távolmaradt, a jelenlevők közül ketten pedig hajnali ötig mulatoztak együtt.
Kezdőcsapatunk mindent megtett, amit lehetett, meglepő módon néha még birtokoltuk is a labdát, néha még lövésig is eljutottunk, de kétségtelenül ritkábban, mint ellenfelünk. Mezőnybeli hátrányunk érzékelhető volt, de ennek oka nem az volt, hogy mi rosszul játszottunk, hanem ellenfelünk képességei. Ennek ellenére sokéig sikerült tartani a gól nélküli döntetlent, amihez néha a szerencse is kellett, hiszen ellenfeleink kétszer a kapufát találták el, egyszer pedig már kapusunkon is túljutottak, amikor Hlavacska András fel tudott szabadítani.
Hanem aztán tizennyolc perc után félpályánál labdát vesztettünk, és egy pillanat alatt lekontráztak minket, egészen a gólig, majd alig fél perc múlva egy nagyon rossz passzal ismét saját térfelünkön adtuk el a labdát, amit - mivel nem állt előtte senki, a csatár könnyen lőhetett a kapunkba (0-2).

Védelmünk stressz-teszt alatt

A fordulás utáni játékunkról is elmondhatjuk, hogy mindig benne volt a gól, csak sajnos nem mindegy, hogy melyik kapura nézve volt kilátásba helyezve az a gól. Ennek a fociblognak nem célja az ellenfelek játékának istenítése, de nem véletlen, hogy egy még oly kiváló csapat, mint mi, nem tudta a maga javára fordítani az eredmény állását. Kaptunk gólt kontrából, felépített támadásból, szöglet után, és egy rövidre sikerült hazaadás után is. Annyi gólt kaptunk, mint a 2011-12-es idényben még soha senkitől, szám szerint hetet.
Védekezésünk ötvözni próbálta az emberfogást és a területi védekezést, de a kettőt nem mindig sikerült összhangba hozni, és gyakran kerültünk emberhátrányos helyzetbe saját kapunk előtt. Persze Hlavacska András és Petykó is mentett emberhátrányos helyzetekben, de
Közben kevés helyezeteinket jó arányban kihasználva Hlavacska Tamás gondoskodott arról, hogy mi is megőrizzük becsületünket. Előbb egy középen ugrott ki egyedül, és lőtt a hatosról a jobb alsó sarokba; majd két perccel a zárás előtt a jobbszélen elfutva választotta a lövést, és bombázta be a labdát a rövid felsőbe.

Első gólunk

Már a meccs közben is, de utólag főleg vita tárgyát képezte, hogy rosszul játszottunk-e, vagy csak az ellenfél volt-e a jó. (Árendás, ellenfelünk első három gólját szerző játékosa úgy vélekedett, hogy a JogÁSZ magához képest is jól játszott) Kétségtelen, hogy némelyik bekapott gólhoz súlyos egyéni hibák járultak hozzá, ami magunk gyenge játékát jelentené, szerkesztőségünk mégis felveti, hogy a hibák elkövetését is az ellenfelünk által kifejtett nagy nyomás okozta, másrészt kisebb hibákat minden meccsen követünk el, csak más meccsen más ellenfél ellen nem feltétlen lesz belőle gól.
Lényeg a lényeg, ezen a meccsen nem sikerült csodát tennünk, és összességében ötgólos vereséget szenvedtünk. Ezzel megszakadt az a sorozat, amelyre oly igen büszkék lehetünk, vagyis az, hogy tíz tétmeccsen át nem találtunk legyőzőre. Ugyanakkor reméljük, a közeljövőben hasonló sorozatokkal ajándékozhatjuk meg szurkolóinkat.
Kozelito Tél - JogÁSZ 2-7
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
   csere: Görög, Petykó
   gól: Hlavacska T. 2